Hogyan változott a magyarok és a nem magyarok aránya a történelmi Magyarországon. Mikor volt a legnagyobb, mikor a legkisebb.
kicsit statisztika,kicsit tények,kicsit meg mi lett volna ha :)
Mig az ország ez idő alatt 10.4milliorol csökkent 9.7 millióra, addig a cigányság megduplázódott.
1.3 vs. 2.3 reprodukciós ráta.
circa 60 év mulva mikor elérheti az 1:1-et, azaz fele fele lesz, akkor fog érvényesülni a magas repr. ráta a cigányságnál és az ilyen módon átalakult Magyarország lakossága átmegy növekvőbe.
Ez egyrészt a népszámlálás hátterétől is függ ( anno az egységesítést támogató kádárizmus idején sok rejtőzködő nemzetiségi volt, s nem csak cigány, hanem sváb is, most pedig már a kutyát se érdekli, semmilyen központi nyomás, elvárás nincs) másrészt a cigányok egy része asszimilálódott, magyarnak vallja magát. Egyébként szerintem etnikai alapon, kötelezően lenne vezetve, mint egykor a SZU-ban, akkor lenne az már 1 millió is.
The region was conquered by the Principality of Hungary (later Kingdom of Hungary) in the 10th century, and Hungarians started to settle in the area. Hungarians mainly settled in northern part of the region, where they lived mixed with Slavs. Until the late 12th and early 13th century, the region was mainly populated by Slavs, after which the ethnic relations changed in favor of Hungarians. The larger number of Hungarians settled in the region since the 13th century. The presence of Slavs in the area increased again in the 14th century with the arrival of many Serbs from the south. During the Hungarian administration, much of the native local Slavs were Hungarized.[4] Initially, the Hungarian language was spoken only by the knights and nobility of the Kingdom of Hungary, but it was later adopted also by the rest of the population.[5] By the opinion of some researchers, the non-Hungarized descendants of these local Slavs are present-day Šokci.[6]
Vannak benne vicces, vagy inkább dilettáns részek.
Ez már kicsit komolyabb:
In the 15th century, according to opinion of various researchers, South Slavic (Serbian and Croatian) population was dominant in Syrmia and southern Banat, while Hungarian population was dominant in Bačka and northern Banat. According to Hungarian author Károly Kocsis, 194,000 inhabitants might have been living on the present-day territory of Vojvodina in 1495.[12] That number was calculated on the basis of work of Kubinyi, A. (1966), who processed the data of the tax inventory conducted in 1495 by Sigismund Ernust, Chancellor of the Royal Treasury. Some 52 townships (civitas, oppidium) and 801 villages could be found in the area, in which, according to Kocsis, Hungarians are likely to have constituted the majority of population. According to this view, the population of the area included 148,000 (76,1%) Hungarians, 39,000 (20%) Serbs and 7,500 (3,9%) Croats.[13][14]However, calculation of demographic data from this time period can be described as vague and of a rather varied nature,[15] due to the lack of censuses that would collect comprehensive ethnic information. For the time of the Hungarian royal tax registration in 1495, conclusions for a probable absolute or relative „ethnic” majority of the population living in the area were drawn from the given sources through analysing direct references of „ethnic nature”, in most cases by the linguistic analysis of taxpayers’ names and that of geographical names.[16]
Ha jól tudom a kuruc háborúk idején egészen Somogyig és Kecskemétig ért a szerb etnikai tömb, de Vak Bottyánék tettek arról, hogy az délebbre kerüljön.
A Dráva és Száva közti részen a horvátok voltak dominánsak. A Bácska és a Bánság teljesen magyarlakta terület volt, a szerb menekültek 15.századi megérkezéséig, azután a török pusztítások miatt egyre északabbra tolódott a szerbek lakta terület.
Délen vajon hol húzódott a magyar-délszláv etnikai határ a török háborúk előtt? Ha egyáltalán volt ilyen...
Ránézésre a Tarcal-hegység, avagy a Fruska Gora déli lejtőin van jó pár magyar eredetű helynév (Diós/Devus, Erdővég/Erdovik), természetesen már szerb lakossággal.
Azt erősen kétlem, hogy a hunoknak, gepidáknak, dákoknak (akik nem is éltek a mai Mo. területén!!!), eraviscusoknak ténylegesen vannak ma is élő leszármazottaik.
A szarmatáknak illetve jazigoknak a Duna-Tisza közén lehetnek, így az helyes. A többi holmi etnikai kivagyiság, legtöbbször igazolhatatlan felmenőkkel.
Mármint pl. az Alföldön élő mongoloid elem sem a hunoknak, meg keleti germán törzseknek köszönheti a meglétét (mivel azok létszámukban eléggé kevéssé éltek túl a kora Árpád-korra), hanem a később betelepített nagy számú kunoknak, akikben megvolt a mongolid elem, ez hígult fel a fehér magyarságban.
Ez ritka kivétel lehetett, a jellemző az volt, hogy az erdélyi szászok a 1400-as évek elején voltak a csúcspontjukon Erdélyben, akkor éltek a legtöbb településen, azután fokozatosan visszaszorultak, a háborús veszteségeik és a többi nemzetiségnél kisebb szaporodási rátájuk miatt.
Ez dicséretes dolog, hogy a Kárpát-Medencében ma is élő, hunok, gepidák, szarmaták, dákok, eraviscusok, pannonok, avarok, rómaiak felismerik önazonosságukat és büszkén vállalják!
Nem tudom feltűnt-e, hogy a legutóbbi KSH népszámlálás során nyugodtan mondhatjuk, hogy drasztikus mértékben változásnak indult a lakosság etnikai/nemzetiségi összetétele - a magyarság rovására. Ez valós népszaporulattal csak a cigányok esetében igazolható, a többinél pedig a romantikus származástudat számlájára írandó, illetve a kisebbségi választásokkal összefüggésben tetten érhető az etnikai biznisz (s nem csak a cigányoknál!). Amint hallani előfordult, hogy egyesek hirtelen rájönnek származásukra, majd feliratkoznak a kisebbségi választásra, s biztos ami biztos a családot is "megtérítik" papíron. hogy legyen kinek szavazni.
Ha az 1945 utáni időszakot vizsgáljuk, akkor ez nem egészen igaz. Erdélyben pont azok voltak az alacsonyabb termékenységű területek (Dél-Erdély, Bánát), ahol a magyar lakosság szórványban él. Ellenben Észak-Erdélyben, Partiumban, Székelyföldön az országos átlagnak megfelelő, vagy annál még magasabb is volt a népszaporulat.
Ismeros a sztori, ha jol emlekszem ez foleg a mernokokre, az "elitre" vonatkozott. De volt valasztas is, vissza lehetett utasitani az allast es menni kapalni foiskola elvegzese utan.. A cel termeszetesen a magyarsag szetforgacsolasa volt.
államilag irányított munkakezdés, vezényelték az embereket, a többségre igaz volt, azonban csak a kezdésre, utána oda ment ahová akart/tudott. De van erre szaktopic, a romania minore
Elnezest, hogy belepofazom, de meg a ancient regime idejen kozeli ismeros Erdelyben tanult, es olyan dolgokat mondott, hogy ha pl magyar szarmazasu ember ha egyetemet/foiskolat vegzett, csak Erdelyen kivul kaphatott munkatt (ugy ertem, mint policy). Tekintettel arra, hogy erdesz volt, munka Erdelyben is akadt volna, ha engedelyeztek volna.
Nem tudom politikai, torteneszeti munkakkal tamogatni, de nem tunik elkepzelhetetlennek a sztori.
Én úgy tudom Mátyás idején volt a legnagyobb a magyarok aránya a történelmi Magyarországon kb 80 %. A magyarokon kivül éltek szászok és románok Erdélyben. A Felvidéken szlovákok és a városlakó szászok. A nyugati határszélen is éltek németek és még néhány városban: Buda, Pest, Székesfehérvár, Vác stb. Az ország közepén éltek a kunok. A déli török által elpusztított megyékben szerb menekültek telepedtek le. A török uralom eredményeként és a bevándorlás miatt kb 40 %-ra csökkent a magyarok aránya a 18.század végére.
Már az 1720-21-es országos összeírás tartalmazott nemzetiségre, ill. bizonyos eredetre utaló megjegyzést, magyar, német, tót vagy ruthén, szerb-horvát, oláh "nevű" megfogalmazásban.
az első népszámlálás II József uralkodása alatt volt, utánna hosszú ideig semmi, csak a Kiegyezés után tartottak asszem megint. (vagy lehet hogy 1850-ben)
az etnikai arányok megbecslése ez előtt nem a népszámlálásokon alapszik, hanem az adójegyzékekben, vagy templomi nyilvántartásokban szereplő nevek alapján. Név alapján jó közelítéssel meg lehet mondani az illető etnikai hovatartozását. Ez persze nem annyira pontos, de nincs jobb.
...ahhoz viszont történész-hallgatónak sem kell lennie az embernek, hogy tudja, a Rákóczi-szabadságharc 1717-ben már hat éve véget ért. Egyébként 1683-ban a tatárok nem Thököly, hanem saját kánjuk vezetése alatt harcoltak. Jól írod, hogy a fizetségük gyakorlatilag az ország szabad felprédálása volt, elhallgatod azonban, hogy ez nem a kurucok (a dunántúli nemesek Thökölytől kaptak védelmi garanciát!), hanem a törökök megrendelésére történt.
Ne haragudj, de ezt tudnod kellene történész hallgatóként. Javaslom az 1683-as év felvidéki hadjáratainak tanulmányozását. Thököly személyesen vezette az egyesült kuruc-tatár sereget, feladatai között volt a városok meghódoltatása, a maradék császári csapatok szétverése vagy kiszorítása nyugat felé és a Bécs elleni török hadjárat stratégiai támogatása. Azt még tudni kell, hogy a tatárok nem önként és dalolva vettek részt az ilyen hadjáratokban. Ki kellett fizetni őket, ami részt jelentett a megszerzett zsákmányból. A gyakorlatban ez úgy jelent meg, hogy a tatároknak átengedték egyes területek "pacifikálását", ami azt jelentette hogy kifosztották és felégették a területet, lakosságát pedig részben legyilkolták, részben pedig láncrafűzve keletre szállították és ott értékesítették (akárcsak a törökök). A tatárok pedig nem válogattak hogy magyar vagy egyéb lakosságú területet támadnak. Osztrák területen a törökök és tatárok mellett kurucok, sőt átmenetileg erdélyi magyar csapatok is részt vettek a zsákmányszerzésben az 1683-as hadjáratban. 1717-ben az magyar és örmény helytörténeti feljegyzések alapján pontosan pontosan nyomon követhető Erdélyben a tatár csapatok útja, akik ekkor is kuruc szövetségben érkeztek az országba.
