Alice egy remek topikot nyitott a Kádár-korról. Erről jutott eszembe, hogy talán érdemes a rendszerváltás óta eltelt időt, személyes élményeket, változó benyomásokat is összeszedni, mert lassan már ez is történelem.
90 nyaran, balatoni strandon hallott beszelgetes:
- Hallottad, X.Y Z orszagban nagykovet lesz. Igen, de te is rajta vagy valamilyen listan. Hat eleget dolgoztam nekik. ;-))) (X.Y tenyleg nagykovet lett Z orszagban)
80-as évek vége. Főiskolán (szocialista városban!) nem voltam KISZ-tag. Voltunk így néhányan. Jött a KISZ, hogy nézzük meg: Franciaországban a diákok az utcán tüntetnek az ottani oktatási törvény módosítása ellen. Mi meg - jó közösségi emberként (ez speciel igaz volt, minden buliban benne voltnuk, ha dolgozni kellett érte, megfogtuk a munka végét) - arra nem vagyunk képesek, hogy belépjünk a KISZ-be.
Válaszoltam: majd ha itthon is tüntethetek az utcán egy oktatási törvény ellen, akkor elsőként jelentkezem a KISZ-be.
'89 nyara. Orbán Viktor beszél a hősök terén. Megszálló szovjet csapatokról, forradalomról, miegyébről. Egy szocilista nagyvállalaltnál gyakornokoskodtam. Érezni lehetett a változás szelét, és látni lehetett a rémületet az elkötelezett emberek szemében.
'89 október 23. Kopjafát avattunk a temetőben '56 áldozatainak emlékére. Suttogó emberek könyörögtek: ne menjünk, mert a Munkásőrség (amit előtte már betiltottak) tagjai elővették fegyvereiket, és lőni fognak. Mégis elmentünk. Sokan voltunk és elegen. Úton vissza a városba sötét kapualjakból gyerek(!)hangok kiabáltak: Éljenek a kommunisták! Leszámolunk veletek! Döbbenetes volt...
2ségtelen tény, hogy a MaNem volt a rendszerváltó napilap, és valamelyest a Magyar Hírlap. Jelentős szerepe volt a Reformnak is, és az akkor még egészen más hangvételű VAÚ-nak. Lám, hogy változnak a dolgok...
Az a kongresszus 85-ben volt, nagy lelkesedéssel ksézültek rá, úgy hívták, hogy a Gyorsítás Kongresszusa :)))
A nő pedig Kerékgyártó Ildikó volt, később jelentős szerepe volt a reformkörökben, de mára eltűnt.
A Pártértekezleten 88-ban leváltották gyakorlatilag az egész régi vezetőséget, a PB-t, de Kádár megmaradt pártelnöknek, Grósz főtitkár lett, és gyakorlatilag átvette a hatalmat. Olyanok kaptak teret, mint Pozsgay, Németh, Csehák.
De mivel pár héttel előtte volt a Négyek kizárása (Bihari, Lengyel, Király, Bíró) - ezzel gyakorlatilag megteremtették a párton belüli ellenzéket, és útjára indították a folyamatokat, amiket egyre kevésbé tudtak ellenőrizni.
Megvallom, én szinte teljesen vakon (mármint politikailag) nőttem fel a Kádár korszakban a politika mint olyan az nekem nem jelentett semmit, mindenki szidta a rohadt kommunistákat, no meg azt is tudtam, hogy általában mindenki hazudik mindent, aki hivatalosan beszél, nem is érdekelt, éltem a magam életét minden másra nagy ívben tojtam. Az ujságok közül a Ludast, a Fülest meg a Nők lapját olvastam, ha kezembe került egy napilap, akkor kizárólag az utolsó oldalt olvastam el ahol az apróhirdetések meg ilyesmik vannak.
Ez akkor változott meg, amikor valahogy neszét vettem, hogy valami nagyon jelentős változás lesz, volt valami kongresszus, ahol egy fiatal nő beszéde nagy vihart kavart, valami olyasmit mondott, hogy ő mint fiatal nem érzi jól magát... láttam a hiradóban.. aztán meg azt susogták a népek, hogy lehet, hogy leváltják Kádárt... no akkor kezdtem el olvasgatni azt a 3 napilapot ami volt, a Népszabadságot, a Népszavát meg a Magyar Nemzetet, természetesen a sorok közt olvasgatva, annyit már megtanultam akarva akaratlanul, hogy melyik szabványmondat mögött mi is lehet. És láss csudát, eljött az a pártkongresszus azt hiszem 88 volt??? Lehet hogy előbb? Ez már összefolyik... mikor tényleg leváltották Kádárt, és Grósz let a pártelnök. Addig én még életemben nem nyitottam ki a tévét ha éppen pártkongresszust közvetítetek, ezt meg már végigizgultam, és micsoda fura érzés volt, amikor felolvasták a neveket, és abban Kádár János csak per mint Kádár János elvtárs szerepelt...
Nálam valahol itt kezdődött a rendszerváltás, akkor eszméltem, hogy ezek is veszekednek, itt is van hatalmi harc ilyesmi... volt Grósznak ez a fehérterroros beszéde, nagyon fel let fujva... de én Grószt nem utáltam annyira, sőt a mai napig tisztességes embernek tartom, alatta vezették be a világútlevelet, ami nagyon nagy szó volt akkoriban!!! Hogy nemcsak 3 évenként, hanem (vízum birtokában) bárki bárhová elutazhat... akor már szabadabb szelek fújtak, aminek egyik torz ismérve volt az, amikor bejelentették a vámszabályok megváltoztatását 8 nappal előbb mire minden magyar kiment Ausztriába Gorenje hűtőt, meg videot stb venni - ki emlékszik erre?
(Mi is kimentünk, vettünk egy videót életem első vieóját...)
Aztán hogy úgy mondjam a hazai helyzet fokozódott... egyik barátnőm tagja volt a Demokraikus Ellenzéknek, adott nekem egy aláíróívet, amin elég kemény dolgok voltak, de semmi oylan amit eddig ne mindenki vágyott volna, mondtam adjon egyet, majd begyüjtöm a szomszédok aláírását... azt hittem azonnal mindenki aláírja, de a végén csak az én aláírásom volt rajta, még a férjem sem merte aláírni, azt mondta, nézd a lányunk gimnáziumi felvétel előtt áll, én nem merem... ugyanígy reagált az a szomszéd bácsi is, aki állandóan próbálta nekem elég értelmesen magyarázni az aktuális politikai helyzetet... akkor jöttem rá, hogy egyrészt az emberek még nagyon félnek, másrészt arra, hogy jé én viszont nem..
82-ben nagy baj volt az adósságválsággal, az első alkalom volt, hogy az elvtársak láthatóan megrémültek. Ez már nem volt ugyanaz, mint hogy mit szólnak az oroszok ehhez vagy ahhoz, itt kemény tartozások álltak elő a Nyugattal szemben.
Kapkodtak fűhöz-fához, persze nem lehetett nyilvánosan kommunikálni, és ekkor volt az, hogy Marjai József miniszterelnökhelyettes kiment Ferihegyre, és mindenkit ellenőrzött, hogy indokoltan utazik-e Nyuagtra és mennyi deviza van nála.
Aztán valamelyik okos közgazdász kitalált egy optimista programot, azt megbeszélték a Politikai Bizottságban, és utána Lakatos Ernő eligazítást tartott, hogy nincs semmi baj, mert a gödör mélyéről csak felfelé lehet menni. Ekkor Lipovecz Iván közbeszólt: és ha ez még nem a mélye?
Nincs ebben semmi meglepő - legfeljebb azok számára okozhat meglepetést, akik ma a demokratikus átmenet legelkötelezettebb harcosaiként emlékeznek magukra.
Persze, hogy voltak információik, mi ebben a meglepő? A Büntetőjogi Tanszék be volt poloskázva, és persze ügynököket is küldtek. Aki másképp gondolta, az mafla.
Inkább az az érdekes, hogy Fejti milyen hülyeségeket beszél és mennyire nem értette a helyzetet, de ez még csak május eleje, és pár hét-hónap alatt rettenetesen felpörögtek az események.
Az MSZMP tárgyalódelegációját vezető Fejti György kommentárja az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalási javaslatáról az állampárt politikai bizottságának ülésén : "[…] mihelyt el fognak indulni a tárgyalások, ki fog derülni, hogy az együttműköd… tehát, hogy a megállapodási készségük nulla. Tehát nem akarnak párttörvényt, nem akarnak elnöki rendszert, nem akarnak Alkotmánybíróságot. Tulajdonképpen néhány olyan dolgot akarnak, ami szigorúan a választásokkal függ össze, illetve korábbi elkötelezettségeikkel, tehát a választásokról hajlandók tárgyalni. Büntetőtörvénykönyv módosításáról, vagyon felosztásról és hát a sajtóról, sajtóhoz való hozzáférésről. Hát ezek a szűken vett érdekeltségeik. […] Tehát, erre a nyilatkozatra én nem gondolom, hogy válaszolni kellene. Nincs sok haszna, olyan egyébként a tartalma is, hogy nehéz erre válaszolni. Kontaktust kell felvenni. Egyébként az embereink kontaktusban vannak ma is a Tölgyessy úrral, Sólyommal, a mi két szakértőnk tárgyal. Hát, csak a puhatolózás kedvéért. Nehéz a szabad demokratákkal megbirkózni, mert őket semmi más nem érdekli, mint a reklám, ezt világosan látni kell, és a reklám miatt bármit feláldoznak. Bármit."
(Az MSZMP Politikai Bizottságának ülése. Hangfelvételről készült jegyzőkönyv, 1989. május 26.)
Tölgyessy Péter: "Valószínű, hogy az MSZMP lényeges információkkal rendelkezik az EKA belső viszonyait illetően." "...a kommunista tárgyalópartnerek előre ismerték az EKA minden szándékát; szinte bizonyos, hogy mindent tudnak, amit beszélünk."
(A 45-78/81./1989. 89 04 27 06 és a 45-78/113.sz./1989.89 06 13. számú operatív jelentés.)
'89, Jurta Színház, kisgazda rendezvény. A folyosón Nagy Ferenc József és Boross Imre pártfőügyész (nem a későbbi PHARE-miniszter, hanem a raccsolós-csokornyakkendős) üvöltöznek egy köpcös emberkével: maga mit akar itt, maga sosem volt kisgazda?! Furakodjon be más pártba!
Nálunk a párttagok nagyon izgatottak lettek, egy kisebb részük árulózta Pozsgayt, de a szinte felszabadult és azt mondták, hogy ennek így kell lennie.
Akkor már évek óta elég sokat lehetett hallani és beszélni 56-ról, és ők is sok mindent másként kezdtek látni. No meg jó részük elég fiatal volt, és nem akarta bevállalni a rezsim bűneit.
Horn Gyula, 1989-ben, a központi bizottság ülésén:
"Egy kérdésem lenne a Kulcsár elvtárhoz és egy megjegyzésem. Kérdésem az lenne, hogy arra hivatkozva, hogy ezek a tüntetések kezelhetetlenek, és ha valaki ki akarja fejezni az együttérzését Nagy Imréékkel, azt megteheti a temetőben. Lehet, hogy túl költői a kérdésem, de én nagyon lényegesnek tartom. Én nem tartanám elképzelhetetlennek, hogy az adott szituációban az eseményhez kapcsolódóan törvényes alapon ne engedélyezzük."
Egyébként, ha már így belenyilvánultál ebbe a topikba, meséld már el: nálatok a pártbizottságon milyen volt a hangulat, amikor Pozsgay elmondta, hogy 56 nem ellenforradalom, hanem népfelkelés volt? Nagyon be voltatok szarva?
Érdemes lenne meghatározni egy kezdődátumot, mondjuk 1987-et. vagy 88-at.
Amire én vissza tudok emlékezni az a 89 október 23-a volt.
Egy általános iskolai barátomhoz mentem volna ki kertvárosba látogatóba meg videózni, de anyám nem engedett, mert attól tartott hogy "valami történik?.."
Fogalma sem volt róla hogy mitől tart, nekem sem, én csak mérges voltam mert nagyon akartam kimenni a haverhoz. 12 éves voltam...
