Azért kíváncsi lennék a Varrógép-, és Motorkerékpáráruház, és a Jurisits-féle kerékpárokra. Gondolom túl nagy szériát nem értek meg, amiben része lehetett a WM kerékpárgyártása beindulásának is.
Igen, igen, az az "átkozott" alkohol... :-)) Van, akiből kihozza a lumpenprolit, és van, akit költészetre sarkall, miközben révetegen kitekint ablakán...
Kisebb alkatrészek,pl. dinamótartó festéséhez a Very Well olaj- és benzinálló aeroszol vált be. Ez viszont ahogy az előző hozzászólásomban írtam, rendkívül gyorsan szárad. Az ekkora darabokhoz viszont kényelmes. A névtáblám fehér alapfestését is ezzel készítettem, szintén 3 rétegben.
A magam részéről aeroszolokkal kísérleteztem. Egy akkora darabhoz, mint a váz, nekem leginkább a Neolux vált be, mert az akril bázisúak olyan gyorsan száradnak, hogy nem képesek szépen elterülni, egyik-másik túl sérülékeny is, pl. Maestro. Ez meg ha régi is, legalább autó- és motorzománc. Állítólag nem túl tartós a fénye. Persze ennek is megvannak a maga fortélyai, pl ha nem várod ki a várakozási időt, képes a saját maga előző rétegét felmarni, ugyanis legalább 3 vékony réteg kell belőle a megfelelő rétegvastagsághoz. Korróziógátló alapozó használatát mindenképpen ajánlom sőt, én mostanában már a fémtisztára homokszórt/drótkorongozott felületet elsőnek RO55-tel foszfátozom is. Utána jöhet az alapozó.
Üdvözlök mindenkit, csókolom, elnézést a zavarásért... :-))
Tudom, még nem veterán kategória, hisz csak 44 éves a drága, de ha esetleg valakinek mégis elnyerné a tetszését ez a szemtelenül fiatal drótszamaracska, legyen szíves, nézzen át az adok-veszek topikba, egy kis tanulmányozásra... Köszönöm...
A régiekkel már kivonultunk a pusztaságba mer mi nem követ törünk hanem katedrálist építünk majdan a kárpáti kánaánban. Miután a Kerékpár-Nagyhatalom kiválasztott a nyáját mozgósító pásztorantalává, aki megmenti népét a gonosoztól segítek megtéríteni minden kissembert és általam közösen áldozni a disznófejű nagyúr előtt az eredetiség oltárán, ahogy meg vagyon írva.
Jelenleg a Facebook-on (birkák ördögtől való aktuális gyűjtőhelyén) tartunk fenn virtuális oltárokat.
A VETERÁN KERÉKPÁROK kissé Újabb Testamentumát a régiből tökéletesített szövetségünk vési majdan kőbe, mert néhol még átírásra vár a piszkozat homályos részeire borult sör végett. Még számos nagyhalom információ-titok belengetésére és csepegtetésére számíthat a fajunk nemzetünk nyája mire felvirágozának és válunk kissből naggyá, hatalmassá.
Kerékpár és Motorsport, 1933 A Kerékpár kisipar fejlődése — objektív kritikai szemmel nézve — rohamléptekben halad. Ennek szükségszerűségét nem kell hangsúlyoznunk , mert aki a magyar kerékpáripari és kereskedelmi viszonyokat ismeri tudja, hogy a vámháborúk megszűnéséig sokat kell haladnunk, hogy a szükséglet kielégítésére felkészülten áljunk. Ma nincs behozatal és behozatali tilalmak néhány nagy és jelentős iparvállalatot vezettek rá a kerékpár alkatrészek és felszerelési cikkek gyártásának bevezetésére. A nagy iparral egyidejűleg kis emberek is intenzívebben kezdtek foglalkozni tömegtermeléssel és valljuk be teljes sikerrel. Rámutatunk például Éllő Nándor Rombach utcai üzemére. Ez a középkorban lévő (40 éves) képzett műszerész 7 évvel ezelőtt kezdte meg az alkatrészek iparszerű készítését és ma már ott tart, hogy tengely, csésze (menetes és peremes) steirung, conus stb. készítményeit mindenütt ismerik és ezeket ma a nagykereskedők útján minden kereskedő és műszerész megszerezheti és raktáron tartja. A cég szépen berendezett üzemében komoly szakembereket foglalkoztat, közel 20 embernek ad megélhetést. Árúi, árban, minőségben egyaránt versenyképesek. A körülmények mérlegelésénél önkéntelenül az a megállapítás kínálkozik, hogy az ilyen rationális kisüzem teljesítőképességben vetekszik — sikerrel a nagy iparvállalatok kis kerékpár osztályaival. Úgy áll az eset ugyanis, hogy nagyvállalataink nem tudni mi okból mostoha gyermekként kezelik. A kis melléküzletet jelentő kerékpár vagy alkatrész gyártását. A külkereskedelmi mérlegünk passzív tételeinek csökkentésénél — a korlátozások megszűnése esetén — nagy szerep fog jutni szakmánk törekvő kis iparának, miért is azok támogatást érdemelnek.
Kerékpár és Motorsport, 1934 Az ÉNB alkatrészek kiválóságára jellemző, hogy a Tour de Hongrie győztes is ÉNB forgórészekkel szerelt gépen defektus nélkül abszolválta az 1000 kilométeres távot. ÉNB alkatrészekkel versenyezni fél győzelmet jelent.
Az ötnapos Tour de Hongrie 1000 km-es távján az abszolut első Velvárt gépen, ÉNB forgórészekkel, győzött! A világhírű olasz Tabucchi versenyszingó és a világmárkás Oscar Egg anyagból készült VELVÁRT kerékpár Budapesten egyedül Velvárt Nándornál [Budapest, VII. kerület, Rottenbiller ucca 56. szám] kapható
Villamfelszerelők, Műszerészek és Látszerészek Lapja, 1938 ÉLLŐ NÁNDORműszerészmester kartársunk üzeme, mely az ország egyik legmodernebbül berendezett vállalata, már eddig is osztatlan elismerést aratott a szakmában csapágytengelyeivel és csapágycsészéivel, melyek a legjobb minőségű angol árúval is minden tekintetben felveszik a versenyt. A jövő évi kerékpársaison közeledtével az üzem — ha lehetséges — még tetszetősebb és kifogástalanabb chrómozott kivitelben hozza piacra gyártmányait, amit a tökéletes üzemi felszerelés, u. m. speciális revolverpadok, marópadok, esztergapadok, a Durferit rendszerű edzöberendezés stb. könnyen lehetővé tesznek. ELLŐ NÁNDOR üzeme a szakmában 15 éve vezető helyen áll, ami tökéletes biztosíték arra, hogy gyártmányai úgy minőség, mint pedig kivitel tekintetében semmi kívánni valót sem hagynak hátra. Mindezek alapján nyugodtan ajánlhatjuk úgy az anyaországi, mint pedig a visszatért felvidéki kartársak figyelmébe: ÉLLŐ NÁNDOR üzeme (Budapest, VII; Rombach-utca 1/c.) ÉNB márkával hozza forgalomba gyártmányait.
Pluhár István (szerk.): Az Országos Sportközpont kebelében működő magyarországi sportegyesületek története
(Budapest, 1942) Bécs Ferenc műszerész, kerékpár- és rádiókereskedő, Budapest. Mint kerékpárversenyző, előbb a Jóbarát KK, majd az UTE színeiben 1922- ben kezdett versenyezni. 1925-ben megnyerte a Szent István-díjat, ahol külföldi nagyságok is szerepeltek. 1926 ban 10 km-es pályabajnok lett. Ebben az évben Rohrichhal majdnem minden párosversenyt megnyertek. 1927-ben mint motorvezetéses versenyző indult s mint ilyen is több győzelmet aratott. Ez idő alatt több alkalommal képviselte a nemzeti színeket. Mint sportvezető is a legjobbak közé tartozott. Igen sok jó magyar versenyzőt nevelt a kerékpársportnak, közöttük Orczán Lászlót is. 16 évvel ezelőtt kerékpárszaküzletet nyitott, azóta szakszerű versenykerékpárokkal látja el a versenyzőket. Az utóbbi 10 év alatt legtöbb versenyt „Bécs“ géppel nyerték. A kerékpársport régi, lelkes tagja, aki a sport érdekében mindig önzetlenül tevékenykedett és tevékenykedik ma is.
Nemzeti Sport, 1942. 1942.04.23. Megalakul a IX. kerületi kerékpáros leventetábor! A leventéknek a kerékpáros sportba való bekapcsolása egyre szélesebb hullámokat ver. Vidéken már úgyszólván minden körzetben megtörténtek a szervező munkálatok és sok helyütt még ezen is túl: portyák, háziversenyek egész sora zajlott le már. A rákospalotai kerékpáros leventék a közelmúltban a népligeti kiskörben vívtak komoly sportértéket jelentő mérkőzéseket és mint már beszámoltunk, a nagyváradi Szent László-hét keretében országos kerékpáros levente-csillagportyát bonyolítanak le a rendezők. A szakértők szerint ezen a tornán közel 1000 levente felvonulására lehet majd számítani. A vidék megmozdulása után most a főváros egyes kerületeiben is megindult a kerékpáros leventék szervezése. Bécs Ferenc, a hazai kerékpár- és motorsport egyik nagynevű harcosa, aki a tényleges sporttól való visszavonulása után a Törekvésben főként az új nemzedék nevelése körül fejt ki értékes munkásságot, most arra vállalkozott, hogy megszervezi a IX. kerületi leventék kerékpáros alakulatát is. Bécs alaposan nekilátott a munkának és mint mondja, számít azzal, hogy már a közeljövőben portyára viszi a kerékpársport e legfrissebb hajtásait. Úgy tudjuk, hogy a IX. kerületi kerékpáros leventék egy része résztvesz a nagyváradi kerékpáros csillagportyán is.
Nemzeti Sport, 1942. 1942.11.20. Bécs jövőre is a IX. kerületi kerékpáros gyorsleventéknek lesz az edzője. Bécs Ferenc, Magyarország egykori kitűnő vágtázója, de jelenleg is tevékeny motoros, aki az elmúlt idényben közmegelégedésre látta el a IX. kerületi kerékpáros gyorsleventék képzését, jövőre is e kerület edzője marad. Bécs a IX. kerületi gyorsleventék képzését április havában kezdte meg s e működésével messze megelőzte a többi kerületeket.
Népsport, 1956. 1956.04.16. A kerékpársportért... Kerékpársportunk népszerűsítéséről most sokat és elég kiadósan beszélnek azok, akiknek hivatása e fontos sportág fejlesztése. Legutóbb például a SZOT testnevelési és sportosztálya hívott össze országos értekezletet, hogy ott vita keretében vessék fel a kerékpározásnak, mint tömegsportnak a problémáit, feltárják a hibákat és a leszűrt tapasztalatok alapján megtalálják a helyes utat. A feladat, amelyet meg kellett oldani, igen jelentős, a meghívottak zöme mégsem jött el az értekezletre. Szó esett ezen az értekezleten arról is, hogy milyen módszerekkel lehet megkedveltetni a kerékpározást a tömegekkel, a fiatalokkal, az üzemek, a vállalatok dolgozóival. A felvetett kérdésre, úgy véljük, választ adunk, ha bemutatjuk az egyik sportkör kerékpáros szakosztálya edzőjének tevékenységét e sportág népszerűsítésében. A Bp. Spartacus kerékpáros edzője, Becs Ferenc, valamikor maga is kiváló kerékpáros volt. Úgy fogott hozzá a szakosztály megalakításához, hogy elsősorban saját házatáján nézett körül: felkereste a szövetkezeti dolgozókat, azok serdülő korban lévő fiak. Ellátogatott a szövetkezeti műhelyekbe is és megkezdte a toborzást. Kezdetben elég szűk volt a szakosztály költségvetése, ez azonban nem kedvetlenítette el az edzőt. Arra gondolt, hogy ha jó eredményeket tud majd felmutatni, nagyobb támogatásra is számíthat. A szakosztály megalakulásakor alig néhány gép állt rendelkezésére. A sok jelentkezőt csoportokba osztotta és nyolc géppel fokozatosan 40—50 újonccal tudott foglalkozni. Egy hónap múlva kialakította a szakosztály jövendő versenyzőtörzsét. Célja az volt, hogy egységes szellemű versenyző gárdát neveljen. Nem elégszik meg a versenyzők szakmai nevelésével, „nyomon” követi őket az életben is. Érdeklődik, hogyan viselkednek, hogy állják meg helyüket versenyzői az iskolában, a műhelyben; érdekli őt a fiatalok magánélete, családi élete is. Mindebből és a sportorvosi vizsgálatból is kialakul az edzőben a vélemény tanítványairól, a jövő versenyzőiről. Jól tudja azt is, hogy az újoncokból néhány hónap alatt nem faraghat képzett versenyzőket, hogy csak türelmes, szívós munkával fejlesztheti ki bennük a kerékpársporthoz szükséges képességeket. Először megtanítja a kezdőket a helyes ülésre a gépen, kialakítja mozgásritmusukat, biztonságukat és sok más egyebet. Ha a kezdő versenyző rossz stílussal kezeli a kerékpározást, az nagy hiba. A zsenge ág még hajlik, az idősebb törzs azonban törik. Ha nem türelmes az edző és a serdülőtől vagy a kezdőtől mindjárt jelentős eredményeket vár, csalódást szerez magának és az újonc is elveszti a kedvét. Így dolgozik a Bp. Spartacus kerékpáros szakosztályának edzője a maga területén kerékpársportunk felvirágoztatásáért.
Molnár Géza
Népsport, 1961. 1961.09.21. [...] Bécs Ferenc, a magyar kerékpársport ismert alakja. Fiatalabb korában mint versenyző szerzett sok sikert sportágának, majd az aktív versenyzést abbahagyva, mint edző, majd a kerékpáros szövetség elnökségének tagja igyekezett előbbre vinni a kerékpársport ügyét. Az utóbbi időben mégis talán mint kerékpárkészítő műszerészt ismerték legjobban: a keze alól kikerülő versenygépek minden szakosztályban megtalálhatók. Minden igyekezete arra irányult, hogy a magyar versenyzők a nemzetközi színvonalat elérő sporteszközhöz jussanak — a „Bécs”-kerékpárok sok fiatal versenyzőben idézik majd ezután is Bécs Ferenc képét, munkásságát. [...]
Honi Ipar 1932.11.15. Márkus Lajos vasszerkezetek gyára — Kerékpárlánc — A cég, amely annakidején átvette, helyesebben megvette a Wörner-gyár láncgyártóberendezését, most megvásárolta a Puchművek 25 automatáját, mert berendezkedett kerékpárláncok gyártására is. 500.000 kerékpár van Magyarországon és így jelentékeny szükségletről van szó, amelyet eddig külföldről (Németország, Anglia) fedeztek. Az új berendezés értéke körülbelül 100.000 pengő. Az új gyártási ág felölelése kiegészíti a Márkus-cégnek ama tevékenységét, amelynek révén az ipariláncgyártás terén az első helyre küzdötte fel magát. Ma a vállalat vallhatja a magáénak az ország legnagyobb Iáncgyárát.
Magyar Gyáripar, 1934 A Márkus Lajos vasszerkezeti gyára (Budapest, Hun utca 4.) minden méretű kerékpárláncot gyárt és azokat » WIM « jelzéssel hozza forgalomba.
Honi Ipar, 1936 Az iparügyi miniszter az iparfejlesztő törvényben meghatározott állami kedvezményeket a Márkus Lajos vasszerkezetek gyára cég Budapesten létesített láncgyártó üzemének motorkerékpár- és kerékpárláncokat előállító üzemága részére 1935 május 10-től további 2 évre, 1937 május 10-ig meghosszabbította.
Budapesti Közlöny 1936.07.12. A m. kir. iparügyi miniszter a m. kir. pénzügyminiszter hozzájárulásával a Márkus Lajos vasszerkezetek gyára cég Budapesten létesített motorkerékpár- és kerékpárláncokat előállító üzemága részére a 26.590/1935. K. M„ illetve a 4.108/1936. Ip. M. számú rendeletekkel engedélyezett és az 1931 : XXI. t.-c.-ben meghatározott állami kedvezményeket a Márkus Lajos r. t. cégre, mint az említett vállalat jogutódjára átruházta. (21.714/1936. VIII. szám.)
------------------------
Kerékpár és Motorsport 1932.06.09. Sárvédők, pumpák, lámpák, nadrágszorítók, tengelyek, ékek, prizmák, csomagtartók és mindennemű kerékpár felszerelési cikkek a legolcsóbb árakon kizárólag viszonteladók részére Kaufmann Mihály cégnél, VIII., Rákóczi-út 51. szerezhetők be.
Kerékpár és Motorsport, 1933.09.13. Ipari hírek Érdekes, hogy a bankzárlat, valutális nehézségek és a vámharcok kellettek ahoz, hogy hazánkban a kerékpár, illetve kerékpárfelszerelési cikkek, alkatrészek gyártása megkezdődjék. Külkereskedelmi mérlegünkre vonatkozó statisztika szerint a gumi behozatal az 1928 évi 7389 q helyett az idén (első félévben) cca 700 q volt, a kerékpár, illetve alkatrész behozatal pedig még nagyobb visszafejlődést mutat. A száraz statisztikai adatok megvilágításánál hatványozottan figyelembe kell venni, hogy a szükséglet szakmánkban természetesen állandó és hogy a kereslet, kielégítésére (mely gazdasági okok miatt csökkent) a magyar ipari készítmények elégségesek. Tényként kell lerögzíteni, hogy a nagy gyárak és kisebb üzemek készítményei minőségben is — árban különösen teljes sikerrel elégítik ki a piac minden igényét. Csak két kis szemelvényt közlünk tapasztalatainkról. A Kühne gazdasági gépgyár ez évben jött ki a piacra alkatrészeivel, melyeket, ma minden kereskedő raktáron tart és a fogyasztók előszeretettel vásárolják . Most szervezik meg a vidék áruellátását és a vidéki kereskedelem , meg a szabad és egészséges termelői versenyt látja kialakulni, szívesen adja fel megbecsülendő rendeléseit a gyár utazó tisztviselőjének. A Kaufmann Mihály cég más elvek alapján vezeti amerikai stílusban rationális munkára alapított kis üzemét. Már 3 éve dolgozik saját gyártmányú cikkeivel a piacon. Az általa gyártott macskaszemek, pumpa ma minden kereskedőnél raktáron van és az újabban gyártott csengő, sárvédő, tengely, tengely alkatrész és a most forgalomba kerülő Windsor lámpa, tehát a kis üzem minden jól bevált gyártmánya árban és minőségben egyaránt bizonyítéka a magyar gyáros és kereskedő szakképzettségének és szolidságának.
Honi Ipar 1933.12.01. Kaufmann Mihály — Kerékpárolajlámpa — Kisebb kerékpáralkatrészek — A cég « Windsor » név alatt újtípusú kerékpárolajlámpát hoz forgalomba, melyhez hasonló minőségű eddig csak külföldről került a piacra. Ezenkívül fölvette gyártási programjába egyes, eddig külföldről importált kisebb kerékpáralkatrészek előállítását is.
Építőmesterek Lapja, 1935 Kaufmann Mihály (Rákóczi-út 51) a Péterffy Sándor-u. 45. alatt átalakításra. Tervező: Németh Gyula, Rákospalota.
Fővárosi Közlöny, 1935 A polgármesteri III. ügyosztály javaslatára a polgármester 1935. évi október hó 8.-tól 14.-éig a következő építési engedélyeket adta ki. Kisebb építkezések: Kaufmann Mihály és neje VII., Péterfy-utca 45. (tervező Nemedy Gyula)
Központi Értesítő, 1937 Kaufmann Mihály kerékpárkereskedelmi kft. Budapest. Budapesti kir. tvszk 1937. X. 30. Cg 39534/3. 27982/1. — Székhelye: Budapest. Vállalatának tárgya: kerékpároknak, motorkerékpároknak, ezek mindennemű alkatrészeinek, felszerelési tárgyainak és segédanyagainak vétele és eladása, úgy saját számlára, mint bizományban. Tartama: határozatlan idő. [...] A társasági szerződés 1937. október 5-én és 28-án kelt. Üzlete: VI., Jókai-tér 6. sz.
Nagy Magyar Compass 63/2. (1939) KAUFMANN MIHÁLY KERÉKPÁRKERESKEDELMI KFT. (Új cége: Kerékpár és motorkereskedelmi kft.) KERÉKPÁR ÉS MOTORKERÉKPÁRKERESKEDELMI KFT. (1937.)VI., Jókai-tér 6.
------------------------
Honi Ipar 1934.04.01. Kühne Mezőgazdasági Gépgyár Rt. (Moson.) — Kerékpárok. — A vállalat a mezőgazdasági szerszámok és gépek gyártása mellett berendezkedett kerékpárok előállítására is, melyeknek első példányai már forgalomba kerültek.
ADT ARCANUM - Digitális Tudománytár
Szabadon hozzáférhető és kereshető védjegyadatbázis:
Honi Ipar, 1935 1935.04.19. Kerékpárokat rendelt a postavezérigazgatóság a Weiss Manfréd rt.-nél. A rendelés értéke 13.500 P.
Vállalkozók Lapja, 1938 1938.02.24. (A m. kir. rendőrség részére szükséges belföldön előállított 70 drb kerékpár szállítására) tartott február 17-én versenytárgyalást a belügyminisztérium. Zárójelben az ajánlati végösszegeket közöljük. Ajánlatot adtak be: Weiss Manfréd 97.30 P, alt. 89.40 P; Kaufmann Mihály 100 P, (7000 P); „Stadion“ sport 105.35, alt. 121.60 P; Orbán Károly 110.50 P egységáron, (7735 P-vel).
Honi Ipar, 1938 1938.02.26. Kerékpárok szállítására (70 drb) a rendőrség részére tartott a Belügyminisztérium e hó 17-én versenytárgyalást. Legkedvezőbb ajánlatot a Weiss Manfred Rt. tette és a szállítást minden bizonnyal meg is fogja kapni.
Belügyi Közlöny, 1928 1928.07.08. A m. kir. belügyminiszternek ad. II. 1.212/1928. B. M. eln. számú körrendelete. Kerékpárok beszerzése. (Valamennyi vármegyei és városi törvényhatóságnak. [Budapest székesfőváros polgármesterének is.]) A kereskedelmi miniszter úr közölte velem, hogy Jurisics Márton gép- és szerszámgyára (Budapest, VI. ker., Rózsa utca 51/53. szám) kerékpárok gyártására berendezkedett és több állami hatóság részére már szállítást is teljesített. Felhívom ennélfogva, hogy ennek az új hazai iparágnak kifejlesztése érdekében kerékpárok beszerzésénél az említett céget ajánlattételre minden esetben hívja fel. (Csak a vármegyei törvényhatóságok első tisztviselőjének.) Felhívom továbbá arra is, hogy a vármegye területén levő r. t. várost (városokat) és községeket hasonló értelemben való eljárásra utasítsa. Budapesten, 1928. évi június hó 24-én. A miniszter rendeletéből: Janda s. k., miniszteri osztálytanácsos.
Vállalkozók Lapja, 1928 1928.11.28. Budapest (Máv) (Kerékpár szállítására) tartott november 21-én versenytárgyalást a Máv. igazgatósága. Ajánlatot adtak be: Herbster Károly német ,,Brenabor" gyártmányura 190 P-vel; Böhm gépáruház ausztriai (Steier-Werke-féle gyártmányra) 132,50 vagy 162,50 P-vel: Schweitzer Henrik német gyártmányura 158 P vel: Varrógép- és motorkerékpáruház magyar gyártmányura 134, németre 129 P-vel: Landy Ferenc francia Bessulien gyártmányra 165 P-vel: Láng Imre 144, alt. 156, 180, 190, 200 P-vel különféle gyártmányokra: 1. St. Etienne, 2. Baldour márka, 3. Ipac (gráci), 4. gráci (Huch), 5. Manchester-special; Huch Művek fiókterepe az Ipac és Ramler jegyű kerékpárra 165 P-vel; Jurisits Márton saját gyártmányúra 174 P-vel; Salgó Imre francia gyártmányra 140 P-vel; Zöldi Béla Feldhof No 20 német gyártmányúra 147 P-vel; Ipartermék külföldire 141 P-vel; Balázs és Reichard 150.60, 136 és 164 P-vel Viktoria Werke Kronberg, Waffenfabrik, Automoto gyártmányúra.
Honi Ipar, 1928 1928.12.01. Kerékpárok (bicikle) szállítása: 10 darab kerékpár kell a Máv.-nak. Ajánlkozott 12 cég. Mindenféle márka. Két cég magyar gyártmányt ajánlott: Sebők az egyik és Jurisics a másik. Az utóbbi saját gyártmányt 174 P-ért. Puch 190 P. A többi pályázó ismert nevek: Schweitzer, Herbster, Landy stb. Reméljük, a Máv.-nak jó lesz a magyar is, pláne most, hogy a döntést megelőzte a Magyar Hét.
Honi Ipar, 1929 1929.03.01. Kerékpárok. (Magyar gyártmány.) Tizenkét cég, mindenféle márkával pályázott a MÁV évi kerékpárszükségletére, amely kb. 10 darabra tehető. Puch, Landy, Schweizer, Herbster világhírű gépeket ajánlottak, a MÁV Jurisics Márton lakatos ajánlata mellett döntött, ki saját gyártmányait ajánlotta. Ha talán ma még nem is a legjobbak, csak úgy lehetnek még jobbak, ha rendeléseket kap, minél többet. A MÁV példája megérdemli, hogy megemlítsük.
------------------------
Honi Ipar, 1929 1929.11.15. Hazai kerékpárok. A belügyminiszter felhívta [Belügyi Közlöny, 1929.10.06] az összes törvény hatóságokat, hogy miután a Weiss Manfréd Rt. berendezkedett kerékpárok gyártására, kerékpárok megrendelésénél kössék ki mindenalkalommal a hazai származást.
A hölgyek önállósították magukat és egy röpke mozdulattal a kormányra kerültek. Már tudniillik a bicikli kormányához. Kiadták a jelszót: „le az oldalkocsival" és megrendezték az első női kerékpárversenyt, hogy bebizonyítsák, még a kerékpárban is páratlanok a maguk nemében. A kezdeményezőik: a csepeli Weisz Manfréd-gyár legszebb hölgyei. A versenyt, a hét hölgy a legnagyobb titokban a Millenáris pályán tartotta meg. Szépen sorakoztak a startnál és várták az indítást.
Viszont van a versenynek még egy győztese: a „női Csepel" kerékpár.
1930.07.03. A Pécsi Torna Egylet monstre kerékpárversenye Pécs, júl. 2. — A PTE a Pécs— Mohács országúti kerékpárversenyét július 13-án, kedvezőtlen idő esetén július 20-án tartja meg. A verseny győzteseit gazdagon jutalmazzák. Schwartz Ignác, a Csepel kerékpárok főlerakatosa közbenjárására a csepeli Weisz Manfréd R. T. legújabb gyártmányú magyar versenykerékpárjaiból (Fecske) egy darabot versenydíjul tűzött ki az első beérkezőnek. A vadonatúj versenygépen kívül több értékes tiszteletdíjban részesülnek a verseny győztesei. A versenyzők kizárólag csakis magyar gyártmányú „Csepel“ gépeken vehetnek részt, miért is a PTE vezetősége felhívja a Csepel magyar gyártmányú kerékpárok tulajdonosait, hogy minél számosabban vegyenek e versenyen részt, hogy bebizonyítható legyen a magyar közönségnek a Csepel kerékpárok megbízhatósága és jósága. A versenyen részt vehet minden pécsi és Pécs környékbeli kerékpáros, aki a magyar gyártmányú „Csepel" kerékpárral rendelkezik, akár tagja valamelyik sportegyesületnek, akár nem, A 35 éven felüli egyének (szeniorok) időelőnyt kapnak, Indulás reggel 6 órakor a főpályaudvar előtti térről. Gyülekezés Ketterer Lajos vendéglős kerthelyiségében reggel fél 6 órakor. Útvonal I. Ferenc József út, Rákóczi út, Zsolnay Vilmos utcán keresztül, Gyárváros, Üszög, Szederkény, Nyomja, Szájk, Mohács és ugyanezen útvonalon vissza az indulási pontig. Nevezési díj 2 pengő. Vidéki versenyzőket a versenyrendező bizottság elszállásolja és élelemmel ellátja, ha erre való igényüket előre bejelentik Hódossy Ferenc órás és ékszerészmester, a PTE elnökénél Pécs, Király u, 22., ahol a nevezések is eszközlendők a nevezési díj lefizetése mellett. Vidéki kerékpárosok nevezésüket írásban is bejelenthetik. Versenytáv: 80 km.
1930.07.12. [...] A magyar gyártmányú Csepel gépen a verseny alkalmára más gyártmányú kerék, kormány, vagy nyeregcsere nincs megengedve. A versenyidő tartamára orvosról és mentőautóról gondoskodnak.
------------------------
Új-Somogy,
1930.06.15. Csepel kerékpárverseny. A nyomasztó pénzviszonyok és ennek következtében lecsökkent sportlehetőségek mellett igen örvendetes a hir, hogy a Rákóczi és Turul sportegyletek kerékpárszakosztályai, a Spitzer Samu cég, a hires Csepel kerékpárok somogymegyei főképviselője, agilitása és előzékenysége folytán, f. hó 24-én, vasárnap délután 4 órakor a Széchenyi-térről kiindulva „Csepel kerékpár - távversenyt“ rendeznek egy 68 km-es útszakaszon. A verseny kimondott célja a hazai gyártmányok propagálása, hogy a magyar közönségnek bebizonyítsák, miszerint a magyar Csepel kerékpárok minden tekintetben vetekednek a külföldi gyártmányokkal. A verseny nyertesei igen értékes dijakat és érmeket kapnak, az öszszes résztvevők emlékéremmel lesznek kitüntetve. Bővebb a kiragasztott falragaszokból tudható meg és Spitzer Samu cégnél, Kaposvár, Széchenyi-tér 2., telefon 673., ahol a versenyhez szükséges Csepel kerékpárok is beszerezhetők.
1930.06.22. Holnap lesz a Csepel kerékpár-verseny. Hirt adtunk nemrég erről a nemes intencióju versenyről, mely vasárnap délután kerül lebonyolításra. A Kaposvár—dombóvári vonalon mindenütt leventék fogják a versenyzőknek az útirányt mutatni és egy teherautó kiséri a kerékpárosokat egészen Dombóvárig. Eddig legalább ötven indulóra számítanak, de az értékes és szép tiszteletdijak, melyek már megérkeztek Spitzer Samu céghez, bizonyára még sokkal több indulót fognak vonzani. A magyar gyáripar áldozatkészségének köszönhető ez a verseny, mely elé nagy érdeklődéssel tekint Kaposvár kerékpáros társadalma.
1930.06.24. Fényesen sikerült a Csepel-kerékpárverseny. A tegnapi Csepel-verseny eredményei a következők : I. Gáspár (Rákóczi) 2 ó. 5 p. 30 mp., II- Balogh (Rákóczi) 2 ó. 6 p. 10 mp., III. Leposa (Turul) 2 ó. 7 p. A verseny mindvégig a legszebben, defekt nélkül, zajlott le, amely a résztvevő kitűnő „Csepel“ kerékpárok és magyar gumik megbízhatóságát mutatja. Este 7 órakor Spitzer Samu-cég üzletében Lengyák György iparos tanonciskolai igazgató szép beszéd keretében osztotta ki a tiszteleídijakat és felhívta a közönséget a magyar árucikk pártolására és megköszönte Spitzer Samunak a verseny lebonyolítása körül kifejtett munkásságát.
------------------------
Esztergom és Vidéke, 1930.06.19. Megcáfolom a közönség körében elterjedt azon hírt, mely szerint a „Csepel" kerékpárok lerakatát bárkinek átadtam volna. Ellenkezőleg azokat a legnagyobb szorgalommal a hazafias magyar közönségnek ajánlani bátorkodom és raktáramból kiszolgálom. Eredményes működésemet az első magyar gyár „Weisz Manfréd Rt." alant közölt, hozzám intézett levele igazolja, melynek eredetije kirakatomban is megtekinthető. Müller Izidor.
T. Müller Izidor úrnak Esztergom. Van szerencsénk igazolni f. hó 14-én kelt nb. kerékpár megrendelésének vételét és értesítjük, hogy a kívánt versenygépeket és kerékpárokat gyárunk postafordultával le fogja szállítani. Ez alkalommal még nem mulaszthatjuk el, hogy önnek a magyar ipar érdekében kifejtett működéséért őszinte köszönetünket fejezzük ki és kérjük, hogy a kerekpáreladasok agilis folytatásával továbbra is segítségünkre lenni szíveskedjék azon célból, hogy megakadályozzuk azt, hogy külföldi kerékpárok behozatalával az ország amúgy is szomorú gazdasági helyzete romolják. Csak kitartó munkával és a hazafias magyar közönség támogatásával fogjuk elérhetni, hogy 400 magyar munkáscsaládnak és a magyar mérnököknek adhassunk továbbra is megélhetési leheséget. Gyárunk az Ön eddigi működésével rendkívül meg van elégedve és bizalommal várjuk további kerékpár eladásairól nb. értesítéseit. Csepel, 1930. június hó 16. Kiváló tisztelettel Weisz Manfréd Acél és Fém művek Rt. Csepel.
„CSEPELI" kerékpárok főlerakata. Minden általam eladott kerékpárért 1 évi jótállást vállalok. Ára P 165 - havi 16 pengős, vagy heti 4 pengős részletekben. Készpénzfizetés esetén 10 % engedmény! Juracsek Ferenc műszerész Esztergom, Kossuth L.-u. 29. sz. (Kaszárnyával szemben.)
A legszebb karácsonyi ajándék „CSEPEL“ varrógép kis gyermekkerékpár fiú kerékpár Kedvező részletfizetési feltételek mellett kaphatók az esztergomi „CSEPEL" varrógép- és kerékpár-üzletben Esztergom, Kossuth-utca 18. sz.
A legnagyobb magyar gyártelep szabolcsvármegyei terjeszkedése.
Szabolcsvármegyének és elsősorban Nyíregyháza kereskedelmi életének igen számottevő eseményét jelenthetjük be. A csepeli Weiss Manfréd gyár »Csepel« védjegyű kerékpárjainak főlerakatát helyezi el Nyíregyháza székhellyel. Ma a csepeli gyár nemcsak magyarországi viszonylatban, de a külföldi piacon is versenyen felül áll. A kerékpárjai tiszta acélból vannak, olcsóak, mert nem
terheli vám s gyönyörű kiállításban készülnek. A kerékpárok, melyeket bátran mondhatunk a magyar ipar diadalának, árakban s fizetési feltételekben is előnyösebbek, mint a külföldi cégeké. — Azt mondanunk sem kell, hogy a magyar iparnak ezt a nagyszerű produktumát minden magyar embernek erkölcsi kötelessége is felkarolni és támogatni, hogy a külföld előtt is bizonyíthassuk a magyar iparcikk tökéletességét.
1930.04.13.
Megnyílt a világhírű „Csepel“ kerékpárok nyíregyházi főlerakata
Alig pár napja nyilt meg a világhírű »Csepel« kerékpárok szabolcsvármegyei főlerakata Nyíregyházán a Kossuth-tér 4. sz. alatt s már is óriási érdeklődés nyilvánult meg a príma kiállítású magyar kerékpárok iránt. Attól eltekintve, hogy minden magyar embernek kötelessége támogatni a magyar iparnak ezt a nagyszerű termékét, — ma már a külföld is elismeri, hogy a Csepel kerékpárok tökéletesek. Tiszta acélból készülnek s olyan előnyös feltételek mellett kaphatók, hogy a kerékpár piacon versenyen felül állanak. Mindenkinek figyelmébe ajánljuk a Csepel kerékpárok szabolcsvármegyei főlerakatát, Nyíregyházán, Kossuth-tér 4. sz. alatt.
1930.04.18.
A magyar ipar diadalát jelenti, hogy óriási érdeklődés kíséri s már is tekintélyes forgalmat bonyolított le a „CSEPEL“ Szabolcsvármegyei FŐ LERAKATA Nyíregyháza, Kossuth-té r 4. szám alatt.
A „Csepel" kerékpárgyár felkérésére a Nykse sportegyesület e hónap 27-én, vasárnap délután rendezi meg Szabolcsvármegye idei első nagy kerékpárversenyét. A ,,Csepel" gyár a verseny győztesének egy gyönyörűen felszerelt kerékpárt ajándékoz. A második dij egy Bosch lámpa, a harmadik egy karbid lámpa lesz. A dijak megtekinthetők már is főlerakatunkban: Kossuth-tér 4. sz. alatt.
1930.04.30.
Óriási közönség előtt zajlott le vasárnap délután a kerékpárverseny
A győztesnek azonnal átadták a »Csepel« kerékpárgyár ajándékát. Vasárnap délután fél 4 órakor rendezték meg a »Csepel« kerékpárgyár felkérésére a NyKISE pályáról való indítással a 26 kilométeres országúti kerékpárversenyt. Gyönyörű napsütésben indultak a versenyzők, rengeteg sok kisérő és érdeklődő közönség sorfala között. Végig az útvonalon, feketéllett az országút a nézőközönségtől. A versenyzők nagyszerű kondícióban és szenzációs tempóban futották meg a 26 kilométert. Baleset a versenyen nem történt. A versenyzőket a mentők autója kisérte végig az útvonalon. A 26 km. verseny győztese Nádossy Gyula lett, akinek ünnepélyes keretek között Kende András NyKISE elnök szép beszéd kíséretében adta át a »Csepel« kerékpárgyár ajándékát, egy gyönyörűen felszerelt turakerékpárt és a NyKISE ezüstérmét, a második helyezett Garay Zoltán lett, aki egy Bosch lámpát és egy érmet, a harmadik Feige Sándor egy karbid lámpát és érmet kapott. A verseny negyedik győztese: Kétz Géza lett, aki ezüstözött kis bronzérmet kapott.
Külön meg kell említenünk a Weiss Manfréd »Csepel« kerékpárgyárának a magyar sport iránti szeretetét, hogy ilyen értékes ajándékokkal és nagy költséggel ezt a versenyt megrendeztette,. Amikor a győztes, a nemzetiszínű szalaggal feldíszített »Csepel« kerékpáron végig szaladt a NyKISE pályán lévő 2000 főnyi közönség előtt, mindenki gyönyörködve nézte a magyar iparnak, a Csepel kerékpárgyárnak ezt a nagyszerű produktumát.
1930.07.31.
A „Csepel" kerékpárok virágkorzója a Kisvasutak vasárnapi nyári ünnepélyén
Óriási érdeklődés kiséri a Nyíregyháza Vidéki Kisvasutak vasárnapi nyári ünnepélyét. Szokatlanul nagy előkészületek folynak, a nagyszerű rendezői gárda mindent elkövet, hogy ez a sóstól ünnepség a jókedv és vidámság közepette, but s bajt elfelejtve, emlékezetesen szép nyári miulatsága legyen a nyiregyházi közönségnek. Az ünnepély gazdag programjába egy ujabb attrakciót illesztettek be, egy virágkorzós felvonulással, amelyen a világhírű »Csepel« kerékpárok színpompás, díszes, virágos felvonulása lesz katonazene hangjai mellett. A magyar iparnak diadalát jelenti, hogy büszkélkedhetünk a saját gyártmányú kerékpárjainkkal s amikor virággal feldíszített »Csepel« kerékpárokkal vasárnap délután 2 órakor a városon keresztül a Sóstóra az ünnepélyre vonulnak, mindenki gyönyörködve fogja végignézni ezt a díszes, virágos kerékpárfelvonulást. A kerékpárkorzón minden »Csepel« kerékpáros részt vehet s a legszebben feldíszített három kerékpárost a »Csepel« gyár értékes ajándékkal lepi meg. A kerékpárkorzón való részvételt a »Csepel« nyiregyházi főlerakatánál (Kossuth-tér) — kell bejelenteni.
1930.08.03.
Minden kerékpáros részt vehet vasárnap délután a Kisvasutak sóstói ünnepélyének virágkorzóján
A nagysikerűnek ígérkező vasárnap délutáni mulatság egyik igen szépnek ígérkező programszáma a virágos kerékpárkorzó lesz. A »Csepel« kerékpárok felvonulásán minden kerékpáros részt vehet; gyülekezés délután 2 órakor a »Csepel« kerékpárok szabolcsvármegyei főlerakatánál, Kossuth-tér 4. sz. alatt lesz. Innen indulnak a feldíszített kerékpárok a városon keresztül, ki a Sóstó fürdőre. Indulás előtt Csépány fényképész lefotografálja a kerékpárosokat. A legszebben feldíszített három kerékpárt a »Csepel« gyár értékes dijakkal ajándékozza meg s a fényképeket a Színházi Élet is közölni fogja. — Kérjük a kerékpárosokat, hogy minél nagyobb számban vegyenek részt a Kisvasutak vasárnap délutáni kerékpárkorzóján.
1930.08.05.
A »Csepel« kerékpárok felvonulása
Megírtuk, hogy nagy sikerrel zárult a Nyiregyházavidéki Kisvasutasok tegnap délutáni mulatsága, ahol csónakverseny, kerékpárverseny s tűzijáték szórakoztatta a sóstófürdő óriási publikumát. Az ünnepélyt délután két órakor a »Csepel« kerékpárok impozáns, virágos, díszes felvonulása nyitotta meg. Végig, a város főbb utvonalain vonultak fel a »Csepel« kerékpárosok s ahol elvonultak mindenütt gyönyörködve álltak meg az emberek, hogy a magyar iparnak, a Csepel kerekpároknak diszes vrágkorzójában gyönyörködjenek. A Sóstóra érkezés után a menet háromszor körüljárta a sétányokat, majd Nemes, a Nykise kerékpárszakosztály elnöke, Fekete József főrendező jelenlétében kiosztotta a »Csepel« kerékpárok szabolcsvármegyei főlerakatának (Kossuth-tér) ajándékait, melyeket szépség szerint sorrendben a következők kapták: Benkev Lajos, Feige Sándor, Strohmayer Imre, Barna Károly 2 dijat, Humicska István, Strohmayer József és Kétz Géza kapták.
------------------------
Délmagyarország,
1930 Egyedül nálam kaphatók a világhírű Styria és Triumph kerékpárok CSEPEL Kerékpárokat nem kell már bizományosoktól vásárolni mert cégem közvetlen a gyárból készpénzért egy nagy tételt vásárolt és azokat gyárt áron első kézből nálam lehet beszerezni. Szántó Sándor gépkereskedő Szeged, Kiss Dávid - Palota, Kiss ucca 2.
Magyar ember magyar kerékpáron jár. A „Csepel“ kerékpár a magyar ipar diadala, olcsó, jó, megbízható. Első kézből, magától a gyártól, tehát gyári árban vásárolhatja a főlerakatnál. Tisza Lajos körút 42/a. Délmagyarország legnagyobb magyar kerékpár raktára
1930.04.29. „Csepel" kerékpárverseny Vasárnap délelőtt egészen különös jelentőségű kerékpárversenyt bonyolítottak le az alsótanyai országúton. Ez a verseny — amelyet a tömeg jellemzett — nemcsak a kerékpársportnak, de a magyar iparnak is diadala volt. A versenyt a Weiss Manfréd-gyár remek magyar gyártmányú »Csepel« kerékpárjai számára rendezték és az a legteljesebb siker jegyében zajlott le. Óriási tömegű néző, érdeklődő és hasonló számú versenyző, akik mind »Csepel« gépen tették meg végig a nehéz távot. A verseny azt bizonyította be, hogy a csepeli gyár a legelsörendü gépeket hozza forgalomba. Az alsótanyai igen nehéz terepen, igen rossz állapotban lévő országúton az egész verseny alatt egyetlen törés, vagy hiba sem fordult elő. Ez jelenti a »Csepel« gépek legjobb bizonyítványát. A tömeges versenyző nyilvánvalóvá tette, hogy a »Csepel« gépek tömegcikket reprezentálnak. A sok induló között résztvett a versenyben az ötvenéves veterán versenyző Csonka József, de kitünően abszolválta a távot női cipész Buzainé is. Az óriási tömegű közönség szinte megakasztotta a Kálvária-ucca forgalmát, olyan lelkesedéssel éljenezte a versenyzők kitűnő teljesítményét. Éz a színes és hangos uccai kép, a magyar ipar nagyszerű fotográfiája volt. A nagyszabású versenyen résztvett Vágó Lajos, a Weiss Manfréd-gyár dél magyarországi főtisztviselője, aki eltávozása alkalmából sajnálattal búcsúztattak. A gyár a verseny alkalmából Feldmann László főtisztviselőt küldte ki Szegedre. A nagysikerű verseny mintaszerű megrendezése a »Csepel« gépek szegedi lerakala vezetőjének, Rádó Gézának érdeme. A verseny részletes eredménye a következő: 10 kilométeres verseny »Csepel« gyártmányú strapagépek részére: 1. Laczi 19.10 perc, 2. Hegyközi, 3. Pintér, 4. Simon, 5. Gaál. 30 kiloméleres verseny »Fecske« és »Villám« jelzésű versenygépek részére: 1. Molnár 62.34 perc, 2. Szegfű, 3. Bauer.
------------------------
Vásárhelyi Reggeli Újság, 1930.06.22. Első magyar gyártmányú kerékpárok Hódmezővásárhelyen. Junius hó 1-én nyílt meg az Andrássy utca 23 szám alatt a világhírű Weiss Manfréd csepeli acél és fémárugyár hódmezővásárhelyi lerakata, kerékpár és kerékpár alkatrészekből, hol csak a gyár által készített „Csepel“ kerékpárok árusittatnak. A bizományosoknak, Nagy Bálint és ifj. Kokovay Józsefnek érdemük, hogy már eddig is szép eredményeket értek el a magyar ipar terjesztésével, mert naponta több-több magyar kerékpár kerül tőlük forgalomba. A kerékpárok jó minőségének, szélesebb körű ismertetése céljából, a bizományosok most egy kerékpárversenyen fáradoznak, melynek sikerét biztosra vesszük. A gyár a közeljövőben kibocsájtja motorkerékpárjait is, valamint az első magyar gyártmányú Csepel varrógépeket. Hogy mennyire szükség van a magyar gépekre, misem bizonyítja jobban, minthogy évente több mint 15 millió pengőt tett ki eddig a behozott külföldi kerékpárok értéke.
1930.09.12. Szentes és Hódmezővásárhely között vasárnap rendezi első kerékpáros versenyét a Torna és Vivó Egylet. Ma van a nevezést zárlat. Lapunk hasábjain rövidesen megemlékeztünk már a Vivő elnökségének azon figyelemreméltó akciójáról, melynek célja az, hogy a régi hires, országos viszonylatban is igen szép eredményeket elért vásárhelyi kerékpársportot uj életre hivja. A múlt héten lezajlott 5 napos túra vásárhelyi része bizonyára igen serkentőleg fog hatni ifjúságunkra, amelyikben mindig meg volt a hajlandóság ennek a szép és nemes sprotnak a mivelésére. A Magyar Kerékpáros Szövetség tudomásával a HTVE 14-ikén, vasárnap délelőtt fogja megrendezni az első országúti kerékpár versenyét. A pálya Szentesig és vissza. Benevezési dij nincs. A versenyen minden fajta géppel részt lehet venni. Benevezni lehet: Császár József bankhivatalnoknál, a Kemény gépraktárban és Faragó János gépkereskedőnél. A győztes a bajnoki szalagon az aranyozott nagy érmet fogja kapni tiszteletdijul. A második nagy ezüst, harmadik kis ezüst, negyedik nagy bronz, ötödik kis bronz érmet fog kapni. E verseny keretén belül tartjuk meg a „A Csepel“ kerékpár megbízhatósági versenyt. Ebben a versenyben csak Csepel kerékpárral lehet indulni. Benevezési dij nincs. Benevezni lehet a fent jelzett helyen és Nagy Bálint kereskedésében, Andrássy utca 23 szám alatt. A megbízhatósági verseny résztvevői a következő jutalomban részesülnek: I. dij turulos nagy ezüst érem és egy Csepel gyártmányú „Fecske“ kerékpár, II. dij díszített nagy ezüst érem és egy garnitúra magyar gyártmányú Emergé gumi, III. dij nagy ezüst érem és egy készlet Bosch dinamólámpa, IV. dij díszített kis ezüst érem és egy fél garnitúra magyar gyártmányú Emergé gumi, V. dij kis ezüst érem és egy Csepel gyártmányú karbid lámpa. A dijakat a közeli napokban az egyik nagykereskedés kirakatában helyezzük el megtekintés végett. Nevezési határidő: szeptember 12. A HTVE elnöksége kéri az összes vásárhelyi kerékpárosokat, hogy a verseny szép díjazására való tekintettel minél számosabban jelentkezzenek a versenyekre.
Irta: dr. Ripka Ferenc, Budapest székesfőváros főpolgármestere
A nemzeti életnek vannak nemzetközi vonatkozásai, épp úgy, mint az egyénnek vannak kapcsolatai a közönséggel. De azok a nemzetközi vonatkozások, amik az egyes nemzeteket az egész emberiség sorsába és életébe belekapcsolják, nem fejlődhetnek a nemzeti érdekek rovására, sőt ellenkezőleg, még ezeknek az általános kapcsolatoknak is a nemzeti értékek emelésére kell szolgálniok. Minden nemzet kereskedelmének van szüksége külföldi piacra, ahol vásárolhat olyasmit, amit otthon nem találhat meg és eladhatja azt, ami a hazai termelésből külföldi keresletre számíthat. Azonban a külfölddel való érintkezésben mindig szem előtt kell tartani bizonyos fontos mértékeket. Az egyik az, hogy csak azt szabad külföldön vásárolni, ami otthon nem kapható. Szinte meg sem tudom magyarázni magamnak annak a kereskedőnek oktalanságát, aki a külföldi árut a hazaival szemben támogatja. Az ilyen ember nem gondolja meg, hogy a külföldi áru propagálásával a hazai tőkét külföldre viszi, szegényebbé teszi az országot, tehát a saját vevőközönségét és minél több pénzt dob ki ilyen módon idegenbe, annál gyengébb lesz a hazai közönség vásárló ereje és ezzel a hazai kereskedő megélhetésének lehetősége. Ne mondja azt senki, hogy a közönség kívánja a külföldi árut. Határozottan állítom, hogy itt minden a kereskedőtől függ. A kereskedő mindent el tud adni, ha ért hozzá. A kereskedő lelkületétől függ, hogy a hazai áru becsületét megalapozza a vevő előtt. Amint nem egy alföldi városban a közönség helyes gondolkozását mutatják azok a kis táblák, amiket a kereskedők az áruk mellé kitesznek a kirakatba és ezeken a kis táblákon ez a felírás: Hazai áru ! A közönséget még nem tudták meggyőzni a hazai ipar pártolásának helyességéről, ahol a kereskedő olyan ügyetlen és tehetetlen, hogy külföldi árut kérő közönséggel nem tudja elhitetni a magyar áru értékét és használhatóságát. Legtöbb esetben nem a közönség az oka, ha a külföldit keresik a magyar rovására, hanem a kereskedő és az általuk teremtett helyzet dönti el a magyar termelés sorsát. Komoly és meg nem fellebbezhető igazság ez. Minél nehezebb gazdasági helyzetünk, annál inkább el kell követnie minden magyar embernek mindent, gazdasági helyzetünk megerősítésére. A magyar pénznek külföldre származtatása pedig a megerősítés ellenkezője: gyengítés, pusztítás. A magyar kereskedőnek, aki kerékpárok eladásával foglalkozik ezt mind meg kell fontolnia és be kell látnia, hogy a hazai termelés pártolása olyan kötelessége, amellyel saját sorsát is biztosítja. Jól tudom, hogy a magyar kereskedők nagy része tisztában van azzal a fontos hivatással és az ebből folyó kötelességével, amely a magyar áruknak a fogyasztó közönséggel való megkedveltetését követeli. Mégsem tartom feleslegesnek, hogy erre úgy a fővárosi, mint a vidéki kereskedők figyelmét nyomatékosan felhívjam, mert tudom azt is, hogy kelleténél nagyobb számmal akadnak olyanok, akik a magyar termék előnyben részesítését nem veszik eléggé komolyan.
A székesfőváros főpolgármesterének szózata soha olyan aktuális nem volt, mint most! [...] Egy bizonyos és ez az, hogy a Csepel gyártmány bevezetése lázasan folyik és talán be fogja látni a kereskedelem egy része, hogy a mai gazdasági viszonyok nem alkalmasak hadviselésre és engedékenyek lesznek még áldozatok árán is. Hazánkban pár évvel ezelőtt a kerékpározás fejlődésével együtt haladt a kerékpárkereskedelem fejlődése is és mi jóleső megelégedéssel láttuk, hogy a kerékpározók jelentősen megszaporodtak, miközben a kereskedők anyagiakban megerősödtek. Ma már nem rózsás a helyzet, de békés munkával és kölcsönös megértéssel sokat lehetne javítani rajta. Magyar gyár és magyar kereskedő ne marja egymást, hiszen a jövő anélkül is tele van válogatott veszedelmekkel. A csepeli gyár azért rendezkedett be kerékpárok gyártására, mert e cikkben nagy a szükséglet és a kereslet. Miért kell támogatni a magyar kerékpárokat a magyar kereskedőknek erre nagynevű vezércikkírónk, a főpolgármester úr mutat reá. Minden új eszme megértéséhez idő kell. A kerékpárkereskedelemben 960-an már megértették, hogy elérkezett az ideje annak, hogy a Csepelt kínálni és eladni kell. Nem kell félni Robitchek Miklós úrnak, aki a kereskedők hivatalos lapjában megjelent cikkében azt állítja, hogy a Csepel kerékpárok bevezetésével közel kétezer kerékpárkereskedő és ezek nagyszámú alkalmazottainak kereseti lehetősége megszűnik, íme 960-an már bevezették a csepeli gyár termékeit. A másik 960-at pedig szívesen látja a gyár, mint megrendelőket. Ha Robitsek úr figyelmesen el fogja olvasni azt az újságot, amelyben cikkét megírta, akkor a 12-ik oldalon megtalálja „egy tekintélyes közgazdasági lap” adatait, amelyek szerint „csonkaország tényleges szükséglete manapság még a tizenötezer darabot sem éri el és nem valószínű, hogy a jelenlegi rossz gazdasági viszonyok között ez a mennyiség gyarapodhatnék. Milyen jó üzlet lett a kerékpár. Közel kétezer kereskedő él belőle és tart nem tudom hányezer főnyi alkalmazott sereget. Az egész gárda elad tizenötezer darab kerékpárt évente. Egy-egy kereskedőre esik tehát hét vagy nyolc darab kerékpár eladása és ebből megél a személyzetével együtt, háromszázhatvanöt napon keresztül. Igaza van a főpolgármester úrnak. Bűnt követ el az a kereskedő, aki nem a magyar árút kínálja és adja el. Maradjon ez az érték idehaza. Necsak a magyar kereskedő és alkalmazottja éljen és boldoguljon, hanem a magyar gyáripar és a magyar munkás is. Egy híres német költő azt mondja: „a gonosz cselekedet átka az, hogy termékenyítve folyton gonoszat szűlni kénytelen”. Zárjuk szívünkbe a mai vezércikk minden mondatát. A folyton nyüzsgő, zajló, küzdelmes életben szükségünk van egymásra Kereskedők és alkalmazottak, gyárosok és munkások, mind-mind csak egyet akarnak. Élni és boldogulni.
A magyar kerékpár bölcsője [...] Hogy miért megyünk ki a Weisz Manfréd gyárba? A dolog igen egyszerű. A Weisz Manfréd kerékpárgyár Magyarország kerékpársportjának fejlődési történelmében nagy, alkotó munkára hivatott. Kíváncsiak vagyunk, hogyan akarja megoldani ezt a nagy elhivatottságát, kíváncsiak vagyunk gépeire, melyekről annyi minden mendemonda kering s végül kíváncsiak vagyunk arra, hogy milyen üzemben ez a gyár. [...] Csak a Torpedó-szabadonfutó, melyet pátens véd, a svéd eredetű golyós csapágyak és a láncok idegen eredetűek a gépen. Tamáskodva csodálkoznak. — A vázcsöveket is az önök gyára állítja elő? — Csőgyártásunk Európaszerte megbecsült. 1924-ben rendezkedtünk be a csőgyártásra s azóta exportunk nőttön nő. [...]Hány munkás dolgozik a gyárban? — Négyszáz! — Hány kerékpárt produkál a gyár naponta? — Most, hogy nincsen szezon, kétszázat. Szezonban ötszázig is elmehetünk. Július 16-án kezdtük el a gyártást, s eddig 24.000 bicikli hagyta el az ellenőrző padot. Kilencezer gépet már eladtunk, 15.000 kerékpár pedig a raktárban tárolódik. — Mennyi cső fogy el egy napon kerékpárgyártásra ? — 160.000 kilogramm. — Mennyi a súlya a Csepel-kerékpárnak? — Tizenöt és fél kiló tömlők nélkül. — Egy kicsit nehezek akkor! — Kétségtelen, De a mi gépeink strapára készülnek, hosszú időre, erős csövekből, óriási megterhelést kibírón. A váz 850 kilogramm terhelést bír el. A cső 150 kg-nál törik csak. Nehezek a gépeink, igaz, de ezzel szemben mindmáig egyetlen villa vagy váztörés sem fordult elő. És ez fontosabb, mint 2—3 kg könnyítés. De most mi is foglalkozunk azzal a gondolattal, hogy könynyebb gépeket állítsunk elő. Tizenkét kilogramm. A Csepel-típusú gépek mintaképéül a modernizált Puch-modellek szolgáltak. Az új típus a német Triumph-váz lesz, annak tökéletesített mása. [...] Milyen sporttervei vannak a Weisz Manfréd kerékpárgyárnak ? A vezetők állig gombolódznak. Nem akarnak nyilatkozni. Aztán, nagyvártatva: — A dolog még most korai. De feltétlenül kapcsolatot keresünk a sporttal ... Emlékeztetünk őszi beszélgetéseinkre, a Tour de Hongrie megvalósítására, melyet most tettbevalósítottaknak szeretnénk látni, de a biztató válasz késik: — Majd tavasszal, kérem ... Még egy utolsó kérdés: — Miért nincs gyári sportja a Weisz Manfréd gyárnak? Nyolcezer munkás, hatalmas matéria! A testnevelési törvény... A korom, füst, a rossz levegő után de jól esne e roppant tömegnek egy kis testmozgás!! — A munkások három óra után szétszélednek. Azontúl aztán nem igen lehet őket összetartani. Ez a komoly válasz. Meleg búcsút veszünk. Hazafelé száguldva mondom Füzessynek: — Ha a Weisz Manfréd kerékpárgyár a jövőben karöltve dolgozik a kerékpársporttal, óriási jövő előtt áll Hiszem, hogy ennek szükségességét Weisz Manfrédék maguk is belátják. [...]
1930.07.08. Valószínűleg revízió alá kerül a Magyarország körüli ötnapos verseny alföldi részterepének kiírása A Weiss Manfréd-gyár eddig 15 kerékpárt ajánlott fel a verseny díjazására — Saját tudósítónktól — A Budapest—Szeged országúti verseny után általános volt az a vélemény, hogy ezen a terepszakaszon, legalább is addig, amíg ez az út javítás alá nem kerül, nem lehet többé reális versenyt lebonyolítani. Ennek az elhatározásnak most úgy látszik pozitív foganatja lesz, amennyiben értesülésünk szerint Boldog Nándor, a Magyarország körüli verseny kiírásának tervezője a tapasztaltak nyomán revízió alá veszi a míting alföldi részének útvonaljavaslatát, mely három napot ölel magába és magába foglalja a Budapest—Szeged verseny terepszakaszát is. Boldog Nándor helyzete igen nehéz, mert a „Tour de Hongrie” elsősorban propaganda verseny jellegű, melynek az a célja, hogy útvonalával lehetőleg az egész országot behálózza, különösen azokat a részeket, ahol a magyar kerékpáros sport vagy egyáltalában nem nyílott még ki, vagy csak most van fakadóban. Az alföldi terepen viszont éppen a közelmúltban láttunk nagy és lelkes összefogásokat, melyek a kerékpáros egyesületek egész sorát hozták napvilágra s éppen ezért elengedhetelennek látszik, hogy az alföldi útvonalnak legalább is töredékes részei megmaradjanak a Magyarország körüli körverseny alföldi szakaszában. Örömmel állapítjuk meg, hogy végre a magyar ipar is megmozdult, hogy a szerény anyagiakkal rendelkező kerékpársport mellé álljon. Arról van ugyanis szó, hogy a csepeli Weiss Manfréd-gyár kerékpárgyára a Magyarország körüli verseny díjazásának céljaira eddig tizenöt Csepel-, Fecske- és Villám-kerékpárt ajánlott fel, közel háromezer pengő értékben.
1930.07.30. Augusztus 5 a csillagtúra nevező-napja Három cél, tetszés szerinti start, 12-24 kilométeres kötelező gyorsaság és magyar gyártmány — Saját tudósítónktól — Megírtuk már, hogy a Magyar Kerékpáros Szövetség fennhatósága alatt és a Weiss Manfréd-gyár áldozatkészsége folytán augusztus 16-án és 17-én jut dűlőre az első Magyarországon kiírásra kerülő Első Országos Budapesti Kerékpáros Csillagtúra. Ez a miting, mely előreláthatólag óriási tömegeket állít sorompóba, minden Magyarországon gyártott géppel nyeregbeszálló jelentkezőt starthoz állít, tekintet nélkül arra, hogy valamelyik egyesület leigazolt tagja-e vagy sem. E jelentős propagandaértékű kiírás tehát módot nyújt arra, hogy a fővárosi és a vidéki versenyzők tömeges jelentkezésén kívül a még be nem szervezett magánkerékpárosok is részt vegyenek ebben a Csillagtúrában. A kiírás szerint 30 km a legkisebb választott távolság, s az átlagsebesség-standard a távolsági zónák figyelembevételével 12—24 km-es limitben nyert megállapítást. A túra legtávolabbi starthelye Baja, Szeged, Békéscsaba, Debrecen, Nyíregyháza, Sopron, Magyaróvár, Szombathely, Nagykanizsa, Kaposvár és Pécs. E starthelyeken mindenütt hivatalos ellenőrzőállomás működik s az elindulási időt augusztus 16-án vagy 17-én mindenki úgy választhatja meg, hogy legkésőbb augusztus 17-én, déli 12 órakor a budapesti célban lehessen. Az a résztvevő természetesen, aki 12 óráig nem fut át a célvonalon, vagy aki az előírt óraátlagot el nem éri, kiesik az értékelésből. Nem veszi az intézőség számításba a 9 óra előtti beérkezéseket sem. Ezeket úgy tekinti, mintha csak 9 órakor futottak volna célba. A csillagtúrát három cél szolgálja. Az egyik a fehérvári úti vámnál, a másik a soroksári úti 11 km-es jelzőkőnél, a harmadik végül a gödöllői országút 11 km-es jelzőkövénél lesz. A miting nevezési zárlata egyébként augusztus 5-e. A verseny értékelése kulcs szerint megállapított pontozás útján történik. A versenyzők a megtett kilométerek száma és az átlagsebesség figyelembevételével pontoztatnak. Minden versenyző annyi pontot nyer, ahány kilométert lefutott, s eredményét a számára előírt kötelező átlagsebességen felül minden 10 m-es átlagsebességtöbblet után még egy-egy pont hozzáadásával értékelik. A Weiss Manfréd kerékpárgyár a Csillagtúra gazdag díjazását teljesen magára vállalta.
1930.08.18. 711 induló közül Kovács József (Szombathely) győzött az első magyar kerékpáros csillagtúrán 474 standardon belüli a célban. Óriási érdeklődés — A nők kategóriájában Szilágyi Erzsébet végzett elsőnek — Orkánszerű szél irreálissá tette a versenyt — Saját tudósítónktól. — Szombaton éjszaka útnak indult az első magyar kerékpáros csillagtúra 711 résztvevője. Az ország 238 helységéből, 12 útvonalon (Nyíregyháza, Debrecen, Püspökladány, Békéscsaba, Szeged, Baja, Pécs, Kaposvár, Nagykanizsa, Szombathely, Sopron és Magyaróvár) vágott neki ez a hatalmas tömeg vaskerekű gépeken, esőben, sárban, elbitangolt, gödrös utakon, úgyszólván vaksötétben, férfiak, nők, gyerekek, a budapesti célig. A magyar kerékpárosipar, mely tavaly még érthetetlen állásfoglalásával távoltartotta magát a sportba való bekapcsolástól, ezúttal új, egészséges ösvényre lépve gazdagon aratott Csillagtúrájával, melyet a Weiss Manfréd és az Emergé-gyár rendezett, olyan nevezési és induló-létszámrekordot ért el, amire eddig a magyar kerékpársportban nem volt példa. És még valamire jó volt, ez a túra. Bebizonyította, hogy a magyar kerékpár-gyártmányok megbízhatók, stabilok, hogy minőségben legalább olyan jók, mint a külföldi gyártmányok, melyekért a hazai közönség évente 12 millió pengőt fizetett külföldre. A magyar gyártmányok jóságát egyébként mi sem bizonyítja jobban, mint az a körülmény, hogy az egész míting során egyetlen géptörésről sem érkezett a rendezőséghez jelentés. Délután fél kettő felé már tarka élet hullámzik a BBTE-pályán. Itt gyülekeznek a verseny résztvevői, akik a cél abszolválásával ide hajtva fürdő, masszázs és étkezés után csatasorba állított hosszú kerékpárglédával várják az eredményhirdetést. A klubház előtt a Weiss Manfréd gyár házi tűzoltózenekara csinnadrattázik. Mozigép berreg. Fotóriporterek revolverezik a bőséges szenzációt. A nap hőse egy tizenhárom esztendős kislány, Czombor Magda. Jákóhalmáról éjszaka egyedül indult útnak. És most befutott a helyezettek közé. Kis piruló vidéki virág. Zavarja az ünneplés. A mezőny legfiatalabb „férfija” Örsi Gyula. Tizenötéves. Szabó, a Postások agilis intézője a ,,fiatal krekkel” belépési nyilatkozatot szeretne aláíratni. Persze, tréfából. De Őrsi öntudatosan vág a mellére és kiböki: — Én már csak a Debreceni VSC-t akarom szolgálni. Közéjük való vagyok ... Néhány lépést teszünk: egy felkezű férfi áll előttünk: Rausch Gyula. Szekszárdról hajtott Pestre. Odébb egy féllábú gyerek versenytrikóban, Pécsről érkezett biciklin. A legmeghatóbb mégis egy versenyzőtrió volt: az apa (58 éves), a leány és a férj. A Balla-család. Őket veszi körül a legnagyobb tömeggyűrű ... Közben fenn számológépek működnek, írógépek kattognak, készül az eredmény. De fél 6 lesz belőle, mire megkezdődik a kihirdetés. A szép kék kabátos Weiss Manfréd görlök ellibegnek az emelvény előtt. A zene tust húz. Szmik főmérnök, a míting főrendezője elfoglalja helyét. A biciklierdő bizarr csengőhangversenybe rándul. Mindenki nevet. Boldog Nándor a szövetség nevében távszórón formás szónoklatot vág ki. Aztán Faragó Márta, „a mezőny,” kenterben legszebb lánya osztani kezdi a díjakat. Egészen népünnepélyszerű a hangulat. A míting maga irreális volt. Adhattuk volna e cikk címének azt is, hogy: Győzött a nyugatról kelet felé száguldó orkán. Az Alföld felől Budapest felé igyekvő versenyzőket legalább 20 százalékban hendikeppelte ez a folytonos szélvihar, így történt, hogy a dunántúli csoport kilométerátlagai jelentékenyen jobbak, mint a dunáninneni csoport teljesítményei. Egyebekben: a rendezés kifogástalan volt, csak az eredménykiszámítás tarthatott volna rövidebb ideig.
1930.10.28. Mi nem azt akarjuk, hogy az idegen ipar nálunk gyomorzsugorodást kapjon, mi csak azt akarjuk, hogy az idegen étvágy fel ne falja a magyar termelés lehetőségét. Mi nem azt mondjuk, hogy külföldi árura nincsen szükség, csak azt, hogy a külföldi áruval szemben a magyar áru előnyben legyen. 1927-ben 10 millió pengő értékű külföldi kerékpár jött be Magyarországba. A Nemzeti Sport ekkor elszigetelten egymagában kesztyűt dobott ennek a tarthatatlan állapotnak. Meztelen igaz szóval, érvekkel, statisztikákkal bizonyította, hogy ez a rengeteg pénz Magyarországon marad, ha a kormány részéről erélyes intézkedések történnek. És addig ütöttük a vasat, addig propagáltuk tervünket, míg e terv testetöltött valósággá izmosult. És ma, az Úrnak 1930-ik esztendejében, bár a kerékpárfogyasztás hazánkban lényegesen emelkedett, alig másfélmillió pengő gurult ki idegen kerékpárgyártmányokért az országból. Ez a tett... tisztelt olvasó .... És ehhez nem kellett plakát, díszbankett, szó, ami elszáll. A magyar közönség azóta úgyszólván kizárólag magyar kerékpárt vásáról, megbízik benne, büszke rá, hogy: „Made in Hungary!”
Velvárt Nándor vasárnapi országúti tréningversenye nyitja meg az idei kerékpáros szezont — Saját tudósítónktól — Külföldön, különösen Franciaországban és Németországban óriási propagandát fejt ki a kerékpáros tömegsport érdekében a gyáripar és a nagykereskedelem. Évente több millió márkát fordítanak az érdekeltek erre a célra, melyet a becsületes reklám leghathatósabb módjának tekintenek. E gyárak propagandájukat két módon juttatják kifejezésre: versenyrendezéssel és egyesületek fentartásával. A versenyrendezés — különösen ha klasszikus kiírású és nem szerénykedik díjazásokban — meglehetősen nagy anyagi áldozatokkal jár. De a gyár üzleti érdekeit pompásan szolgálja és így az efajta vállalkozások egymást követik. Az egyesületek fentartása már sokkal több kiadást jelent és a reklámnak erre a fajtájára már csak gépekkel és felszereléssel látja el színeinek viselőit. A német és francia szövetség azonban a legszigorúbban őrködik afelett, hogy ez az üzleti propaganda az amatőrizmust ne veszélyeztesse. Szigorú rendszabályokat alkotott, melyekkel célját el is érte, annál is inkább, mert a sportpropagandát elősegítő gyárak is óvakodnak attól, hogy nevüket egy álamatőr botránnyal kapcsolatosan a sajtó szellőztesse. Az üzleti propaganda támogatja a sportot és a sportolókat; áldozatkészsége ellenében látszólag nem kér semmit. De annál többet kap. A fokozott versenyrendezés és az egyesületi élet kiszélesítése tömegsportot teremtett, a tömegsport szuggesztiója tömegérdeklődéssel hatott vissza s ez az oka annak, hogy Franciaország 88,000.000 lakosa között ma 14 millió ember kerékpározik. Ez pedig 14 millió eladott kerékpárt jelent. A kerékpársport népszerűsége és elterjedtsége tehát szorosan összefügg a gyáripar áldozatkészségével. Ott, ahol az ipar vérszegény, vagy szűkmarkú, ahol a polgári hasznon túl hiányzik a magasabb célokért lelkesedés, ott ez az evolúció sohasem fog tudni bekövetkezni. Nálunk Magyarországon — ahol a hazai kerékpáripart néhány lelkes mechanikus szélmalomharca jelenti — ugyanez a helyzet. Nincsen múlttal rendelkező kerékpáriparunk, nincs egység és gerinc az irányítás nehéz munkájában és így az ezer felé tördelt ambíció porszemekként lényegtelenedik a semmibe. A Weisz Manfréd-gyár az idén 10.000 kerékpárt dob a piacra. Itt kopogtatunk már a szezon elején: s ez a roppant üzem eddig egy lépést sem tett aziránt, hogy a tömegsport-propagandából kivegye részét. Lehet, hogy később . . . Esetleg. . . A propagandacsinálás most mégis megindult. A kezdeményezés egy lelkes, áldozatkész, erején felül bátor mechanikus, Welwárt Nándor révén lendült útjára, aki most vasárnap saját szakállára országúti tréningversenyt bonyolít le s közel 100 főnyi mezőnyt állít starthoz. Ez a miting zárt jellegű; indulási jogosultsággal csupán a Welwárt-istálló tagjai rendelkeznek, akiknek számára egy 20 és 30 kilométeres országúti futam kerül lebonyolításra a gödöllői országút 9—19—9 és a 9—29—9 km.-es terepszakaszán. A Welwárt verseny — melynek előkészületei elé meglehetősen sok akadályt gördített az MKSz — megnyitja az idei országúti szezont. Ha nem is hivatalosan, de megnyitja. És ez is valami, ha figyelembe veszszük azt, hogy a közönyös konkurrencia most már vérszemet kapott s a további tréningversenyek egész sora lóg már a levegőben ... Ennek a nagy, készülő tülekedésnek kerékpársportunk fejlődésére erőteljes, jótékony kihatása lesz. Ha már a toborzóversenyeket az MKSz önkénye halálra ítélte. Ezért megérdemlik a kezdeményezők, hogy az „aktív” kerékpársport hálával tekintsen rájuk. Még akkor is, ha a hasznot, melyet e propaganda teremt, ők vágják részben zsebre. A nagyobb haszon azonban a sportnak marad meg. És ez a jelentősége ezeknek a szövetség által tréningversenyekké nyomorított viadaloknak.
1929.10.22. A kerékpár-védővám tragikus sportfejleményei gyors beavatkozás után sürgetnek — Saját tudósítónktól — A Nemzeti Sport tavasszal cikksorozatban hívta fel az illetékesek figyelmét arra, hogy a fejlődő magyar kerékpárkisipar hazai piacát biztosítandó, múlhatatlanul szükséges, hogy a környező államok mintájára a kész külföldi kerékpárgyártmányokat védővámmal terheljék. Rámutattunk arra a körülményre, hogy Magyarországba az 1929-es esztendőben nem kevesebb, mint nyolvanezer külföldi kerékpár került a határon át eladás céljából, ami azt jelenti, hogy 12.000.000 magyar pengővel lettünk szegényebbek ebben az évben, hogy ezzel a horribilis pénzösszeggel idegen országok iparát, kereskedelmét gazdagítottuk, ugyanakkor, mikor nálunk a munkanélküliség hullámai egyre nagyobb rétegekbe ették bele magukat. Ez az akciónk — mint ismeretes — teljes sikert hozott. A közelmúltban napvilágot látott a kerékpárvédővámos rendelet, mely az eddig hamupipőkés igyekezetben sunyvadó kerékpáriparunkat néhány hónap alatt virágzásba hozta. Csakhogy: Ez a virágzás nem teljes és nem egyetemes, s most azzal a veszéllyel fenyeget, hogy egy évtizedes múlttal rendelkező kisipart tegyen tönkre. A védővámos rendelet megszületésekor ugyanis Magyarország egyik legnagyobb gyára rendezkedett be kerékpárok előállítására, mely a kereskedelmet és a kisipart kikerülve egyenesen a fogyasztóhoz juttatja áruit. Ez a gyár, mely megbízható, jó minőségű gépekkel látja el a fővárosi és a vidéki piacot, olcsóságánál fogva szóhoz sem engedi jutni a kisipart, mely így megcsappant üzletmenetelével fokozatosan veszíti el létjogosultságát. A kisipar nagy támasztéka volt eddig a magyar kerékpársportnak. A versenyzők legnagyobb része az ilyen műhelykerékpárokkal állott starthoz, melyek megbízható kivitelükkel egész Európában felvehették volna a versenyt. A versenyzőknek nem volt szükségük külföldi gépeket beszerezni, mivel e kerékpárok testükre szabottak voltak, s így teljesítőképességük maximumát tudták elérni azokkal. E kisipar, hogy a versenyzők körében magára irányítsa a figyelmet, becsületes sportreklámmal dolgozott: versenyeket írt ki, díjakat adományozott, vándordíjakat létesített stb. stb. Ezzel szemben az a magyar gyár, melyről előbb említést tettünk, a sporttal semmit, egyáltalában semmit nem óhajt törődni. Kijelentette, hogy a sport nem érdekli. Kijelentette, hogy sportreklámra nincs szüksége. Ugyanakkor külföldön azt látjuk, hogy a gyárak kötelességüknek tartják a sportot támogatni. Kötelességüknek tartják, mert jól tudják, hogy a kerékpársport támogatása részükről nem adomány, hanem jövedelmező tőkebefektetés. A kerékpáros közlekedés népszerűségét — s ez ma már egyáltalában nem vitás Európában — a kerékpársport alapította meg és virágoztatja még ma is. Hálátlanságra, sőt rossz üzleti érzékre vall, ha e nagyüzemek a siker learatásával megfeledkeznek a siker fő osztályrészeséről. Az, hogy magyarországi kerékpárgyárunk érdeklődésével nem fordul a sport felé, egymagában nem is lenne nagy baj. Mert hiszen a magyar kerékpársport megél annak támogatása nélkül. De e gyár térhódításával lehervasztotta a kisipart, mely a jövő szezonban már nem igen fog tudni versenyt kiírni, díjakat és alkatrészeket adományozni akkor, mikor a saját létfenntartása is nehézségekbe fog majd ütközni. És nem tud majd versenygépeket sem előállítani. Esztendőkkel ezelőtt a Magyar Kerékpáros Szövetség már egyszer fölvetette a minisztérium előtt a szövetség ipari támogatásának szükségét és közvetett lehetőségét. Kérése az volt, hogy minden Magyarországba kerülő idegen gyártmányú kerékpár után a gyár fizessen a MKSz-nek gépenként egy-egy pengőt. Az illetékesek akkor azzal utasították vissza a MKSz-t, hogy ez a rendszer életbehívása burkolt vámemelés lenne, melyet különböző okok miatt megvalósíthatatlannak tart. Most azonban megvan a védővámos rendelet. A MKSz pedig szegény. De az MKSz a magyarországi közlekedés egyik legfontosabbikát, a kerékpár népszerűsítését tűzte ki , és letagadhatatlan, hogy ezen a téren hervadhatatlan érdemei vannak. A MKSz-nek köszönhető, hogy ma Csonka-Magyarország területén több mint egymillió ember kerékpározik. S mindezeket az eredményeket a maga erejéből érte el. Ha nem lettek volna vidéki többnapos körversenyek, ha nem alakultak volna meg a vidéki kerületek, melyek propagandaversenyeikkel máról-holnapra tömegeket állítottak volna a kerékpárosok zászlaja alá, ma itt nem lenne szó kerékpárvédővámról és nem lenne szó arról, hogy egy magyar gyár célszerűnek tartaná, hogy kerékpárgyártással foglalkozzék — a sportpropaganda mellőzésével. Ajánlatos volna tehát, ha az MKSz érveinek tömegére való hivatkozással most ismét megkísérelné régi kérését érvényesíteni. Most, hogy úgy mondjuk: joga is van hozzá, hiszen az akadály, melyet annak idején az illetékesek felhoztak, megszűnt. Mert a jövő, mely elé az MKSz néz, — ipari támogatás nélkül, — egyenesen kétségbeejtő. Nagyvonalú tervei tőke hiányában megvalósíthatatlanok, mert aktivitásának mértéke egyenes fügvénye pénztárának állapotával. Az MKSz-nek ez olcsó és racionális közlekedési eszköz terjesztése és népszerűsítése érdekében még nagy feladatai vannak. Ezeket a feladatokat semmiféle más testület nem tudja végrehajtani. Márpedig nem vitás, hogy a kerékpározás egyetemes népszerűsítése hazánkban közérdek. Ugyanolyan közérdek, mint egész Európában, ahol a nagyvárosok közlekedési csődjét egyedül és kizárólag a kerékpár menti meg. (Ez nem légből kapott állítás: így nyilatkoztak a közlekedésügyi vezérférfiak legutóbb Párisban, így Dániában és Hollansdiában, nem is beszélve Németországról, ahol az állam a biciklistáknak külön utakat építtetett). Tehát: Ha a jelenleg egyedül dolgozó magyar kerékpárgyár nem hajlandó a sportnak áldozatokat hozni (amire kétségen kívül nem is kötelezhető), feltétlenül szükséges, hogy a sportot támogató kisipart a halódásától megmentsük. Azt a kisipart, mely a szövetséget és a sportot támogatja. Ez pedig úgy valósítható meg, ha a külföldi nyersáruk vámját — megint csak külföldi mintára — annyira leszorítanák az illetékesek, hogy idehaza a kisipar magyar munkával és az esetleg itt gyártott magyar alkatrészekkel kiegészítetten ismét életképessé lehessen a gyár mindent elsöprő nagyüzemével szemben. A hírek szerint egyébként a védővámos rendelet külföldön nagy port vert fel. Egy német gyár most például azzal a tervvel foglalkozik, hogy magyarországi fióktelepet létesít, ahol német nyersanyaggal, de magyar munkással kerékpárgyártásra rendezkedik be.
a kész kerékpárok behozatalára szóló aránytalanul kis, az alkatrészekre vonatkozó sokkal nagyobb adó Ijesztő számok a magyar kerékpárbehozatalról, meg arról a horribilis összegről, mely indokolatlanul szegényíti a magyar ipart — Saját tudósítónktól — Magyarországba 1928 január elsejétől október elsejéig hivatalosan 64.600 külföldi gyártmányú kerékpárt hoztak be. Ez a horribilis szám december végéig legalább 72.000-re növekszik. 1927-ben csak 40.000 kerékpár volt az import. S két évvel ezelőtt húszezernél is alig több. Mi következik ebből? Először is meg kell állapítanunk, hogy a kerékpározók száma Magyarországon rohamosan növekedik. Főképpen vidéken, ahol az utak minősége egyre javul, ez a közlekedési eszköz egyre népszerűbbé válik. Hozzávetőleges számítások szerint legalább kétszázezer ember kerékpározik ma a határokon belül. A kerékpárt, mint közlekedési eszközt már csak egy lépés választja el attól, hogy az mint sport is tömegekre legyen mozgató hatású. A vidék kerékpársportja két esztendő óta óriásit fejlődött. A világ szeme észrevette ezt az evolúciót és megtisztelt bennünket a világbajnokságok rendezésének jogával. Ez az érem egyik oldala. A másik oldalon azonban tragikus, patologikus jelenségeket látunk. Le kell szegeznünk, hogy ez a kétszázezer kerékpározó magyar túlnyomó többségben külföldi gépeken, külföldi tömlőkkel és felszereléssel sportol és közlekedik. Dobjunk el minden szóvirágot és hasítsunk magunknak ntat a dzsungel kellős közepébe: 1928-ban 70.000 soványpénzű magyar 8,400.000— pengőt fizetett ki a külföldi gyáraknak, hizlalta itten zsírosra az idegen képviseleteket, hogy kerékpárhoz jusson. S ugyanakkor elsőrangú magyar szakembereink műhelyében alig készül évente több gép kétezernél. Majdnem 9,000.000.— pengő az az összeg, melyet a nemtörődömség vétkes könnyelműsége eddig átengedett a határon. A magyar mechanikusok nem tudnak konkurrálni a silányabb minőségű, de olcsóbb árúval s ebben az egyenlőtlen harcban magukra maradva lassarikint teljesen el fognak pusztulni. Az utóbbi időben sok szó esett a magyar gyártmány, a magyar munka védelméről. Ennek a szép és nemzetgazdasági szempontból magasztos eszmének arculcsapésa az, ami a kerékpárok behozatala körül történik. Arculcsapás, hogy Budapestre telepedett idegen állampolgárok 25—30000 pengőt keressenek évente azért, hogy márkáikat itten jutalékszámlájukat növelőén elhelyezték. Ezek az emberek, akik eddig a Iegridegebben elzárkóztak a magyar kerékpárossport támogatása elől, zsíros eldorádót látnak Magyarországon, új Kaliforniát és az illetékesek összetett kezekkel nézik ezt a roccamboli garázdálkodást. Elég volt! Elég, mert e haszon gyökerei a halálraítélt magyar mechanikusok testén élősködnek, mert megakadályozzák azt, hogy legalább ezer magyar munkás kenyérhez jusson, mert megakadályozzák, hogy Magyarországon életerős kerékpáripar kifejlődhessen. Mi hát a teendő? Külföldön, ott, ahol féltő gonddal vigyáznak arra, hogy a pénz ne távozzon el feleslegesen az országból, védővámok bástyáival torlaszolják el az idegen árú elől az utat. Ausztria úgy védi kerékpáriparát, hogy egyegy külföldről beérkezett gép után nem kevesebb, mint 100 silling vámot szed. Ugyanakkor Magyarországon ez a vámtétel: 20 pengő. Nevetségesen csekély összeg ez a húsz pengő és ezen a húsz pengőn múlik, ezeken a hetvenezerszer húsz pengőkön, hogy a magyar kerékpáros ipar halálra van ítélve. De a legszenzációsabb a dologban az, hogy az alkatrészekre a vám egy kerékpárra számítva: 30 pengő. Ez az intézkedés teljesen érthetetlen. A magyar iparos ugyanis külföldi alkatrészekből építi meg itthon a gépeket A magyar iparos magyar munkásnak munkalehetőséget biztosít ezzel és ennek ellenére 30 százalékos vámot fizet ugyanakkor, mikor külföldről beérkező kész gépek után csak 20 százalék a vámilleték. Ahelyett, hogy ez as arány megfordított lenne, a kormány rendelkezései — jóhiszemű szakavatatlanságból eredőleg — a magyar ipar felett kongatják a halálharangot. Reméljük, hogy erre a cikkre fel fogják hívni a kereskedelemügyi miniszter úr és a pénzügyminiszter úr figyelmét. Reméljük, hogy módot fognak találni arra, hogy a törvények eme rendelkezései, mint a magyar iparra ártalmas intézkedések, megsemmisüljenek, mert ezzel kilencmillió pengővel marad több pénz az országban és legalább ezer munkás jut így munkaalkalomhoz. A követendő eljárás ez lenne: Fel kell emelni a külföldi kész kerékpárgyártmányok behozatalának vámilletékét 100 pengőre és ugyanakkor az alkatrészek árának behozatali vámját egy kerékpárra átszámítva 10 pengőre csökkenteni, úgy mint ezt Ausztria példája mutatja. A magyar kerékpáros kisiparosokban így meglenne az a hajlandóság, hogy szövetkezetekké, vagy részvénytársaságokká tömörülve, esetleg állami hite! igénybevételével egységesen és közös alkotó munkával lássák el Magyarországot kerékpárokkal. Jövőre talán már százezer kerékpárral. Ez a reform azonban egy sereg ankétot követel. Mert nem szabad elhamarkodni a dolgot, de nem szabad vele sokat várni.
1929.01.30.
A Weisz Manfréd gyár felállítja kerékpáros üzemét: 80.000 gépet dob piacra évente és ugyanakkor egy német gyár fióktelepet kíván létesíteni Magyarországon — ha a védővám létrejön — Saját tudósítónktól — Nyolcmilliónégyszázezer pengő kivándorlásának tragikus históriájáról emlékezett meg a Nemzeti Sport jan. 14-iki száma. Ez a tengerpénz átszökött, a határokon — apránként. Senki sem vette észre. Mindaddig, míg egy szürke statisztikai tabella és egy egyszerű szorzás művelet, rá nem világított erre a nemzetgazdaságellenes folyamatra. Ezért a rengeteg pénzért 70 ezer kerékpárt szállított nekünk Németország és Franciaország. Az alacsony vámtételek megengedték, hogy az üzlet felvirágozzék. És ugyanakkor sorra zárták be üzemüket a hazai mechanikusok. Szakképzett iparosok vesztették el kenyerüket ebben a nagy vámeldorádóban s lettek film-pendlizők és szomorú hírhajcsárok. És senki sem törődött a dolgok folyásával. Cikkünk, mely belevágott ebbe a dzsungelbe, szakkörökben általános érdeklődést váltott ki. A magyar kerékpáripar megcsappant számú tábora üdvözlőlevelek tömegével árasztott el bennünket. Mindegyikük kivétel nélkül osztja véleményünket: A halálraítélt magyar kerékpáripart csak a védővám tettbevalósulása mentheti meg az élet részére. Ez a védővám azonban csak a kész gépek behozatalára vonatkozik. Az alkatrészek vámját — legalább is addig, míg megfelelő berendezésekkel azokat a hazai ipar előállítani nem tudja — a minimumra kell lecsökkenteni, hogy versenyképesek lehessünk. Leszögezzük: nem vagyunk barátai az indokolatlan, hallatlanul magas s a kultúrember életét súlyosan megnehezítő vámoknak. Eszményünk nem a népek és országok széjjelhasogatása, egymástól való marakodós elkülönítése, sőt éppen ellenkezőleg: az emberiségnek egymáshoz közelebbhozása. De természetes, hogy magunk alatt nem vághatjuk a fát s a hozzánk legközelebb állók, családtagokon túl honfitársak boldogulása nem lehet közömbös nekünk. És ez most arra kényszerít, hogy iparunk időleges erőszakos megvédését kívánjuk. Ha a kereskedelmi minisztérium észre fogja venni a kiáltó szükség hangját (ez az általános szakvélemény ma Budapesten), úgy 1930-ban legalább 10.000.000 pengővel lesz kevesebb az az összeg, mely évente Magyarország határain át vándorol. A kisiparosok megmozdulását, mely egyelőre csak a dolgok megvitatásának stádiumában van, a hazai nagyipar fegyverkezése követte. Megbízható forrásból ugyanis azt az értesülést kaptuk, hogy a Weisz Manfréd-gyár is berendezkedik kerékpárok előállítására. Évente egyelőre 80.000 gépet kíván piacra dobni, melyeknek jelentős részét itthon, egy másik részt pedig a Balkánon és Szovjetoroszországban helyezi el. Ez a nagyvonalú terv, mely, ha megvalósul, legalább 2—3000 magyar munkásnak biztosítana állandó foglalkozást — létét és alapját a kerékpár-védővám felállításától várja. Akciónk legérdekesebb hajtásának azonban mégis az alábbi s hozzánk közvetett úton érkező, feltétlenül hiteles nyilatkozatot tartjuk, mely mindenképpen alátámasztja dzsungelirtásunk irányának helyességét. Az történt ugyanis, hogy egy nap a külföldi kerékpárgyár budapesti vezérképviselője cikkünk elolvasása után olyértelmű nyilatkozatot tett, mely szerint a kerékpár-védővám felállítása esetén az anyagyár [megj.: OPEL ] feltétlenül magyarországi gyártelepet létesítene, hogy itt kizárólag hazai munkásokat alkalmazva készíthesse el gyártmányait. A védővám hatalmasat lendítene az egyre jobban sorvadó magyar kerékpáriparon. És azt látjuk, hogy a külföldi érdekeltségek is szívesen sietnének a hazai mechanikusok segítségére. Nekik ez az üzlet még így is üzlet. A kerék megindult. Most már csak a kereskedelemügyi minisztérium sürgős intézkedése szükséges.
„Kereskedelmünk és iparunk” kerékpáros vonatkozása:
1930.évben A jelentési évben a belföldi kerékpárgyártóipar [ valószínűsíthetőleg a Weiss Manfréd Művek (WM) csepeli gyárára utalnak ] , amely a múlt év közepén kezdte meg termelését, teljes felkészültséggel dolgozott. A magyar gyártmány térhódítása az árképződés szempontjából is üdvös hatású volt, mert a kerékpár eladási árak, amelyek a magyar gyártmány megjelenése előtt 220—230 P árnívón mozogtak, 165 pengőig csökkentek. A magyar kerékpár piacra kerülése lényegesen könnyített külkereskedelmi mérlegünkön, mert a kerékpárbehozatal, amely az előző években évi 80.000 darab körül mozgott, a jelentési évben 30.000 darabra csökkent. (4979 q.) Ennek megfelelően a behozatal értéke az előző évi 7,3 millió P értékről 2,6 millió P értékre ment vissza. A behozatal visszaesése, amely úgy mennyiség, mint darabszámot illetőleg 64%-ot tesz, három szorosan haladja meg ezen behozatalunk csökkenését.
1931. évben Míg az előző évben kerékpáriparunk teljes felkészültséggel dolgozott, addig a jelentési évben a termelés rendkívül megcsappant. Ennek az iparnak idénye nyáron kezdődik, ez az időpont azonban egybeesett a bankzárlatéval, úgyhogy egyfelől nagy raktárkészletek lévén, másfelől a fogyasztóközönség: tisztviselők, munkások vásárlóképessége meggyöngülvén, az ipar inkább a raktárkészlet apasztására törekedett, a gyártás pedig inkább az alkatrészek előállítására szorítkozott.
1932. évben A kerékpáripari termelés tekintetében a helyzet ugyanaz. Egyetlen kerékpárgyárunk alkatrészek gyártására szorítkozott. A behozatal pedig kerek 13.000 drb-ról (1,5 millió P) 3.300-ra esett (230.000 P), ennek is egy része a vámszabadraktárakban régebbről tárolt kerékpárok elvámolásából állott. A behozatali korlátozásnak a nyár folyamán történt elrendelése óta az import a minimumra csökkent.
1934. évben A kerékpárok és kerékpáralkatrészek fogyasztása a megelőző évek katasztrofálisan alacsony színvonala után — különösen a női kerékpárok tekintetében — javult, de a normál túragépek helyett körülbelül 90%-ban olcsó felszerelésű gépeket, 10% -ban pedig a kényes ízlésnek megfelelő luxusgépeket keresték. A magyar ipar számos új gépalkatrész gyártását honosította meg s olyan teljesen új kerékpártípusok előállításába kezdett, amelyek a legnehezebb útviszonyoknak is megfelelnek. Behoztunk 816 q-t 327.000 P-ért, kivittünk 450 q-t 88.000 P-ért. Az osztrák ipar a neki nyújtott preferenciális vámok alapján körülbelül a behozatali szükséglet kétharmadát ellátta.
1935. évben Egyéb járművek közül legjelentősebb volt kerékpár- és motorkerékpár-behozatalunk. (1710 q 828.000 P értékben.) Főleg Amerikából, Németországból és Nagy-Britanniából. A belföldi kerékpárszükségletet már nagyrészben a hazai ipar fedezi, sőt 1935-ben a hazai ipar kerékpárokból kisebb kivitelt is bonyolított le Romániába és Ausztriába. (130 q 35.000 P értékben)
1936. évben A jelentési évben a kerékpár-forgalom az előző évinek kétszeresére növekedett, bár terjedésének nagy akadálya a bejelentéssel, nyilvántartással, stb. kapcsolatos hatósági megszorítás. Behozatalunk Ausztriából és Németországból a kereslet megduzzadása folytán némi emelkedést mutat (1935 : 660.000 P, 1.405 q, 1936 : 870.000 P, 1.947 q), de a belföldi gyártás a behozatali korlátozások hatása alatt még nagyobb mértékben fokozódott és a jelentési évben már elérte az 1920—1930. évek import átlagát. Az országban eddig nem gyártott számos kerékpáralkatrész gyártása (fényszórók, dörzsdinamók, fékagyak, dobfék, nyereg, stb.) honosodott meg 1936-ban.
1937. évben A kedvezőbb gazdasági helyzetben és az útviszonyok kedvezőbbé válásának hatása alatt a kerékpár forgalom tovább emelkedett, s így a megduzzadt keresletet a belföldi termelés nagymértékű fokozódása mellett is csak az Ausztriából és Németországból származó behozatal növelésével lehetett kielégíteni (1936 : 870.000 P, 1947 q, 1937 : 975.000 P, 2387 q). A hazai ipar a különleges versenykerékpár alkatrészeken kívül úgyszólván már minden alkatrész gyártására berendezkedett, behozatal az év elején csupán az ú. n. szabadon futó kontrafékes agyakból volt, de az ebből való importot termelésünk az év végére már szintén feleslegessé tette.
1938. évben Az utak javulásának megfelelően nő a kerékpárforgalom is, a hazai ipar a belföldi szükséglet nagyrészét úgy készgépekben, mint alkatrészekben már fedezi, behozatal csak Németországból volt és ez is részben versenykerékpárgépekből és alkatrészekből állott (2.377 q 972.000 P értékben).
1939. évben A Felvidék visszacsatolása és az úthálózat lassú javulása következtében a kerékpár-forgalom is nő. Bár a belföldi termelés a versenykerékpárok és alkatrészek kivételével a teljes szükségletet fedezhetné, a Németországnak adott kontingensek emelése és nem utolsó sorban a Németországból hazatért munkások által vámmentesen behozott gépek nagyban akadályozták a szakma fejlődését. Kész kerékpárokat és alkatrészeket a jelentési évben 1,389.000 P értékben (3.224 q) hoztak be az előző évi 971.000 P-s (2.377 q) tétellel szemben.
1940. évben A területvisszacsatolások és az úthálózat javulása a kerékpárforgalom emelkedése irányában hatott, bár az abroncskorlátozások itt is hátráltatólag jelentkeztek. A hazai ipar úgy a kerékpárokban, mint az alkatrészekben fedezné a szükséglet nagy részét, a német kontingensek emelése azonban még a forgalom növekedése ellenére is megakadályozza a teljesítőképesség teljes kiaknázását. Kész kerékpárokat és alkatrészeket a jelentési évben 1,692.000 P értékben (3.969 q) hoztunk be az előző évi 1,383.000 P (3.224 q)-s tétellel szemben.
„Kereskedelmünk és iparunk” kerékpáros vonatkozása:
1926. évben: A kerékpárok iránt már a múlt jelentési évben megállapított fokozódó érdeklődés még nagyobb mérveket öltött. A behozatal értékben majdnem megkétszereződött és súlyban is körülbelül 50%-kal megnövekedett. A behozatal 5.101 métermázsát tett, 2,7 millió a. K értékben, ami körülbelül 30.000 darab szaporulatot jelent a magyar kerékpárállományban. A hazai kerékpárgyártás terén is fejlődés mutatkozik, bár Magyarországon még csak kerékpárvázat állítanak elő és az alkatrészeket importálják, úgyhogy a kerékpár ipari üzemek tevékenysége a montirozásból áll. Egyik vállalatunk, amely állami megbízásokat teljesít ez évben 460 kerékpárt állított elő, mintegy háromszor annyit mint az előző évben. Egy külföldi érdekeltség új kerékpárgyárat kíván létesíteni az országban. Az iparfejlesztési kedvezések számára előzetesen biztosítva lettek.
1927. évben: A kerékpároknak sport- és közlekedési eszközként való elterjedése igen nagy mértékben megnövelte a kerékpárok behozatalát, annál is inkább, mivel a magyar kerékpáripar még gyermekkorát éli. A kerékpár-behozatal 1927-ben 9.500 q-t tett az 1926. évi 5.101 q-val szemben. Ez a két mennyiség 57.000, illetve 36.000 darabnak felel meg. A behozatal növekedése 2,3 millió P többletet jelent, amennyiben az import értéke 3,1 millióról 5,4 millió P-re emelkedett. A behozatalban Németország 58, Ausztria 30, Franciaország 8, Anglia pedig 2%-al részesedik. A behozatal csökkenthető volna a hazai kerékpáripar fejlesztése útján. Hazánkban két kisebb üzem foglalkozik kerékpároknak az alkatrészekből való összeállításával és készítményeik, amelyek a rendőrség és a pénzügyőrség használatában állanak, jól beváltak. A magyar kerékpáripar az alkatrészeket részben hazai gyáraktól szerzi be, amennyiben a kerékpár alkatrészek közül Magyarországon állítják elő a vázat, a lánckereket, a hajtókát, a kormányt, a középső tengelyt, a hozzávaló gyűrűket és perselyt, valamint a táskát. Külföldről importálják a láncot, a pedált, a kerékabroncsot, a küllőket, a csengőt, a lámpát. Itt rá kell mutatni arra, hogy a nagy német kerékpárgyárak sem maguk állítják elő az összes alkatrészeket, hanem más gyáraktól szerzik be, amelyek az egyes alkatrészek tömeges gyártására specializálják magukat. A magyar kerékpáripar fejlődése érdekében első sorban arra volna szükség, hogy a szükséges vámvédelmet megkapja. A jelenlegi átmenetileg mérsékelt kerékpárvám 100 kg-ként 70 aranykorona, ami darabonkint körülbelül 12 aranykoronát tesz ki. Ugyanakkor a kerékpáralkatrészek vámja q-kint 100 aranykorona. Ezzel szemben Ausztriában az autonóm vám 480, a szerződéses 400 aranykorona, Németországban pedig 300 márka. Amíg az alkatrészek és a kész kerékpár vámja közötti diszparitás nem egyenlíttetik ki, addig a kerékpáripar fejlődéséről nem lehet szó. A kerékpárkereskedelmet erősen foglalkoztatta a megnövekedett fogyasztás kielégítése. A jelentési év végén a belügyminisztérium egy olyan kerékpárforgalmi rendelet kibocsátásának tervével foglalkozott, amely a benne foglalt súlyos intézkedések által évtizedekre visszavetheti a magyar kerékpározást. A rendelettervezetben arról van szó, hogy kerékpározni csupán rendőri engedély birtokában lehet, a kerékpározás 14 éves korhatárhoz köttetik és a kerékpározás által elkövetett kihágások szabadságvesztéssel bűntetteknek. Ilyen rigorózus rendelkezések elriasztó hatással lesznek a kerékpározókra és ezzel nemcsupán a kerékpárkereskedelem exisztenciája rendülhet meg, hanem a magyar kerékpáripar megteremtésére irányuló törekvések már kezdeti stádiumukban meghiúsulhatnak.
1928. évben A kerékpárbehozatal közel 40%-kal haladta meg az előző évit, amennyiben az 1927. évi 57.000 d rb . helyett 81.900 d rb . érkezett az országba, 6,8 millió P értékben. A behozatal emelkedése nem annyira a fogyasztás megnövekedésére vezethető vissza, mint annak a körülménynek tudhatóbe, hogy a kerékpárimportőrök a kerékpár vámjának emelésétől tartva, nagyobb készletet igyekeztek behozni. A behozatal megoszlása nagyjában megfelel az előző évinek, annyi eltéréssel, hogy Németország részesedése 58%-ról 66%-ra emelkedett, míg Ausztriáé 30%-ról 21%-ra esett, viszont a francia és angol részesedés változatlan volt. A jelentési évben helyeződött el a magyar kerékpáriparnak alapköve, amennyiben egyik legnagyobb vas- és fém ipari üzemünk [ valószínűsíthetőleg a Weiss Manfréd Művek (WM) csepeli gyárára utalnak ] jelentős invesztíciókat létesített a kerékpáripar meghonosítása érdekében. A jelentési évben a gyár készítményei még nem kerültek piacra. Az új iparág keletkezése által remélhető, hogy kerékpárimportunk a jövőben csökkenni fog.
1929. évben Az 1929. év lényeges változást hozott a kerékpáripar és kereskedelem terén. A kereskedelem megsínylette a gazdasági válságot, mert kb. 80.000 drb kerékpár elhelyezésére számított és ebből a mennyiségből majdnem a fele 1930-ra maradt. Az országban mintegy 15 importőrcég működött, de egymással éles harcban állva, még a kerékpáralkatrész-üzlet sem volt rentábilis és így a kerékpár-szakmában is fellépett fizetésképtelenségi hullám több áldozatot követelt. Az ipar végre megvalósította régi tervét és az év első felében berendezkedett a kerékpárgyártásra. Naponta 300—500 drb kerékpárat állított elő a legmodernebb berendezés mellett, a legnemesebb osztrák márkagépek mintájára. Miután a gyár a kerékpárok addigi 240-320 pengős árát 165 pengőre csökkentette és kedvező részletfizetési feltételeket szabott, annak ellenére, hogy a szezon végén — júliusban — jelent meg a piacon, — hat hét alatt 9.000 drb kerékpárat adott el. A gyár a kerékpárokat részben a varrógép- és kerékpárkereskedők egyesületében tömörült kereskedőknek, részben pedig a vele szoros viszonyban levő vaskereskedőknek bizományi jelleggel adja, úgy, hogy 1500 kereskedő útján nyomról-nyomra szorítja ki az országból a külföldi márkákat. A kormány a fejlődő magyar kerékpárgyártásnak segítségére jött azáltal, hogy az eddigi 100 kg-kénti 70 aranykoronás vám ot 100 aranykoronára emelte, ami darabonként 16 aranykoronának felel meg. Az új francia kereskedelmi szerződés életbelépte után ez a vám 125 aranykoronára fog emelkedni. Megjegyezzük, hogy Ausztriában 78 P-s, Németországban 70 P-s vámvédelem van, vagyis a magyar vámvédelem négyszerese. Az 1927. évi jelentésünkben kiemeltük, hogy a hazai kerékpárszerelők a kerékpárgyártáshoz szükséges összes következő alkatrészeket: kerékpárabroncs, a kerékpárhoz szükséges vont acélcső, sárhányó, a küllő, a pedál, a nyereg, a szerszámtáska és a légsűrítőszivattyú, külföldről importálják. Az ipar két éves fejlődése mutatja, hogy három cikk kivételével saját maga állítja elő az eddig importált alkatrészeket. Az a három cikk, amelyben a külföldre szorulunk, a következő: „Torpedó“ szabadonfutóagy, kerékpárlánc és golyóscsapágy. Ezek vámmentesen hozhatók be az országba. A hazai kerékpárgyár termelésének fokozásával 4—5 millió P tőke fog az országban maradni és ezáltal a kereskedelmi mérlegünk javulni. A belföldi gyártású kerékpár pneumatik-behozatal is lényegesen csökkenthető. Amíg az osztrák gyárak csak fekete gépeket állítanak elő, nálunk a színes- és versenygépek egész sorozatát készítik. A belföldi kerékpárgyártás 400 munkásnak nyújtott állandó foglalkoztatást. Az ipar 95%-a magyar gyártmányú tömlőkkel és köpenyekkel kerül forgalomba, miáltal 1930-ra 40.000 drb kerékpár gyártását vette programmjába. A kerékpárbehozatal a tavalyi szintjén mozgott és 81.600 darab volt (13.591 q súlyban) 7,3 millió P értékben. A legnagyobb rész, 8.188 q, Németországból származott, Ausztriából 3.692 q, Franciaországból pedig 1.471 q jött.
