Pátria Rádinál van most... vezet egy semmilyen műsort. Balos, libsi zsidó lányka, nem igazán szeretik sehol. Lehet, hogy egy riporter zseni és mélyinterjúkra No1., de összeférhetetlen, nem képes együtt dolgozni senkivel.
Többek között azt mondta, felkérte a Momentum Bp. főpolgármesteri jelöltnek.
Egész decemberben ezen gondolkodott, de lassan 2 hete meghozta a döntését. Neki tervei vannak a médiában, ezért nem vállalta.
Azt mondta, hogy 60-70-80 évesen ha visszatekint az életére, akkor azt akarja látni, hogy azt csinálta amit szeretet. És ha most pályát módosít, szerinte semmi esélye visszatérni a médiába, legalábbis az eddigi példák alapján nulla az esélye.
Az alábbi levélben reagáltam erre a Magyar Időkben megjelent cikkre:
Tisztelt Szerkesztők!
Ezt azért nem kellett volna! - ez volt az első gondolatom, miután elolvastam a "Terjed az Alinda kór" címen megjelent cikküket a Magyar Idők internetes honlapján. "Veiszer Alinda a szakmaiság minden kritériumát alulmúlta az interjúi során, és félreértés ne essék, ezt nem csak a jobboldalon gondolják így," - olvasható többek között a cikkben. Veiszer Alinda több mint 500 - igen ötszáz - beszélgetést készített a Záróra c. műsorban, közöttük igen nagy számban a magyar értelmiség legkiemelkedőbb egyéniségeivel, színészektől-színházi rendezőktől, különböző társadalomtudósokon át neves természettudósokig, matematikusokig -, ami szintén nem mellékes, bal- és jobboldaliakkal egyaránt. Állítom, ha ma valaki többet akar tudni pl. Szemerédi Endréről, vagy Domokos Gáborról, e két nagyon neves matematikusról, akkor nyugodtan előkeresheti Alinda velük készített interjúit, amelyek révén nem csak többet tud meg róluk, meg a kutatásaikról, hanem egy izgalmas szellemi kalandban lesz része -, és beszélgetéseinek a többségéről ez ma is elmondható. Ezek után ilyen mondatot leírni, hogy: Csak egyet nem tudtunk meg soha: hogy vajon mi a véleménye a beszélgetőtársainak a világról, ennyire azért talán mégsem kellett volna szerzőnek az 50-es évek publicisztikai színvonalára süllyednie. Amint az sem lehetett véletlen, hogy ezek után 2010-ben, 29 évesen megkapta a Prima Primissima díjat. Műsorainak a nézettsége - az értelmiségi műsorok mutatóit tekintve - kiemelkedően magas volt. Vajon ennyi embernek ficamodott volna ki az ízlése, amikor ilyen fiatalon ilyen meggyőző sikereket tudott elérni? Való igaz, hogy felkészült volt a műsoraiban, meg a keze alá is dolgoztak, de ez olyan nagy hiba lenne? Próbálják ki ugyanezt a módszert szinte bármelyik mai tévés interjúkat készítő műsorvezetővel ugyanilyen szintű, magas előképzettséget igénylő témákról! Előre borítékolom, hogy nem fog sikerülni! Azon tévéket véve, amelyekről a cikkírónak nyilván sokkal jobb véleménye van, pl. az M5 kulturális csatorna hasonló műfajú műsorai engem rendszeresen elkedvetlenítek, annyira közhelyesen kérdez az úriember műsorvezető, akin látszik, hogy egy jól képzett moderátor, de a műveltsége, az önálló tájékozottsága igencsak szerénynek mondható -, nem mintha ha a hölgy sokkal jobb lenne. A "Hétvégi belépő" c. kulturális magazinműsorra inkább ki sem térek, legfeljebb annyit jegyzek meg, mi lenne, ha valaki hasonló elfogultsággal elemezné ki az itt szereplő műsorvezetők, pl. a Koltai vezetéknévvel bíró hölgy teljesítményét, mint a cikkben Veiszer Alindáét?
Nem akarom hosszúra nyújtani a mondandóm, de annyit még hadd jegyezzek meg: konzervatív meggyőződésű vagyok, mégis azt gondolom, ennek a cikknek a megjelentetése méltatlan volt nem csak a szerzőhöz, hanem a Magyar Időkhöz is. Annak idején, 2010-ben, amikor jobbközép kormány alakult, Veiszer Alinda egyike volt azon nagyon kevés liberális értelmiséginek, aki igyekezett az új helyzethez alkalmazkodni, akivel lehetett volna beszélni, netán akár kompromisszumot kötni, de mondvacsinált, szinte nevetséges indokokkal elmarták a köztévétől -, mára pedig sikerült belőle Fidesz-gyűlölőt csinálni. Ha kellően disztingváltak volna, nem hiszem, hogy egy ilyen cikket megjelentetnek!
Az előző hosszálósban hivatkozott cikkre Alinda facebook oldalán jelenleg 399 a "like"-ok, 59 a hozzászólások, 143 a megosztások száma viszonylag nagyon rövid idő alatt... Az 59 hozzászólás szinte kivétel nélkül önmagáért beszél. Egy valamennyire is normális világban felelős helyeken ezen el lehetne gondolkodni -, azt persze nem állítom, hogy egy normális világban élünk.
Alinda facebook oldalán találtam ezt az üzenetet Anna Rucovától:
Kedves Alinda! Felvidéken élek, Ruc Annának hívnak."Véletlenül" találtam rá az Oldaladra. Sok szeretettel köszöntelek, jó egészséget kívánva. Megörültem a "találatnak", mert már régebben kutattam, aztán feladtam. Meg szeretném köszönni azt a sok értékes órát és benne a sok ÉRTÉKES EMBER-t,akiket módunkban volt Általad megismerni. Nem szeretnék sebeket feltépni, de meg kell mondjam, nagyon hiányzik a Záróra... Ne haragudj, hogy így "letámadtalak", de nagy örömmel töltött el a tény, hogy legalább így megköszönhessem az "együtt eltöltött" órákat, erőt, új lendületet és reményt merítve Általad és a bemutatott Emberek által. Áldjon meg érte a JóIsten, oltalmazzon a Szűzanya a további munkádban. Hálás szeretettel Anna
Ehhez nem szükséges külön kommentár, néhány gondolatot hadd fűzzek mégis hozzá, mindenekelőtt, hogy vajon hány Anna Rucova lehetett még, aki szívesen nézte a Zárórát?
Szlovákiában mintegy félmillióan vallják magukat magyarnak, de vajon hányan lehetnek, akik ezt nem vállalják, de különböző módokon őrzik a kötődéseiket a magyar kultúrához? Nyilván sokan lehetnek, akik kerülnek bármilyen hivatalos formát, mert egyszerűen idegen számukra bármi, ami akár még csak lehetőségként is a hivatalos politikához köthető. Éppen emiatt őket bármilyen, a politika közegéhez akár csak közel álló mód révén sokkal nehezebb, vagy gyakran nem is lehet megszólítani. Anna Rucován kívül korábban már voltak reakciók, amelyek bizonyították, hogy Alinda műsorai ezeket a rétegeket is képesek voltak megszólítani és nem csak Szlovákiában, hanem Erdélyben és Vajdaságban is.
A mai magyar politika a szomszédos országokban élő magyarokat különböző módokon próbálja segíteni, és közben tudom, a hasonlatom profán lesz engem arra a kereskedőre emlékeztet, aki az ún. rendszerváltás éveiben egy csillogó-villogó, gazdag áruválasztékkal ellátott üzletet nyitott a közelünkben. Egyszer kíváncsiságból beléptem az üzletébe, azonnal igen határozottan hozzám lépett és tolakodó udvariassággal, tenyereit dörzsölve kezdett kérdezni, majd ajánlani az áruit. Többet nem tettem be a lábam ebbe az üzletbe.
Vajon mikor jönnek rá az igen nagy hatalmú és tekintélyes illetékesek a minisztériumi dolgozószobáikban, az újságok és a tévék szerkesztőségeiben, hogy a szomszédos országokban létezik egy igen jelentős létszámú, a magyar kultúrához különböző szálakon kötődő csendes réteg, akitől idegen minden, ami akár egész csekély mértékben a politika világához köthető? (A közéletben való tevékeny részvétel habituális kérdés, mondta egyszer a jelenlegi miniszterelnök. Ha ő tudja ezt, akkor a beosztottjai miért nem tudják?)
A hazai kisebbségek kapcsán többször felmerült már, hogy létezik a köreikben etnobiznisz, vagyis vannak egyének, akik elsősorban gazdasági érdekből vallják magukat valamelyik nemzeti kisebbséghez tartozónak. Vajon az illetékesek miért nem fordítnak kellő figyelmet arra, hogy az etnobiznisz a szomszédos országokban élő magyarok között is létezik? Sőt, hogy gyakran éppen az ilyen személyek riasztják el a legjobban azokat, akik a magyar kultúrához való kötődéseiket kevésbé látványos módokon élik meg?
A két háború közötti politika gyakorlatából a szomszédos országokban élő magyarok iránt az jött ki, hogy a vezető rétegek számára elsősorban az elvesztett anyagi javak voltak fontosak, függetlenül attól, hogy mint mondtak és mit ígértek, a kultúrában való gondolkodás képessége viszont hiányzott belőlük. (A közelmúltban hallottam egy esetről, amikor egy magyar elöljáró Erdély visszakerülése után azzal alázott meg egy csángó embert, hogy felszólította, vesse le azt az inget, amit a románok hordanak.) A mai kor követelményeit tekintve ráadásul még csak nem is kultúrában, hanem kultúrákban kellene gondolkodni, e helyett nem ritkán egyenesen már kétségbeejtő módon visszaköszönnek a két háború közötti politizálás reminiszcenciái. (Ha nem így lenne, nem történhetett volna meg, hogy a magyar miniszterelnök-helyettes egy ló hátára kapaszkodva mivel amit művelt, lovaglásnak nem lehet nevezni , bevonuljon Marosvásárhelyre.)
Alinda műsoraiban egyéb pozitívumok mellett benne volt a kultúrákban való gondolkodás képessége is. Lehet, hogy ez inkább következmény volt és nem direkt szándék, ugyanakkor az is lehet, hogy éppen ezzel tudott hatni Anna Rucován kívül még sok hasonló habitusú nézőre.
Alindát ma olyanok szorítják háttérbe a közmédiában, akik nem több kultúrában (habár ez a mai kor követelménye lenne), hanem még egy kultúrában sem képesek gondolkodni! Ez szégyen és gyalázat!
Egy másik fórumon találtam ezt a hozzászólást, másfél évvel ezelőtti a keltezése, de az időszerűségéből mit sem veszített, sajnos!
"Feleségem nagymamája sem nem pesti, sem nem zsidó, pláne nem bolsevik. Hitét gyermekkora óta gyakorló katolikus, aki egész életét egy vidéki nagyvárosban élte le. Apja bíró volt a két világháború között; talán el tudod képzelni, hogyan bántak vele a bolsevikok. Amolyan igazi úriasszony, abból a fajtából, aki még latint és klasszikusokat tanult az iskolában. Politikai nézeteit tekintve elkötelezett jobboldali, aki még az átlagos fideszesnél is jobban bízik Orbán Viktorban.
Kapaszkodj meg: ezzel együtt igazi rajongója Veiszer Alindának. El van ragadtatva a műveltségétől, műsorait rendszeresen végignézi. Ő a kedvenc televíziós személyisége. Lehet, hogy a te életidegen világképed szerint egy jobboldali beállítottságú ember csak a hasonszőrűek tehetségét ismerheti el, de a valóságban másképp mennek a dolgok. Szerencsére!"
Valóban másképp mennek a dolgok? A közelmúltban olvastam Szentesi Zöldi László cikkét a Magyar Hírlapban Janics Natasáról. Ha lehetne, Szentesi Zöldi úr figyelmébe ajánlanám pl. Dobos Ilona: "Egy folkolórgyűjtő feljegyzései" című könyvének vonatkozó részeit, amelyben leírja, miként várták a felvidéki magyarok a visszacsatolást a 30-as évek végén és erre fel mit kaptak... , bennem ugyanis ezt az "olvasmányélményem" idézte fel a cikke. Megjegyzem, amit Dobos Ilona leírt az emlékezéseiben, nem kivételes volt, hanem tipikus, sajnos!
Az intoleráns gondolkodás mindegy, hogy milyen külsőségek között jelentkezik, elfogadhatatlan! A beszűkült gondolkodás, magyar nevén: a butaság meg aztán végképp és sajnos, a konzervatív oldal ebben egyáltalán nem szűkölködik. Ha egy minimális "spiritusz" lett volna a megfelelő helyeken lévő személyekben, Veiszer Alindát megbízták volna egy tévés szabadegyetem megszervezésével, amelyik elsősorban a magyar kultúra külföldi kapcsolatainak valamint ismerethiányainak a feldolgozására lett volna hivatott összpontosítani. Számukra azonban úgy tűnik pl. fontosabb, hogy hosszasan elmagyarázzák egy sorozatműsorban, hogyan készülnek a nemzeti ételek, zabálásból amúgy is rosszul állunk, meg azért hadd tudja a nép, hogy kell töltött káposztát készíteni és ez csak egy példa, mert más műsortipusokban sem jobb a helyzet. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy a helyi hagyományokat bemutató műsorokra nincs szükség, de ha egy fontossági sorrendet próbálok elgondolni... "Extra Hungariam non est vita?" Mindazonáltal a korábbi századokban élt elődeinket jóval inkább meg tudom érteni, mint a mai somolygós pödörtbajúszuakat, akik megpróbálnak úgy tenni, mintha nem az Internet, az I podok és hasonló technikai csodák korában élnénk.
Nehogy már azt higgye az őt elhallgattatni kívánó SZERKESZTŐSÉG, hogy elfelejtettük őt.
Nem, őt nem felejtjük el. Csak azokat felejtjük el, akiknek - érthető okokból kifolyólag - soha nem is tudtuk a nevét, mert elrejtik a köz elől - naná, hogy elrejtik -, mert ők azok a pofátlan (meg tahó alakok), akik megpróbálják elállni a tehetségesebbek. okosabbak, műveltebbek és felkészültebbek útját.
"...ne legyen kénytelen beadni a derekát az egyik oldalon mindent észreveszek, viszont a másik oldalon semmit meg nem látok (kényszerű?) riporteri túlélési stratégiának." Annál is inkább, mert ez a magartás nagyon jellemzővé vált és egyben felettébb káros! Lényegében a kontraszelekció egyik tipikus megnyilvánulása, amit szellemileg független, önállóan gondolkodó egyének nem tudnak elviselni. Valószínűleg éppen emiatt állhatott ő is egyes ilyen kontraszelektált személyek útjába. Több mint ideje volna minél változatosabb formákban kinyilvánítani, hogy ebből sokunknak elege van, mindegy, hogy milyen oldalról és háttértámogatással történik.
"Normális országokban a tehetségeket nem elnyomják, hanem lehetőségeket adnak a minél szabadabb kibontakozásukhoz."
Tulképpen éppen ez a baj.
Ő már túlszárnyalt minden az MTV-ben, HírTV-ben, Echo-tv-ben, ATV-ben megjelent vagy megjelenő konkurrenst. (RTL?-TV2?)
Munkát fog kapni, az biztos. Amiért szurkolok m a g a m n a k az az, hogy ne legyen kénytelen beadni a derekát az egyik oldalon mindent észreveszek, viszont a másik oldalon semmit meg nem látok (kényszerű?) riporteri túlélési stratégiának.
"...mindent tud, amit meg nem, azt pillanatok alatt képes megtanulni." Erről van szó, ez az egyik leglényegesebb adottsága! Ez persze egyáltalán nem véletlen. Részben veleszületett képesség, valamint hosszú évek munkájának az eredménye. Inkább nem említek neveket, de akik még megjelennek a tévékben az olyan típusú műsorokban, amilyeneket ő vezetett, róluk ilyesmit nemigen lehet feltételezni. Azért sem említek neveket, mert tudom, hogy azt a szintet sem könnyű elérni, amit mások képviselnek, de ez még nem jelenti azt, hogy ne kellene a teljesítményeket a maguk helyén és értékén kezelni. Raádásul Alindának, mint tévés személyiségnek van még egy külön adottsága: úgy viselkedik, miközben adásban van, mintha nem is lenne adásban. Másoknál is volt ilyen, (azért múlt idő, mert a mai moderátorokra ez nem jellemző), miközben nem arról folyik a szó, hogyan kell egy konyhai specialitást elkészíteni, vagy valamelyik ismert személyiség hogy tölti a szabadidejét és hasonlók, hanem valódi értelmiségi témákról. Még a közszolgálati és egyéb, nem kimondottan kereskedelminek számító csatornák is egyre inkább engedeményeket tesznek a bulvár irányában, (sokatmondó az is, hogy eléggé sikertelenül), neki, aki a kevésbé képzett és igényes nézőket is képes volt megnyerni komoly témáknak, nincs helye a köztévében. Ez képtelenség és felháborító! És olyanok hoznak döntéseket ilyen ügyekben, akikről az ember stíluskritikai alapon is látja, hogy ami az értelmiségi magatartást illeti, felszínes, külsőségekben megnyilvánuló gesztusokon túl mást nemigen képesek magukból a nyilvánosség előtt mutatni. Értelmiségnek lenni folytonos és spontán önképzést is jelent; ha így fogták volna fel, lehetetlen, hogy az Éjjeli őrjáratról úgy döntöttek volna, amint. Vagy ha kifogásaik voltak, akkor sem az lett volna a megoldás, hogy Alindának ne adjanak további műsorkészítései lehetőséget - bár őszintén szólva nem tudom, mi lehetett a kifogásuk, amikor az Éjjeli őrjáratban Wass Alberttől kezdve a kulturális paletta mindenféle árnyalata helyet kapott.
Normális országokban a tehetségeket nem elnyomják, hanem lehetőségeket adnak a minél szabadabb kibontakozásukhoz.
Normális országokban a tehetségeket nem nyomják el, hanem inkább további kibontakozási lehetőségeket adnak nekik. (Az előző hozzászólásomban felvázoltam, hogy melyik lehetne az egyik irány.)
Elnézést, ha behozom a politikát, (úgy értem, direkt módon), csakhogy ezt nehéz elkerülni, mert mibe nem folyik bele ma is, így vagy úgy? Más témakörökben tett hozzászólásaimból is kiderül, hogy inkább a jobbközép felé húzok, még ha korántsem látom őket hibátlannak, de szerintem a többi sem jobb, sőt. Viszont, ami a kultúrát illeti, gyakorlatilag a rendszerváltás óta követi el a legkülönfélébb hibákat ezen a területen a konzervatív oldal, a részletekbe nem is érdemes belmenni, hogy miket és milyeneket - még én is tudnék jó párat említeni, pedig nincs közelebbi rálátásom a dolgokra. Mégis meglepett, hogy ekkora hibát is el tudnak követni, mit amit Alinda műsorával elkövettek. Az Éjjeli őrjárat indulásként különösen mindenképpen kedvező fogadtatásra talált, nyilvánvalóan lett volna rá igény, sőt szerintem egyenesen vonzóerőt képezhetett volna a Duna TV-n. (Trivialitás, hogy a nézők, ha egyszer láttak egy műsort valamelyik adón, amelyik felkeltette az érdeklődésüket, akkor más műsoroknál is odakapcsolnak.) Azt még megértem, ha egyes konzervatív döntéshozók úgy gondolják, hogy különböző, gyűjtőnéven: nemzeti jellegű témák moderálására vannak megfelelő embereik, de olyan témákról vagy életművekről, mint teszem azt: Chomsky, Giddens, Habermas, Fukuyama, vagy a már lezárult életművek közül: Sartre, Camus, Heidegger, Orwel... és a névsor még hosszan folytatható lenne, nos, hogy ezekről Alindán kívül bárki a TV adókon ma láthatók közül képes lenne valóban színvonalas műsorokat készíteni, ez szinte még viccnek sem megy el. Egyáltalán nem azért, mert a felsorolt szerzőknek kellene feltétlen tekintélynek számítaniuk, (sok konzervatív ebből a nézőpontból legyinget rájuk, még csak azt sem mondom, hogy alaptalanul), de először is ismernünk kellene őket!!! Mint ahogy ismerniük kellene főleg a fiatalok közül az érdeklődőbbeknek azt a nyelvi és szellemi közeget, amelyben a diskurzusok róluk folynak, mert hogy Nyugaton többek között róluk is folynak, az nyilvánvaló. Így viszont a becsontosodott előítéleteket gondosan őrizgetve a különböző talkshaw típusú műsorokban láthatjuk x-et vagy y-ot tizedszer, majdhogynem hasonmás kiadásban. Vagy nézhetjük a kultúrális magazin-jellegű műsorokat az Internet korában, amikor a legtöbb ilyen jellegű információ, amit ezekből megtudhatunk, nagyon könnyen és egyszerűen elérhető. Nyilvánvaló az is, hogy a talkshaw jellegű műsorok mára eléggé - jobb esetben - bejáratódtak, az Éjjeli őrjárat ebből a szempontból is újításokat hozott be. Értehetetlen, hogy miért kellett megszüntetni.
A pénz nem ott van, ahol az igényesség. Az értelmiség mára csekély befolyású szubkultúra alakítója. Elveszítette irányító és elitizáló, kánont író befolyását. Aki pénzügyileg meg népszerűségügyileg fennforgó, az kiszolgálja a középszerűséget mint Tilla meg Hajós, hogy aztán a háttérben próbálkozzék szívéhez közelebb eső műfajokban alkotni. Vagy elfelejti, hogy nemesb célokért indult a rajtnál.
Nem semmi, pontosabban és dirket szólva: szégyen! MTA Újságírói díj, Prima Primissima díj, a cikkben is említett teljesítmények, és akkor az ő műsoraihoz hasonló, vagy inkább csak hasonlónak mutatkozni akaró "koppintásokban" annak kellene drukolnom-drukkolnunk, hogy az ifjú titán ne süljön bele a mondandójába, még ha tudvalévő is, hogy ez nem történhet meg, mert nem élőben megy a műsor.
Le lehet váltani (másvalakivel pótolni) Kocsis Zoltánt vagy Ránki Dezsőt, Miklósa Erikát vagy Rost Anderát..., etc.-etc.?Nem, mert mindegyikük egy külön EGYÉNISÉG - vele született adottságként, amit részben szerencsés külső körülményeknek köszönhetően, részben szorgalommal erre a szinre fejlesztett ki! Ha annyira teli lennének a különböző tévécsatornák tehetségekkel, különösean azzal a különleges tehetségeggel, ami Alindának van, akkor még valahol talán érthető lenne, de egyáltalán nem ez a helyzet. Értesülhettünk arról, hogy Alina a közeljövőben nem fog tudni nyilvános szerepléseket vállalni, mégis hátha ez a díj valahol egy jel arra is, hogy még nem mindenkinek ment el a józan ítélőképessége, akinek befolyása van az ő pályájára.
OFF Most már csak az a kérdés, honan tudjam ott a tömegben ki vagy? :-) Én a vízes szekcióban vagyok Laci bácsi/Taky környékén. Amúgy én tartottam egy éve a konvojos előadást, de gondolom azon nem voltál... ON
Persze, ettől még magasan az egyik legjobb talkshow volt a Záróra, ezt nem is vitatom.
Szerintem folyamatosan egyre ügyesebb lett, folyamatosan javította a dolgot, és sosem a tutit választotta. Nekem összesen ez a dolog volt ami zavart. Gondolom a nézők szintjére akarta lehozni a szaktekintély bonyolult magyarázatát, de jobban járt volna ha inkább visszavonja a kérdést, vagy engedi hogy kifejtse. Ezt egyébként a Miért? ben is csinálta.
Példa:
Egy történésztől érdezd meg hogy a Francia forradalom jó volt-e. Nem fog rá válaszolni, mert
- nem ismerjük az összes dolgot amire hatással volt
- a forradalom sok dolgot bebizonyított és elért
- de sok olyan dolgot is meghonosított ami egyértelműen káros, valamint nagyon nagy volt az ár
Ezeket egy történész valszeg elmondaná példákkal a válasz alatt, de igen/nem-mel nem fog tudni rá reagálni.
