De ha ilyen "sok" sötét anyag van az Univerzumban, akkor a Naprendszeren belül miért nincs? Ha lenne itt is, akkor gravitációs hatásukkal a bolygók mozgását erősen befolyásolnák, és hatásukat a számításoknál figyelembe kéne venni. Szerintem egyszerűen nincs sötét anyag. Szerintem - óriási távolságok esetében - a gravitáció működik másképpen. A gravitációs törvény: F = k*m1*m2/r^2. Azt mondjuk, hogy a "k" egy konstans. De mi van, ha nem konstans, hanem óriási távolságok esetében értéke változik? Hiszen kis sebességek esetén v=v1+v2, viszont a fény sebességét megközelítő sebességnél már valamiféle "Torzulás" lép fel és v=(v1+v2)/(1+v1*v2/c^2). Honnan tudjuk, hogy nagy távolságok esetében mi a helyzet? Mi van, ha a gravitációs konstans mégis függ a (Nagy Bummtól eltelt) időtől, vagy valahogy összefügg az Univerzum tágulásával azaz a sötét energiával?
A gravitációs hullámok is eltérítik a fényt. Vannak nagyon lassú hullámok, például a Jupiter által keltett periódusideje egy földi évnél hosszabb. És ugyebár egy mérés nem mérés, több periódust célszerű mérni. Sok évtizedes megfigyelési program.
"Mennyi ideig kellene azt nézni, hogy tényleg meg legyen figyelve az elejétől a végéig?"
Arra vannak a szuperszámítógépek, hogy többmilliárd csillagos modellekkel szimulálják. Ha a szimulált alakzat jól passzol a megfigyelt elrendeződésre, akkor az adott ütköző galaxisok múltbeli és jövőbeli állapotát is meg lehet figyelni a szimulációban.
Kisebb programok egyszerű PC-n egészen jó galaxisütközés-szimulációkat tudnak csinálni, persze ezek nem milliárd csillagból álló modellekkel dolgoznak, hanem jóval kevesebből.
Ugyanis a csillagászok úgy csinálják, hogy keresnek több ehhez az egyhez hasonló párt, majd a lefotozák őket, majd a fotókat a vélhető sorrendben sorrendbe rakják, és kész is van a műsorod !
Gravitációs lencsézéssel meghatározható a központi tömeg, ami az adott megfigyelhető torzulást okozza. A galaxis fényességéből meg meghatározható, hogy kábé mennyi normál - csillagképző - anyag van benne. Gondolom a sötétanyag nélküli galaxisoknál a gravitáló tömeg jó egyezést mutatott a becsült látható anyaggal.
Mellékesen: pont ugyanezen az elven térképezik fel a sötétanyag eloszlását olyan tartományokban is, ahol nincsen semmiféle látható anyag. Ott egy gravitációs lencsehatás, de nem látható a központi galaxis, ergo ezt a gravitációs lencsét tisztán egy sötétanyag-felhő okozza.
Na jó, de azért gondolj bele, egy ilyen galaxisütközést nem lehet igazán megfigyelni. Mennyi ideig kellene azt nézni, hogy tényleg meg legyen figyelve az elejétől a végéig? Mondanak mindent...
>ha igazad van akkor egy univerzális szabályról van szó, ami a teljes térben egyformán mindenhol érvényesül.
#Igen. És minden gravitáló testre.
>Azonban megfigyelési tény, hogy a sötét anyagnak térbeli eloszlása van.
#Ez csak igen közvetett "megfigyelés", ráadásul nehézkes is. Az elgondolt kiegészítő potenciálom éppen olyan akar lenni, mintha lenne ott valami eloszolva nagyban, de nincs, hanem inkább ez van helyette.
Igen, én is olvastam róla: Ha egy nagy és egy kis sötét anyagos galaxis ütközik érintőlegesen, akkor előfordul, hogy a kis galaxisból hiányzik a sötét anyag egy része .
Ebből nem az következik, hogy a sötét anyagos elmélet hibás, hanem az, hogy a sötét anyagnak önállósága is van, ami valljuk be: cikki !
>Például találtak galaxisokat, amikben nincsen sötétanyag, valahogy elveszítették.
#Ez tuti? És jól mérték? (sokáig a feltételezett "sötét anyag" hatását sem vették észre) Több ilyen van? Mert ez elfogadható ellenérv.
A másik nem. Ugyanis azért gondoltam ki úgy, ahogy leírtam, hogy az a másik függvény csak galaktikus méreteknél lép be jelentősen. Kis rendszereknél így minden olyan, mint ahogy az ált.Rel mondja "sötét anyag" nélkül.
Szerintem ChatGPT-vel a hátad mögött se szóljál bele olyan dolgokba, amit nem értesz.
Hogy kiterjedt tömegpont rendszerekben csak a pályán belüli tömegpontok hatása számít a pályán-tartásnál, mivel a kívüliek kinullázzák egymást, azt már a 18. században levezették a Newtoni gravitációelméletből, és például @szabiku is kiválóan ismeri.
