privatizacio elotti sikeres (es viszonylag gyorsa) gatyaba razasra zsebbol tudok ket peldat, az egyik az MHB volt, a masik a postabank. igazabol magyarorszagon keves az olyan nagy ceg, amit ne lehetne / lehetett volna ket ev alatt egyenesbe tenni, talan MOL, MATAV, MAV...?
Szigorúan elméleti síkon tudok csak veled egyetérteni. Mint korábban is írtam ehhez a forgatóköbyvhöz az szükséges, hogy a politikai döntéshozókat is a gazdasági racionalitás vezérelje az aktuális politikai zsákmánnyal szemben.
Ahhoz hogy gatyába rázzanak egy lepukkant céget nem biztos hogy elég egy ciklus, tehát ha még volna is olyan kormány amelyik racionális döntést hoz a menedzsment kiválasztásakor, arra már teljesen minimális az esély, hogy ugyanilyen hozzáállást tanusítson a következQ kormány is. Nálunk közkedvelt gyakorlat, hogy a vezérigazgatótól a portásig mindenkit leváltanak ciklusváltáskor. Aláírom hogy ez nevetséges, de sajnos itt tartunk.
Elég csak végigolvasni egy két topicot hogy tapaszatljuk milyen irracionális és osoba gyqlölködés folyik a két tábor közt. Még azt se hiszik el egymásnak amit kérdeznek. Megnyugtatlak, hogy fejétQl bqzlik a hal. A legostobább és legindulatosabb elemek fentrQl kapják a muníciót hozzászólásaikhoz.
Ergo: jóindulatú javaslatod jelen körülmények közt nem kivitelezhetQ.
nekem alabb volt egy javaslatom, kicsit elsikkadt: amikor az allam olyan helyzetben van, hogy nem tudja hatekonyan ervenyesiteni az erdekeit az allami tulajdonu vallalatok menedzsmentjeben, akkor nagyon valoszinu, hogy az ertekesites soran sem lesz kepes ervenyesiteni az erdekeit.
joindulatuan feltetelezhetjuk, hogy nem a szandek hianyzik a hatekony mukodteteshez, hanem ecceruen csak keves az eroforras ahhoz, hogy az osszes allami ceget hatekonyan mukodtesse (a menedzsmentet rovid porazon tartsa) az allam mint tulajdonos. ebben az esetben az az optimalis strategia, hogy az allam a szukos eroforrasokat (a keves megbizhato szakertot) a privatizaciot megelozo idoszakban az eladasra kerulo cegekre koncentralja. a magancegekhez hasonloan rovid porazon tartott menedzsment segitsegvel ekkor konszolidaljak (gatyaba razzak) a ceget. ezzel a modszerrel lehet elerni a legjobb privatizacios bevetelt.
a kulonosen veszteseges cegek eladasa akkor lehet jo strategia, ha a gatyaba razashoz szukseges szakerto eroforras (vagy szandek) is hianyzik; ekkor valoban a pillanatnyilag legnagyobb veszteseget termelo ceg eladasa latszik jo otletnek. a csapda azonban az, hogy a nulla szakertovel az eladas is tragikus kondiciokkal tortenik majd. van olyan privatizacios tranzakcio, amely mai erteken kb 50 mrd forint azonnali bevetelt hozott, de az allam olyan kotelezettsegeket vallalt, amivel mara kb 20-30 mrd minuszba kerult, es meg nincs vege.
amit te itt elkovetsz, azt egy kevesbe valasztekosan fogalmazo baratom, nem tudna, hogy holgyrol van szo, jol artikulalt fingasnak titulalta. en inkabb csak azt mondom, hogy jaj te szegeny....
"mert a kölcsönökkel és az eladosódással lehet sakkban tartani a világot azoknak akiknek ez a gazdasági érdekük. "
Csak,hogy Wic is boldog legyen. Ki is tette nemzeti erennye es tabuva, hogy 25 evre adosodjon el minden fiaatal es idos magyaar allampolgar, mert az allam majd tamogatja a lakashiteleket?
Biztos semmi kimutathato hatasa nincs az allami kiadasokban, tehat a hianyban eladosodasaban sem, ugye?
Szoval csak lassan az ilyen kinek az erdeke fele celzasokkal mert nem csak NY- Tel Aviv de Alcsut tengelyeket is lehet krealni ...:-OOOO
"Nem tudom egzaktul ertekelni hogy mely cegeket lenne (lett volna) praktikusabb a magyar allam tulajdonaban tartani"
Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol egyikünk se tud konkrétumokkal szolgálni. Magam sem ismerem az egyes privatizációk körül lefolyt tárgyalások tartalmát, így azt is nehéz lenne eldönteni hogy az adott szituációban mi lett volna a helyes döntés. Elméletileg igazad van abban amit pl. a MOL kapcsán leírtál, de valóban nem tudhatjuk mit adtunk és mennyiért, és hogy volt e más választás, ill. ha volt az jobb választás lett volna.
De nem is ez a lényeg. Visszatérve a kiindulópontra: Ha elfogadjuk hogy igenis van olyan állami vállalat amit privatizálni kell, és elfogadjuk hogy az ilyen jellegq bevételeket az államadósság csökkentésére kell fordítani, akkor ott tartunk ahol a legelején vagyis:
Az államadósság nagyságának értékelésekor figyelembe kell venni a privatizálható állami vállalatok piaci értékét (ez ugyebár közös pont), és szvsz azt a jövöbeli hozadékot is amit az évenkénti költségvetési kiadások megszqnése jelent az eladást követQen.
Nem tudom egzaktul ertekelni hogy mely cegeket lenne (lett volna) praktikusabb a magyar allam tulajdonaban tartani, intuitive pont a MALEV-et nem. De a Richtert peldaul igen (gyogyszeripari meretekben relative kis ceg, nagyon komoly jovoerteku piaccal, idealis celpontja egy piacszerzesi celu kivasarlasnak), legalabb 25 esetleg 50%-ban, a MOL 25% ugyanilyen jogokat ad(ott volna), tehat a 25%-os tulajdonos jovahagyasa nelkul nem lehet alaptevekenyseget (Richter eseteben kutatas gyartas export) megszuntetni. stb.
Rendben van, kellenek állami tulajdonú cégek. Csakhogy még mindig vannak a portfólióban olyan cégek amik nem ebbe a körbe tartoznak. Legjobb példa a MALÉV.
Tegyük fel hogy a legrosszabb forgatókönyv valósul meg, és a ellenséges felvásárlás miatt két éven belül megszqnik az egyetlen hazai légiforgalmi vállalat. És akkor mi van? Nem lehet majd repülQre szállni Magyarországon? Vagy drágábbak lesznek a jegyek?
Egyik sem. Egy dolog fog történni, megszabadul a költségvetés egy fölösleges kiadási tételtQl.
Bizonyára árnyaltabb a kép, de egy dolgot ne tessék elfelejteni. A "komoly" befektetQk rengeteg pénnzt hoztak ide, és kurva sok beruházást hajtottak végre, hogy az adott vállalat versenyképesebben mqködjön. (Persze vannak kivételek, de azok mindig vannak).
Az államtól nem várható el, hogy termelQ eszközökbe ölje az adóforintot, amit tQlünk szed össze. A szereposztás az kell hogy legyen, hogy az állam biztosítja a versenyképesség külsQ körülményeit (infrastruktúra, jogi környezet, befektetésösztönzés, munkahelytermtés támogatás stb.), a befektetQ pedig likvid maniját termelQeszközökbe fordítja, a késQbbi még több likvid mani érdekében.
De hát így mqködik ez az egész világon.
Persze voltak kísérletek ezzel ellentétes gazdasági modell kialakítására is, de hadne magyarázzam el hol és milyen eredménnyel.
"jelenleg nincs meg a politikai akarat az allami vagyon hatekony kezelesere"
Mint amikor a kleptomániás manager addig vádol és bizonygat, amíg ki nem rúgják az elődjét az ékszerboltból és felveszik őt a helyére; majd amint megvan a szerződése, közli, hogy képtelen ellenállni a kísértésnek, és különben se ért az ékszerekhez, legjobb, ha mindent azonnal, áron alul eladnak és könyvelőirodát nyitnak.
Jogos észrevétel, de ennek még mindig kisebb a kockázata mint nem privatizálni.
en meg forditva latom :-) jelenleg nincs meg a politikai akarat az allami vagyon hatekony kezelesere, de a jovoben ez a helyzet meg valtozhat. ha azonban jelenleg, a bevallottan gyenge tulajdonos rossz kondiciokkal eladja a vagyont, azokban az esetekben is, amikor az ertekesitesnek nincs gazdasagilag racionalis oka (sot), biztosan es azonnal elkonyvelheti a rossz mukodtetesbol adodo veszteseg jelenerteket.
mindez (tehat az allami tulajdonban tartas) persze csak a vallalatok egy jol meghatarozot korere ervenyes, ebbe a korbe kulonfele cegek kerulhetnek kulonfele okokbol (infrastrukturalis cegek jo resze, strategiai ceg, monopolium, piacszerzesi celu ellenseges felvasarlasnak kitett, az allam szempontjabol jelentos gazdasagi sulyu termelo ceg, PR szempontbol fontos ceg, stb). igy johet ossze az a 10-20% allami hanyad, ami europaban kialakult.
Jogos észrevétel, de ennek még mindig kisebb a kockázata mint nem privatizálni. Azért a privatizált vállalatok többsége jól mqködik és befizeti az adóit az államkasszába, míg az állami vállalatok többsége csak viszi a pénzt.
Akkor már sokkal jobb megoldás, ha kivonjuk a vállalatokat a politikai prédák köréből.
de amikor maga a "kivonas" (privatizacio) ugyanazon hibas mechanizmussal tortenik, nem szamithatunk erdemi elorelepesre. kirivo peldak, amikor a privatizaciot kovetoen a szerzodes "titkos zaradekai" eszmeletlen allami kotelezettsegvallalasokat tartalmaznak, vagy az allam utolag vallal esszerutlen kotelezettsegeket, jol kitapinthato kozvetlen politikai befolyasra...
Nem hiszem hogy érdemes idekeverni a pártpolitikát! Az állami cégek Magyarországon egyformán szarul mqködtek és mqködnek az összes kormány alatt. SQt ezt a kitételt kiterjeszteném K-Európa vonatkozásába is. A baj az, hogy a politikai pártok az állami vállalatokat is a zsákmányszerzés terepének tekintik, így itt nem tud kialakulni hatékonyan mqködQ menedzsment.
Mivel ez adottság nem dughatjuk a fejünket a homokba, és nem csinálhatunk úgy mintha ez a jelenség nem létezne. Akkor már sokkal jobb megoldás, ha kivonjuk a vállalatokat a politikai prédák körébQl.
Ez lehetséges a privatizációval, ill. egy más politikai kultúrával. Mivel ez utóbbi nálunk nincs meg, marad az elsQ. Vagy hagyjuk úgy az egészet ahogy van, mindaddig amíg ezek a cégek végképp le nem rongyolódnak.
Nagy jólétben nem kell törődni az államadóssággal!!! Nálunk meg nagy a jólét:DDDDD Aztán jól jön néha egy kis szökőár, mert akkor egyes országok elengedik az adósságokat:)))))) Lehet, hogy mi is szökőárra várunk????? Nem kell várnunk, mert Gyurcsányi alatt szöknek az árak, főleg a gázé:DDDDDDDDDD(((((((
A klasszikus értelemben vett állami tulajdonú cég, egy elavult modell.
lehet, hogy elavult. de ettol fuggetlen teny, hogy -- nem magyarorszagon -- az allam kepes hatekonyan mukodtetni a cegeit. tehat meghatarozo (vagy kizarolagos) tulajdonoskent olyan menedzsmentet jelol es a menedzsmentet ugy szamoltatja el, hogy a ceg lenyegeben a magantulajdonu cegekhez hasonloan mukodik.
a magantulajdonu reszvenytarsasag es az allami tulajdonu reszvenytarsasag eseten egyarant indirekt kapcsolat van a menedzsment es a tulajdonos kozott; a kulonbseg csak az, hogy a tulajdonos kepviseloi mennyire szigoru a menedzsmenttel szemben. direktebben is fogalmazhatnek: politikai (kormanyzati) dontes, hogy az allami tulajdonu cegeket hatekonyan mukodtetik vagy sem. az "allam rossz tulajdonos" szlogen tehat egy ellenzeki part szajabol hangozhat hitelesen, egy kormanypart elnoketol azonban majdnem olyan balfek dolog, mint amikor a 15 eve regnalo fopolgarmester kijelenti, hogy budapest mukodeskeptelen.
A klasszikus értelemben vett állami tulajdonú cég, egy elavult modell. Igenis privatizálni kell. Kivételt képeznek a közfeladatokat is ellátó és/vagy profit alapon nem mqködtethetQ cégek.
Az hogy egy vállalt részvényeinek többesége állami tulajdonban, vagy állami alapok tulajdonában van, még nem azt jelenti, hogy az egy állami cég. A japán, ny-európai és usa nyugdíjalapok a legnagyobb befektetQk a világ tQzsdéin. Ezek közül nem egy állami pénzalap. Mégsem lehet azt mondani, hogy az álltaluk birtokolt papírok kibocsátói állami cégek.
Sztem a DT tQzsdei cég, így max. többségi állami tulajdonban lehet. Ez azért kicsit más felállás. Ha szarul megy a DT-nek, akár napi szinten is lehet követni az állami vagyon csökkenését a tQzsdén. Dilettánsok hamar lebuknának.
A MATÁV most még jól tejel, de dinamikusan veszít a távközlési és internetes piacon. Szal ez a pénzkiszipolyozás pár év múlva megbosszulja magát.
a t-mobile es a matav nemet allami tulajdon, a pannon gsm norveg allami tulajdon, a nemet es francia energetikai es kozmuipar nalunk bevasarlo cegei szinten nagyreszt allami tulajdonban vannak. a matav mukodesenek hatekonysagat pedig ne az elofizetoi oldalrol hanem a tulajdonos (a nemet allam) oldalarol vizsgald. onnan nezve kivaloan mukodik. meg az olyan aprosagokra is ugyelnek, hogy a profit egy reszet ne adozott nyeresegkent vigyek haza -- azt a 16% sapot is sajnaljak a magyar allamtol meg az osztalekot a tobbi reszvenyestol --, hanem az adozas elotti nyeresegbol a "tulajdonosi hitel" torlesztesekent.
Hát éppen azért mqködnek jól mert nem állami cégek (bár a Matáv jó mqködésével kapcsolatban vannak kételyeim). Az állam eleve nem lehet jó tulajdonos, mivel gyakorlatilag nem is tulajdonos. Az állam érdekeit alkalmazottak testesítik meg, akiknek elQmenetele, fizetése egyáltalán nem függ az adott cég hatékony mqködésétQl (lásd MÁV igazgatók prémiumai).
Különösen igaz ez a megállapítás kis hazánkra, ahol az uram-bátyám módszer, és politikai alapú kinevezések gyakorlata széleskörqen elterjedt (kormányoktól függetlenül).
Az alaptétel az, hogyha jól megy egy magáncégnek, akkor jól megy a tulajdonosának is, így ott egyéb (pl. politikai) megfontolások nem érvényesülnek.
ez csupan "a magyar allam rossz tulajdonos" tetelt peldazza. eszre kell azonban venni, hogy a magyar allam nem csupan akkor rossz tulajdonos, amikor hatekonyan kellene mukodtetni a vagyont, hanem akkor is, amikor jo aron el kellene adni.
(azert hangsulyozom, hogy a magyar allam rossz tulajdonos, mert amerre nezunk, egy csomo jol mukodo allami ceget latunk: a legnagyobb magyar vezetekes tavkozlesi ceg es a ket legnagyobb magyar mobiltelefon-szolgaltato, az energetikai iparunk es ugy altalaban az infrastruktura nagy resze stb. csak epp nem a magyar allam tulajdonaban vannak.
Ezzel egyébként egyetértek, csak azt a kitélt tettem hozzá, hogy nemcsak a privatizálható állami vállalat piaci értéke számít, hanem az eladást követQ költségvetési egyenleg változás. Tehát a MALÉV példánál maradva, hiába kapna az állam pl. 4 Mrd Ft-ot az eladásából, éves szinten legalább ennyit megspórolna a költségvetés, ami más kiadási tételek változatlansága mellett (ez persze csak hipotetikus) csökkenti az éves hiány mértékét.
