Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Te vén szamár, majd akkor leszel nyugdíjas, ha átköltözöl oda a szomszédba, a szembeoldalra. Pedig megtehetnéd már, pihenhetnél ebben a vírusos időben! Vigyázz magadra! 73!
Akkori bejegyzésem óta is sokszor behallgatok a frekvenciára, ha időm engedi.
Attól függetlenül, hogy nem tetem bejegyzéseket, nagyon sokszor hallottam beszédet.
Ha az embernek csak ennyi dolga lenne, biztosan fel lehetne állítani bizonyos rendszert az adásban, és valószínű a "partner" állomásokat is meg lehetne figyelni.
Volta ott fejlesztések, most is hasonlóképpen van egy ős-Videotonos, hogy mekkora királyok voltak aztán közben nem annyira. Csak nehéz abban a korszakban és szellemben felismerni, ha nincs meg az 5 éves terv és elszalad mellettünk a világ. Háztartási cuccokat eleve mindenhol licensz alapján gyártottuk, addig meg?
SZERZŐ: PITYER · PUBLIKÁLVA: 2013. JÚNIUS 16. · FRISSÍTVE: 2019. NOVEMBER 6.
1986. május 26-án porig égett a tudományos kutatással és fejlesztéssel foglalkozó, nemzetközi szintű Mikroelektronikai Vállalat (MEV). A gépészmérnökökből, fizikusokból, vegyészekből és egyéb tudományos területről származó rendkívül képzett szakembergárda a tűzvész előtt úgy gondolta, hogy 1988-ra a hazai integrált áramkör-, illetve a PLD- (programozható integrált áramkör) gyártás akár maga mögé is utasíthatja nemzetközi vetélytársait. Az előzetes számítások szerint 1990-re Magyarország mikroelektronikai nagyhatalommá avanzsálhatott volna.
A Gyöngyösi Félvezető- és Gépgyár születése A Gyöngyös melletti Pipishegyen korábban hadiüzem céljaira létesült “gépgyár” Egyesült Izzóhoz csatolásának történetére dr. Valkó Iván Péter, a BME Villamosmérnöki Kar Elektroncső- és Félvezető tanszékének egykori professzora önéletrajzi munkájában így emlékezik vissza: “Még a 60-as évek elején, még amikor Csergő volt a miniszter, akkor történt, hogy egy tanácskozásunkon kezdtem azt magyarázni, hogy a félvezetők gyártására nem ideális hely Újpest. Újpest tele van különböző fémek porával meg kénes gázokkal és füsttel. A félvezetők gyártásához olyan roppant tisztaságra van szükség, hogy hiába zárjuk el a gyártóhelyiségeket, a termék a gyártás során mégis szennyeződik. Különbség, ha szép zöld mezőben, erdő közepén van egy gyár, vagy egy anynyira eliparosodott környéken, mint Újpest. Erre felkapta a fejét Csergő és megkérdezte, hogy komolyan gondolom-e, hogy valóban számít-e ez a különbség? A válaszom az volt, hogy igen! Erre Csergő odafordult az Izzó akkori vezérigazgatójához, György Gyulához: Hát György elvtárs, ha én ajándékoznék magának egy gyárépületet, amely 56 óta üresen áll (ekkor már sejtettük, milyen gyárépületről van szó), ami jó helyen van, szép erdős vidéken, a Mátra lábánál, Gyöngyösön. Elfogadná? György egy pillanatig gondolkodott, azután azt mondta: Hogyne! Így született meg a gyöngyösi gyár.”
A tűsdióda-gyártás Gyöngyösre történő áttelepítésének terve 1962 elején született, és azonnal megindultak az előkészületek. A gyöngyösi gyárban adminisztrációs és raktározási célokat szolgáló háromszintes, mintegy 1500 m2 területű épületben kiépültek a szolgáltatások; párhuzamosan Budapesten az ME-osztály műhelye elkészítette a már kiforrott technológiához a szükséges berendezéseket. A gyöngyösiek betanítása, a vezetők felkészítése, a berendezések üzembeállítása 1962 végére megtörtént, és megkezdődött a diódák kedvező feltételek közötti gyártása. - A TUNGSRAM-márka története, 1. rész
A Mikroelektronikai Vállalat gyára volt. Elektronikus alkatrészeket gyártó részleg és gépgyár is volt a területen.Úgy gondolom, inkább mozgósítás esetén lett volna igazi hadi gyár, átállították volna hadianyag termelésre. Persze biztos gyártottak békeidőben is elektronikai dolgokat a seregnek, de nem ez volt a fő irány!
A reptér pedig a szolnoki helikopteres alakulat áttelepülési helye lett volna háborús helyzetben,állítólag kábeles összeköttetés volt kiépítve a mátraházai tiszti üdülőig.
Kívülről nagyon sok mindent nem lehet megállapítani egy fantom gépről, max annyit, hogy "szovjet" és nincsen pilóta. A Rules of Engagement itt is biztos működött.
Bennem azért a nyugati oldal felelőssége is felmerül. Azonosítanak egy fantom gépet, jólláthatóan katapultálás utáni állapotban, és a helyett, hogy kilőnék egy lakatlan terület felett, csak kísérik. Lehetett volna rosszabb is a vége, zuhanhatott volna valami frekventált területre, sok ember halálát okozva.
Folytatom a sorozatom a kevesebbet szét fotózott helyekről. Ez Csopak külterületén van, ha minden igaz akkor EÜ raktár volt, hatalmas és az épületek alapján valóban nem hadianyag , lőszer , akármi. Sima barakk, raktárak. szépen berejtve az erdőbe. Semmi mást nem tudok róla, se MN számot se semmit. Érdekességként találtunk ló istállókat, etetővel , ilyet eddig csak a második VH előtti laktanyákban és Határ Őr őrsökön láttam.
Gondolom, sokak által ismert történet, ma ismét szembe jött az indexen (https://ritkanlathatotortenelem.blog.hu/). Ilyen is történt a hidegháborúban, igaz, már a vége felé:
"1989. július. A szovjet Nyikolaj Szkurigyin ezredes Belgiumban lezuhant MiG-23-asa"
"A csaknem fegyvertelen gép pilótája motorhibát észlelve 150 méteren katapultált a lengyelországi gyakorlórepülése közben. Azonban a repülő "magához tért", az automata vezérlés stabilizálta a repülését és 12 ezer méterre emelve tovább haladt nyugat felé. Zavartalanul repült át az NDK-n, ám a nyugatnémet légtérbe érve amerikai gépek kezdték el követni, akik meglepődve látták hogy sem pilóta nincs a gépen, sem kabintető. A terv szerint az Északi-tenger fölé érve tervezték lelőni, ám a szovjet repülő üzemanyaga elfogyott és Belgiumban Kortrijk város egyik lakóházára zuhant, ahol egy egyedül otthon tartózkodó 18 éves fiú halt meg. A nyugati diplomácia jegyzékben tiltakozott a Szovjetunió eljárása ellen, miszerint a NATO-nak nem küldtek figyelmeztetést az érvényben lévő egyezségek szerint az elszabadult repülőről. A halott fiú családjának végül 685 ezer dollár kártérítést fizettek a szovjetek."
