Lassan ideje a végére érnem a tavaly őszi túránk beszámolójának.
A hazautazás előtti napra maradt az út - számomra - egyik legérdekesebb célpontja. Itt a fórumban már sokszor megénekelt BARSz rendszer hét állomással képviselte magát Lengyelországban. Ezek közül hármat a szovjetek, négyet pedig a lengyel néphadsereg híradó alakulatai üzemeltettek. Mi az ország déli részén megépített 201-es objektumot néztük meg. Ez speciel az egyik szovjet bázis volt, a kivonulást követően, ’93-tól viszont a lengyelek használták még egy rövid ideig. A terület jelenleg magántulajdonban van, így természetesen a tulajjal egyeztetve szerveztük meg a látogatást. A Ciasna melletti objektumhoz vezető mintegy 3,5 km-es erdei út egy börtön mellett halad el, valaha ez volt a kiszolgáló laktanya. A 201-es állomás azért is különleges, mert a területen két bunker is található egymástól kb. 300 méterre. Az egyik a BARSz troposzférikus rendszer kétszintes, újabb generációs védett típusépítménye, míg a másik egy tekintélyes méretű, háromszintes földalatti híradó központ (Передающий Радиоцентр - PDRC), amely a vezetékes hálózatok mellett leginkább rövidhullámú sávokat használt. Az objektum körül számos antennarendszert telepítettek (köztük földbe ásott antennamezőket is), melyekkel a különböző típusú kommunikációs kapcsolatokat biztosították. Ez utóbbi létesítmény jelenleg nem hozzáférhető, a bejáratot a tulajdonos több m3 betonnal zárta le a vandálok, fémgyűjtők ellen, mivel még olyan állapotban van, hogy tervezik a jövőben múzeumként megnyitni.
A terület főbejárata az ellenőrző - áteresztő ponttal (KPP - Контрольно-Пропускной Пункт), az őrség épületével.
A mobil híradó technikát rejtő védett garázskomplexum itt más kialakítású, mint az eddig látottak. Ahogy a fotókon is látható, jelenleg lőtérként használják, különböző kaliberű fegyvereket lehet kipróbálni, elég széles a választék.
Mielőtt megnéztük volna a bunkert, a tulaj fiának vezetésével sétáltunk egy-két órát az objektum körüli erdőben, aki mutatott néhány érdekességet (többek között ekkor láttuk a már említett földantenna mezőket is). Sajnos arrafelé is igen sok probléma van az idiótákkal és a fémgyűjtőkkel, akik közül többen kifejezetten szervezetten és hatékonyan dolgoznak…
Az antennatornyokat évekkel ezelőtt ledöntötték, és a bunkert is betemették, de az elszánt ”látogatók” ennek ellenére mindig megtalálják a módját, hogy a bejussanak és hozzáférhetővé tegyék a létesítményt - jelen esetben a mi szerencsénkre is. Konkrétan ezen a rókalyukra emlékeztető, tényleg szűk nyíláson másztunk le, felfelé meredező betonacél szálak között, keresztül a valamikori főbejárathoz vezető alagút áttört vasbeton falszerkezetén. Kalandos volt, de sikerült…
Ez pedig a főbejárat zsiliprendszere, kamrái a DZG 120-180 típusú nyomásbiztos és légmentesen zárható páncélajtók két változatával. Belépés előtt az itt elhelyezett orifonon keresztül kellett bejelentkezni, adott esetben a rendszeresen változtatott jelszó megadásával. A jobb szélső fotón a dekontamináló (mentesítő - fertőtlenítő) részleg egyik helyisége, amelyet minősített helyzetben, illetve gyakorlatok során használtak.
Az objektumban szembeszökőek a ”kitermelés” nyomai, függetlenül attól, hogy a bunker magánterületen van, és az erdészet is sokkal szigorúbban teszi a dolgát, mint nálunk. Szerencsére azért még így is akadt látnivaló bőven!
A szellőztető és a légkondicionáló rendszer gépháza, amely berendezések egyrészt a bunker levegőellátását, 1-es, 2-es üzemmódban a beszívott levegő mennyiségével a szükséges belső túlnyomását, másrészt az állandó hőmérsékletét (hűtés - fűtés) biztosították. A jobb oldali két fotón az aktívszén-szűrők és a finom porszűrők kisebb helyiségei, melyek - értelemszerűen - közvetlenül a beszívó ventillátorok terme mellett kaptak helyet.
A BARSz rendszer lelke a Baget-Sz (R-417Sz) típusú tropo rádióállomás központi helyisége, illetve az, ami jelenleg látható belőle. A négy irány miatt két ilyen, szimmetrikus kialakítású terem került kiépítésre a bunker felső szintjén. Ezekből nyílnak az adók és a hőcserélők, valamint a hűtőventillátorok kisebb helyiségei. Már csak a tartókonzolok maradtak… A jobb alsó fotón láthatók a túlnyomásos csőtápvonalak átvezetései a torony alatti szerviz alagútba. Az alsó-középső fotón, a padlón levő kerek búvóajtók az alsó szinten található víztartályokba nyílnak.
Az irányító, diszpécser központ a vezérlő pulttal és néhány kapcsolószekrénnyel, illetve jobbára csak azok vázaival, kereteivel. A jobb oldali képen a mindkét szintet közvetlenül összekötő vészkijárat aknája látható.
Ide még szeretnék visszatérni, maradt mit megnézni!
