Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Volt Katona felrakott egy linket amin DDR objektumok zöme van. Az első képen egy NDK valami.... a másodikon a Kánya hegyi valami.... Magyarország, eléggé hasonlít nem? Nem kihalt tudom de érdekességnek jó.
Lengyelország , Legnica, a katona város. Ha jól tudom a városban sok ezer Szovjet katona állomásozott, város a városban. Egy ilyen helyen természetesen kellet egy nagy EŰ intézmény is. Rendelők , rehabilitációs intézmények, de van itt hullaház, intenzív osztály, több műtő, és rengeteg kórterem. A járó betegeknek színház -mozi , uszoda, büfé. Ezek már a szovjet időkben épültek , de az épületek nagy része mivel ez anno német terület volt, onnan származik. Hatalmas, és félelmetes volt, erősen fújt a szél, és rendesen csapkodta az ablakokat ajtókat, olyan szellem jártának tűnt. A bejutásról néhány szó, zárt őrzött terület, de szerencsére nem zárkóznak el az ártalmatlan "történelmi turistáktól" meg tudtuk szépen beszélni. Köszönjük nekik. Talán az uszoda volt a legjobb, víz is volt benne és szinte láttam a katonákat lebegni a vízben.
A dokumentumokat szerintem a megyei levéltárban lenne érdemes megnézni. Vagy a ZÁVKHI iratait lenne érdemes felkutatni, mivel az objektumok átvételekor alaposan dokumentálták (képekkel is) azok állapotát. A légifotókat illetően pedig reménykedjünk abban, hogy felkerül egy, a kivonáskor vagy az után nem sokkal készült példány, ugyanis akkor már nem (nagyon) figyeltek a szovjet objektumok kisatírozására.
Ha mész terepre, ne felejtsd el dokumentálni, ha találsz valamit! Mind képileg mind lokációt tekintve. :) A nemzeti park munkatársai is megtették anno! Jó volna megszerezni valahogy az ominózus videófelvételt...
Orgoványról előástam pár korabeli Petőfi Népe cikket, Bócsáról is szeretnék majd.
Folytatva a tavalyi túránkat, egy kis vegyes ,több helyszín. Mint említettem útjaink során mindig megnézzük a hősi temetőket. Katonait. Itt is így történt, ha jól emlékszem ez mind Lengyel területen levő. Alapvetően szép ápolt állapotban levők. Ami viszont nekem eddig egyedi ,hogy több hősi temetőben együtt nyugszanak a Lengyel és Szovjet katonák. Egymástól elkülönítve de egy temetőben. Van a képek között jó néhány Legnicai kép, különleges hely, a területen egy hatalmas Szovjet laktanya volt, szinte egy külön város, majd ennek katonai kórházáról fogok legközelebb írni. Itt rengeteg háború utáni sír is van, és ami megindító gyerek sír. Ezeket látogatják, a sírok tetején játékok, babák sora. Elég félelmetes, de lenyűgöző!
Pontatlanul írtam az első üzenetem,mert sokszor voltam már kint az adott területeken,de mindig baráti/családi kiruccanás keretében és soha nem szisztematikus feltérképezés útján,amikről küldtél képet a java részét láttam,mi is sok mindent találtunk de huszonéves korom óta sokat felejtettem,meg abban az időben fényképező sem úgy állt rendelkezésre mint most a telefonon.meg mivel rohadt nagy a terület szinte futva kell közlekedni,ha mindent be akar járni az ember.
2héten belül ki is akarok menni(bócsai vagyok) remélem én is szolgálhatok érdekességekkel.Rokonaim anno voltak kint fiatalként focizás keretében a bócsai/bugac-i laktanyában meccs után például levitték őket nagyon nagy föld alatti raktárba,jobbról balról nyíltak termek,többnyire élelmiszer volt felhalmozva,gondolom mindent nem mutattak meg.
Van arra magyarázat miért lehet még mindig titkosítva a fentrol.hu képei az adott területről,mert egyéb oldalakon azt olvasom,hogy már Pest volt titkosított képei is fel lettek oldva ami már nem aktív vagy őrzött,namost ez se nem aktív se nem őrzött,gondoltam már rá hogy hivatalosan megkérdezni nincs e mód megtekinteni például a 76os titkosított képeket eredetiben.
Nem dolgozik ott valamelyikőtök? :D
Ill. van arra esély hogy valamelyik levéltárban találjak a helyről bármi tervrajzot, feljegyzést?
Sajnos az objektumokat elbontották, alig maradt meg valami. Az Orgoványtól délre fekvő lőtéren elvileg vannak még bunkerek, de én még nem találtam rájuk, igaz túlságosan sok időm nem volt barangolni arrafele. A laktanya helyét körbejártam, csak a sáncok állnak még, és sok a törmelék illetve szemét - köztük szétrohadt TM-57-es gyakorló harckocsi aknák is! A laktanyától betonkockákból álló út vezet a lőtéri toronyig, mely eléggé ramaty állapotban van, talán az utolsó épület ami áll. Van a helyről régi fotóm is és a Petőfi Népéből is jópár cikket elraktam. Ezek vonatkoznak a Bócsa fölötti objektumra is. Ha lesz időm, előkeresem majd.
A bócsai kiképző központot is teljesen elbontották, a helyszínt még nem jártam be, de arra számítok amit Orgoványnál láttam. Ennek az objektumnak elkészítettem a vázlatát egy térképre, hogy hogyan nézhetett ki a hetvenes években:
Még mindig ugyan az a nap, Niederlehme, egy igazán látványos üzemanyag-hajtóanyag raktár. Persze bent az erdőben, hatalmas ,és egy lélek sincsen, hatalmas vas-acél tartályokkal. Nálunk már nyoma nem maradt volna. Nem sorolom az adatokat ,Hadsz kolléga igen részletesen leírta. Én inkább azt mesélem el hogy a nagy hengeres tartályokba ugyan nem jutottunk be, bár láttam ilyen fényképeket ,ezek szerint lehetséges. Viszont az egyik később épült kör alakúba igen. Na itt volt az hogy barátaim után bemászva a szűkös lukon bevilágítva és lenézve a semmibe először simán vissza fordultam. Na ide nem. De aztán össze szedtem magam , és mivel igen elismerő hangokat halottam lentről, lemásztam. Hát tényleg csoda, a föld alatt levő tartály külső széle és a befogadó beton teknő között lemászva egy talán valami tisztító nyíláson beléptem a tartályba. Csodás akusztika, a közepén egy hatalmas létra ami valahová a tartály tetején levő kivezetésbe ment fel. A nagy bátorságomba már oda is felmásztam. Jó hogy alapvetően sötét volt, mert így kevésbé féltem. Rendesen lámpáztunk. A külső részen némi laktanya rész és bőven üzemi épületek romjai, szivattyúk , mi egyéb. Az egyesülés után még használták, aztán otthagyták. Jó kis célpont.
Gosen után egy érdekes kis hely, ahol csak úgy fél órát voltunk. Herman barátunk vitt oda, egy hely ,egy adóház maradéka ami nem messze Gosentől biztosította a Stasi objektum híradását. Hát mit mondjak érdekes volt, a terület jelenleg valamilyen "hippi" mini államnak tűnő valami. Emberek lézengenek ,látszólag azt csinálnak amit akarnak, szabad tűzön fözőgetnek, gyerekek rohangálnak, rengeteg kiszuperált kocsi, akár laknak is ilyenben. Egy amolyan tábor szerűség. Békés ,színes népség, csak arra kértek hogy személyeket ne fotózzunk. Nem sok látnivaló volt, néhány épület, a műhold képeket nézegetve valami komoly antenna mező lehetett régen. Beszéltünk sokat a helyről és nagyjából arra jutottunk hogy leginkább a Blöff című film lakókocsi táborára hajazott :-)
A Falkenhagen utáni nap délelőtt. Gosen a Stasi városka. Hadsz barátom nagyon részletesen leírta az egészet. Nem ismétlem és egy csomó újdonságot pont az írásából tudtam meg. Tényleg úgy vagyok sokszor hogy már mikor voltam valahol és láttam ,utána kezdek jobban utána nézni. Visszanézve képeim, emlékeim néha egészen döbbenetes tényekre jutok. Na Gosen is ilyen. Ott voltam , megnéztem , egy már sokat látott stasi bunker. Jó néhányat itt is megosztottam. Egy szokásos semmit mondó barak épület , persze a körítés azért jelezte azért hogy nem egyszerű a hely. Ez egy iskola volt , itt képezték a külföldi hírszerzés embereit, az elit kémeket. Tényleg egy kis csoda, nyaraló szerűségek, tó meg ami kell. De a terület egyik végében egy harcálláspont, és 2 hatalmas felszíni bunker garázs. Tükör bunker amit az NDK ban nagyon jellemző. Szóval mindenből 2 van ,jobbra -balra, közepén egy összekötő folyosóval. Tehát két fő kijárat, 2 szűrő szoba, 2 mellékhelyiség, stb. A képeket Hadsz barátom szépen végig vette. De most jön a csavar. Hazajöttem és nemrég kaptam egy könyvet Markus Wolf emlék iratai. Na ugye ő volt a külföldi hírszerzés Stasi-NDK vezetője. Ő szó szerint megemlíti Gosent, a hideg háború kiéleződésénél 80 as évek eleje, rengeteg védett objektum épült az NDK ban ( Markus Wolf) Így ez is, bár ő személy szerint nem hitt benne, sőt utálta. De teljesen más így nézni a helyet , hisz ez az ő HÁP ja volt. Na így már vissza nézve érdekes . A többi jó pár helyhez nézve teljesen máshogy látom. Személyes lett.
Lengyelország északi részéből délre, Alsó-Szilézia felé vettük az irányt, hiszen a szállásunk Legnicában volt. A város a II. világháborút követően került Lengyelországhoz, előtte a Német Birodalomhoz tartozott. A hidegháború évtizedei alatt Legnica adott helyet az Északi Hadseregcsoport (Северная Группа Войск - SzGV) parancsnoki törzsének és számos alakulatnak. 1984-től a Nyugati Stratégiai Irány (Главное Командование Войск Западного Направления - Nyugati Hadszíntér) parancsnoksága is ebben a városban települt. A szervezet természetesen már előtte is létezett, de hivatalosan csak 1984. szeptember 5-én alakult meg Nyikolaj Ogarkov marsall irányítása alatt. Nem túlzás azt állítani, hogy a 70-es, 80-as években a százezres város lakosságának mintegy fele szovjet állampolgár volt Lengyelország területét 1993. szeptember 17-án hagyta el az utolsó szovjet katona.
Legnicában alakították ki az SzGV központi kórházát is egy már meglévő épületegyüttesben. A kórház komplexumot a németek építették 1929-ben, később a Wehrmacht katonáit látták el, kezelték benne, így tulajdonképpen - funkcióját megtartva - csak gazdát cserélt a világháború után.
A 7-8 hektáros, betonfallal körülvett erdős és manapság már nagyon elhanyagolt területet jelenleg is őrzik, de sikerült megegyeznünk az őrökkel, és bemehettünk, szabadon szétnézhettünk. A főkapu kívülről, belülről:
Egy ekkora kórház, nem meglepő módon, számos épületből állt, ezek ma már meglehetősen rossz állapotban vannak, gyakorlatilag teljesen üresek, szinte csak a falak maradtak, és sok helyen a tetőszerkezet is rogyadozik. A jobb oldali fotón az egykori fertőző osztály épülete látható, a középsőben pedig a konyha és étkező működött.
A 230 m hosszú, kívülről még mindig nagyon impozáns központi épület. Benne végeláthatatlan folyosók, lépcsőházak, szobák, termek, kezelők, műtők, elkülönítők, raktárak, stb.
A pincéjéből induló folyosókon keresztül is meg lehet közelíteni a szomszédos épületeket, a jobb szélső képen az egyik alagút bejárata felett olvasható felirat még ma is árulkodik a német eredetről.
A kultúrház benne a mozival/színházzal.
Megnéztük a területen található uszodát is. Jól látható, hogy már jóval később (valószínűleg a 80-as években), a szovjetek által épült. Abban az időben minden bizonnyal korszerűnek számított.
A proszektúra épületében járva:
A kórház gépjármű flottájának külön, kerítéssel elválasztott telephelye volt, garázssorral, javító műhellyel.
Falkenhagen 3 csapás. Kimentünk a területről de még nem fejeztük be a napot. A főkapun kimenve bementünk az erőbe és az objektum hátába kerültünk, vezetőnk kedves német barátunk Herman után menve elértük a terület úgymond üzemeltetési részét. Ez a rész ha jó tudom csak a német időkben volt az objektum része, ezt a szovjet időkben nem használták. Az egész objektum energia ellátó része , gyakorlatilag egy szén erőmű. Ennek romjai jelenleg is az őrzött területien kívül van. Hatalmas sok szintes üzemi épületek, eddig ilyet csak egy lengyelországi DAG ban láttam . Csodás és lenyűgöző. Egy nagy beton rengeteg. Ha nem tudja az ember hogy laktanya rejtőzik az erdőben akkor lehetne bárhol egy ipari épület .
Na szóval kijöttünk a falkenhageni 4 szintes bunkerból több óra után. Először is megmásztuk a bunker komplexum tetejét. Itt található a bunker méreteihez igazán méltó ,nagyságában, magasságában igazodó szellőző tornyok, vészkijáratok, klíma tornyok. Hatalmas méretek, nem ám csak kis csövek . Megnéztük az átmenő volt vasút nyomait, a sínek maradványait. Ezután a kevés időnkben megpróbáltuk megnézni a laktanya részét. Itt már a szovjet idők nyomai látszódtak. Raktárak , telephelyek, a jól ismert torna csarnok, és színház terem. Itt már voltak a szokásos szovjet festmények, díszítések. Sajnos rohanás volt, remélem vissza tudunk még menni. Az utolsó képeken ahol az IFA is parkol volt egy hangár, amolyan pihenő hely, itt tudtunk szerezni egy jól megérdemelt hideg sört, és még némi meleg étel is volt, nagyszerű a hely.
És a második napunk. Tulajdon képen ezen hely, Falkenhagen köré épült a túránk. Sok éve szeretnénk ide eljutni , talán a legérdekesebb NDK területén levő objektumba de eddig a tulajdonosokon elvéreztünk. Hadsz kolléga volt már itt , de akkor vezetett túra volt, bizonyos idő tervel , szabályokkal. Na most nem, és ezeket imádom, kinyitják, bemész ,és nem zavarog senki, nincsenek turisták, szabályok ,semmi. Csak te és az objektum. Itt leírták mi volt, a volt német Seewerk a legtitkosabb, leginkább vegyi fegyver gyár titkos objektuma, 4! szint a föld alatt ,saját vasúti bekötéssel, ami átment a legfelső szinten. Ha sikerül befejezni akkor lett volna itt szarin és tabun gyártás is, de ez nem valósult meg. "csak " az úgynevezett "N" anyag és rakéta hajtóanyag készült de ez is csekély mértékben. Szóval az építmény meglett de már sokat nem tudott üzemelni. Jól eldugták mert bomba támadás nem érte. Aztán jöttek a szovjetek és vagy 20 évig nem sokat csináltak. Pl. kórház volt. Sőt gyakorlatilag az erdei részen simán átjárhattak civilek, gombásztak. Aztán rájöttek hogy ölükbe hullt egy csoda, egy rakás átalakítás után a legfontosabb VSZ-Szovjet HÁP ként élt tovább, egészen a rendszerváltásig. Ezen képeken a 4 szintes bunker van, hatalmas, többször eltévedtem, illetve ugyan ott lukadtam ki ismét és ismét. Lépcsőházak, 4 emelet, mivel már nem vegyi fegyver gyár volt ezért rengeteg iroda és szobák rendszere. Az elején levő két kép kicsit magyarázatra szorul, a helyi templom a temetővel. Itt van egy kis kiállítás az egészről, és egy szemléletes makett. Itt találkoztunk német "bunker barátainkkal" akik elintézték hogy be tudjunk menni,köszönet érte. Ezzel a bunkerral egy igen régi vágyam teljesült, ekkora bunkert nem láttam még. A többit olvassátok el Hadsz kollégánál ott van minden fontos adat.
Folytatnám a tavalyi évet. De egy kicsit zavarba vagyok. Tavaly ősszel több mint egy hetes túrát sikerült csinálnunk barátaimmal a volt NDK területén ,de többet Lengyelországban. Nagyon sok helyet sikerült megnézni. Csupa unikum,és régen vágyott helyek is. A szervező Sweethome barátom mellet Hadsz kolléga volt. mindkettőjüknek köszönöm! Persze még több barátom is ott volt, de ők nem nagyon írnak ide. Szóval erről a csodás hétről már Hadsz kolléga indított így egy sorozatot, nem akarom ismételni, ő nagyon pontosan leírja mi az, mit látsz, mit kell tudni. Egyrészt én nem tudom olyan jól mint ő, másrészt csak ismételném. Ezért bocsánat de csak inkább néhány saját vélemény, történet a helyről. Ja és lehet nem is időrendben megyek, de ezt majd mondom. Tehát első napunk útközben , Drezda , a hadtörténeti múzeum. Röviden, a múzeum épülete egy régi épület újra gondolása, egy modern üveg-acél penge fallal gyakorlatilag ketté vágták. Sokat olvastam régen róla, nagyon megosztó lett a kivitel. Sose gondoltam látni is fogom. Láttam, nem tetszett, igen az udvaron egymással szemben a VSZ-Nato technika, az épület szinte üres, hatalmas termek, nagy bell tér , kevés anyag, berendezett installációk, olyan semmilyen. Végig jártuk, persze a III birodalom lehetőleg kerülése, ez alapvetően minden német múzeumra igaz, talán kivéve Munster. Nagyon sok anyag a szovjet időkről és az NDK -Nato ellentétről. Egyszer láttam elég is volt. Sokkal jobb hadtörténeti múzeumot is láttam már. Talán a legjobbak amit eddig láttam a csehek.
2018 tavasza. Szintén egy régi "hagyomány" Győr nyílt nap a légvédelmi dandárnál. Szerencsére ezt az eseményt eddig mindig megtartották. Nem is a programok miatt megyek talán már ,hanem hogy találkozzak győri barátaimmal, mindig jó összejönni velük, beszélgetni, és mivel tavasz, ezért sokszor az egész évi programokra hatással van a rendezvény utáni már már rituális ebéd Győrben a több 100 éves Matróz csárdában. Halászlé , házi pogácsa. Visszatérve a légvédelmi napra, ami újdonság volt , Zsámbékról átvitt szépen felújított technika, és a laktanya hátsó részében végre láttam mozogni a Kubokat . Nemsokára megint megrendezik, remélem tudok menni , és találkozhatok a téli szünet után barátaimmal. ( állítólag talán utoljára lesz KUB! )
Ha valamit segít az alant a témában tárgyalt jármű egy: MRAP NAVISTAR MAXXPRO
2013-ban érkeztek, bár előtte már Afganisztánban használva voltak magyar részről:
"International MaxxPro MRAP típusú amerikai katonai páncélozott harci járművek érkeztek a Magyar Honvédség hajmáskéri harckiképző bázisára szeptember 26-án. A honvédség tizenkét darab MRAP harci járművet kapott az amerikai hadsereg európai parancsnokságától (EUCOM) kiképzési célra."
köszönöm! Nem tudtam. Azt tudom hogy régen az első eresztés ilyen jellegű járművek fegyver torony nélkül jött, azt itt gyártottak hozzá , mivel szovjet fegyver került bele.
Értem. Egy másik fórumbeszélgetésbe beleolvasva láttam ezt. A lényeg, hogy az USA hadsereg terepjáró járműveinek egy jó része magyar futóműveken gördül. Kívülről is látszana, csak sok exportos futómű deknijébe nem RÁBA logot öntenek bele, hanem a megrendelőét, hiába teljesen saját fejlesztés, a vevő kívánsága szent.
Sajnos ezt nem tudom, több helyen is találkoztam már vele, a tűzszerészek használják missziókban, de kiképzési céllal van itt Magyarországon is. Mindig zárva van mert a belseje "titkos" :-(
