Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
köszönöm! Nem tudtam. Azt tudom hogy régen az első eresztés ilyen jellegű járművek fegyver torony nélkül jött, azt itt gyártottak hozzá , mivel szovjet fegyver került bele.
Értem. Egy másik fórumbeszélgetésbe beleolvasva láttam ezt. A lényeg, hogy az USA hadsereg terepjáró járműveinek egy jó része magyar futóműveken gördül. Kívülről is látszana, csak sok exportos futómű deknijébe nem RÁBA logot öntenek bele, hanem a megrendelőét, hiába teljesen saját fejlesztés, a vevő kívánsága szent.
Sajnos ezt nem tudom, több helyen is találkoztam már vele, a tűzszerészek használják missziókban, de kiképzési céllal van itt Magyarországon is. Mindig zárva van mert a belseje "titkos" :-(
A Lengyelországban épült volt szovjet atomfegyver raktárak közül kétségkívül a 3001-es az, amit ha valaki az országban jár, és érdekli a téma, mindenképpen érdemes megnézni! Az objektum 2015. december végétől múzeumként működik, megadott időpontokban vagy előzetes egyeztetés után látogatható.
A tavalyi kirándulásunkat már úgy terveztük, hogy ez a helyszín sem maradhatott ki belőle. Az egykori laktanya a Balti-tenger partjától nem messze fekvő Bialogard közelében, egy sűrű fenyőerdőben található. A közútról lekanyarodva egy jellegzetes katonai bekötőúton haladva 3 km után értünk a bázishoz. A laktanyát is sikerült hasznosítani, jelenleg büntetés végrehajtási intézet.
A 7-es típusú atomfegyver tárolók előzménye egy 1965 februárjában megtartott hadgyakorlat, amelynek célja éles rakéta fejrészek és atombombák szállítása szárazföldi-, légi-, és vízi úton a Szovjetunióból közvetlenül az azokat célja juttató alakulatokhoz (ilyen hadgyakorlatot a VSz többi országában, így nálunk is tartottak). A gyakorlat messze nem a várt eredményt hozta, és mivel egy esetlegesen kirobbanó háborúban az idő az egyik legfontosabb tényező, elkerülhetetlennek látták, hogy a folyamatot, amennyire lehetséges, felgyorsítsák. Kézenfekvőnek tűnt a baráti (valójában ütköző) országokban az atomfegyverek raktározása a megfelelően felépített és üzemeltetett objektumokban - természetesen szigorúan csak szovjet alakulatok által felügyelve.
1967. február 25-én Moszkvában a lengyel és szovjet honvédelmi miniszter aláírta azt a szerződést, mely szerint az országban három speciális tároló épül 1969 novemberéig. A programnak a Wisla (Visztula) nevet adták, és a három bázist 3001, 3002 és 3003-al számozták. Az építkezés teljes költsége 180 millió Zlotyira rúgott, melyet - talán mondani sem kell - a lengyel állam finanszírozott. A munkát a lengyel hadsereg műszaki alakulatai végezték (ők úgy tudták, híradó egységek létesítményeit építik), amellyel végül 1970. január 30-án készültek el, és adták át ezeket a szovjet RTB (Ремонтно-Техническая База - javító technikai bázis) alakulatoknak. A objektumok kiszolgáló laktanyáiban települt zászlóalj nagyságú szervezetek közvetlenül a szovjet Honvédelmi Minisztérium 12. Főigazgatóságának/Főcsoportfőnökségnek alárendeltségébe tartoztak.
A volt laktanyától több szakaszos védelmi rendszerrel elválasztott zárt területből mára csak a tárolók maradtak. A rakodórész feletti tetőnek és a légi felderítés ellen póznákra feszített álcahálóknak már nyoma sincs. Ellenben ahogy kinyílt a hatalmas páncélajtó és beléptünk a bunkerbe, egy időutazás vette kezdetét, vissza a 70-es, 80-as évekig.
A fotókon a kétszintes központi terem, ahol a rakodás, daruzás mellett a fejrészek időszakos ellenőrzését, összeszerelését is végezték. Az alsó szint egyik oldalán a négy tároló helyiség, velük szemben pedig a bunker üzemeltetését biztosító műszaki, technikai kiszolgáló részleg került kialakításra. A gyártmány mozgatásakor, emelésekor mindennek és mindenkinek megvolt a pontos helye, amelyet a padlóra festett fehér, többnyire számozott jelzések határoztak meg. Mindenki tudta, hogy egy adott feladat elvégzésekor pontosan hol kell állnia, legyen szó a fegyverek szállításáról, ki-, berakodásáról, karbantartásáról, ellenőrzéséről, stb. A jobb szélső fotón falra szerelve látható a világítás, valamit a sűrített levegő, vákuum és a hélium szabályozó doboza, és azok csővezetékei.
Mindegyik tároló terem 21 m hosszú, kb 120 m2 alapterületű, melyekben szigorúan szabályozták a beállított hőmérsékletet, páratartalmat. A padlón látható hornyokba kampókkal rögzítették a fejszállító kiskocsikat. Maguk a fejrészek egy kb. 3 m hosszú hengeres, hermetikusan lezárt és semleges gázzal (hélium) töltött konténerbe voltak elhelyezve. Egy ilyen kiskocsit kiállítottak az egyik teremben, igaz a rajta fekvő rakétafej házi gyártmány, csak a szemléltetés végett készült. Ezen kívül több, a harcászati, hadműveleti rakétákhoz és az alakulathoz kapcsolódó tárgy, eszköz, műszer, dokumentum, stb. is megszemlélhető. Külön érdekesség a teljes laktanya nagyon részletes és ügyesen kidolgozott látványos makettje.
A felső sor fotóin a létesítmény szükséghelyzeti energiaellátást biztosító 6 hengeres dízel aggregátor látható, mellette a falra rögzítve a gázolaj (napi fogyasztás) és a motorolaj tartályai. Mögötte a kék ajtós szekrényben kaptak helyet az akkumulátorok. A jobb szélső képen a szellőztető rendszer helyisége, ahol aktívszén-, és durvapor szűrők végezték a ventilátorok által beszívott külső levegő tisztítását, és a belső használt levegő regenerálását. Az alsó sorban az objektum agya, a központi vezérlő szoba kapcsolószekrényei. Minden működik, ezt kísérőnk be is mutatta. A jobb alsó fotón a légkompresszorok és a sűrített levegő tartályai láthatók, sajnos a hélium palackok már nincsenek a helyükön (sárga pántos konzolok).
Ebben a plexidobozban végezték az atomtöltetek neutron-generátorainak időszakos cseréjét, ellenőrzését. A labornak és a doboznak is külön elszívó rendszere volt, megakadályozandó, hogy veszélyes anyag kerüljön a belső, zárt térbe. Szintén itt, pontosabban az ebből nyíló kis helyiségben, polcokon tartották a gyújtószerkezeteket (a bal oldali képen az ajtó mögött látható). Minden, ami itt kiállításra került, eredeti, és ezekben a szobákban használták.
A bunker dombjának tetején található a személyzeti bejárat és annak teljesen hétköznapi, jellegtelen álcázó házikója. Innen meredek lépcsőn keresztül lehetett lejutni a páncélajtókkal védett bejárati zsiliprendszerhez. Természetesen ide csak a különleges engedéllyel rendelkezőknek volt lehetősége belépni. Az RTB-nél szolgáló katonák legnagyobb része még a technikai területre sem jutott be soha, nemhogy a bunkerbe.
Nagyon komolyan vették az őrzést és a biztonsági rendszabályokat. A többsoros szögesdrót és elektromos kerítés, lépésjelzők, kutyás járőrök, reflektorok mellett géppuskafészkekben posztoló őrök is vigyáztak a területre. Sőt, közvetlenül a bunker mindkét rakodóbejárata felett is elhelyeztek egy-egy állást.
Az előző, 3002-es objektumnál már említettem, hogy a lengyelországi RTB-k területén - kivételes módon - megtalálhatók (leszámítva a 3003-ast, ahol ezt már elbontották) a Gránit típusú építmények, melyek feladata az újabb generációs, különleges tüzérségi fegyverek tárolása volt. Ezeket a mindkét irányból megközelíthető és hozzáférhető, megerősített, vasbeton szerkezetű, 33 m hosszú tárolókat a 80-as évek első felében építették. Mivel előregyártott elemekből állnak, viszonylag gyorsan össze lehetett rakni őket. A 70-es évek végétől a szovjetek rendszeresítették a nukleáris töltetű 152 és 203 mm-es tüzérségi lövedékeket, amelyekkel 80-82-től már elláthatták a kelet-európai országokban állomásozó csapataikat. A Lengyel Néphadseregben pedig 1985-től álltak hadrendben a taktikai atomlövedékekkel is bevethető 2Sz7 Pion jelzésű önjáró ágyúk.
Az atomfegyvereket 1990-ben kivonták Lengyelországból, a 3001-es bázis - immár kiürítve - még az év szeptemberében visszakerült a lengyel alakulatok őrzése alá.
Egy kicsit más ,pihenés képen ( nekem is kevesebb képet kell átnéznem) Sok éve rendeznek ,rendeztek nyílt napokat az Újpesti hadikikötőben .Elég közel lakom hozzá így mindig szívesen mentem el rá. Sajnos az elmúlt talán 2-3 évben nem rendezték meg. De 2018 ban ismét! Így el is mentem mert elég jó és családias szokott lenni. Mindig csodáltam az annyira egyedi flottillát , a hajók , a technika. Most sem csalódtam, és mint mindig kivittek más , nem az alakulathoz tartozó technikát. Voltak színvonalas bemutatók, koncertek. Régebben évente megtartották az eseményt , jó lenne ha ez megint így lenne. Egy igazi nyári kikapcsolódás volt. Ahogy azt már magamnak hagyománnyá tettem a végén csak ültem a Duna partján , egy hideg sörrel és csak néztem a hajókat ahogy ki be jártak az öbölből.
A tavalyi Galiciai utunk utolsó összefoglalója. Az erődök mellet az emlékvonat fő célja a hadszíntéren elesett magyar katonák emlékeit végig járni. Így én is ezzel zárom ezen utam kis bemutatóját. Az első pár képen egy K.Und.K temető , sok magyar felirattal. De lehet látni egy hatalmas fal festményt ahol Bem tábornok látszik, tőle pár méterre pedig szobra. Ezek még az első világháború elöttre utalnak. A további képek az úgynevezett tatár dombon levő hősi temetőben készültek. Itt voltak először velünk a Lengyel hadsereg dísz egységei , akik aztán a magyar hagyományőrzőkkel együtt végig kísérték utunkat. Felemelő volt és tele érzelemmel. Sajnos az idő nem volt kegyes velünk, gyakorlatilag ekkor elkezdett esni és nem is hagyta abba úgy még két napig. De nem esett hanem ömlött , lezártak utakat ,elakadtak a buszok, ezért kimaradt egy igen nagy hősi temető ami gyakorlatilag a hegyekben megközelíthetetlenné vált. Ekkor készültek a templomos képek, ott tartottunk egy megemlékezést. A végén Limanova ahol az utolsó nagy magyar huszár roham vezetett győzelemhez. Itt esett el Ottmar ezredes, sírja jelenleg a körbe vevő temetővel emlék és zarándok hely. Folytatom egy teljesen más helyszínnel , más élményekkel.
A változatosság kedvéért egy ujjabb erőd. Werner névre hallgat. Ez leginkább egy igazi laktanya. Alapvetően csapatok állomásoztatására szolgált. A berendezése is kaszárnya szerű. Sok háló és kiszolgáló helyiség. Erős védelemmel. Ha jól tudom egészen a rendszerváltásig katonai célokra használták, valami raktár volt. Bent színvonalas kiállítás várja az érdeklődőket.
"Mivel a komplexumokhoz köthető iratok jelentős részét megsemmisítették, a kutatóknak újraminősített CIA-s műholdas képeket és modern távérzékelési technikát kellett használniuk a megtalálásukhoz."
A franc , mi meg csak úgy oda mentünk azt ott voltak :-)
Egy ujjabb erőd. Dunko-Winkovci. Olyasmi mint a kettővel ezelőtti Borek. Nem túl nagy és ez is leginkább egy ágyú állás volt, és a kiszolgáló személyzet részére kaszárnya. Ez látványosabb mert viszonylag nyílt helyen van. A laktanya része szépen felujjítva, a két nagyobb ágyú állás leginkább rom. Rövid látogatás volt csak végig rohantuk.Szintén a szokásos 19 század végi tájba simuló erőd építészet.
Micsoda cikk... :D Mintha leleplezték volna a legújabb, legfejlettebb módszerekkel, technológiával, hogy - teszem azt - Kunmadarason valaha szovjet katonai repülőtér volt, és most fény derült a nagy titokra... Ennek az írásnak az eredetije tavaly októberben jelent meg egy lengyel honlapon, amit aztán szépen átvett az angol és a magyar nyelvű "szakújságírás".
"legfrissebb kutatások szerint", meg "szakértők egy csoportja elkezdte felderíteni ezeket a komplexumokat" - hát, jobb későn, mint soha. :D
"gondosan álcáztak" - Tény, volt álcázás. De ez csakannyira sikerült, hogy a CIA és szinte a teljes nyugati hírszerzés végig követte ezeknek a bázisoknak az építését. Nyilvánvaló, hogy a civil társadalom nem tudhatott róluk, de a rendszerváltást követően hamar fény derült a szerepükre, és rengeteg részletre is velük kapcsolatban.
Épp a cikkben említett objektumokat jártuk tavaly be, amelyekről aztán írogatok is itt.
Egy másik erőd Premysl környékén. Ez az úgynevezett Salis-Soglió. Mondhatjuk központi erődnek, ez alapvetően az adott térség legnagyobb erődje, kevesebb fegyverzet, inkább egy hatalmas laktanya. Olyan mint nálunk a monostori erőd Komáromban. Egy kaszárnya a föld alatt. El lehet bóklászni egy ideig, az alsó részek emberek és lovak szállása, körbe a magaslatokon ágyú állások, nagyon zegzugos. Annyira bele simul a környezetébe hogy szinte csak akkor látja az ember mikor már szinte bele esik a mélységbe.
Erről az eseményről láttam egy csomó képet, ugyanis az újdonsült egyesületem (Magyar Fegyverbarátok és Fegyvergyűjtők Országos Egyesülete) elnöke és titkára (Jénei Sándor és Farkas Zoltán) ott voltak, és a HIM-ben tartottak egy előadást. Téged is láttalak több képen.
Csernobilt most kicsit hanyagoljuk, van még egy nagy anyagom a többi látnivalókról de ez több mint 700 kép, és nem is igazán laktanyás. Válogatok de meguntam, inkább egy másik tavalyi emlék. Röviden az előzményekről. A MÁV évek óta indít "emlék vonatot" az első világháborús helyszínekre ,ezek eddig Isonzó expressz néven futottak, ezek főleg Szlovénia és Olaszország területén a Szotsa( Isonzó folyó ) területén levő leginkább hegyi első világháborús helyszíneken voltak. Voltam ilyenen , csodás, de már voltam.Fel is tettem ide. Tavaly más volt. A neve Galicia expressz . Ez most Lengyel ország. Az úgynevezett Galíciai front, az ellenség a cári orosz ország. A képek a Lengyel-Ukrán határon készültek. Talán mindenki hallót már Premysl erődjéről, emlékműve jelenleg Magyarországon a Margit híd budai hídfőjénél levő oroszlán. Itt termettek a magyar hősök. Az első célpontunk a Premysl várostól az Ukrán határ felé mutató Borek erőd, sokan nem tudják ( én sem eddig ) hogy Premysl nem egy erőd ,hanem vagy 40, olyan kicsit mint Komárom. A képekre vissza, ez csak az egyik , a Borek, ez leginkább egy löveg állás, pár nagyobb löveg és személyzete. A hagyományőrzőknek tisztelettel élettel bearanyozva. Az interaktív bemutatók után bementünk Premysl városába ,Svejk szobor hideg sör, és éppen talán a fő téren valamilyen katonai- rendőri avatási ünnepség.
A 3002-es tárolót autóval is könnyen meg lehet közelíteni, sikerült a bunkerek közelében parkolnunk. A rekultiváció itt is eredményesen sikerült, a valamikori laktanyáról csak az erdei utak melletti tisztások árulkodtak. Az egyik elágazás mellett egy információs tábla jelzi, hogy milyen terület volt ez régebben.
Az első jelentősebb különbség az egy nappal korábban látott 3003-hoz képeset, hogy itt még megvan a Gránit típusú tároló. A 3003-nál ezt 2009-ben lebontották, csak a helyét találtuk A Gránitok építése az ilyen objektumok területére teljesen egyedülálló megoldás a Varsó Szerződés országai között, ez csak Lengyelországra volt jellemző. A következő, azaz a 3001-et bemutató írásomban majd bővebben is írok ennek miértjéről.
A békés, csendes erdőt járva szinte senki nem gondolná, hogy valaha milyen fontos és titkos katonai objektum működött a fák között. Néhány helyen, elsősorban a tárolók környékén, megmaradt géppuska-állások utalnak az egykori bázis jelentőségére. Olyan pozíciókba telepítették őket, ahonnan könnyen és hatékonyan védhették a technikai területet, szükség esetén belőhették, fedezhették volna azokat a szektorokat, ahonnan a nem kívánt vendégek közelednek. Igaz, egy ilyen incidensre vajmi kevés esély volt.
A természet maga is gondoskodik róla, hogy visszavegye azt, ami egykor az övé volt A fejszállító teherautók rakodórámpái jelenleg ilyen állapotban vannak.
Mindkét bunkert igencsak lerobbant állapotban találtuk - igaz, ezen nem lepődtünk meg. A teherbejáratok az előző helyszínhez hasonlóan itt is betonlapokkal vannak elbarikádozva, ennek ellenére ezúttal lényegesen könnyebben sikerült bemásznunk a földalatti létesítményekbe. Az elénk táruló látvány nem volt túlságosan felemelő
A másik tárolónak a javára írhattuk, hogy legalább nem gyújtogattak benne
Mint írtam mindig útba ejtjük lehetőleg a katonai temetőket, emlékműveket. A tavalyi Kijev-Csernobil utam során rengeteg ilyet láttunk, nem kezdem el itt sorolni őket , bevallom nem is mindegyikre emlékszem hol volt, sokszor egy pillanatra megállva csak az út mentén, de volt olyan is amiért a csodás Ukrán utakon 3 órát mentünk egy erdőben. Megvolt az emlékmű és egy vegyes bolt ,ugyan úgy volt mondjuk vas szög és vodka, mondjuk a második jobban érdekelt.Van itt az elején Kijevben Afganisztáni emlékmű, magában Csernobilben az erőmű balesetének és áldozatainak emléke, és Korostenben helikopteres emlék. A többi most nem jut eszembe, de rengeteg volt. És akárhogy utálják jelenleg az Ukránok az Oroszokat a halott katonák megbecsülve vannak.
elnézést félre érthető volt, tehát a második világháborús termek elején több szobányi a mai helyzettel foglalkozó aktuális kiállítás van, mai képek, ruhák , véres relikviák
igen egy BTR 80 as, az orosz vagy ki tudja kik lőtték ki ezt az Ukrán BTR 80 at, az anyácska szobor alatt levő 3 szintes múzeumban az alsó részen ( 2016 ) több kipucolt szoba van a jelenlegi Ukrán-Orosz háborúról, és egy nagy számláló is megy amin az ukrán halottakat számolják, 2016 ban mikor a múzeumban is voltam úgy 10 ezer körül számolt :-(
Maradunk Kijevben, elnézést hogy nem mindig laktanya , de mondhatni katonai téma, bár inkább szomorú. Szintén nem szeretnék bele menni a történelmi eseményekbe , a TV közvetítette az egészet. Elég két élű a dolog , nem védek senkit. De a Majdan az a Majdan, jelenleg egy igazi népi ünneplő hely. Az ő "dicsőségük" elfogadom. Az oszlop helyén az angyal helyén állt a legnagyobb ukrajnai Lenin szobor, ledöntötték, ehelyett van ez, A téren mint írtam szinte nép ünnepély, rengeteg sétáló és családos ember. Szép. Egy rögtönzött kis kiállítás a pár évvel ezelőtti eseményekről. Ja és az egész tér és a sétáló utca a BL döntő lázában, lezárva minden ,VIP kivetítős sörözök mindenhol.
Mikor bármikor kijutunk valahová a laktanyák, bunkerek mellet nagy hangsúlyt szoktunk helyezni az útközben található katonai temetőkre , emlékművekre. Főleg keleten ennek nagy hagyományai vannak, de Németországban is rengeteg van, és nem akarják ledózerólni. Ezen temető szinte kivételes Kijevben, mivel ez gyakorlatilag egy színtiszta katonai temető. A Babin Jari emlékhely parkja öleli közre. Rengeteg friss virág, és járnak ki. Talán azért is mert nemcsak második világháborús halottak vannak itt, hanem gyakorlatilag a rendszerváltásig ide temették az Ukrán származású katonai holtakat, tudósokat, tábornokokat, tiszteket. És sajnos a mai kor emlékei is ott vannak. Pont az első képeken látszik a most is tartó Ukrán-Orosz háború Ukrán áldozatai. Friss sírok, nem politizálok, de nyugodjon békében mindenki.
Most megint Kijevben vagyunk, a Kolostor hegy. Ezt már 3 éve megjártam de nem tudok betelni vele. Volt egy délután a sok program után amikor a többiek úgy döntöttek hogy inkább pihennek kicsit a hotel kényelmében. Én nem bírtam magammal. Felsétáltam a kolostor hegyre , újra látni a monumentális nő alakot, a hadi technikát, a hatalmas szobrokat. Látnom kellet újra. A múzeumokban most nem voltam bent, de sok külső . Amikor ott vagy nehéz felfogni.
Még mindig Ukrajna, Kijevtől úgy 100 km re van egy város ami igencsak nagy fejtőrést okozott a támadó Német csapatoknak. Korosten a "szikla" Egy szép kis város ahol a mi Gellért hegyünkéhez hasonlóan van egy hegy. Ez mondjuk gránit nem mint nálunk mészkő de ebbe vájták bele az adott katonai körzet fő parancsnokságát. Sikerült a németeknek elfoglalni de hatalmas véráldozatok árán. A szikla csak a központ volt, a környék tele volt kisebb erődökkel. nagyon szép és színvonalas kiállítás, előtte pedig egy kisebb statikus kiállítás , tankok és lövegek. A város csodás, kis ékszer doboz, egy völgy hegyi patakokkal, és pont egy városi ünnepség volt. Én helyben sütött birkát ettem :-)
Marad Kijev. A Babin Jar mészárlás helyszíne. Ez sem laktanya de bocsássátok meg de a történelem része. Anno ez a hely nem Kijev volt de körbe nőtte a város. Egy a városon kívül levő szurdok rendszer , vagy bánya gödrök, itt mintegy 30 ezer zsidót mészároltak le, az első napokban, utána elméletben a 100 ezer főt is meghaladta. Most a város Kijev része, emlékművek sora, nagyjából a városliget ha ez hülyén is hangzik, sok pihenő és sétálgató ember, béke . Ahogy oroszul : MIR
És visszatérve Csernobil és környéke ,ez egész pontosan Kijev. Mégpedig a Kijev fölé magasodó hegy tetején az erőd. Ha nagyon szeretném valamihez hasonlítani akkor a komáromi erőd jutott eszembe. És nem laktanya ,de bizony, a szovjet idők végéig ez egy szovjet laktanya volt, akárcsak Komárom. Szin vonalas kiállítások, és eszméletlen látvány, akinek jó szeme van az látja hogy alatta a völgyben ott egy stadion, jól ki fogtuk ,akkor volt ott pont a BL döntő, az árak az egekben, és hazafelé a reptéren igen suttyó és büdös Angol szurkolók. Az erőd részeként egy volt szovjet központi katonai kórházon jöttünk ki. Na az sem volt semmi.
Már megint nem kihalt laktanya. Elnézést. De ez is tavaly volt. Szolnok leginkább a reptár, de az első képen a körforgalomba kihelyezett MI 24 . Nekem nagyon tetszik, bár olvastam hogy istenem de fenyegető. Azért kíváncsi lennék mit tennének ezek a " virág gyerekek " egy ne agy ég háborús konfliktus esetén, ja akkor jó lenne.....A többi a reptár, ami akárhogy nem "seretem" szerepkörben volt azért egész jó kis múzeum jelenleg. Épp ment le a nap már 4 felé voltunk ott most novemberben, néhány gyors külső kép, csak a kedvencek. Mig 29, Mi 24, Nyeva, Su 22. Csak egy gyors vizit volt.
