Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
1987-ben Sárbogárd környékére,1 vadi új laktanyába telepítettünk lokátorokat Boldogról. Ezek a 3543 század lokátorai voltak, amelyek ideiglenesen állomásoztak boldogon. (Mint annak idején az oroszok nálunk:) ) Részt vettem a költöztetésben , de a település nevére sajnos nem emlékszem . Sárbogárdon voltun elszállásolva , onnan pár km-re volt ez a laktanya. P-37-es, PRV, P-15 (talán dzsigit volt a beceneve)lokátorokat vittünk oda. Ha valaki tudja , ossza meg, mi lehetett a hely neve,vagy mihez volt közel.
Az előző írásomban felmerült új dörögd neve ,úgyhogy folytatom is ezzel. Hogy is került ez képbe.
Én pont abban az időszakban jártam sokat például a várpalotai központi lőtéren amikor ezek éppen leginkább a kihalt laktanyák témájának megfeleltek . Azóta sokat változtak ezek a helyek ,egy részük újra benépesült és használják. Sokat halottam a dörögdi gyakorlótérről mint a várpalotai része ( bár ugye nem összefüggő terület) ,jelenleg is ezen alakulat kezelésében van, és persze nagyon sokat halottam az úgynevezett „romvárosról” .Ezért aztán egyszer a szokásos több napos kintalvós túránkat erre az ismeretlen területre terveztük. A gyakorló és lőtér a Tapolca feletti gyönyörű területen fekszik leginkább egy két oldalról kisebb. nagyobb dombokkal ,hegyekkel szegélyezett hosszú völgy .A közepe táján egy külön álló sziklás heggyel, ez a Cseket . Ennek tetején található a központi megfigyelő tribün ami leginkább az atlanti fal egyik erődjére hasonlít. A fűútról egy szerpentin visz fel ide , valami pazar a kilátás. Itt a Cseket lábánál az út túl oldalán van a kiszolgáló laktanyája ,aktív!! És helikopter leszálló is található itt. Itt megemlítem hogy állítólag újra aktív a hely ,halottam már olyat hogy a Cseketről lezavartak embereket , nem tudom én eddig talán szerencsés vagyok. Amúgy a megfigyelő romos , szerintem nem használják. A további érdekességek. A völgyben a Cseket alatt számos beton fedezék, kisebb bunker található és maga a gyakorló tér . Van itt egy több kilométeres műszaki akadály vonal , szögesdróttal, harckocsi akadályokkal, annak idején itt gyakorolták az erőszakos át törést .Vezetési pálya terepjáróknak, a Nyirád felé eső sarkában egy teljesen romos annak idején pszichikai roham pályának nevezett akadály pálya , épületek, alagutak, akadályok. Ezen volt szerencsém végig menni elég komoly. Itt tovább haladva egy kis erdő sáv után található a híres romváros, ezt a mai napig gyakran használják, ,főleg amióta felértékelődött a városi harc . Ez egy nagy mező számos 1-2 szintes lapos tetejű tégla épület, utcákkal ,ami kell.
Ezt tudomásom szerint jelenleg külön is őrzik. Sokszor lehet képes beszámolót látni innen gyakorlatokról. A Tapolca felé eső részében még található egy harckocsi lőtér, épületekkel raktárakkal, ez teljesen elhagyatott . Kicsi kompakt hely , egy igazán szép természeti környezetben ,a Balaton felvidék- Káli medence része végül is. Egy terepjáróval szerintem hamar bejárható . De újra jelzem hogy tudomásom szerint valamilyen szinten újra aktív a hely , én most több éve nem jártam arra ,érdemes előtte utána nézni! A képeken szereplő helyek némelyike is lehet most használatban !!
Még egy bejegyzés erejéig visszakanyarodnék Moszkvába.
A hírhedt Lubjanka teret uraló hatalmas, sárga épülettömb évtizedekig a szovjet állami titkosszolgálat, a KGB (Állambiztonsági Bizottság) és elődszervezeteinek székháza volt. A 19. század legvégén felhúzott épület eredetileg egy biztosítótársaságnak adott otthont, majd az 1917-es forradalmat követően az akkor megalakult CSEKA (Rendkívüli Bizottság) költözött be, de talán helyesebb így mondani: elfoglalta magának… A teret néhány év múlva átnevezték a szervezet megalapítójáról és elnökéről Feliksz Dzerzsinszkijről, sőt 1958-ban tekintélyes méretű szobrát is felállították a székház előtt. Az emlékművet végül 1991-ben döntötték le (egy e célból kialakított szoborparkban jelenleg is megtekinthető), és a tér is visszakapta eredeti nevét. Talán mondanom sem kell, hogy az épületnek, és az alagsorában kialakított börtönnek - nem alaptalanul - milyen híre volt…
Nem lenne teljes a történet, ha kihagynám, hogy az épületben jelenleg is az orosz állambiztonsági szervezet, az Orosz Föderáció Szövetségi Biztonsági Szolgálata (FSZB) székel.
Az épület mellett, a térről induló széles sugárút közepén kialakított szigeten 1990 októbere óta egy kőszikla állít emléket a GULAG kényszermunka-táboraiban raboskodóknak és a rengeteg áldozatnak. A tömböt északról, a Fehér-tengeri Szolovecki szigetről hozták, ahol az elsők között alakítottak ki munkatábort a politikai foglyok részére.
Még egy „érdekesség”: A volt KGB székház tőszomszédságában, a tér másik oldalán található a Központi Gyermekáruház. Sokak számára (főleg akik a rendszerváltás előtt tanultak oroszul - ahogy én is) talán ismerősebben hangzik Gyetszkij Mir (Gyermekvilág) néven, hiszen az épületben 1957-től a világ egyik legnagyobb játékáruháza működik. Kissé bizarr része a történelemnek (és a városépítészetnek), hogy a Szovjetunió egyik legrettegettebb épületének ilyen szomszédja volt/van… ahogy ez a jobb szélső, 1966-os fotón is látható.
Megtörve a csendet, a következő látnivaló Szentpéterváron, amiről írok néhány sort, az Sz-189-es jelzésű, a NATO által Whiskey osztályba sorolt tengeralattjáró. A dízel - elektromos hajtású hajó a 613-as számú projekt része volt.
A tervről érdemes elmondani, hogy ehhez a típushoz tartozott a II. világháború után legnagyobb számban gyártott tengeralattjáró. 1950 és ’58 között összesen 215 hajót bocsájtottak vízre (nem beszélve a Kínában, szovjet licenc alapján legyártott 21 példányról). Az egységek a Szovjet Haditengerészet mind a négy flottájában szolgáltak, egészen a ’80-as évek végéig. A Szentpéterváron kiállított Sz-189-es 1954-ben készült el, és rá egy évre hadrendbe állították. 1990-ben vonták ki a szolgálatból, majd évekig a kronstadti kikötőben várta, hogy szétszereljék. Miután, állapotának köszönhetően, egy szerkezeti meghibásodást követően a kikötő nem túl mély vizébe süllyedt, haditengerészeti veteránok és lelkes szakemberek segítségének köszönhetően kiemelték az iszapból, és helyrepofozták, végül 2010-ben megnyitották, mint múzeumhajó.
A tengeralattjárót hosszában hét rekeszre osztották, ezeket hermetikusan záródó, nyomásbiztos ajtók választják el egymástól. A páncélajtókra festett számok az adott rekesz térfogatát és az ajtó (illetve a rekesz válaszfal) nyomásellenállásának mértékét jelzik.
A meghajtásról két, egyenként 2000 lóerős dízelmotor, valamint szintén kettő, egyenként 1350 lóerő leadására képes elektromotor gondoskodott.
A fő fegyverzetet 12 darab 533 mm-es torpedó jelentette, melyek közül négyet elöl, kettőt a hajó tatjánál tölthettek a vetőcsövekbe. A legénység (50-55 fő, közöttük 8 tiszt) a fotókon is látható függőágyakban pihenhetett - akár a torpedók felett, vagy a villanymotorok mellett elhelyezve. A tengeralattjárókra nem a helybőség volt a jellemző... A kapitánynak természetesen járt a privát kabin - igaz az sem volt túl nagy.
Szelepek, kapcsolók, állítócsapok és különböző kontroll műszerek káosza a harmadik rekeszben, ahol egyben a parancsnoki poszt is található. A hajó maximum 30 napig volt képes víz alatt, autonóm üzemmódban működni, eddig tartott volna ki az üzemanyag, akkumulátorok, élelmiszer, ivóvíz és nem utolsósorban a levegő, amelyet egy idő után már kémiai úton kellett volna belélegezhetővé tenni - erre a célra itt is megvoltak azok a jellegzetes sárga színű „dobozok”, amelyeket már sok bunkerben láttam. Ilyen eszköz látható a jobb szélső fotón, a bábu bal lába mellett.
Vészhelyzet esetén a képen látható hátsó jelzőbója a felszínre emelkedve segíthette a kutató egységeket a hajó pozíciójának meghatározásában, valamit az összekötő kábelén keresztül telefonkapcsolatot is lehetett létesíteni a tengeralattjáró legénységével (egy másik ilyen bója a hajótest első részén is volt). Mellette a menekülőzsilip nyílásának nyitott páncélajtaja, és ugyanez belülről.
Jó képek!!! Szoktam arra járni, közel van biciklivel , már többször beterveztem hogy azt a néhány dolgot még lefotózom ami maradt ,hamarosan, ha nem esik megteszem.
Dobó laktanya : MN 2 Kafév . 1984-86-ig itt vendégeskedtem,nem önként.Viszonylag jó hely volt. MN 1200-nek is volt itt alakulata,őrszázadnak hívták őket.Löszérraktárra nem emlékszem.
3 évet dolgoztam a városgondnokságnál, a hajléktalanok miatt is volt tűz, de a legtöbbet a tűzoltók gyújtották, ezért sem égtek le az épületek, csak annyira hagyták elszabadulni a tűzet, amelyen még tudtak gyakorolni.
Gondolom a Szalamandra utcaira gondoltál. Az még talán áll most is ,tavaly még megvolt. Ezt amit fotóztam csak nem találtam úgy kb 9 éve bontották le. Az ürömiről tudom hogy írtál, emlékszem képekre is a beton alapokról.
Ha úgy érted hogy az Ürömi objektum akkor igen!! Itt felettem a Péter hegyen ,Csillaghegy felett . Ma lakópark ,az erdőben még van némi kerítés, őrtorony ,meg beton antenna alapok . Talán írtál is róla egyszer .Így nézet ki közvetlen a bezárás körül, bontás előtt .
