Meghalt a nyugati értelmiség egyik meghatározó, de furcsa és ellentmondásos alakja. Ebben a topikban engem elsősorban az érdekelne, hogy milyen sorsa van annak, aki saját politikai tábora ellen is szót emel, ha úgy gondolja, és aki igyekszik megtartani saját erkölcsi integritását?
Az írónõ decemberben halt meg, de még mindig jelennek meg róla nekrológok. A napokban Vonnegut együtt búcsúzott el Sontagtól és azóta elhunyt barátjától, Arthur Millertõl.
A Susan Sontag szóló megemlékezések többsége felhánytorgatja az írónő ítélőképességének megbicsaklásait.
A Los Angeles Times nem mulasztja el megjegyezni, http://www.latimes.com/news/obituaries/la-122804sontag_lat,0,2512373.story?coll=la-home-headlines hogy a vietnámi háborút ellenző Sontag 1967-ben azt írta, hogy "Amerikát népirtással alapították meg", és hogy "a fehér faj az emberiség rákja."
A Guardian megemlíti, http://www.guardian.co.uk/arts/news/obituary/0,12723,1380550,00.html hogy az írónő a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után szenvedélyesen visszautasította, hogy gyávának nevezzék az elkövetőket. "Amerika, a világ önjelölt szuperhatalma elleni támadásról" beszélt, http://www.newyorker.com/talk/content/?010924ta_talk_wtc következménye. Arra utalt, hogy az amerikai robotrepülők által végrehajtott bombázások során a gyilkosokat nem fenyegeti veszély.
A pálmát mégis Kevin Myers viszi el. A Telegraph-ban megjelent írása http://www.telegraph.co.uk/opinion/main.jhtml?xml=/opinion/2005/01/02/do0206.xml&sSheet=/opinion/2005/01/02/ixop.html a "Bár belerúgtam volna Susan Sontagba" címet viseli. Durvasága feltűnő lenne más műfajban is, nemhogy egy nekrológban.
1993-ban Myers Szarajevóban egy szállodában lakott Sontaggal. Így gondol vissza azokra az időkre: "Súlyos hibát követtem el. Meg kellett volna adnom a szerb tüzérségnek a szálloda koordinátáit. Hozzátéve, hogy a bosnyákok itt rejtették el a nehézfegyvereiket. Megérte volna, még ha magam is odaveszek."
Myers úgy véli, hogy Sontag gondolatai "összefüggéstelen sületlenségek". A józan ítélőképesség teljes hiányát rója fel az írónőnek.
A regényíró Kurt Vonnegutot viszont éppen Sontag gyakran a banalitásig egyszerű józansága érintette meg. http://www.inthesetimes.com/site/main/article/1999/ Ezt példázza az írónő válasza arra a kérdésre, hogy mi a Holokauszt tanulsága. "Az - mondta Sontag -, hogy az emberek tíz százaléka minden körülmények között gonosz, a másik tíz százalék minden körülmények között könyörületes. A maradék nyolcvan százalék meg mind a két irányba hajlítható."
Vonnegut szerint Sontag mindenki figyelmét magára vonta. Ezzel bizonyára Myers is egyetért.
pedig volt abban az emberben jo dolog is. foleg ha relative nezzuk, vizsgaljuk.
de nem is ezert irok. tobbszor elofordult velem hogy valamilyen uzent jott a rogziton es a hajszas eletben meg mertem volna eskudni hogy beszeltem az illetovel. pedig csak a hangjat hallottam meg egy temaban volt valasz, dontes, kommunikacio.
furcsa szerzet az ember.
persze gondolom hogy te meg benedek istvannak vagy nagy hive...
Régiesen mondva reál tanulmányokat folytattam. Az írásbeliségem hiányosságait mi sem demonstrálja jobban, mint az a tény, hogy BI-al kapcsolatos véleményem pontosan az ellenkezöje annak, mint amire beírásomból következtettél:-)
Valamikor a 70-es években Boldizsár Iván ( szintén nagy önfényezö ) az ÉS-ben aprólékos részletekkel tarkítva, pontos dátummal leírta véletlen találkozását Kafkával egy bécsi kávéházban. Egy hét múlva megjelent egy olvasói levél, melyszerint a találkozó nem jöhetett létre, mivel a kérdéses idöpontban Kafka évek óta halott volt és egyéb kizáró mellékes körülmények is fennálltak:)
Nem kellett sokáig várni az öreg Münchausen replikájára, azt a magyarázatot adta, hogy olyannyira szerette és tisztelte Kafkát és vágyott a személyes találkozásra, hogy idövel a tudatában egy megtörtént találkozó képe rögzült, és ezt az elképzelt találkozást mesélte el valódi eseményként.
Hát ez a kis történet jutott eszembe tgm írását olvasva. Különösen az a részlet volt életszerü:), amikor Sontag a régenlátott jóbarátot külvárosi háza elé invitálja azért, hogy együtt szálljanak be a limuzinba, amely a város közepébe a Chrysler Buildinghoz repíti öket.
rolam is irt tgm. es ez megtisztelo. meeg ha nekrologban is tett emlitest rolam. ezek a hivatkozasok kulonbozo nagy emberek meeg nagyobb muveire amugy olyan tgm-es. en is szoktam alkalmazni es ha az ember ilyen nagy emberekre es muvekre hivatkozik, akkor nagy valoszinuseggel a partnerek nem nagyon olvasgattak es olyan nagyon tudomanyosnak tunik az egesz... persze a vilagos okfejteest neemileg zavarja, de egy kis tudatos keveresert a tgm nem fog a szomszedba menni...
Draga Jo Tunder, en tudom,hogy a Victor nev ebben a regioban specialis erzuleteket kelt, de ennek ellenere a hivatkozott Dr Sorge nem Victor volt hanem Richard.
Kevin Myers: Bár belerúgtam volna Susan Sontagba. (Daily Telegraph)
Hasonló szellemű nekrológot írt anno a Volokalamszkaja Gazeta Adolf Hitler halála alkalmából, bár ők azért megjegyezték, hogy az elhunyt egészen jó túrós galuskát tudott csinálni. Myersnek nincs egyetlen jó szava sem Sontagról.
P.S TGM engem is megemlített az írásában, én vagyok az aki nem hallott még Victor Serge-ről. Tudom, páran azt hiszik, hogy egy új delhi pincér bizonyos Vijaykumar Sastri sem hallott Victor Serge-ről, de ez egy félreértés, Vijaykumar Sastri Victor Sorge--ról a szovjet kémről nem hallott. Utánanéztem Victor Sergenek és ezzel hivatalosan is feloszlattam az "Ignorant Bastards Who Never Ever Heard About Victor Serge" klubot.
A pasi tagja volt egy Bonnot Gang nevű anarchista performance társulatnak, de a többi tagot lefejezték. Nem vicc, fegyveres rablásért és gyilkosságért, Párizsban guillotine alá küldték a három társát, ő egy idő után a Szovjetúnióba szökött, ahol találkozott Emma Goldmannal, akit meg Amerikából deportáltak a a Szovjetúnióba, aztán mindkettőjüket ki akarták végezni a szovjetek, de aztán visszadeportálták őket. Később Mexikóba menekült, ahol a szovjet titkosszolgálat meg akarta öletni, de aztán egy taxiban meghalt. A fia viszont híres falfestő lett Mexikóban, ez a honlapja http://www.vlady.org/
SS halála kapcsán mindig eszembe jut 911 utáni nyilatkozatok között Csurka Pista bácsi * megjegyzése, hogy azért az USA azért tett ezt-azt, hogy megkapta azt, amit kapott. Erre persze egy emberként hördültek fel a politikusok (különösen a remek szónoki képességekkel rendelkező Áder pofázása maradt meg bennem), miszerint fúj, hát hogy lehet ilyet mondani, jajistenem.
Kis idő elteltével SS uezeket kezdte el mondani, persze mindenki kussolt, mint1 nem is odafigyelve. Amit szabad Jupiternek...
Na, mind1, csak ez olyan eleven emlék, legalább kimondta azt, amit gondolt és nem a duplagondol PC-vel törődött.
--------------------------------
*vmelyi árvíznél a miép kiosztott 10m értékű konzervet. Kaptak belőle cigányok is. Amikor meghallottam a rádióban egy helyszíni riportot, amiben hirtelen egy ízes kisebbségi hang kezdett beszélni, miszerint "Hát' azs Isten ágya' meg á Csurka Pistá bácsit!" , azóta mindig szénné röhögöm magam, ha eszembe jut CsP :-)
A Bohács-cikk felületes. Ne mérgelődj. Vagy ha mérgelődni akarsz, olvasd el, talán a topic első tíz hozzászólásában van, amit szerénységem írt erről.
Van itt ugye egy, álművelt közhellyé silányodott, de pontos kifejezéssel élve, tehát van itt egy kognitív disszonancia.
Mely szerint ez a hölgy sziporkázóan okos volt, a világ legjobb elméi elismerték, a világ legjobb egyetemein tanított és/vagy róla tanítottak, magában egyesítette a liberális amerikai, európai és egyben zsidó kultúra majd minden toposzát, mindet elolvasott és így tovább. És ugyanakkor irdatlan farokságokat dumált a politikáról, de ordítóakat, akkorákat, hogy nemcsak ellenfelei jajdultak fel, hanem úgy egyáltalában ilyen állásfoglalásai nem jelentéktelen részének egyszerűen nem volt semmi értelme, semmi belső koherenciája sem. legföljebb valamiféle követelőző morális kiáltásként értelmezhetők, tárgyuktól függetlenül.
Na most ezt a disszonanciát fel kell oldani valamiképpen. És ami a nagyobb baj, az az, hogy ugyanez a szimptóma fellelhető a balliberális kultúrközeg számos sziporkázó koponyájában. Szürke honi viszonyaink mellett e kör állócsillaga éppen Tamás Gáspár Miklós. Szóval hogy egy művelt pali minden skrupulus nélkül a legbornírtabb politikai állásfoglalásokra ragadtatja magát, és ebben saját inkoherenciája se zavarja meg meg a valóság se.
Hát ez szerintem a Sontag-recepció kardinális dilemmája.
A névelőhasználatban meg nincsen igazad. Nem csak úgy szerintem, hanem objektíve.
Ezekkel a szintagmákkal úgy van a magyarban, hogy a névszói szócsoport (jelzős szerkezet, birtokos szerkezet) az egy zárt egység, azon belül rag nincsen, az elejére kerül a névelő, a végére, a szintagma főrészére, jellemzően a főnévre, a rag.
Így aztán a névelő az egészre vonatkozik, nem arra a szóüra, amit megelőz.
Nem mondjuk, hogy kutyát a fehéret, hanem azt mondjuk, a fehér kutyát.
Nem mondjuk, hogy Jancsi a biciklijét, hanem azt, hogy a Jancsi biciklijét, ahol az a a határozott tárgy.
Ezért nyugodtan mondható, hogy a Sontag levele, sőt ez a rendszerszerű. Persze mondható a másik is, a névelőtlen, jóllehet az igazából nem fejezi ki a birtok határozottságát. Különben is, az egész nyelvterületen, talán Hajdú-Bihar és Szatmár kivételével, élőszóban kiteszik a névelőt a személynév előtt is, függetlenül a névszói szintagmától.
Van ennek egy érdekes tünete: a birtokos szerkezetben a magyarban vagy nincsen "birtokos esetrag" (igazából dativusi): "a kancsó füle", mivel egy szintagma, vagy pedig kötelező a rag után kitenni a névelőt, mintegy jelezve, hogy rag után nem folytatódhat a névszói szintagma: "a kancsónak a füle".
Na de ez már nem az a történet. Csak talán érdekes. Valakinek, ha neked nem is.
Nem kell sértődözgetni, bántott az halál. Nézz bele az Európai irodalom történetébe (amúgy is többet ér, mint az Zindex alleszcuzammen). Vagy ott egy Mikszáth-könyv címe: "A Krúdy Kálmán csínytevései".
A számomra ez Tamás Gáspár Miklós elmúlt két évének (általam olvasott) írásai közül a legjobb volt, frissen, vállaltan nagyképű, informatív, szeretetről tanúskodó, bírálni is merő, nagy idők levegőjének pontosan érzékeltetett illatával. Ügyes, fordulatos, cikniuks, fensőbbséges, meghatott.
Majdnem egyetértek: ha a nagyképû, cinikus, a Gazsit elemzõ mondatokat - kb. a cikk felét - kitörlöm, akkor valóban jó írás.
Amúgy már a Gazsi nekrológjának olvasása elõtt felmérgesített a Hetek cikke a Susanról:
Először is teszük, élőbeszédben akármikor. Birtokviszonyban pedig még irodalmi szövegben is lehet. Babits pl. tele van ilyenekkel.
Az nem az Babits Bihály vót, aki az Szekszárdon született és az szinésznõt szeretett, hanem az Balassi Bálint és az Balassi az végvári vitézei vótak azzal tele, még jócskán a nyelvújjítás elõtt:
.ROT13 ON
- Zbaltln xraq, ubtlna ina nm onfmáffny?
- Nm onfmáf zá' arz zötl.
- Ceóoáygn xraq nm alnyáffny?
- Nm frtíg?
- Arz. Nm céypfáwág.
.ROT13 OFF
Ez nem Kresz.
Az "élõbeszédben akármikor" módira: Ez nem az Kresz.
TGM nagyképű, mint mindig, de látszik rajta, hogy őszintén szerette Sontagot, ami nekrológban ritkaság.
Az Profán Béni az "élõbeszédben akármikor" móggyára: az TGM nagyképû, mint mindig, de az is láccik rajta, hogy õszintén szereti az Gazsit, ami az nekrofóbiában ritkaság.
én határozottan vonzódom az olyan szerzőkhöz, akiket borzalmasan lehet tisztelni és csodálni egy-egy gondolatért, és ugyanilyen mértékben lehet felháborodni egy másiktól.
van aki meg az ilyet utálja. mert ez nem langyosvíz.
indulatokat kelt. és az indulatok olyasmit is előhoznak az emberből, amivel nem szívesen szembesül.
raadasul itt a suso nem igazan erdekel sokakat. tehat tgm is onmagat fenyezi es onmagarol ir meg a tobbiek is. olyan tavolra esik tolunk ez a suso jelenseg.
nem a mai korszellem problematikaja.
az usa akcioit meg itt van nekunk csurka aki fikazza es raadasul tokre szakszeruen...
szintagma ide vagy oda a mondatod a nelkul ugyanolyan ertelmes ha meeg nem ertelmesebb. igy felesleges. stilisztikai mondandoja is cca a szintagmaval egyenerteku. egy olyan bunko mint en vagyok meg sem erti igy duplan felesleges...
"Egyébként sohasem írt olyat, hogy a kommunizmus emberarcúbb, mint a fasiszmus. Azt írta, hogy sikeresebb, -micsoda különbség."
Hat, hogy irt-e ilyesmit, oszinten, nem tudom, de azt, hogy a kommunizmus valojaban emberarcu fasizmus, azt hotziher, hogy mondta, '82-ben egy Szolidaritas melletti NY-i tuntetesen (az osszes angolszasz nekrolog megemliti).
furcsa, hogy ennyire különböuzően olvassuk ugyanazt.
A számomra ez Tamás Gáspár Miklós elmúlt két évének (általam olvasott) írásai közül a legjobb volt, frissen, vállaltan nagyképű, informatív, szeretetről tanúskodó, bírálni is merő, nagy idők levegőjének pontosan érzékeltetett illatával. Ügyes, fordulatos, cikniuks, fensőbbséges, meghatott.
A névelőhasználattal kapcsolatban meg azt gondolom, hogy nincsen igazad.
Igazad lenne, ha azt írta volna hogy "találkoztam a Susan Sonntaggal". De nem ezt írta, hanem azt, hogy "a Susan Sontag ...aláírását". Na most a magyarban szintagmaragozás van és a névelő is mindig a szintagma elejére kerül, függetlenül a közvetlenül mögötte álló szó minéműségétől. Így a névelő természetesen a tárgyra vonatkozik. Rudom, hogy manapság ezt kerülik, az általad észrevételezett "szabály" áthallásai miatt, de éppenhogy nem hibás, hanem pontos.
"A Kovács Józsi lovát ütötték el, nem a Tóth Arankáét."
Ronald Reagannak csak annyi köze van GWB-hoz, amennyiben utóbbi neokon ideológusai és propagandistái szívesen magukra vennének valamit előbbi sikereiből. Sajátok híján.
