" Feje oly finom gráciával hajlik vállai fölé, mely csak a hosszú szárú virágok sajátja.
Úgy hisszük, e fő a zenei harmóniák koronája, összefoglaló akkordja a lényéből áradó muzsikának. Amint orcáját felénk fordítja, dús hajkoronája hátrahúzza a fejét, mintha az őt körülvevő világ felszíne fölött kívánna lebegni. Hajában az éjszaka mélysötétje honos, e mélységben csak olykor dereng fel a hajnal fénye. Láttam róla egy képet a császár íróasztalán: minden evilági királyi észker nélkül, hajfonataiba burkolózva áll ott, akár egy erdei nimfa, vagy Ophelia. Máskor azonban koronába tornyozva viseli fürtjeit, s e korona sötét súlya túlságos tehernek látszik fénylő homlokán...Arca sugárzóan sápadt, melynek a féltékeny déli nap heve nem ártott...Ebben a lágy sugárzásban, mely mintha eltemetett belső fájdalmak visszfénye lenne, nyílnak finoman ívelt ajkai, oly valószínütlenül bíboran, akár a titoktartó gránitkő hajszálrepedése. Ajka ívelése elmondhatatlanul szomorú, minden gyász tudója, valósággal a bánat megtestesült hídja, és mintha ama félelmet és szoronást fejezné ki, hogy még többet megtud majd, ha a sorsot faggatja szakadatlan. Ha száját szóra nyitja, e szomorú vonal eltűnik, ám ismét visszatér, ha a hallgatás rányomja ajkára a pecsétjét. A száj szegletében gyülik össze minden elsiratlan könnyének keserűsége...Kutató tekintetében a lényétől elválaszthatatlan fájdalom. Hasonlíthatatlan szemek, melyek a dolgok szomorú lényegét örökkévalóként szemlélik...Majd lehullik szempillája fátyola, mint lágy felhő, mely csillagokat rejteget,. Szemöldöke büszkén ívelt, rajza elbűvölő, keze vékony, törékeny az ujjakat mintha liliomként lehelték volna rá, olyanok, akár a fázósan reszkető virágszirmok. Ismeretlen titok birtokosai, ha megérintenek valamit, mintha bensőséges kapcsolat, teremtődne köztük és a tárgyak között, gazdájuk lénye és a dolgok eggyé válnak, akárha egybeolvadnának.Egész alakja túlságosan légies ahhoz, hogy egyszerűen karcsúnak nevezhessük, cipprusként sóhajt az égre fel, úgy árad akár az elcsituló és újra fodrozódó hullámok."
Jó reggelt Perdikkas! Örülök, hogy jártodban-keltedben találkozol Sissis könyvekkel találkozol, és azok megvételén gondolkodol:-) A Martha Shad könyvet most karácsonyra kaptam meg ajándékba, és nagyon sok új infot tartalmaz Sissi lányairól-ahogyan ezt Te is írtad-, szerintem, ha megteheted anyagilag szerezd be! Igaz, a sors fintora, hogy Erzsébet magyar lányként nevelte negyedik gyerekét, Mária Valériát, míg Ő : "Milyen jó, hogy Habsburgnak születettem"-mondta. Érdekes lenne megvitatni pl. Rudolf halálának körülményeit, mit szólasz hozzá? Persze bármilyen más téma is akadhat...:-) Hogy tetszett a vers, amit lentebb betettem? Utolsó kérdésem:van-e a nicknevednek valami köze a görög kultúrához? Most egyelöre ennyi? Szeretettel:szmel
Üdvözöllek a fórumon:-) A cím eredete: A "rendszer" nem fogadta az Erzsébet királyné címet, sem a Sissi császárnét a történelem rovatban, így jutottam el a színház rovathoz, ahol meg kellett egy színházas kulcsszó, és előállt a topiccím...szóval így történt... Nem baj, ha nem sokat hallottal, ill.olvastál, ezért is indult el a topic, hogy ennek a nagyszerű asszonynak az emlékét örízzük meg...:-) Megpróbálunk majd részleteket is feltenni-ahogy hugocskukka igérte-, így majd interaktív olvashatod "Sissit" Írhatsz témákat is, amiről szeretnél többet tudni, és hajrá... A topic pedig nem hal meg, mert hiszem sokan tisztelik Őt...
Barres, Maurice: Erzsébet királyné, a magányosság császárnője. (Ford. Tóth Árpád.) Budapest [1911]
Hamann, Brigitte: Erzsébet királyné. (Ford. Kajtár Mária, Tandori Dezső.) Debrecen 1998, Aquila,
Ingenheim, Marieluise von: Sissy. [Életrajzi regény] (Ford. Pataky Péterné.) Budapest 1991, Rakéta,
Niederhauser Emil: Merénylet Erzsébet királyné ellen. Budapest 1985, Helikon,
(Labirintus.)
Schuster, Gaby: Sissi. [Regény.] (Ford. Schleicher Dóra.) Budapest 1999-2000, Móra K.,
Sztáray Irma: Erzsébet királyné kíséretében. (Sajtó alá rend. Kovács Mária.) Budapest K, 1998,Gabo
Zsigray Julianna: Erzsébet magyar királyné. Regény. (7. kiad.) Budapest [1944]
Helló!
Sissi egyik verse, melyet szeretett Magyarországjáról írt...
Ó BÁR KIRÁLYT ADHATNÉK NÉKTEK... [image1
"Ó, Magyarország, szép világ!
Tudom én, élsz gyötrö láncon.
Úgy levenném én rabigád,
Kezem, lásd, nyújtani vágyom.
Haza, s szabadság: sok dalia
Ezekért ért oly bús véget.
Kötelékünk bár fonódna ma,
Királyt adhatnék néktek!
Magyar hadd lenne, hadd e-honbeli
hős.
Vas a karja, tiszta a híre,
Derék értelmu férfi, erős,
S csak a földért verne a szíve.
Alkotna szabad magyar hazát,
Örökre - legyőzve az átkot!
Itt osztaná örömét-bánatát,
Így lenne hű királytok!"
