A Stefánia könyv már meg van nekem, először csak a recenziókat olvastam,
no meg a könyv végi Csorba László fejezetet!
Erről azonban írtam már itt, nem szeretném ismételni magam!
A lényeget, röviden! Stefánia se jobb se rosszabb nem volt mint azt
írták, mondták, és megállapítottuk már oly sokan itt is!
Persze hogy ezekben a körökben is igaz, sőt, hogy kettőn áll a vásár!
Minden esetre a királykisasszony nem volt egy elveszett lányka a bécsi
udvarban a megérkezésekor és R halála után sem, csak nem jött be
a számítása! Sajnálatos dolog. Hogy hogyan éltek, milyen volt a házasságuk
azt nem kell kizárólag Rudolf számlájára írni! Amúgy FJ szimpatizált vele.
Sokszor volt szó arról, hogy a levelek tanúsága szerint Rudolf gyengéd
és békülő hangot üt meg újra és újra a leveleikben, de Stefánia nem volt
ebben partner ezek szerint. Hát bizony nem könnyű a házasság, különösen
azoknak akik mindenért a másikat okolják!
Ez a könyv egy nagyon megfontolt igazolás, igen hosszú időt is szánt
a megírására, hogy hihető legyen miszerint legkevesebb a felelőssége az
együttélésük megromlásában! Érthető. Ő a túlélő! Azért szégyelleném magam
Szerencsére Erzsébet magára vette a terhet, hogy hibáztassa magát
élete végéig helyette is, fia tragédiájáért!
A könyv egy fontos könyv a mi szempontunkból is, de ne várjon senki
elfogulatlanságot tőle...Képtelen voltam egy kicsi együttérzésre is
az olvasottakat illetően. Magas kort élt meg, szerelemben egy férfi oldalán!
Mi mást akart még, egy teljesen felmentést? Hat az végtelenül igazságtalan lenne!
