..." Bauer Barbara új regényének központi alakja a műveltségéről és jótékonykodásáról ismert Wenckheim Krisztina grófnő, Sisi császárné palotahölgye. Wenckheim Krisztina édesapjáról, Antal József grófról mintázta Jókai Mór az Egy magyar nábob főhősét. A magával ragadó regényben a 19. század második felének Magyarországa színes, érzékletes világa tárul elénk: megelevenednek előttünk a nemesi uradalmak hétköznapjai és fényűző ünnepei, a kiegyezés korabeli Pest-Buda mozgalmas élete."
119 évvel ezelőtt, 1898. szeptember 10-én költözött el e világból Erzsébet királyné.
"Halála előtti napon mondta az őt kísérő Sztáray Irma grófnőnek: ˝Én hívő vagyok. Ha talán nem is annyira vallásos, mint maga, de ismerve természetemet, nincs kizárva, hogy engem még extrém vallásosnak fog látni.˝"/Békési Sándor: Sisi személyének teológiai portréja/
Sztáray Irma grófnő megjegyzései Erzsébet halála után: "˝Én e világból úgy szeretnék elrebbenni, mint a madár, mely felszáll és eltűnik az éterben, vagy mint a szálló füst, mely itt szemünk előtt kéklik és a következő pillanatban nincs többé.˝Eszembe jutott a Királyné e mondása, melynek szavaiban a költői lélek sóhajt föl, költői végét, könnyű szárnyalását esengvén; de azokban, melyeket halála előtt egy nappal Rothschild bárónénak mondott, csodás megérzés, majdnem prófécia nyilatkozott meg: ˝Azt kívánnám, hogy lelkem, szívem egy kis nyílásán röppenne ég felé.˝ Ezt az egy kérését megadta az Isten. Befelé vérzett el; fájdalmai nem voltak és sejtelme nélkül a halálnak, lépett a másvilág küszöbére." /Békési Sándor: Sisi személyének teológiai portréja/
A valóságot írja le, teljes mértékben, de ő lojális volt a családjához, még úgy is, hogy sok mindent el kellett viselnie tőlük. Érdemes megvenni a könyvet, nekem tetszik, bár valóban hagy egy kis hiányérzetet az emberben. De sokkal jobban "megismered" Stefániát, és az én véleményem az, hogy jó császárné lett volna, rengeteg minden érdekelte, ami a néppel kapcsolatos.
Elnézést, hogy beleszólok a társalgásba. Nekem még nincs meg ez a könyv, csak a beszerzendők listáján szerepel. Amit itt olvasgatok róla, az nem igazán villanyozott fel. A szüleit az egekbe magasztalja, Erzsébetről semmi információ, a nemi betegséget meg sem említi, Mary-vel kapcsolatban szintén semmi negatívum. Ezek után nekem olyan, mintha nem is a valóságot írta volna le. Érdemes egyáltalán megvenni ezt a könyvet?
Szerintem nem akarta felismerni, hogy amilyen gyerekkora volt, az nem jó. Vagy úgy gondolta, a királyi családokban ez a normális; végül is Rudolfnak sem volt jó gyerekkora. Ezt az írását a nyilvánosságnak szánta és valóban nem írt rosszat a szüleiről, de Rudolf tettét sem írta meg, hogy nemi betegséggel fertőzte meg őt. Sisiről is csak annyit írt, hogy nem támogatta. Sőt, még Maryről sem írt rosszat, inkább sajnálta! Azt gondolom, ő próbált lojális maradni.
Amit eddig olvastam belőle, kicsit dagályos és sok benne a cicoma. Stefánia kapcsolata a szüleivel annyira el van tompítva, hogy szinte az volt az érzésem, hogy igazat adott nekik, amikor szadista lelkiterrornak tették ki. Mintha normális lett volna hideg szobákban élni. Ezután pedig, az esküvő után nem győzi becsmérelni a hideg, komor Laxenburgot.
Az apja egy galád figura volt, közutálat tárgya a szörnyeteg gyarmatpolitikája miatt, de itt mégis ő a "szuperkirály" aki a népe rajongva tisztel.
