119 évvel ezelőtt, 1898. szeptember 10-én költözött el e világból Erzsébet királyné.
"Halála előtti napon mondta az őt kísérő Sztáray Irma grófnőnek: ˝Én hívő vagyok. Ha talán nem is annyira vallásos, mint maga, de ismerve természetemet, nincs kizárva, hogy engem még extrém vallásosnak fog látni.˝"/Békési Sándor: Sisi személyének teológiai portréja/
Sztáray Irma grófnő megjegyzései Erzsébet halála után: "˝Én e világból úgy szeretnék elrebbenni, mint a madár, mely felszáll és eltűnik az éterben, vagy mint a szálló füst, mely itt szemünk előtt kéklik és a következő pillanatban nincs többé.˝Eszembe jutott a Királyné e mondása, melynek szavaiban a költői lélek sóhajt föl, költői végét, könnyű szárnyalását esengvén; de azokban, melyeket halála előtt egy nappal Rothschild bárónénak mondott, csodás megérzés, majdnem prófécia nyilatkozott meg: ˝Azt kívánnám, hogy lelkem, szívem egy kis nyílásán röppenne ég felé.˝ Ezt az egy kérését megadta az Isten. Befelé vérzett el; fájdalmai nem voltak és sejtelme nélkül a halálnak, lépett a másvilág küszöbére." /Békési Sándor: Sisi személyének teológiai portréja/
A valóságot írja le, teljes mértékben, de ő lojális volt a családjához, még úgy is, hogy sok mindent el kellett viselnie tőlük. Érdemes megvenni a könyvet, nekem tetszik, bár valóban hagy egy kis hiányérzetet az emberben. De sokkal jobban "megismered" Stefániát, és az én véleményem az, hogy jó császárné lett volna, rengeteg minden érdekelte, ami a néppel kapcsolatos.
Elnézést, hogy beleszólok a társalgásba. Nekem még nincs meg ez a könyv, csak a beszerzendők listáján szerepel. Amit itt olvasgatok róla, az nem igazán villanyozott fel. A szüleit az egekbe magasztalja, Erzsébetről semmi információ, a nemi betegséget meg sem említi, Mary-vel kapcsolatban szintén semmi negatívum. Ezek után nekem olyan, mintha nem is a valóságot írta volna le. Érdemes egyáltalán megvenni ezt a könyvet?
Szerintem nem akarta felismerni, hogy amilyen gyerekkora volt, az nem jó. Vagy úgy gondolta, a királyi családokban ez a normális; végül is Rudolfnak sem volt jó gyerekkora. Ezt az írását a nyilvánosságnak szánta és valóban nem írt rosszat a szüleiről, de Rudolf tettét sem írta meg, hogy nemi betegséggel fertőzte meg őt. Sisiről is csak annyit írt, hogy nem támogatta. Sőt, még Maryről sem írt rosszat, inkább sajnálta! Azt gondolom, ő próbált lojális maradni.
Amit eddig olvastam belőle, kicsit dagályos és sok benne a cicoma. Stefánia kapcsolata a szüleivel annyira el van tompítva, hogy szinte az volt az érzésem, hogy igazat adott nekik, amikor szadista lelkiterrornak tették ki. Mintha normális lett volna hideg szobákban élni. Ezután pedig, az esküvő után nem győzi becsmérelni a hideg, komor Laxenburgot.
Az apja egy galád figura volt, közutálat tárgya a szörnyeteg gyarmatpolitikája miatt, de itt mégis ő a "szuperkirály" aki a népe rajongva tisztel.
Én mind a kettőt kedvelem, de mind a kettőnek bőven voltak hibái is, csak nem tetszik, hogy az egész tragédiát szinte teljesen Stefánia nyakába "varrják."
Amúgy szerintem Rudolfot sem érdekelte annyira, Stefánia miket szeret, kedvel - érdekelte Stefit a flotta is, szívesen fejlesztette volna Dalmáciát (kereskedelem, stb...), érdekelte Erdély sorsa is - ezek mind valóban méltó feladatok lettek volna egy császárnénak.
Rudolf kedvesen írt neki; ez igaz, de melyik feleséget vigasztalná ez, amikor a férje fűvel-fával csalja, és megfertőzi nemi bajjal?
Stefániának nem volt viszonya, valóban beleszeretett egy Potocki nevű grófba, de nem csalta meg a férjét, ő mélyen betartotta a katolikus vallást. Az, hogy beleszeretett valakibe fiatal nő lévén, egy hozzákényszerített férj mellett, ráadásul egy boldogtalan házasság alatt, szerintem érthető.
Én nem nevezném Stefániát csúnyának a képek alapján, az igaz, hogy a haja nem volt jól megcsinálva és a ruhák is előnytelenek voltak rajta, de később nagyon elegáns lett!
Persze, hogy volt becsvágya, végül is királyi hercegnő volt...
Igen, olvastam hogy nem volt valami kedves, de szerintem ez már védekezés is volt, amennyi bántást kapott. Sisi sem volt mindenkihez kedves.
Amikor a Greif nevúű hajó bajba került, Stefi kérésére nem bocsátották el a tiszteket és a legközelebbi hajóútjához is direkt ezt a hajót kérte, hogy visszaadja belé a bizalmat.
Nem csodálkozok azon ahogy leírta a mézesheteket, fel sem volt világosítva szerencsétlen, mi lesz a nászéjszakán, ráadásul totál egyedül volt, senki nem vigasztalta, nem volt vele megértő.
Amúgy én Szalvendy írásával értek egyet; míg Rudolf elragadó volt trónörökösnek, császárnak valószínűleg kevesen tisztelték volna.
Bevallom hogy a szimpátia engem Rudolf mellé állított!
Azonban ez nem érdemtelenül alakult így!
Számtalan életrajzi könyvet elolvasva, sok sok cikkel együtt
alátámassza még ma is azt hogy Stefánia, bár önmagát a
születése miatt magasabb rendűnek gondolva, intellektusát
azonban nem pallérozta annyira, hogy megértsen olyan solgokat
amikkel Rudolf foglalkozott!
Bár elmondható hogy az első években harmonikusnak mondható
házasságuk (leveleik alapján ez derül ki) kissé megromlott, amikor
a betegséget Stefánia elkapta! Azonban Rudolf ezután is ugyanolyan
kedvesen írt neki, és mindenhova hívta, ahova csak utazott, illetve onnan
szerelméről biztosította és hiányolta!
Eközben, Stefánia hidegült el tőle az említett okok miatt és több viszonya
is volt ezalatt, tehát a hűséget ő sem tartotta, holott ennek betartása abban az időben
csak a férfiak részéről nem volt kötelező! Ha a Hamann könyvet olvastad Rudolfról, ott
ezek mint szerepelnek! Lehet hofy FJ-hez ment panaszkodni, amit ő segítségnek nevezett
hogy felhívja a figyelmet R. depressziójára! Azonban nyilvános összejöveteleken minden alkalmat megragadott hogy megszégyenítse, mert tudta hogy férjét érzékenyen érintette ha rossz a kritika róla
Ő azonban a házasság látszatának fenntartása érdekében is nyilvánosan mindig dicsérte, és nem táplálta a féltékenységét! Sőt a privát levelezésükből is ez derül ki...és bár Stefánia nagyon megcsúnyult ekkorra, Hoyos szerint, indokolt vagy indokolatlan féltékenységből,bizonyos "jogokat" ahogy ezt nevezték akkor megtagadott ami Rudolfot még inkább elkeserítette és helytelen utakra vitte! Az biztos hogy az derül ki hogy mindketten uralkodni vágyó hirtelen haragú és engesztelhetetlen volt és megbocsáthatatlanul sértegették egymást négyszemközt! Azt tudjuk hogy itt is a falnak is füle volt. Azonban a szűkebb és tágabb környezet leírásai, naplói, levelei alapján az derül ki hogy Rudolf, volt az izgalmasabb , kedvesebb színesebb egyéniség, míg saját testvére, Lujza is sokszor mellette ált Stefániával szemben.
Nekem már onnan kezdve nem szimpatikus, hogy naplójában a mézesheteket, a LAxemburgi kastélyban úgy írta le ahogy, olyan szavakkal, és később meg a kitalált becenevekkel csöpögős szerelmes leveleket váltottak, talán megsemmisítettem volna halálom előtt, de nem mert Ő egész életében igazolásokat keresett arra az anomáliára hogy míg Rudolfot kedvelték, őt meg annyira nem szerették.
Ugyanekkor R mindenkinek azt mondta soha nem lehetne ennél boldogabb! Hogy Stefánia segítségével aki Lajos Fülöp unokájaként telve becsvággyal, mindenre képes lehet!
Egy ilyen ember nem a tehetsége folytán tudott jól működni a reprezentációs alkalmakkor, hanem a becsvágya miatt! Nyilván úgy is lett volna ha sikerül neki! Nem véletlenül választotta ezt a címet az írásának, mennyire sajnálom hogy nem derülhetett ki milyen lett volna Rudolf ebben a szerepben, nem annyira Stefánia!!!
Nekem is nagyon tetszik, nagyon vártam, hogy megjelenjen magyarul is.
Én bevallom, kedvelem Stefániát, szerintem jó császárné lett volna. Nagyon sok mindenről nem tehetett, és valóban "hideggé válhatott" egy idő után, de bőven megvolt rá az oka, és ez egyfajta védekezés is lehetett már. Rengeteg bántást, kritikát kapott, de ellentétben Sisivel, bőven kivette a részét a teendőkben, ami a rangjával járt, nem menekült a kötelezettségek elől.
Hozzáteszem, szeretem Sisit és Rudolfot is, de bőven voltak hibáik.
Stefánia nem írta le a könyvében, de tudjuk, hogy Rudolf megfertőzte nemi bajjal, ami miatt meddő lett. Talán nem volt jogos a dühe? Mi része volt Stefániának Rudolf tragikus halálában? Nem volt megértő feleség, az igaz, de már egy idő után nem volt az. Amikor Rudolf leánynézőbe látogatott, még oda is magával vitte az egyik szeretőjét, csalta fűvel-fával, megfertőzte - de még Stefániának kellett volna megértőnek lenni?
Egyébként, egyedül ő volt az, aki odament a császárhoz és felhívta a figyelmét Rudolf betegségére, de a császár nem vette komolyan.
Sisi az egyik kedvencem, de Stefániával méltatlanul bánt, ez az én véleményem.
Én nagyon örültem hogy végre magyarul is megjelent!
Azonban nagy vonalakban már tudtuk miről is van szó
benne, mennyit is lehet megtudni belőle Rudolfról, és
a kettejük életéről és a trónörökös haláláról!
Bár érdekes elolvasni ő is, azonban valljuk be hogy az izgatottság,
annak ellenére hogy mindent ami a családot érinti elolvasunk,
azért az a Mayerlinghez vezető út miatt érdekel mindenkit!
Én minden könyv olvasásánál az arról írottakat és megjelenés
körülményeit nézem át először, most is ezt tettem.
Hátulról indítottam az olvasás4
Csorba László teljesen az én szám íze szerint értékelte az írást!
Egyfelől a naplót mint írást, értékelte azzal hogy fenntartással kell
kezelni, nyilván aki írja és nem semmisíti meg idejében, számol azzal hogy
nyilvánosságra kerülhet így a benne foglaltakat alakítja, és nem
beismerő vallomásnak szánja! Divat volt naplót írni, de úgy úgy ítélem minek!
Nyilván ismert emberek, talán rálátást tudnak adni dolgokra, talán ez rendben van!
Stefánia megírta a maga sztoriját, a maga szemszögéből!
Az utolsó fejezet : Stefánia és Rezső - végső elszámolás c. fejezetben
írottakkal értve egyet olvastam, persze lehet fordítottan is, de én
az egész történetben (Rudolf kapcsolata a családjához)Rudolf oldaláról
szemszögéből olvasom és ítélem meg a történteket, akárhogy is volt az!
A recenziót végigolvasva, az utolsó sorokat idézném össszegzésül.
..."Aki azonban mást , kicsit többet is szeretne megtudni, és megismerkedik Stefánia visszaemlékezéseivel is, azzal az emberi helyzettel szembesül hogy miközben Rezső királyfié az örök szimpátiánk, azért asszonynak is meg van a maga igazsága, még ha mai tudásunk alapján valószínűleg nagyobb része is volt a tragédiában, mint amennyit nyilvánosan vállalat belőle."
