Igen, ez úgy van abban az esetben, ha Istent egy teremtésen kívül álló személynek tekinted, ki tudja, valahol a csillagok között, aki a te sorsodat irányítja, aki az egyik embert megdorgálja, a másikat megjutalmazza, aki itt-ott egy eltorzult helyzetet helyreállít stb. Valóban az ilyen isten az ember képzeletének szüleménye.
Nem lehet azonban letagadni, hogy a világban egy bizonyos rend uralkodik. Ez a rend nem az ember teremtménye, ez egy Bölcsesség, Hatalom és Szeretet kimeríthetetlen forrásából származik, ami átjár, körülvesz és fenntart mindent, egy önfejlesztő Eredeti Ihlet, egy Vezérlő Alapelv.
pelgrim
Igen, sok függ az beszámolótó figyelmességétől, őszinteségétől és képességétől azt felfogni. Ezek a dolgok nélkülözhetetlenek egy szellemi fejlődésre tekintve
pelgrim
Köszönöm a pontosítást. Az evangéliumok létrejöttének pontos idejét és körülményeit nem kívánom vitatni, azt inkább azokra hagyom, akik jobban tudhatják.
„Az ihlet ugyanis a kezdeteknél volt (jeruzsálemi gyülekezet), …”
Az ihlet mindenkit mindenkor megillet, és csak az embertől függ, hogy ki mikor, mit kíván és mit képes befogadni belőle.
Pelgrim
Igen, a te ihleted is megbízható forrás, engedd meg, hogy megmagyarázzam:
Az első, amit tisztáznunk kell az, hogy a gondolat és az ihlet nem azonos egymással.
Az ihlet a minden bölcsesség, minden tudat, minden ismeret, minden tudás, minden képesség őszességéből, mint egy kimeríthetetlen forrásból bennünk és körülöttünk, folyton árad felénk és minden létező dolog felé. Úgy minden dologban vagy minden élőlénybe annyi értelmesség rejlik; annyi értelmességgel rendelkezik amennyi szükséges létrejöttéhez és fenntartásához.
Az ember erre annyiban kivétel, hogy a kifinomult idegrendszerével, az agyával képes szükségleténél többet befogadni ebből a forrásból. Az értelemet, amit így befogadunk nevezzük ihletnek.
Az ihlet egy nagyon röpke illanó tünemény és csak nagyon ritkán éri el tudatunkat egy jól körülírt meghatározott gondolat vagy képzelet formájában, általában csak úgy, mint egy halvány benyomás vagy megérzés. Figyelemre van tehát szűkség, hogy mikor tudatunkban megjelent felfogjuk azt és tároljuk vagy megjegyezzük. Most úgy van, hogy egy ilyen halvány illanó benyomást, vagy megérzést csak nagyon nehezen tudunk megjegyezni, tudatunkba, emlékezetünkbe tárolni. Arra van szűkség, hogy ezeket a megérzéseket, benyomásokat gondolatokba, mondatokba, képekbe foglaljuk. Itt követjük el a legtöbb hibát, ezeket a benyomásokat, ezeket a megérzéseket nagyon gyakran a saját meggyõzõdéseink, elképzeléseink, kívánságaink szerint foglaljuk gondolatokba, mondatokba, képekbe.
Ez történt azzal a fajta ihlettel, amire a vallások alapulnak, onnan származik a felekezetek különbözete és sokasága.
Míg az ihlet közvetlen az említett forrásból jut tudatunkba, a gondolat az ember szándékos cselekménye, úgy ahogyan az ihlet gondolatba foglalása is.
Ahhoz tehát hogy az ihlet, amely téged megillet, megbízható legyen, figyelemre és őszinteségre, vagy hűségre isteni kilétedhez van szűkség.
A gyakorlatban ez természetesen nem mindig ilyen világos, de figyelem és az őszinteség mellett van még két jó ismérv arra az esetre ha netán kételkednénk :
Az egyik az, hogy érezzük a dolgok igazságát, méltányosságát. A Másikat pedig úgy lehetne körülírni, hogy az igaz, a helyes ‘hangja’ erőteljes, magabiztos, míg a helyes ‘árnyékának hangja’ mindig valami korlátozást, veszteséget sugall.
-----------------------------
Jézus tanítása néhány évtizeddel halála után lett feljegyezve, valószínű 60 körül. Egy része kétség kívül saját emlékezetből, mint Szent János evangéliuma, a többi valószínű nem teljesen az írók saját emlékezeteiből.
pelgrim
Ha lenne "Istenek alkonya" az emberiség alkonyáról beszélhetnénk. Istentemetés, önmagad egyik felének megtagadása - ennyi következtetést Jung munkásságából azért ki lehet olvasni, aki nem egy pap volt, "csak" egy pszichológus. Aki azt mondta, érvényes az analógia törvény. Annyira hogy annak "végtelen" fogalma, belül - bennünk - kiterjedés nélküli pont.
Nem, ez nem belemagyarázás. Jézus tanítása fel lett jegyezve, gondolatai természetesen nem, ha azokat nem közölte, de azokra lehet következtetni. Aztán van olyan is, amit ihletnek nevezünk, az is egy megbízható forrás.
pelgrim
Igen, Jézus erről a Vezérlő Alapelvről beszélt, mikor a Mennyei Atyáról beszélt. Ez a mindent átjáró, mindent körülvevő, mindent fenntartó Vezérlő Alapelv válhat nekünk személyessé, mint ahogy Jézusnak személyessé vált, aki őt a mennyei Atyának nevezte.
pelgrim
„ilyen amikor a hit élteti az "Istenek"-et”
Van, aki azt állítja, hogy az anyagból származik az értelem, én azt állítom, hogy az értelemből származik az anyag; – e kettő közül a vajon melyik állítás, melyik hit helyes ?
A hit egy nagyszerű dolog, hatalmát máig csak nagyon kevesen ismerik teljesen, pedig mindenkinek elérhető. Teremthetsz és éltethetsz vele „Isteneket” anélkül, hogy terjedelmét vagy hatáskörét ismernéd. Talán már itt az ideje, hogy komolyan foglalkozzunk vele, nem az embertársaink osztályozására vagy elitélésére, hanem hogy megismerjük, hogy mit hozhat nekünk.
pelgrim
"Létezik azonban egy mindent átjáró és mindent körülvevő Vezérlő Alapelv, egy Hatalom, Bölcsesség és Szeretet kimeríthetetlen forrása bennünk és körülöttünk."
Ezt Jézus hasonlóképpen mondja:
hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem.
Igen szerencsére van a vallásoknak is élettartamuk, ugyanis a hajót se visszük tovább, ha már a partra szálltunk.
A Vezérlő Alapelvnek, amit az Isten szóval jelölünk meg, azonban nincsen, létét se bizonyítani, se tagadni nem tudjuk, valamint sem hajnalát, sem alkonyát.
pelgrim
Az Istenek, mint egy hatalmas, jóságos, középkori földesúr, aki sorsodat rendezi, valahonnan távolról a világot irányítja, aki az egyik embert megdorgálja, a másikat megdicséri, még valaki mást próbára tesz, stb., az ilyen fajta istenek alkonya eljött, azaz, némelyek számára soha nem létezett ilyen isten.
Létezik azonban egy mindent átjáró és mindent körülvevő Vezérlő Alapelv, egy Hatalom, Bölcsesség és Szeretet kimeríthetetlen forrása bennünk és körülöttünk. Ennek a vezérlő Alapelvnek nincs se hajnala, se alkonya, ez mindig volt és mindig lesz, ez örök.