A szovjet 588. éjszakai bombázó ezred, a csak nőkből álló szovjet repülős ezredek leghíresebbike, később gárda címet is szerző alakulat, a Szovjet Légierő alighanem kitüntetések terén is leginkább elismert egysége volt. 1942-ben a keleti front déli szárnyán fejtette ki működését, amely – más hadseregek mellett – a 2. magyar hadsereget is érintette.A Donnál lezajlott harcok egy kevésbé ismert vonulata ez, amelyet - magyar szemszögből - elsősorban a fennmaradt memoárok segítségével próbálok meg bemutatni, átérezhetővé tenni. videó: https://youtu.be/ortkT5OUYbo
Sosem könnyű a vesztes háborút befejezni. A nagymajtényi zászlóletétellel megőrizték büszkeségüket a kurucok, 1849-ben Rudiger tábornok előtt tette le a fegyvert a honvédség Világoson, a papírokat pedig a Bohus-kastélyban írták alá. S 1945-ben? Május 1-jén, Nagyőszy altábornagy, miniszterhelyettes Tannban a vezérkarral egy amerikai alhadnagynak adta meg magát! Szálasinak Mattseeben egy hadnagy jutott.... részletek:
Aktívan csak egyetlen század állt ellen, az újvidéki vasúti híd biztosítói, illetve a folyamőr zászlóalj nem hagyta magát lefegyverezni, s fél napon keresztül farkasszemet néztek a németekkel, akik utána elvonultak. Érdekes megismerni, hogy milyen trükköket vetettek be a megszállók és a harc menetét:
Többsége már a fogolytáborokat sem érte el. Vagy lemészárolták őket, vagy megfagytak. A táborokban többségük elpusztult, az embertelen bánásmód, a köztörvényes lágerkápók kegyetlenkedései, az elégtelen táplálkozás, és a higiénés állapotok (valamint az orvosi ellátás hiánya) miatt. A lemészároltaknak és megfagyottaknak legalább könnyebb volt a haláluk.
>más egységeket is bekerítettek nekik mégis sikerült kikecmeregni a katlanból...
A magyar hadtörténelem egyik fekete napja, meg ami utána következett. A rengeteg honvéd, aki a végtelen hómezőkön pusztult el. Ahány kiadvány, annyi adat a veszteségekről. Talán a következő áll a legközelebb a valósághoz: a 43 január 1-jei 196 ezer főből 49 ezer halott, 50 ezer sebesült, 28 ezer fogoly ( a magasabb adatok mögött valószínűleg a 2. HDS. teljes harctéren töltött állhat). A sebesültek egy része később halt bele a sérülésekbe, illetve a fogságba esettek közül elhunytak pontos számát sem tudjuk. Annyi biztos, hogy sokan nem tértek haza közülük, arányuk valahol a 1/3- 1/2 között lehet.
gondolom az orosz utakról, partizánokról, télről és a magyar egységek gépesítettségi fokáról hallottál...
"Stommékat, mivel a parancshoz híven állásban maradtak bekerítették a Don térségében, nem volt esélyük páncélosok, teherautók nélkül kitörni és visszavonulni. Felesleges lett volna lemészároltatni a katonákat. "
más egységeket is bekerítettek nekik mégis sikerült kikecmeregni a katlanból...
Gondolom utánpótlásszállításról hallottál. Nem egész téli készletet kellett beraktározni.
Egyébként a jó téli kiképzés nagymértékben csökkentette a veszteségeket, illetve még a nehézfegyverzet hiányát is pótolta részben... lást az emlegetett finneket, az oroszok ott is sokszoros nehézfegyverzet fölényben voltak, mégse tudták lerohanni őket (s nem csak az őserdőben).
Sepp Dietrich-t jó katonának tartod?
A háború végén megvédte a Division Liebsandarte Adolf Hitler katonáit, mikor a skizofrén führer tombolt a gyors dunántúli visszavonulás miatt. Végül a megkülönböztetőjelzésüket vesztették, ami nem volt olyan veszteség, mintha bekerítik, felmorzsolják az alakulatot a Bakonyban.
Stommékat, mivel a parancshoz híven állásban maradtak bekerítették a Don térségében, nem volt esélyük páncélosok, teherautók nélkül kitörni és visszavonulni. Felesleges lett volna lemészároltatni a katonákat.
Ezek annyit számítottak mint halottnak az aszpirin...
Nehézfegyverzet és a gépesített alakulatok hiányoztak mnem a síléc meg az iglo
"A csapatok ellátása minden kritikát alulmúlt, miközben az élelmiszerrel, felszereléssel, lőszerrel telt raktárakat a visszavonulók kénytelenek voltak felégetni, hogy ne kerüljön az oroszok kezébe - a logisztika is a parancsnok felelőssége. "
bammeg a honvédség egy télre rendezkedett be nem egy napra.. ha december végén kiosztják a traktárakat nem lett volna kaja jan. elején sem....
"Jány az utolsó pillanatban is a szövetségesi "kötelezettségeket" akarta teljesíteni, s nem a csapatait menteni - ezért is tartom erkölcsileg többre Stomm Marcell tettét, aki feloszlatta hadtestét, s menekülés helyett osztozott katonái sorsában, még a lába is lefagyott. Az én szememben Stomm becsületesebben járt el, mint Jány."
Jány parancsot kapott katona volt...
Stomm is f.szságot csinált....
Azok az egységek tagjai jutottak általában haza többségében akik együttmaradtak és megpróbáltak visszajutni a saját csapatokhoz...
Attól tartok a történtek ismeretében ez filmhíradó szintjén maradt, vagy nagyon szűk kört érintett, s abba maradt a folyamat... a katonák döntő többségének sejtelme se volt sajnos a téli hadviselésről, ezért is volt olyan magas a fagysérülésekből keletkezett veszteségek aránya.
Ellenben:érkeztek finn kiképzők a 2.hadsereghez,ahol elsősorban további kiképzőket készítettek föl,erről korabeli filmhiradó is szólt.
A Jány kontra Stomm féle hozzállás a problémához ma is vitatott,a kivűlállók (nem katonák) Stommnak adnak igazat,míg az egykori hiv.állomány inkább Jány eljárását látja helyesnek,elsősorban gyakorlati okok miatt.
Nemrégiben volt szerencsém beszélgetni egy távoli idős rokonommal és faggatam az "élményeiről" A legérdekessebb számomra az volt, hogy munkaszolgálatos volt az erdélyi bevonulás alatt 3 hónapig, de nem vallási vagy politikai okokból (egyszerű református paraszt ember) hanem a szeme miatt. Ez volt az új számomra, hogy a fegyveres szolgálatra alkalmatlanokat is elvitték muszosnak. A másik meg a ruszkik bevonulásakor befogták szekeret hajtani, de onnan megszökött, majd megint "megtalálták" és besorozták (ahogy ő monta a magyar hadseregnek sem volt jó meg a németeknek se, de az oroszoknak igen), de onnan is megszökött mielött elvitték volna és hónapokig bújkált míg lecsendesedett a helyzet.
Egy topickal arrább került szóba Jány Gusztáv német kitüntetése apropóján a hadvezéri teljesítménye, de a kifejtés ide illik, így itt folytatom.
A parancsnok, régi kifejezéssel élve, "mint jó atya" köteles gondoskodni arról, hogy beosztottjai a lehető legjobb kiképzéssel, felszereléssel, vezetés mellett induljanak csatába. Amennyiben jelentős elmaradások vannak, akkor ezt köteles jelenteni feletteseinek, kérni a pótlást, amennyiben nem történik meg, akkor lemondhat, kérheti áthelyezését - a németeknél nem egy esetben megtörtént, hogy vezérkari tisztek kérték csapattiszti beosztásukat.
A 2. magyar hadsereg felszerelésének számos hiányossága volt, azonban legalább ilyen fontos a kiképzés hiányossága. Amit részben orvosolni lehetett volna ( pl. a felvidéki, erdélyi katonák, akik a telet, hideget, havat jobban ismerték kisebb veszteségeket szenvedtek, mint a nagyvárosiak) akár a téli viszonyokat ismerő (lásd: hegyivadászok) tiszthelyettesek által vezetett gyors átképzéssel, ami nagyban javította volna a személyi állomány túlélési esélyeit ( pl. ilyen "apróságok" : nyílt terepen hófúvás idején hófalat kell emelni a széllel szemben, mögötte összebújni, s nem fagynak meg... síléc használata, ha az nincs, akkor hótaposó talp készítése vesszőkből, meg egy darab rongyból - s nem roggyal térdig a hóba, hanem a tetején el tud menni... ) Ezek nem csak a személyi állomány túlélési esélyeit javították volna, hanem a harckészséget is. Non plus ultra - a finn hadseregtől is lehetett volna ősszel két tucat kiképző őrmestert kölcsönkérni, akik a téli háború tapasztalatai alapján megtaníthatták volna a magyarokat, hogyan lehet az áttört páncélos erőket a hóban harcképtelenné tenni, vagy erdőben kis létszámmal kifárasztani a túlerőt. (lásd: Mannerheim emlékiratai, amelyben egyébként a magyar segítségről nagyon meleg szavakkal írt - tehát viszonozták is volna, ha van kérés).
A csapatok ellátása minden kritikát alulmúlt, miközben az élelmiszerrel, felszereléssel, lőszerrel telt raktárakat a visszavonulók kénytelenek voltak felégetni, hogy ne kerüljön az oroszok kezébe - a logisztika is a parancsnok felelőssége.
Jány az utolsó pillanatban is a szövetségesi "kötelezettségeket" akarta teljesíteni, s nem a csapatait menteni - ezért is tartom erkölcsileg többre Stomm Marcell tettét, aki feloszlatta hadtestét, s menekülés helyett osztozott katonái sorsában, még a lába is lefagyott. Az én szememben Stomm becsületesebben járt el, mint Jány.
Egyik rokonom 22-es évjárat, bevonult 41-ben, 45-ben elfogták Burgenlandban és hazajött 53-ban, aztán itthon még volt egy kis internálás, pedig nem csinált semmi különöset, csak légvédelmi lövegparancsnok volt (a 4 év alatt lelőttek 3 gépet, köztük egy IL-2). Kedvenc "meséje" a Malenkij Zemja ( Krim-félsziget). Mikor gyerekkoromban vetítették a 20 részes szovjet világháború történetet, s ezt vetítették, az öreg majd agyvérzést kapott, csak azt hajtogatta: ezek hazudnak....
Apám ugyanúgy Focsaniban volt először, mint annyi más fogoly. Ott földbe vájt lyukakban kellett lakni. És kitört a járvány is. Azt hiszem, a tífusz. Ekkor határozták el apámék, hogy önként jelentkeznek a következő, Szovjetunióba induló transzportba, mert úgy érezték, hogy ha ottmaradnak, végez velük a járvány.
Ennek viszont az volt az ára, hogy még messzebb vitték őket.
Végül Kurszkba kerültek, azaz onnan kicsit nyugatnak. Tőzeget bányásztak, építkeztek, hasonló nyalánkságok. De túlélték.
Amikor megérkeztek - az úton először Harkovban kaptak enni - kiderült, hogy énekkarba lehet jelentkezni. Ami azzal járt, hogy pont a leghidegebb időben nem kellett külső munkára menni. Ezzel kihúzta a telet, később már edzett fogolyként jobban ismerte a dörgést. Mert tudjuk, mindig az első idő a legrizikósabb a túlélés szempontjából.
Kaja az nem nagyon volt elég. Az oroszok is nélkülöztek, ezt a foglyok tudták, hiszen dolgoztak együtt civil orosz munkásokkal is később.
A lakosság nem volt barátságtalan, bár egyszer at őzegmezőn jól megkergették őket, amikor kiderült: magyarok. Úgy látszik nem mindenhová "keresztet, földet, szabadságot" vitt a magyar hadsereg sem. De általában nem volt a magyarok ellen az orosz lakosság.
Amikor 1947 szeptember 26-án hazajött, nem tudom, hány kilós volt, de fél évig mindig ő kapta és fogyasztotta el a teljes kaja felét a családban, pedig többen voltak....
1 Történet. Gyűjtőtábor valahol Moszkva elött. Német és magyra foglyokat etettek az oroszok. Nagyon kiéhezett, lefáradt foglyok voltak mind. A magyaroknak száraz kenyeret, meg valami főtt krumplifélét adtak, a németeknek meg valami gulyásfélét, nagyon zsirossat. A magyarok morogtak is hogy ők miért nem azt kapják? Aztán meginditották a fogyolkat Moszka utcáin, a széleken a sok orosz bámulta a menetet. Nos a legyöngült gyomrú németekben elöbb utóbb megindult a zsíros kaja, és rendesen összerondították magukat, de meg nem állhattak, úgy kellet vonulniuk. a sok orosz meg nézte őket. Akkor értették meg a magyarok hogy miért a németek kapták a gulyást.
Boldogult anyai nagyapám volt a háborúban. Mesélt néha, de nem írta le, én meg kicsi voltam nem jegyeztem meg mindent. Frontról, fogságról.
Sajnos nem tudom melyik seregben szolgált de mintha lovas-tüzér ? tizedesként. Mesélt arról hogy a lovaknál a napi tisztogatáskor annyi port kellet kitisztíttani a szőrükből, amenyivel egy vájatot egy falapon fel kellet tudni tölteni.
Illetve, sejtem hogy talán nem a doni másodikban volt hanem Galíciában harcolt.
Mesélt egy frontjárőrröl. Fenyveserdőben voltak, és őt, meg két bakát előreküldték járőrbe. Pk meg mentek előre de nem akarózott már a partizánokkal(?) találkozniuk ezért vagy fél óra után megálltak és csak figyeltek. aztán visszamentek és jelentették hogy minden csendes.
Azt hiszem, nem ez a topik volt volt , amin keseregtem, alig vannak már a veteránok. Hanem a Könyvajánló. de talán most ide illlik, amit szeretnék mondani.
Azt már szintén írtam , hogy apám a 33. székely honvéd határvadász zlj. 2. erődszázadában teljesített szolgálatot 1944-ben. Nagyilván.
Ma - vasárnap lévén - felkerestem a szüleimet. Már akkor gyanakodtam , amikor apám egy budapesti telefonkönyvet cipelt a hóna alatt. Aztán elvonult telefonálni. Egy régi katonatársának a számát kereste ki, csak úgy. M.S. budapesti lakosnak. Aki ugyanott főírnok volt.
És csoda történt! Ő volt az.
61( hatvanegy !!) éve nem beszéltek egymással. Amióta 1944 november 5-én ketten terepkutatóként éjjel végigjárták a tiszafüredi hídfő elhagyott állásait. Ja! Hárman voltak. Ők ketten, meg a majré:-)
Apám másnap fogságba esett. Szelényi György főhadnagy parancsnok - aki azóta elhunyt - és M.S. szakaszvezető később , valamelyik Tarna nevű faluban szintén.
Hallgattam őket: "emlékszel, amikor "?. Hosszan beszéltek.
Kissé késve, de: úgy néz ki, hogy a német fogságba esett 5.7 millió orosz katona közül 4 millió halt meg.
A forrás eMM 2095-ös hozzászólása a 2. világháborús topikban, amikor erről a témáról vitatkoztunk, ő nézett utána.
Hogy a másik oldalról is essék szó: nagybátyám 1943. januárjában olaszokkal együtt fogságba esett egy faluban. A zászlóalja az egri ezredhez tartozott, gyakorlatilag a legdélebbi magyar egység volt talán. Éjszaka átment az olaszokhoz, mert fázott, azok meg jobb helyen, valami pajtában voltak. Segítségükkel feljutott a padlásra, és reggel az oroszok - amikor az egy veremben összegyűjtött magyarokat és a mondott olaszokat elhajtották, őt otthagyták. Ment hát tovább és kijutott a saját csapatokhoz.
Azokról a bajtársairól, akiket a veremben hagyott és nem mentek vele, soha többé nem hallott.
Nem állította senki se, hogy ők voltak, sőt... olvass vissza, csupán egy hipotézis egyik eleme, hogy képesek lettek volna rá. Amíg nincs dokumentumokkal bizonyítva ki bombázta Kassát minden lehetőséget figyelembe kell venni. Utána természetesen a realitásnak megfelelő sorrendbe állítani.
Mellesleg azért nem kell szentnek nézni őket, csináltak sok trükköt, hadijoggal ellentétes disznóságot, s még szövetségesüket is megtámadták, mikor úgy hozta érdekük, lásd: 44.március 19. - remélem ezt nem nevezed baráti segítségnek, mint az oroszok tették később 40 éves itt tartózkodásukkal kapcsolatban:)
Egyébként ekkor is bedobtak egy trükköt, mikor vasúti szabotázst színleltek, hogy a páncélosokat kirakodhassák.
mind1, akkor pampogjatok német támadásról, ha alá is tudjátok támasztani. akár fotóval, akár olyan bizonyítékkal, ami megállja a helyét. addig meg nem kell arról beszélni, h a szövetségesét megtámadta volna No..........
