Én számokat szeretnék látni, amivel cáfolni vagy megerősíteni lehet a Pokorni levelet.
Úgy tünik eddig, hogy a minisztériumnak sincsenek pontos adatai. De akkor honnan szedték ki a honlapjukon szereplő megállapításokat?
Számok pedig nincsenek egyik oldalról sem. De azt hiszem az adatokkal a minisztériumnak kéne szolgálni, mivel ők vannak birtokon belül.
Gondolom, tapasztalt szülö vagy, - legalább három-négy leszármazottad koptatta már az iskolapadokat...
Nem az a baj, hogy mi zúdult az emberiségre, hanem az a baj, hogy az átlagember képtelen szelektálni. És hát annak rendje -módja szerint a könnyebb megoldás felé fordul, - a készregyártott szellemi élvezeteket kultiválja, - nem igazán szereti megdolgoztatni az agyát, és mint te is, iparkodik az életét szellemi panelekkel kipárnázni...
Nem a müvelödésre fordítható idö hiányzik itten, hanem a szándék,- de lehet, hogy ez nem is lenne baj, ha a kialakult helyzethez alkalmazkodva próbálnánk mégiscsak valahogy kreativitást és fantáziát gyurmázni a gyerekek kobakjába...
A régi korok és a mai kor közötti különbség pedig nem a morzebillentyü és az IE6 közötti különbségben merül ki, mert ilyen alapon te sem különböznél a középkor emberétöl, aki a boszorkányok máglyán pörkölését favorizálta, hiszen a ló és az ürhajó között sincs túl sok különbség, - mindkettöt távolságok legyözésére használja az ember, ugye...
Egy teljesen új gondolkodásmódot kellene kialakítani az oktatással kapcsolatban, - leszámolni a köbevésett szokásrendszerrel, és a mai kor emberét ma kikísérletezett új, és korszerqen hatékony módszerekkel a kornak megfelelö iskolarendszerben kellene felkészíteni a holnap feladataira...
Ez az elmúlt 15/40/1000 év dumád meg roppant avas. Nem az évek és nem a hatalmon levö politikai pártok számítanak, vagy csak alig.
A nagy baj az, hogy a pedagógia, mint tudomány nem fejlödött az elmúlt évszázadban szinte semmit sem.
Tehát meg lehet állapítani, hogy az a társadalmi környezet, amelyikben az iskola dolgozik, alapjaiban megváltozott.
Ez a változás nem abban manifesztálódik elsösorban, hogy a Kádár rendszer helyett most a nemistudommilyen rendszerben élünk, - ez szinte elhanyagolható eleme a változásoknak.
Viszont az informatikai forradalom, a vizuális kultura új módszerei és technikai lehetöségei teljesen megkérdöjelezték az oktatás alapját képezö hajdani módszereket, - megváltoztatták magát az embert is alig néhány évtized alatt.
A ma gyermeke nem meséken nö fel, hanem a televízió rajzfilmjein, akciófilmjein, a pornón, - nem olvas, hanem a filmeken keresztül jut élményekhez, a világot a televízión keresztül ismeri meg és elfogadva az ott felkínált életvezetési modelleket a saját életét azokhoz igyexik igazítani.
Nem az a baj föként, hogy a vizuális kultura dominál, hanem az, hogy az olvasás, a mesék fantáziafejlesztö hatása - a "belsö mozi" - hiányzik, és a szellemi "készételhez" szoktatott egyéniség könnyen manipulálhatóvá teszi az embert.
Szerintem ez a helyzet a kor pedagógiájának kihívása, és erre nem kínál semilyen épkézláb megoldást a mai iskola, - XIX. századi módszerekkel és ismeretanyaggal és oktatási - nevelési módszerekkel akar megfelelni a mai kor követelményeinek.
Ebben lenne a pedagógusok felelössége is: a könnyebb megoldást választva toszigálják maguk elött a problémát, - egyre nehezebben megfelelve a tananyaggal, a gyerekkel, a társadalmi környezettel való bírkózásban, vagy esetleg nekilátnak bátran kísérletezve új eljárásokat kifejleszteni, új szemléletet kialakítva létrehozni a XXI. század iskoláját.
Ebben az iskolában bizony sok minden furcsa lesz a ma emberének, de talán hiba lenne további kétszáz évig változatlanul azt oktatni, hogy hogyan kell rézágyút és harangot önteni, meg virágénekeket énekelni...
Számomra még az is furcsa, hogy a jobboldali emberek általában görcsösen ragaszkodnak a nyilvánvalóan elavult szervezetekhez, módszerekhez és elvekhez, pedig hát azt állítják, hogy ök éreznek igazán felelösséget a nemzetért.
Márpedig az eredmények azt mutatják, hogy a nemzetközi összehasonlításban egyre gyengébben állunk helyt. Hát akkor hol itt a felelösségérzet?
Hogy is van ez? Szerinted egy egyetemi tankönyv alacsonyabbrangú munka, mint egy szakkönyv? Szerintem szakkönyvet sokan írnak, az egy rang, ha tankönyv válik belőle. Te fordítva látod?
Korántsem vagyok elégedett önmagammal. A te primitív, személyeskedő vitakultúrád például még hiányzik a repertoáromból. Hol lehet ezt a tiédhez hasonló tökéletességgel elsajátítani?
Látom, nehéz felfognod a lényeget. Tisztelem azokat a tanárokat, akik értik a szakmájukat. (Magasztosabban: hivatásukat.) Sajnos nagyon ritkán találkozom, találkoztam ilyenekkel. Ez a baj. Nem nekem, hanem az országnak. Ismereteim döntő részét nem tankönyvekből, hanem szakkönyvekből szereztem. A személyeskedésen kívül is van mondanivalótok? Persze könnyebb belekötni a hozzászólóba, mint ellenérveket találni a hozzászólásra.
Köszi, átérzem én is a pillanat magasztos voltát. Már csak egy autogramot kéne szereznem tőle. Mit gondolsz, szerinte a könyveket, amikből tanult, kik írhatták? Tanárok biztos nem.
Belőled folyamatosan ömlik az ostoba előítéletesség? Tucatnyi tinilány-korú ismerősöm többsége imádja a verseket, rendszeresen olvas olvasható klasszikus regényeket, drámákat is. Biztosan én forgolódom szellemi-elit-tinilány-körökben.
"De kár, hogy kevés van nálunk az ilyen emberekből..!" Több van, mint gondolnád. Mindig akadt társaságom, akikkel agyon lehetett csapni az időt, amíg a becsületes, ámde csigatempóban haladó többségnek félremagyarázták, amit a könyvekből töredék idő alatt el lehetett sajátítani korrektül. Akkoriban az volt a jelszó, hogy az életnek tanulunk, nem az iskolának. Az is baj, hogy komolyan vettük?
Nem érted te eztet. Csak a felszínt látod, a mélyréteget nem.:) Tudod hány gondolati síkja lehet egyetlen versnek? Én sem tudom persze, de jól hangzik.
A szeretkezésről is írtak már millió verset, regényt, tudományos művet. Aztán a szűzlányok mégis teljesen másra számítanak, mint amit jó esetben megtapasztalnak az első együttlét során. De biztosan helye van a verselemzéseknek, kötelező olvasmánynapló írásnak, az életrajzi adatok magoltatásának, többszáz órában. Ha más nem, addig sem unatkozik a gyerek. Legfeljebb utálkozik. A megaskultúra megszerettetésének nyilvánvalóan ez a leghatásosabb módja.
Nekem se tecc, hogy olyan valaki tegez le válogatatlanul mindenkit, aki besúgóként szerzett "érdemei" elismeréseképpen bitorolhatta a közársasági elnöki széket, de ettől még ez van (volt).
Az az újság meg azért sok mást is közölt több éves pályafutása alatt mint az a nyamvadt Bácsfi-interjú.
Szóval kevesebb erőlködés, kevesebb izzadságszag...
No: milyen zsenivel hozott össze a sors! Hát kérj engedélyt meghunyászkodni, hiszen ki van csukva, hogy egy ilyen menő összelopta vagy örökölte volna az induláshoz szükséges tőkét!
De kár, hogy kevés van nálunk az ilyen emberekből..!
Munkatársaim véleménye az, hogy a cégemben én dolgozom meg leginkább a pénzemért. A te véleményed rólam, már ne is haragudj, de teljesen indifferens. Fogalmad sincs, mit csinálok, fogalmad sincs ki vagyok, de azért határozott véleményed van rólam. Hadd hívjam fel a figyelmed, hogy én azokról a tanárokról mondtam véleményt, akiked foglalkoztatni próbáltam, vagy akik valaha tanítani próbáltak volna, ha lett volna hozzá tudásuk. Az én véleményemnek tehát van alapja, a tiédnek maximum a primitív indulat. A kezdőtőkét se nem örököltem, se nem loptam, még csak össze sem kuporgattam. Ugyanis nem kellett több a cégem elindításához, mint ami egy viszonylag normális fizetés mellett minden erőfeszítés nélkül félretehető. Konkrétan néhány százezer forint. Lövésed sincs, mi szükséges egy sikeres vállalkozáshoz, de azért osztod az észt. Hatéves korom óta nekem tanár nem tanított meg semmit. Ami tudásom van, azt kedves közreműködésük ellenére szereztem meg. A rámkényszerített órákon, előadásokon vagy olvastam, vagy csajoztam, vagy unatkoztam. A hülyékre szabott csigatempó nem nekem való. A logikus gondolkodás képesség, amit nem lehet megtanítani, max fejleszteni valamelyest, ha van. Némi fogalomzavarban szenvedhetsz, de nem próbálom meg kitalálni, mire gondolhattál.