Nem kell azon erőlködni, hogy olyan idézeteket találj, ami önmagában felhozható érvként, inkább menj, süss vmi finomat, mint ilyeneken izzadj... :-)))
Mert azon filózni, hogy egy ide akkreditált nagykövet nincs tisztában a körülötte folyó dolgokkal, ha olyat mond, ami nem tetszik nekünk... szóval ez igen koherens, kéremszépen... :-))))
Na szal akkor szólj majd, ha elolvastad, magyarul kiadta a Zrínyi kiadó, hátha úgy könnyebb lesz szöveget értelmezni.
ne haragudj, nem akartam megzavarni az ünnepi pihi alatti lazító mantrádat a kialakult világképedbe nem illő tényekkel, így ezért már csak kíváncsiságból kérdezem, mit akartál mondani az uccsó mondatoddal?
"Az USA '33-41 közötti nagykövete, J.F. Montgomery is minden bizonnyal merő tévedésből tette meg könyve egyik fejezet címének azt, hogy 'Menedékhely egymillió zsidó számára', nemdebár? "
Na lya, nem tévedésből, hanem baromságból, mert ő sem zsidó volt Budapesten, hanem usak nagykövet.
"Igen, és almát is lehetett kapni ott is, itt is. Sőt, azokban az országokban is ittak sört! "
Még a zsidók, is és ez is egy jelentős különbség......
"Na nehogy már az említett országokkal gyere, mikor körben és keletre már vidáman és önként gyilkolászták a zsidókat... Inkább a palesztina előtt elsüllyesztett és az USAból visszafordított zsidó menekültes hajókon filózz. "
Na azér az ilyenről jobb, ha ez a ország hallgat, aki a szomszédos háború idején még a magyarokat sem engedte be a országba legfeljebb internálva.....
"Magyarország ugyanugy nem volt megszállt ország, mint az emlitettek."
Igen, és almát is lehetett kapni ott is, itt is. Sőt, azokban az országokban is ittak sört!
Na nehogy már az említett országokkal gyere, mikor körben és keletre már vidáman és önként gyilkolászták a zsidókat... Inkább a palesztina előtt elsüllyesztett és az USAból visszafordított zsidó menekültes hajókon filózz. Azok az országok sem voltak megszállva... :-PPP
"Lyut eszembe, akkor tessen itten paradicsomot emlegetni, ha teccett volna zsidónak lenni akkoriban Budapesten."
'Paradicsom' viszonylagos kifejezés, te is jól tudod, mellesleg nem én emlegettem.
Az USA '33-41 közötti nagykövete, J.F. Montgomery is minden bizonnyal merő tévedésből tette meg könyve egyik fejezet címének azt, hogy 'Menedékhely egymillió zsidó számára', nemdebár?
Magyarország ugyanugy nem volt megszállt ország, mint az emlitettek.
Lyut eszembe, akkor tessen itten paradicsomot emlegetni, ha teccett volna zsidónak lenni akkoriban Budapesten.
Egyébként még azok a galád német megszállók sem alkalmaztak fizikai kényszert senkivel szemben, hogy vigyék szét az elfüstöltek párnaciháit.
Valahogyan olyan önkéntes dolog volt és csupán az MSZP gondolta, hogy emlékül egy egézségügyi programot köll elnevezni a kor egyik jelentős alakjáról, aki hatékonyan tett azér, hogy az orvosok körében se legyen meg az a tulreprezentácilyó::)))
Nyílván Anglia, Svájc, Spanyolország, Svédország meg maga volt a pokol.
Legyél mán észen, Budapesten kivül különösen paradicsomi állapotok a musszos századokba voltak, meg a marhavagonokba.
Hát a megmentők többen lettek volna, ha nem vesznek folyton össze, hogy ki jelencse fel a szomszéd zsidót a párnaciháért, meg az ezüst kskanálért.
Elhiszem, hogy szar is volt visszaadni, de hogy is írja Márai, szóval rendesen ki lett csavarva az a kis német baksis, abból a lyó magyar keresztény középosztálybeli kezekből...
Budapestet a II. világháborúban a német megszállásig Európa zsidóparadicsomának hívták.
Akkor vajon sacc mennyi "megmentőnek" kellett volna lennie - tekintettel arra, hogy minden 8. budapesti lakos zsidó volt akkoriban?
"Kár, hogy nem voltak még sokkal többen, aki így tettek volna."
Szándékos, vagy véletlen "tévedés" az, amit sugallsz?
Az a helyzet, hogy sokkal többen voltak, akik segítettek, bújtatták, szöktették az üldözötteket. Azt hiszem, van egy "nagykönyv", ahova feljegyezték a segítő "nemzsidók" neveit. És nyilván voltak olyan segítők is, akik neve homályban maradt. Tudsz róla? Nem? Ezekre nem vagy büszke? Vagy letagadod az önfeláldozásukat? Ezzel viszont a segítségüket is letagadod - mintha azt szeretnéd, hogy bárcsak ne segítettek vona rajtuk. Most akkor mi van?
ezek szerint a nyilasok tenyleg vittek embereket a dunapartra es belelottek oket? azt hittem hogy ez valami hulye hazugsag. mi volt az oka hogy igy jartak el? valami szemelyes erzelem? vagy elvettek a dunaba lottek javait? ez tenyleg igaz volt? karady katalinrol szolo tortenet ezt bizonyitja.
es errol nem is beszelunk? volt valaki mas csoport is akiket a dunaba lottek valakik? az oroszok kiket lottek a dunaba? a kommunistak mikor es kiket lottek a dunaba? ez egy normalis eljaras? a hos magyarok akik eletuk aran is vedelmeztek magyarorszag szabadsagat ilyet csinaltak? es meeg gyerekeket is? hiszen karady katalin ha jol olvasom gyerekeket mentett meg. a felnotteket meg belelottek a dunaba?
es ezeknek az embereknek, ennek az eszmeisegnek ma vannak kovetoi? nem szegyellik a pofajukat? nem felnek istentol? istentagadok valoszinuleg mert istenhivo ember ilyen aljassagra nem LEHET keepes!
Karády Katalin "Környezete azt is tudta róla, hogy németellenes és emberiességi okokból védi a zsidókat. 1942-ben bíróság elé állították, majd magas pénzbüntetésre ítélték, mert közbenjárására hazahozták az orosz frontról a munkaszolgálatból G. Dénes György zeneszerzőt, mindenki Zsütijét" - hangzott el a méltatásban. A német megszállás után Karády Katalint letartoztatták tábornok barátjával együtt, megkínozták, de szeptemberben elengedték őket. Egy csapat gyereket, (köztük Gömöri Jánost) a Duna-parton úgy mentett meg a kivégzéstől, hogy a nyilasoknak ékszereket és aranyat adott. A gyerekeket a saját lakására vitte és ott gondozta őket a felszabadulásig.
Köhler Ferenc lazarista páter a magyarországi német megszállás és a Szálasi-kormány idején Angelo Rotta pápai nuncius megbízásából, élete kockázatásával több száz üldözöttet mentett meg a biztos pusztulástól. Megbízása úgy szólt, hogy utazzon Hegyeshalomra és a rendelkezésére álló pápai menlevelekkel igyekezzen minél több embert leszedni a Németországba indított vagonokból. Menleveleket csempészett be a budapesti gettóba, gyógyszert és élelmiszert szerzett a rászorulóknak.
Peitl Róza-Katalinnak több mint kilencvenen köszönhették életüket. A Szociális Testvérek Társasága remetekertvárosi házában dolgozott, ahol Slachta Margit kérésére minden üldözöttet befogadott és élelmet biztosított védenceinek minden ellenszolgáltatás nélkül.
Szabó Gyula 1944-ben tartalékos őrmester volt. Hamis paranccsal 22-24 zsidó munkaszolgálatost kimenekített szülővárosába, Gyöngyösre, elrejtette őket présházában, és élelmezésükről is gondoskodott.
Gallasz Katalin és testvére, Rozália annak idején otthonában rejtett el egy munkaszolgálatos férfit, aki a mai napig tartja a kapcsolatot megmentői rokonaival.
Maros József karmester volt, aki befogadott egy zsidó munkaszolgálatost. Később elhalt bátyja anyakönyvi kivonatával igazolványt szerzett a menekülőnek, így megmentette őt a haláltól. Pénzt és keresztény papírokat adott egy nőnek és édesanyjának is, akik a dokumentumok segítségével megszöktek az erőltetett menetből és megmenekültek. Maros József felesége távoli rokonait is megmentette.
Trom Aladár zsidó lányt vett feleségül. A német megszállást követően kimenekítette feleségét és kisfiát a védett házból. A család barátjának és a férfi édesanyjának hamis születési anyakönyvi kivonatokat szerzett és befogadta őket balatonlellei házába. Ott bújt meg a feleség testvére és annak két lánya is.
Zámbó Mária hosszú éveken át házvezetőnő volt a Schwarcz családnál Budapesten. A német megszállást követően rendszeresen csempészett be a csillagos házba élelmiszert a nagymamának, a 8 éves kislánynak és édesanyjának. A Szálasi hatalomátvétel után egy csapat nyilas rátört a csillagos házra, az anyát halálmenetben elindították Németország felé, a kislányt gettóba vitték. A nagymama reumatikus fájdalmak miatt ott maradt egyedül. Zámbó Mária rátalált és hazavitte magával. Az asszony később megszökött a halálmenetből, visszatért Budapestre, megtalálta édesanyját és gyermekét.
Jászai Jánosné Oláh Erzsébet élelmet csempészet be a nyíregyházi gettóba korábbi közvetlen szomszédainak. Felháborodott azon, amikor az elhurcolt zsidó családok lakásait kifosztották; többszöri feljelentésre letartoztatták és elítélték. Hét hónapot töltött internáló táborban.
Körmendi Dezső szerelőként motorbiciklivel járta a várost és közben ételt vitt be a gettóba ismerőseinek, emellett hamis papírokat szerzett, menekülteket fogadott be lakásába.
Varga József mozdonylakatosként dolgozott, a felesége házfelügyelő volt. A nyilas uralom alatt az épület védett ház lett, ahová sok gyermek került a Vöröskereszt közvetítésével, mert szüleiket elhurcolták. A férfi egy asszonyt és kétéves kisfiát átvitte ebbe a házba, ezzel megmentette az életüket. Később feleségével megakadályozták, hogy védenceiket a nyilasok a Duna-partra vigyék kivégezni. A házaspár orvossággal és élelmiszerrel is ellátta a házban tartózkodó zsidó gyermekeket és felnőtteket.
Jurinkovits János zsidó lányt vett feleségül és hét gyermekük született. Amikor elkezdődött a zsidóüldözés, a család Budapestre jött egy szükséglakásba, ahol a férfi feleségének rokonait is befogadta: felszedte a fapadló egy részét, gödröt ásott, abban húzódtak meg éjszakára a férfiak. Egy anyát és újszülöttjét egy hordárkocsival, krumpli és alma közé rejtve szöktette ki a kórházból. Budapest bombázásakor találat érte a lakást, három gyermekük meghalt; a bújtatottak közül mindenki épségben megélte a felszabadulást.
