Sziasztok!
A következő problémában szeretném a segítségeteket kérni.
Pici fiúnk most 3 és fél éves, óvodás. Bár nagyon szeret bejárni, állandóak a panaszok rá, hogy nem vesz részt a közösségi munkában, ritkán rajzol, nem fest, a tornaórán sem vesz részt, pedig otthon állandóan fut, labdázik, birkózik, imádja a sportot. Már kézállást gyakorol, de egyéb dolgok is érdeklik (mi mindketten rendszeresen sportolunk, a nagyszülei is, úgyhogy erre való hajlam elég magas).
Gyakorlatilag szinte mindenben az utolsó, minden újtól fél. Sokszor dacos, és kezelhetetlen. Legtöbbször önállóan játszik, vagy egyedül, vagy a többiek társaságában.
Az is zavar minket, hogy az óvodában történtekről nem, vagy csak nagyon keveset hajlandó beszélni, mesélni. A verseket mondókákat is nehezen kezdi el, mondjuk utána szinte leállíthatatlan 
Ugyanakkor ezek a problémák otthon nem jelentkeznek. Önállóan rajzol, festeget, építőkockázik, stb. Ami igénye: hogy állandóan legyünk a közelében, olyankor büszkén mutogatja mit csinál. Ez nem azt jelenti, hogy ott üljön valaki mellette állandóan, hanem, ha hívja, akkor menjen oda, és nézze meg mit is készített.
Hatalmas a szeretetigénye, és úgy érezzük ezt most az óvodában nem kapja meg. Igaz, ott több gyerek van, akikkel foglalkozni kell.
Mit tegyünk? Keressünk másik óvodát, ahol esetleg többet tudnak vele foglalkozni? Vagy mi követünk el valami nevelési hibát? Igaz, még egyke, de nálunk hisztivel, durcáskodással még soha semmit nem ért el, erre következetesen vigyázunk, viszont minden esetben dicsérjük, amikor arra rászolgál.
Érdekes amit írtál Berku, hogy a kicsikkel nem foglalkoznak. Bencus csoportjában ugyanez van. És panaszkodnak az ovónénik, hogy rosszak a kiscsoportosok. Mi is váltani fogunk, de Bencus úgyis csak elvonul a sarokba( ez az ovónénik szerint normális fél év után ) , nem hiszem, hogy kötődik valamihez is.
A tv-zés több, mint kiakasztó.
Nálunk nincs lehetőség csoportváltásra, örüljön az ember, hogy 5 éves kor alatt felvették a gyerekét. És ezt ki is mondják.
Berku, köszi, amit írtál. Tehát ez a normális, hogy tiltakozik. Most már biztos vagyok döntésem helyességében, így tudom, hogy az átmeneti nehézségek ellenére hosszabb távon csak nyerhetünk a cserén. Még 3 évig ovis lesz + a tesó még csak az ősztől kezdi az ovit, szóval nem mindegy, hogy telik az ott töltött idő, milyen hatások értik a dedeket. Remélem, nektek is sikerül valamilyen megoldást találnotok. Gyógyuljatok!
Továbbra is várom mások tapasztalatát, aki járt már hasonló cipőben, az írjon!
Nálunk is probléma az ovi.Kiscsoportos a kislányom,és mostanában nagyonsírós és visszahúzódó lett,habár szerintem sohasem oldódott fel igazán.1.5 hónap után,ő akart bent aludni,most mégis arra jutottunk az ovónénikkel,hogy inkább hazaviszem ebéd után.Szerencsére megtehetem,mert otthon vagyok a kistesóval.Úgy néz ki,ez bevállt.Azt mondják az ovónénik,hogy régen látták ilyen felszabadultnak Katát.Én is örülök,nagyon.
Egyébként a mi ovink,nagyon jó.Nem kényszerítik a gyerekeket semmire,minden aztalnál mást lehet csinálni.Ennek ellenére,ő egy ilyen típusú gyerek,akinek több időre van szüksége.Hogy otthon vagyok,az a mi nagy szerencsénk.
Hát épp ez az, csak szept.-től lehet átvinni őket a másik oviba. Most az egyik gyerek beteg lett, és itthon vannak, kiváncsi leszek, jut-e a többi szülő valamire a héten.
Pont az a szomorú, hogy ez egy nagyon jó adottságú óvoda, van először is hatalmas udvar, két tornaterem, zeneterem... és az a röhej hogy ez a csoport amolyan elit csoportnak számít, mindkét óvónő bemutató órákat tart (amire idomítják rendesen a gyerekeket - ezért se fognak a lányaim ott maradni), csak épp a bemutató és a hétköznap teljesen más, szóval egy hatalmas képmutatás az egész. :-((
A lányokat minden este meg kell nyugtatnom, hogy hozzánk nem jön se hiéna, se krokodil, se csúnya bácsi... (filmélmények)
Én nem vagyok egyébként teljesen tv ellenes, este nézhetnek a lányok fél órát, de videóról szigorúan nekik való, erőszakmenteset. De oviba nyilván nem ezért küldöm őket. Hétvégén se kapcsoljuk be a tv-t napközben.
Momi, Vekerdy azt írta egy válaszában pár hete a Nők lapjában, hogy a szülőnek kell döntenie az óvoda/csoportváltásról, mert a gyerek tiltakozni fog, de ebben a korban még jól viseli a gyerek a változtatást.
Én is kíváncsi lennék, ha valaki már átment ezen a gyerekkel, hogy zajlott, mennyire viselte meg a gyereket, mennyi ideig tartott, mire beilleszkedett.
Nem értem az egész problémát, mármint az ovi részéröl. Aki kicsi gyermekek nevelésére adja a fejét az tudja, hogy a 3 éves még olyan kicsi és az otthon nekik még annyira de annyira sokat jelent. Másként kötödnek a mamihoz, másként tudnak elszakadni leválni. Van olyan is köztük, aki alig féléve még esténként szopot. Nem lehet tölük elvárni azt, hogy ne éljék meg veszteségként a mamanélküliséget, ha ez nekik fáj. Másként válnak le az egykék, másként azok akiknek kistestvérük otthon marad és másként azok, akiknek otthon csak nagyobb tesoik vannak...Szerintem természetes, hogy vannak gyerekek, akik hirtelen bezárodnak az oviba, ami tul nagy, tul hangos és tul zsufolt, s ez nem baj, ez oldodni fog. Sajnos sok szülö nem teheti meg, hogy késöbb menjen oviba a kicsi, pedig talán az tenne neki a legjobbat...mert attól, hogy ö egy olyan egyéniség, aki jobban ragaszkodik a biztonságos, meleg, szeretö kis zugához, még nem lekibeteg, még nem problémás, csak más, csak ö is éppen ugy egy önnálló személyiség, mint a kis vagányok, akik boldogan mennek, mert ott aztán van moka és kacagás. Az ovonéni azért tanult , hogy felismerje a gyermek szeméályiség tipusát és ahhoz alkalmazkodva vonja be öt valamiként a közbe, s ez magába foglalhatja azt is, hogy bölcsen hagyja egy kicsit visszavonultan, csendben szemlélödni. Különben is vannak gyerekek, akik eleinte csak figyelnek és csak ott és csak abba kapcsolodnak be, ahol biztosak magukban. Akkor rajzolnak ott, ha tudják, hogy sikerülni is fog, akkor játszanak közösen, ha tudják, hogy teljes értékü szereplöi lesznek a játéknak...S ha ne adj isten egy 3-4 éves gyermek nem akar oviba menni, mert nem érzi a biztonságot, a feltételnélküli elfogadást, szeretetet, akkor nem a gyerekben van a hiba...nem lelöködni kell rolunk a gyermeknek, hanem leválni szépen lassan ovatosan...
Akkor mit szólsz a gimis felvételihez, ahol az irodalmi kérdéseknél a tévé müsorok is szerepeltek...?
Erröl csak annyit, hogy ismerek egy családot, akik hívö emberek. Amugy értelmes okos csapat 9 db gyerekkel. Volt lego, volt szép ruha, csak tévé nem. A gyerekek mind kitünök voltak. Olyannyira, hogy a többség OKTV helyezéssel került egyetemre (volt olyan, aki két nyelvböl is ott volt az elsö 10 közt)...Talpraesett kölökök voltak egyébként, de ha a felvételin a tévémüsorokban való eligazodás lett volna a kérdés, akkor biza megáltak volna 8 osztálynál...
Nálunk is gondok vannak az óvodával, váltani fogunk.
A kisfiam a problémák ellenére szeretett a régi oviba járni, és hallani sem akar egy új óvodáról. Sajnos már természetesnek veszi a durvaságot, a kiabálást. Azt hittem, hogy a nehezén túl vagyunk, hiszen hosszas keresgélés után nagyon kedves óvónéniket találtunk, és abba bele sem gondoltam eddig, hogy a váltás milyen lesz kicsimnek.
Van-e erről valakinek tapasztalata? Mennyire kötődik egy 4 éves a barátaihoz, a megszokott társasághoz? Hogyan tudom megkönnyíteni a helyzetét? Most itthon marad, és márc. 1-től megy az új oviba. Előtte bemegyünk párszor az udvarra, majd a csoportba ismerkedni, de ezen kívül bármi ötlet?
még a topiknyitónak: az óvónőknek tudomásul kellene venniük, hogy vannak zárkózottabb, szégyenlős gyerekek, akik semmilyen rábeszélésre nem fognak beállni a közös tevékenységekbe, amíg fel nem oldódnak. Türelemmel egyszerűen megoldható a helyzet. Az én egyik lányom is ilyen. A bölcsiben 3 napig csak állt és szopta az ujját. Ott szuper gondozó nénit fogtunk ki, aki először is írásos jellemzést kért a gyerekekről, és tartotta is magát hozzá! Én leírtam, hogy hagyják békén a gyereket, barátkozni se akarjanak vele. Így is lett, 1 hét után feloldódott, még jobban érezte magát végül, mint a tesója.
Nekem elég sok problémám van az óvodával, pontosabban az óvónőkkel. 3,5 éves ikreim vannak, vegyes csoportba járnak és ez sajnos a gyakorlatban úgy néz ki, hogy a kicsik teljesen a periférián vannak. (Pl. most nem farsangozhattak a nagyobbakkal, ők külön öltözhettek be délelőtt.)
Betegség miatt hosszúra nyúlt a téli szünet, két hete járnak újra és elhűlve tapaszalom, hogy naponta (!) tv-t néznek. Mikor puhatolóztam az óvónőnél, volt egy olyan megjegyzése, hogy "a Pókembert nem szoktuk nézni elalvás előtt" !!! :-(((
Egyelőre hárman vagyunk anyukák, akiknek ez nem tetszik és szólni szeretnénk. Többeket egyáltalán nem zavar.
Én a csoportváltáson is nagyon gondolkodom. Szept.-től új óvodába is szeretném átvinni őket (ha sikerül), de addig is nem tudom, mi a kisebbik rossz: ha félévente rángatom őket úly helyre, vagy ha még fél évig olyan helyre kell menniük nap mint nap, amit nem szeretnek. - Többek között a katonai - na jó, iskolai - stílusú fegyelmezés miatt sem. A csoport, amit kinéztem nem teljesen ismeretlen nekik, többször játszottak már ott, amíg a többiek úsztak.
Mi ma voltunk a kisfiammal ( 4 éves ) pszichológusnál. Na vele elég komoly problémák vannak, mi magunk döntöttünk a psz. mellett. De nem úgy folyt mint nálatok. Előszőr velembeszélgetett ( a gyerek jelenléte nélkül ) 1 órát, majd eg yteljes órát a gyerekkel. És ezek uán SEMMIT!!!!! nem mondott. Azt mondta, hogy egy óra kevés ahhoz, hogy eldöntse mi munkálkodik egy ilyen pici kis lelkében. Szerintem felesleges elvinnetek, különösen ha nem szimpi. Elviheted máshoz, ha tök mást mond akkor nyilván az előző hülyeség. Ha ugyanazt akkor el lehet gondolkodni. Én kérdeztem a psz.-t, hogy tud -e addig is tanácsot adni, hogy min változtassunk, mit csináljunk máshogy. És erre nemkezdett el tanácsokat osztogatni, hanem azt mondta, hogy ő úgy látja jól csináljuk a dolgokat és egy család életébe nemlehet ilyen szinten belemenni. Ugyanígy szerintem 20 perc után nem lehet kideríteni, hogy tv függő, félelmekkel megtömött gyereked van.
Leírod mélben, hogy miért érzed nehéz esetnek? Én is leírom a mi gondjainkat hátha tudunk segíteni egymásnak.
A kalózokról - nyilván nem tudja, mi az, hogy kalóz. Nem több, mint egy izgalmas játék. Ezért írtam le a hajóelsüllyedést is. Mert mit van azon megbeszélni?
Egy vicc, amin nagyot lehet nevetni.
Vigyorog tele szájjal, hogy elsüllyed
- És hogyan állt ott - kérdezi -, büszkén?
-Igen, büszkén - mondom.
-Büszkén! - és nevet.
De ha valaki nem tudja miről van szó, csak felnőttkori képei vannak az egészről, vagy látta a filmet (az egész filmet) csontvázak brutális támadásával stb, annak fogalma sincs semmiről.
A kalóz dolog egyébként praktikus is - amikor egy nap azzal jött vissza az óvodából (FÉLVE !!!) hogy ördögök így meg úgy - akkor nagyon jól jött, hogy Ő kalóz, a kalózok mindenkinél ügyesebbek, az ördögnek is csengőzsinórt csinálnak a farkából.
És ez megnyugtatta, mert Fülesnek is csengőzsinór lett a farkából és Füles nem az a Valaki, akitől félni lehet.
De egy átlagember nem túl intelligens. Nem igen vesz észre semmit és sablonokban gondolkodik. És a pszichomókusok se kivételek, mert MIÉRT LENNÉNEK AZOK????
TV/FÉLELEM/FELDOLGOZATLAN TRAUMÁK - van aki erre indul be.
A kérdésem még mindig : mi van akkor, ha elviszem a kölköt és mi van akkor ha nem? Mert ha nincs érdemi különbség a kettő között, akkor minek?
VALÓBAN nehéz eset a kölök, de nem tudom elképzelni, hogy egy 4x20perces vizsgálat (hahaha) után néhány előre megírt panelen kívül kapunk-e valamit.
És jól értem, hogy a gyerek nélküled volt bennt? Az enyém be sem ment volna. Szerintem egy 5 éves ehhez még kicsi. Ő a szülő nélkül mndentől fél, így jogos, hogy megijedt. Erre nem gondol a psz?
A legnagyobb fiam 5 éves, imádja a kalózokat, neki is van kalózhajója, viszont ő nem tud rajzolni. Csak a veszélyes dolgokat szereti, az érdekli, egyébként okos, érdeklődő, értelmes kisgyerek. Ettől még nem más mint a többi, csak FIÚ. És talán nagyon fiús. 4 fiam van, így ebben a dologban megértő vagyok.
A másik, hogy az ovoda nem kötelezhet pszichológusi vizsgálatra. Ajánlani szabad neki, de semmi papírt nem kérhet számon. Ha a pszichológus nem szimpi akkor szerintem ne vidd többet, van más lehetőség is gondolom ha probléma van vele.
Van egy kis halászbárka, ami ereszt, a kalóz pedig rendszeresen felmászik az árbócra, hogy messzebb lásson. Másor meg egy favödörrel meri a vizet.
VÁGÁS
Egy kikötő, rakodnak be egy hajóba. Kecskét, gyapjút. Az egyik dokkmunkás meglát egy favödröt.
VÁGÁS
Mindenki DÖBBENT arccal néz valamit.
VÁGÁS
A kalóz az árbóc tetején, hősies zenével. Dagadó vitorla, a háttérben a kikötőben horgonyzó hajók.
TÁVOLODIK A KÉP
A hajó már el is sűlyedt, az árbóc fele áll már csak ki a vízből. Egy horgonyzóhely felé tart, folyamatosan merül, vitorla kifeszülve. Amint odaér, már csak az árbóc hegye áll ki, a kalóz átlép a mólóra.
VÁGÁS
A kalóz végigsétál a mólón.
(kikötőparancsnok) : Egy shilling, hogy kiköthesse a hajóját a dokkban.
Az, hogy nem egy alkalom után írja meg a papírt, az előírás. Ha elkönyvelős tipus, akkor már úgyis tudja, mit akar írni.
És gondolom, ezekért a szeánszokért fizetik.
Igazából a kérdésem az, hogy mi ez az egész?
Ha arról van szó, hogy az óvónők lelkének van szüksége valamiféle megerősítésre, hogy nehezebben kezelhető gyerek (voltam babysitter is - fiúként, láttam 1000x problémásabb kölköt, de EZERT fizetik az embert, nem?) tehát, ha csak az óvónőknek kell valami papír, már akkor tök fölösleges.
Ha az iskolaérettséghez visz valami fecnit, és a tanárnénije elkönyvelős tipus, akkor kimondottan káros is.
Mi végre az egész?
Gyógyszeres kezelést (ad absurdum) úgysem engedélyeznék.
Mondani, meg mit mondhatna (négyszer 20 perc alapján különösen...) ami nincs százszor leírva gyereknevelési könyvekben??????
Aki már látott alibi szakvéleményt - kb mindegy milyen témában - konzerv-sablonokkal, az tudja, mire gondolok.
Ennek a nőnek lehet, a TV és az ERŐSZAK meg a FÉLELEM a vesszőparipája, hát ír egy ilyet.
Tehát, ha nincs értelme, akkor minek?
Valami olyan választ várok, hogy FONTOS mert... ez az a mert, amit el sem tudok képzelni.
Előre bocsátom, nem értek a témához, nem vagyok piszológus, csak szülő. Nem venném a bátorságot, hogy kijelentsem, hogy az óvónéni buzgómócsing vagy a pszichológus sarlatán, ehhez nagyon keveset tudok. Én a következő kérdéseket tenném fel magamnak:
Mindkét óvónéni egyetért abban, hogy a gyerek MÁSKÉPP viselkedik?
Szerinted az általuk definiált másság valóban másságnak minősül, vagy csak egyszerűen ilyen a srác és kész? Kicsit magányosabb típus, akit most a kalózok érdekelnek. Mióta tart a kalózkorszaka? Szerinted is túlságosan leköti? A Fecskék és fruskák szerintem szuper könyv, bár én már alsós voltam, amikor olvastam.
Kérdezz rá, hogy szerintük mennyire kellene részt venni a mások játékában?
A csoportból más gyereket nem küldtek pszichológushoz, csak a tiedet?
Az szerintem korrekt, hogy a pszichológus nem egy alkalom után akar véleményt mondani, hanem látná még a srácot néhányszor.
Lehet, hogy tényleg túl sok a kalóz és kevés a magyarázat? Nem kellene a vívós, hajóelsüllyesztős jeleneteket este apával-anyával megbeszélni?
Miért nem kérdezted meg a pszichológust, hogy miről beszéltek ezek ketten, amiből ő a gyerek félelmére következtetett?
Mi a jelentősége annak a papírnak, amit a szakember kiállít a gyerekről? Mit kell megváltoztatni a gyerek körül annak alapján? Hisz nem arról van szó, hogy vidd másik oviba, és arról sem, hogy bármiféle intézményesített segítségre szorulna. Tényleg, mi változna a pszichológus véleménye alapján? És miért kéne, hogy ez a papír egész életén át elkísérje? Szerintem az a papír nektek szól, és nem arról, hogy egy életre stigmatizálják, és megnehezítsék a beiskolázását és az egyetemi felvételijét és az állásinterjúira is magával vigye, csak mert most éppen marhára bejönnek neki a kalózok.
Szerintem menj el vele még egy-kétszer a szakemberhez, hallgasd meg, aztán döntsd el, hogy mit kezdesz a véleményével.
A kölök 5+ éves, az óvodából pszichológushoz küldték,
mert MÁS mint a többi gyerek, vannak barátai, de nem vesz részt ELÉGGÉ a közösségi játékokban, a kalózkodás a mániája (többször (szigorúan csak pénteken, mert akkor jut képernyőhöz) látott a Karib tenger kalózaiból CENZÚRÁZOTT jeleneteket - ahogy elsüllyed a hajó a kikötőben :) ahogy hajót rabolnak, ahogy disznókkal alszik a fedélzetmester és amikor vívnak a kovácsnál kb 30 perc) a kedvence a fecskék és fruskák (ők is kalózok) mese. Van egy kalózhajója (még csak játék)
Sokat rajzol. Sok kalózt.
A pszichológusnál rajzolt egy kalózt, és kihozta a folyosóra megmutatni és aztán már nem akart visszamenni hozzá. A pszichológus reakciója : a gyermek megijedt a saját félelmeitől.
Erre ijedtem meg én :( Miről beszéltek ezek ketten?
És, hogy a túl sok TV nézés - félelmek blabla (nincs TV-nk)
A kölök nem szokott félni, nem szorong nagyon sokat - de ha éhes, sokszor nem eszik, mert semmi se elég jó, és akkor komolyan cirkuszol, időnként EXTRA konzervatív - és hisztizik a változások miatt - azért jellemző módon olyankor, ha a változás a szerzett jogait csorbítaná :)
Még 3 vagy 4 alkalom után adna jellemzést.
De akarjuk-e a jellemzést, hogy egy szaros papír (mert alapvetően az, hisz akit érdekel egy másik ember, az nem papírból nézi meg, hogy milyen is) végigkísérje mittudomén milyen hosszan?
Mintha rólunk írtad volna szintén a jellemzéseket, csak nekem a lányom 3 és fél éves. Ezek szerint mi az ovival szerencsések vagyunk (éppen ma volt a Karácsonyi ünnepség és agyon dícsérték a lányt - Ő meg rajzban tehetséges), mert nálunk külön hangsúlyozták is, hogy kiscsoportban még semmi kötelező foglalkozás nincs, amihez kedve van azt csinálja, ők csak megteremtik a lehetőségeket ahhoz, hogy többféle dolgot csinálhassanak. Sokszor látom, hogy ki van rakva a szekrényekbe, hogy egyik gyerek rajzolt valamit, a másik ragasztott, festett stb... úgyhogy tényleg mindenki mást csinál. És ma láttam amikor az ünnepség után igazából nem együtt hanem egymás mellett játszottak a kapott játékokkal. Szerintem is korai még az erőltetés, mi is itthon megpróbálunk vele foglalkozni, amikor látjuk, hogy fogékony rá, de nem erőltetjük agyon, ha már nem akarja. Nálunk viszont annak ellenére hogy okos, pl. szégyenlős lehet szerintem, mert előttünk nem nagyon mondja a mondókákat, pedig rengeteget tud, csak egyedül, no meg hallottam ma az oviban, bár nem Ő volt a hangadó.
Szóval kitartást, és ha tényleg az ovónénik elvárásai nagyok a gyerekekhez képest akkor próbáljatok meg váltani, bár nem lesz könnyű (ott biztosan lesznek más problémák, mert azok nem rögtön derülnek ki). Nálunk is van egy ovónéni aki elég furán kezeli a dolgokat és fura velünk szülőkkel is, de a gyerekekkel aranyos és hát ez a lényeg.
Van egy teljesen normalis gyereketek szvsz. Ha ezzel az ovoda nem tud mit kezdeni, akkor valtsatok. Kiscsoportban semmi kotelezo foglalkozasnak nem kellene lennie, ha a gyerek nem vesz reszt, hat hagyni kell mast csinalni.
2x elolvastam meg amit irtal, tulajdonkeppen mi a panasz a gyerekre a nem reszvetelen kivul?
szerintem egyértelműen és kizárólag az óvónénik hibája ez az egész, a gyermeketek teljesen normális, korának megfelelő gyerkőc. Ebben az életkorban még nem beszélhetünk együttjátszásról, kizárólag "egymás mellett" játszásról, tehát ha egyedül játszik, az teljesen normális. Ugyanez vonatkozik a foglalkozásokra is. Nem felszólítani kell a gyerekeket játékra, tornára, énekre, stb. hanem felkínálni neki több féle lehetőséget (ahogy a mi ovinkban egyébként nagyon jól csinálták) és majd ő eldönti, hogy mit szeretne. Ez úgy történik iddeális esetben, hogy egyik asztalnál festenek, másiknál gyurmáznak, harmadiknál gyöngyötfűznek, vagy mittutomén és majd a kicsi eldönti hogy melyik érdekli. Enyém sem tornázott az elején ebben a korban, kb. 2 hónap után állt be egyszer magától, addig az óvónénik csak megkérdezték, hogy nincs e kedve, de mivel nem volt, nem erőltették, nem cukkolták. És láss csodát, elérkezett az idő, amikor magától beállt!.
Ha én lennék a helyedben elsőkörben beszélnék az óvónénikkel, és ha nem tudnék velük közös nevezőre jutni, illetve változás nem történne (nem a gyermekben, hanem az óvónők hozzáállásában) akkor sürgősen más ovit keresnék. szeretettel zs
tütrelem az kell, az biztos. és igen, okosnak nagyon okos, és érrtelmes. beszélgetésre igyexünk szoktatni, azaz nem tiltani valamit, hanem megmagyarázni, hogy azt miért nem szabad ...
sajnos, mint írtam azt tapasztaljuk, hogy nem tudnak vele bánni az oviban ...erőltetéssel meg semmire sem mennek, mert nagyon akaratos tud lenni olyankor ...
ebben mi is gondolkodunk, de igazából nem tudjuk merre is lépjünk először. sajnos waldorf óvoda (ami talán legjobban megfelene neki) nincs a közelükben.
mindenesetre azt látjuk, hogy az óvonénik nem találják meg a kulcsot a működtetéséhez, és ez egyre fusztráltabbá teszi :(
Az én nagyfiam sem akart SOHA rajzolni/festeni/tornázni/társasozni stb. a többiekkel kiscsoportban, de nem azért, mert kezelhetetlen, hanem azért, mert nem volt hozzászokva, hogy parancsra csinálja ezeket a dolgokat, AKKOR, amikor azt az óvó néni kitalálja.
Te is mondod, hogy szívesen tevékenykedik, de a saját ritmusában és nem az "ötéves terv" szerint.
Üzenem az óvó néniknek, hogy hagyják békén!!!
Egyébként középsőben már torna versenyre ment (önként...) és nagycsoport elején egyszercsak elkezdett rajzolni. Úgy, hogy nem győztük papírral...
