Régóta szeretném megrajzolni az egres és a piszke, mint ugyanazon gyümölcs hangalakja használatának tényleges, pontos határát. Hol még piszke, s hol már egres (a többi kifejezéséről nem is beszélve)?
Azok segítségét kérem, aki hajlandóak e látszólag mihaszna, de bennem oly rég motoszkáló kérdésre megkeresni (összerakni) a választ.
Konkrét településeket kérek, nem úgy, hogy Egerben meg Mkövesden "büszke", az Alföldön meg piszke, hanem élő, vagy nagymamáktól bizton tudottan konkrét települések nevét.
Fogok egy térképet, s jelölöm. Vigyázat a félrevezetések kiderül(het)nek.
Anyámék Tápén/Maroslelén büszkének mondták (pontosabban mondják is, csak már nem Tápén, hanem Szegeden), s ha jól emlékszem (hódmező)vásárhelyi jóatyám is így használta/ja. Piszke, pösz/köszméte nem volt használatos az ismerettségi körömben (az említett helyeken), esteleg egres.
Minálunknál, Hódmezővásárhelyen, büszke a neve a családban, de másokról tudom,
hogy egresnek nevezik. Én igazából nem tennék kölünbséget piszke-biszke-büszke között. Az pedig, hogy egresnek is neveztetik, semmivel nem meglepőbb, mint az a rengeteg más, hasonlóan több szóval illetett fogalom, gondolok itt pl. a ló-eb, sertés-disznó stb. párokra.
Győr: egres. Csak azért írom, hogy az egész topikban legyen még egy dunántúli hely, ha már ez a változat lett a köznyelvi. Az eper pedig földön terem, a szeder meg szederfán :)
Ikladon (Pest megye, aszódi kistérség) a köznyelvben egyértelműen piszke. Az egres hivatalosnak, választékosnak hat, a köszméte meg egyáltalán nem használatos (sokan nem is tudják, hogy a szó mit jelent).
> Ezek után javaslom, az éretlen savanyú gyümölcsöt hívjuk egresnek, a szőrös, érettet köszmétének, és az összefoglaló neve legyen csipkeszöllő, tüskeszöllő.
Javaslom, hogy mindenki hívja annak, aminek hívja, és törekedjen a többi szinoníma értés szintű elsajátítására. Az összefoglaló neve pedig már megvan: Ribes uva-crispa (seu R. grossularia).
A pöszmöte, pöszmötél szavakat nem ismerem, és a rendelekzésemre álló szótárakban sem jutottam a nyomára. Ha érzés alapján kellene találgatni, akkor arra tippelénék, hogy határozatlan ember jelzője lehet, aki elpiszmog valamivel.
A TESZ szerint a piszmog szócsaládjában vannak ilyesmik:
peszmetel - 'piszmog, szemetel'
pöszmötés -'maszatos'
pëszmëte - 'törpe'
Ha így van, akkor talán látszana valami olyan összefüggés, hogy az egrest csumázni aprólékos, babra munka.
A TESz szerint a pöszméte a köszméte leszármazottja a piszke hatására (valószínűleg). Így magam a feltételezett összefüggést nem tartom valószínűnek.
Ugyanakkor a TESz említ egy, a kelet-palócban elterjedt alakot: koszmacska.
Ezek után javaslom, az éretlen savanyú gyümölcsöt hívjuk egresnek, a szőrös, érettet
köszmétének, és az összefoglaló neve legyen csipkeszöllő, tüskeszöllő.
Ha a levesbe teszel 5-6 málnát (v. szörpöt) ehető lesz :)
Én éretten szeretem, amikor már bordó és édes.
Legjobban 28 tetszett, ahol nem ismerik a növényt.:)
Ennél rosszabb a helyzet. Előttem volt, hogy: köszméte fn nép Egres. [?szlk] – kellően tompult aggyal ebből az egymás melletti két szót kapcsoltam össze. Bocs mindenkitől, hülye vagyok.
Szarvason a neve poľke. Ez egyéb megnevezéseiről szlovák összesítét nem találtam, de íme egy cseh lista: angrešt, chlupatka, chlupatá jahoda, chlupáček, chlupěnky, egreš, engreš, meruzalka srstka, mochňánka, měchonky, měchoun, měchounka, polka, srsten, srstka, zelená jahoda.
Szóval ennek a növénynek az északi szomszédoknál sincs rögzült neve.
A hivatalos szlovák név megegyezik a magyarral, azaz egreš. De rumci feltételezésével szemben az irány fordított: a magyar név került a szlovákba. Az ennek megfelelő valóban szláv formát a cseh őrzi az angrešt alakjában. Ebben az n másodlagosan betoldott, az eredeti alak: *agrešt, amely a kései latin agresta 'éretlen szőlő; savanyú bor' (< agrestis 'mezei (értsd: nem hegyen termett)'). A szlovák poľka (nyelvjárási poľke), cseh polka ennek a latin 'mezei' szónak a tükörfordítása.
A magyar egres is ide megy vissza, és magyarsága mellett két tényező bizonyít: a hangrendi illeszkedés és a végső -t lekopása (mert azt a magyar nyelvérzék tárgyragnak érezhette).
A rumci által bemutatott nyeljárási lapon Zemplénben szerepelt a koszmacska név. Ez szlovák eredetű (kosmačka), és ennek a szlovák névnek a korábbi kosmata alakjéra mezetiuk vissza a magyar köszméte nevet. A kosmata jelentése egyébként 'hajas, szőrös'. A déli szomszédoknál is kosmačka ~ kosmaček a név.