Magyarország egyik legfontosabb hálózati szerepű állomása Szolnok, ahol a MÁV rászánta magát a koros, 46 éves, lassan atervezett élettartama kétszeresénél járó biztosítóberendezés felújíttatására, hamár az állomás átépítése belátható időn belül nem kerül sor. Az "izgalmas" tenderre két jelentkező volt, a legendás vasútépítő, Mészáros Lőrinc cége, az R-KORD és egy kisebb, szimpatikus családi szakcég, ahol a tulajdonos anno a szolnoki berendezés üzemeltetésének egyik felelőse volt a MÁV-nál. E Góliát és Dávid történetből a kedves kicsi cég, a Rail Safe került ki győztesen, 104 millió forintért vállalva azt a munkát, amit az R-KORD 111,6-ért végzett volna el. Gondolom, azért nem sírnak nagyon.
Az 1975-ben Szolnok állomásra telepített D70 típusú biztosítóberendezésben, valamint a hozzá tartozó külsőtéri elemekben és kábelhálózatban az elmúlt évben jelentős számú meghibásodás jelentkezett. Annak érdekében, hogy megfelelő szintű rendelkezésre állás mellett hosszabb távon üzemeltethető maradjon, Szolnok állomás (és a hozzá tartozó elágazások) biztosítóberendezések felújítására van szükség.
- Kábelbevezetés csere (29 db) ebből 22 db 13x4x0,8 mm-es, 6 db 7x4x0,8 mm-es és 1 db 4x4x0,8 mm-es kábelen, (ezek 10 méteres kábelek: összesen 29 X 10 méter = 290 méter)
- Jelző végelzáró csere (26 db) ebből 18 db 15 szorítós jelző végelzáró és 8 db 35 szorítós jelző végelzáró,
- Kábelelosztó csere (6 db) ebből 3 db 120 szorítós és 3 db 160 szorítós,
- 400 méter hosszon 30x1,5 érszerkezetű kábel csere.
- 14 db villamos váltóhajtómű csere a szükséges szerelvényeivel együtt
A Telefongyár javított, de a MÁV még nem elégedett
Miért késett egy délután 13 vonat Martonvásár és Tárnok között?
Negyedévvel ezelőtt megírtuk: a vasút gyorsabb tempót kér a Telefongyártól. Pontosabban, a gyár késve szállít vasútbiztosító berendezéseket a MÁV-nak. Nem kevesebbről van szó, mint a közlekedéspolitikai koncepció megvalósításáról, a vasút korszerűsítéséről, a kényelmes, gyors, biztonságos közlekedésről és a népgazdaság növekvő szállítási igényeinek kielégítéséről. A magyar vasút mostani helyzetében kétszeresen is sürgős a vasútbiztonsági berendezések használata: egyrészt, mert az első térközbiztosító berendezéseket az ötvenes években szerelték fel, de még mindig nem tartunk ott, hogy ez vasútvonalaink túlnyomó részére vonatkozzék. Másrészt, a vasút fő vonalainak villamosítása, dieselesítése nagy ütemben folyik. Mindkét tény megkívánja a korszerű biztosító berendezések felszerelését. Van fejlődés Negyedévvel ezelőtt nem érkezeit meg időben a térköz- biztosító berendezések nagy része a Karcag—Szajol vonalra, a dél-balatoni vonalra, a Székesfehérvár—Veszprém szakaszra és a Füzesabony— Nyékládháza vonalra. Ezek a berendezések teszik lehetővé, hogy az adott pályaszakaszon maximális sebességgel, biztonságosan követhetik egymást a szerelvények. Negyedévvel ezelőtt a vonatbefolyásoló berendezésekkel is késett a Telefongyár. A vonatbefolyásoló „kikapcsolja” az emberi figyelmetlenséget: a sínbe elektromos jeleket vezetnek, a mozdony elejére pedig vevő- készüléket helyeznek. A készülék ilyen módon kapja az információt: szabad, vagy tilos az út, s ha a mozdony- vezető nem veszi észre a tilos jelzést, a készülék hangjelzést ad. később automatikusan megállítja a vonatot. Negyedévvel ezelőtt a Telefongyár vezetősége elismerte a MÁV igényeinek jogosságát. Technológiát változtattak, kooperációs partnereket kerestek és másféle erőfeszítéseket is tettek azért, hogy többel termelhessenek. Az eredmény nem is maradt el. Többet termel a gyár, egymás után szállítja a berendezéseket a MÁV-nak, felülmúlva a legoptimistább várakozást is. Akkor mi a probléma a MÁV-nál? E berendezések egy részét — nagy részét — nem lehet üzembe helyezni. A MÁV információja szerint a karcag —szajoli vonalra megérkeztek ugyan a térközszekrények, de hiányzik belőlük a tápegység: villamosenergia nélkül e szekrények, illetve a térközbiztosító berendezés nem működik. Nyár derekán a Telefongyár szakemberei felkeresték a MÁV szakembereit, és megígérték, hogy a hiányzó tápegységeket néhány héten belül szállítják. A MÁV elvégezte a szerelőmunkát, már csak az említett tápegységek hiányoznak az üzembehelyezéshez. Sürget a határidő Az átadás hivatalos határideje október 31. Szeptemberben a MÁV szakemberei keresték fel a Telefongyár szakembereit. A telefongyáriak megértették, hogy a vasút nem várhat, vállalták, erejükhöz mérten igyekeznek eleget tenni a feladatnak. A MÁV ez évi terve szerint 267 kilométeren helyezik üzembe a korszerű térközbiztosító berendezéseket. Mindeddig 40 kilométeren ez sikerült is. Ugyancsak a terv szerint 281 állomási villamos- váltó állító berendezést is üzembe helyeznek. Huszonháromból hét állomáson „már” üzembe is helyezték. Ezek az állomási berendezések megakadályozzák, hogy „foglalt” vágányra egy másik szerel vény kerülhessen. Kilencven vonatbefolyásoló berendezésből eddig harminchármat kapott meg a MÁV. A MÁV szakembere szerint nemcsak a karcagi vonalon, hanem másutt is akadályozzák a késések az üzembe helyezést. Viszonylag kis értékű alkatrész, a már említett tápegység, azután jelfogó, generátor hiánya miatt nem működtethetik a berendezéseket. A Telefongyár teljesítette a kilenc havi tervét, mennyiségileg, pontosabban forint értékben. A 70 millió forint értékű, leszállított berendezésekből azonban 20 millió forint értékű berendezést tudtak eddig üzembe helyezni. A nagyon várt, reklamált tápegységek, a berendezések „lelkei” például miért késnek? A tápegység, a Telefongyár konstrukciója, a Telefongyár laboratóriumában jól működik, a vasút tagadhatatlanul mostoha üzemi körülményeit azonban nem tudja elviselni, például egy adott tényt, a feszültség időnkénti ingadozását. Nagyobb gondot a minőségre A MÁV szakemberei szerint a Telefongyárnak az elkövetkezőkben a minőségre kell a nagyobb energiát, több figyelmet fordítania, hogy a berendezések ütemesen, az utolsó „srófig” kompletten érkezzenek a rendelőhöz. Vajon csupán ennyiről van szó? A prototípusról elvileg a bíráló bizottságnak kell kimondania, megfelel-e a célnak, természetesen, nem csupán a laboratóriumban. Az idő mindenkit sürgethetett, de ennyire talán mégsem kellett volna sietni! A szervezéstudomány módszerei nem tesznek csodát, de legalábbis a rend megteremtésére ösztönöznek. A mögött, hogy egy vállalat forgóeszközei hosszú időre lekötődnek —, hiszen a MÁV csak a komplett berendezésekért fizet — amögött. hogy ígéret és teljesítés között rés támad, hogy a Telefongyár tagadhatatlan erőfeszítései ellenére védekezni is kényszerül, emögött a szervezőmunka hiányosságai is meghúzódhatnak. E hiányosságokat akárhol, akárki miatt fordulnak elő, pótolni kell. A Telefongyárban is tudják ezt. Az újságírónak mégis más érveket sorolnak. A MÁV igényei hirtelen növekedtek: 1969-től kezdve az addiginak a három-négyszeresére. A termelés ilyen mértékű felfutásához a Telefongyárnak időre van szüksége. A termelés bővítését célzó beruházások megvalósítása, új üzemrészek építése, az építőipar ismert nehézségei folytán, lassan halad. Számításuk szerint 1973—74-ben tud majd a gyár a MÁV összes igényeinek eleget tenni. A vasútbiztosító berendezések hazai fejlődése strukturális átalakítást kívánt a gyártásban: az elektronikus berendezések aránya 5-ről 30 százalékra emelkedett a Telefongyárban. A vasútbiztosító berendezések gyáregységében létszámhiány, szakemberhiány van. Az új gyártástechnológia bevezetése emiatt csak fokozatosan valósítható meg. „Égetően” szükséges elsősorban az elektronikus szakemberek létszámát növelni. A gyár egyik vezetője szerint, előreláthatólag 1971 végére tudják majd a MÁV részére kompletten, késés nélkül szállítani az elektronikus berendezéseket. A gyáregység létszámhiánya jelenleg már olyan méreteket öltött, hogy a vasútfejlesztő laboratórium mérnökeit és technikusait átmenetileg a gyártással kapcsolatos tennivalókkal bízták meg, hogy év végéig szállíthassák a MÁV-nak a kért készülékeket.,. Műszaki fogyatékosságok Az említett gyári szakember szerint a reklamált térközszekrény tápegységek esetében olyan műszaki hiányosságok is adódtak, amelyeket a saját üzemi körülményeiket ismerő MÁV szakemberek időben elháríthattak volna, ha az üzemi próbákat hamarabb „kiértékelik”. Mi történt tulajdonképpen? A MÁV nem a saját üzemi körülményeinek megfelelően rendelte a tápegységet. A mintapéldányt kipróbálhatták, jóvá is hagyták. Csak a sorozatgyártás idején közölte a MÁV a gyárral, hogy a túlságosan alacsony feszültség miatt a készülékek nem működtek megfelelően. Ez különösen Martonvásár és Tárnok között okozott problémát: a nyári balatoni forgalom idején előfordult, hogy egy délután 13 vonat késett. (A két állomás között a távolság 8 kilométer. A szerk.) A MÁV a készülékben változtatást kért, ez visszavetette a sorozatgyártást, a többi között ez is okozza a késést. A Telefongyár a MÁV kéréseit menetközben igyekszik kielégíteni. Megállapodtak abban, hogy a MÁV a .már leszállított berendezéseket megjavítja, ezeket a megoldásokat ezután „beépítik” a gyártásba. A reklamált berendezésekből legfeljebb a vonatbefolyásoló berendezések egy része „csúszik” át a jövő év első hónapjaira ... Csillag István
A MÁV központi órajeléről tud valaki információt szolgáltatni? Folyamatosan van feszültség a két vezetékben, és percenként polaritást vált? Vagy esetleg állandó a polaritás és percenként csak egy rövid időre vált polaritást? Mekkora a feszültség?
Haladó vonat alatt a váltó elveszti a végállásellenőrzést. Berendezés csörömpöl, szárcsík villog, viszont az ell.biztosíték ép marad. Majd a vonat lehalad a váltóról és annak újra van végállása.
Manapság a szigeteltsínes fogaltságérzékelés egyre kevésbé divat, általában tengelyszámlálósokat telepítenek (a 2-esen is megjelentek, még a felújítás előtt). A tengelyszámlálóknak meg mindegy, hogy miből van az alj.
A hűvösvölgyi D70 igazából az nem egy szimulátor, hanem egy állomási berendezés, szimulátorral kiegészítve. Magát a szimulátor részt persze használja a TEBK különböző problémák vizsgálatára, Kelenföld kezelési körzetek összevonásánál és más problémáknál is igénybe vették. De a hűvösvölgyi - mint üzemelő berendezés - nem pont ilyen.
Biblia: Czifra-Divinyi-féle Dominó 70-es könyv, talán az a legismertebb és a legtöbbet ajánlott mű.
Szeretném megkérdezni, hogy a hűvösvölgyi D70 oktatószimulátor hozzáférhető -e valahogyan ill. magáról a D70-ről van -e valakinek elektronikus formában "bibliája"? (Mint a Dominó 55 állomási biztosítóberendezések könyv)
Majd kezelik a kiviteli tervben. Hatóság sem fogja hagyni így, nem is lehet. Oldják meg, ha valaki elhibázott valamit, akor meg vállalják fel, ebben igazad van. De a probléma meg lesz oldva, hidd el.
A KÖFI tender dokumentációjában egyetlen karaktert sem vesztegettek Szőnyre, az ottani kapura. Ennek okát abban látom, hogy a TEB nem ismerte a problémát, náluk ez nem volt objektum. Eddig. Most meg mehet az ötletelés és mehet az alkudozás a többletmunka költségéről. Nekem az sem derült ki egyértelműen, hogy Almásfűzítőn lesz-e a forgalmi irodában KÖFE monitor is, vagy csak a berendezés lesz helyből kezelhető. Ha már ottmarad a forgalmista a kapust tájékoztatni a vonatindulásokról...
Köszi a megerősítést, csak nem értem, miért kell kelteni a hisztit itt is és a facebook-on is... Nyilvánvalóan csak olyan megoldás lehet MAJD, ami megfelelő...nyilván ez a kapu sem maradhat így ebben a formában :)
Valóban, szinte nap, mint nap járnak hozzák Füzitőre és kevés lenne a két kezem megszámolni, hogy eddig hány verziót hallottunk. Jókat mosolygunk rajtuk, mert mindegyik csapat meg van győződve, hogy az ő verziója a tuti és ők másról még csak nem is hallottak. Majd ha átadják és eltelik 2 nap, majd elhiszem én is.
Nem értem továbbra sem. Tehát ha ott meg tudták oldani, akkor itt nem fogják? Vagy mi van? Vannak kész KÖFI tervek? (Ha igen, és azokban incs megoldva, akkor nem szóltam.) Számtalan megoldás lehet erre a helyzetre, szóval továbbra sem értem hogy miért probléma az, hogy egy jelenleg nem KÖFI kompatibilis berendezés (hiszen jelenleg nicns KÖFI) a jövőben sem lehet KÖFI kompatibilis...
