Az inkabb a legifjabb nagybatyam korszaka volt:-)) Nekem mar a trapeznadrag es hosszu haj volt inkabb. Az ocsemnel minden szalag ma is megvan elraktarozva amiket a hatvanas evek elejetol vettunk fel,aztan kazettak es vinil, meg regi luxemburgi, szer-es felvetelek is . Persze csapnivalo minoseg,csak sajnaljuk kidobni, es nem ias fogjuk.Persze azota ezek mind megvannak CD-en is. Igy aztan van hozza magno is ,lemezjatszo is, igaz nem mambo hanem valami utolso kiadasu Pioneer vagy valami hasonlo.
A magyar titkosszolgálatok BM és HM anyagai mind kikerültek mágnes szalagon Moszkvába.
Ott minden adat megvan, fel is használja a KGB utódszervezete és a tovább létező katonai GRU.
Az elvtársak bespájzoltak, mert hátha nem sikerül a demokrácia, akkor nekik ott van a teljes anyag ha visszacsinálják a kommunista rendszer. A kommunisták napjainkban továbbra is virulnak, az elszaboltált rendszerváltás miatt.
Bizony, Antall elvtárs, meg Kövér elvtárs, Boross Péter elvtárs túljárt az eszeteken.
A protestáns egyházak elleni elhárítással foglalkozó alosztály volt munkatársát nevezte ki Lamperth Mónika a moszkvai nagykövetség belügyi attaséjának, tudta meg a Blikk. A BM szerint Szekeres Ferenc megfelelő tapasztalattal rendelkezik, és Oroszországban elismerték már munkáját.
INDEX
"Készséggel helyesbítem állításomat, amely szerint Szita Károly nem kívánta peres eljárással érvényesíteni igazságát. Sajnálom, hogy ez az információ nem jutott el hozzám. A helyzet most már megköveteli, hogy derüljön ki: iratokat hamisít-e a Nemzetbiztonsági Hivatal, vagy Szita Károly ügynök volt? Ha Szita Károlynak van igaza, akkor az olyan súlyos politikai felelősséget vet fel, ami minimum a belügyminiszter székébe kerül, hiszen ilyen jellegű iratmanipulálásra csak legfelsőbb szinten adhattak utasítást. Ha pedig a dokumentumok valósak, akkor Szita Károly állít valótlant. Bármelyik verzió is igaz, közérdekű, hogy mindenki megtudja az igazságot.
Minden állításomat a Történeti Hivatal irataira alapoztam, a beszervezési nyilatkozat alatt a 6-os kartont értettem, amit ott őriznek. Ezen Szita beszervezőjének aláírása szerepel. Kutatóként nincs jogom kételkedni a Történeti Hivatal vagy a Belügyminisztérium által rendelkezésre bocsátott iratok valódiságában, amíg erre valaki bizonyítékokat nem szolgáltat. Érdeklődéssel várom ezeket."
f[edő]n[evű]. hálózati személlyel a beszervezést követő első találkozót 1980 julius 4-én megtartottam. A találkozón a tmb. [titkos megbízott] pontosan megjelent.
...A találkozón a hálózati személy... kijelentette, hogy örül annak, hogy segíteni tudja munkánkat... Feladataként az idegenforgalmi szezonban a laktanyák környezetébe beutazott nyugati állampolgárok tevékenységének figyelemmel kísérését, vizuális felderítő magatartások kiszűrését illetve a környezetében élő, és nyugati áp-okat fogadó magyar áp-k. személyének, kapcsolatainak felderítését határoztuk meg.
Következő találkozót 1980. július 28-án tartunk.
A találkozón részt vett dr. Szegfy László r. szds. osztályvezetőhelyettes elvtárs.
Kert Sándor r. őrnagy, osztályvezető, Fenesi Lajos r. főhadnagy."
Tudok harangozni és fütyölni. Igaz szegény mamám 3 évig kinzott hegedű tanulással, de egy focimeccsen a hangszert kaptam elő nyomatékosítani, hogy gól volt és így nem kellett tovább zeneórára járnom.
A koalíciós pártok az ügynöktörvény alkotmányossági kontrollját fogják kérni a köztársasági elnöktől - mondta Lendvai Ildikó, az MSZP frakcióvezetője szerdán. A törvényjavaslat jövő hétfői zárószavazása után a szocialista és a szabad demokrata frakció közös levélben kéri meg Mádl Ferenc államfőt, éljen azzal a jogával, hogy a törvény kihirdetése előtt az Alkotmánybíróság alkotmányossági kontrollját kéri. Lendvai szerint így kiderülhet, hogy lehet-e alkotmánymódosítás nélkül, a történeti levéltárról szóló törvény módosításával hozzájutni a múlt dokumentumaihoz. Emlékeztetett arra, hogy az Országgyűlés hétfőn nem támogatta az ügynöktörvénnyel összefüggésben az alkotmány módosítását.
....Vikidál Gyula például, miután kiderült a szerepe, azt nyilatkozta, hogy ő soha nem adott írásbeli jelentést, csak elbeszélgetett egy hadnaggyal. Én négy kézírásos jelentést láttam tőle. Ez aztán rengeteg további kérdést vetne fel, de ezekbe nem akartam belemenni. Úgy döntöttem, ebben a könyvben a papírok beszéljenek, ne azok, akik gyártották őket....
...A punk-perek ellenére a magyar rendszer azért lazább volt. De kiszámíthatatlanabb is. Az is érdekes, kikről nem találtam jelentéseket, vagy csak keveset. Nagy nevek, mint a Locomotiv GT, vagy az Omega tartoznak ide. Pedig lehet tudni, hogy a zenei intézményrendszer velük iskekeckedett, számtalan piszlicsáré akadályt gördített eléjük. De papírokat, jelentéseket nem találtam. ...
’Gara’ néven Fogarasi János, a Syrius és a Metró együttesek egykori tagja, a hazai beat-, később jazz színtéren működő zongorista jelentett. Munkadossziéját 1966-ban nyitották meg, kezdetben ügynökként, majd titkos megbízottként foglalkoztatták. Szőnyei Tamás könyve szerint egyik első jelentését saját feleségéről, Fábri Éva énekesnőről adta. A belügynek azonban nem ezért volt fontos Gara személye. Miután külföldi tartózkodásáról visszatért, 1970-től játszott a Metró zenekarban; rajta keresztül sokat tudtak meg a magyar beat zenekarokról, különös tekintettel a Metró, Kex és Illés együttesekre. Fogarasit kitűnő zenésznek ismerték, sokan tisztelték, sokakkal állt jó kapcsolatban. Az Illés zenekar tagságával is személyes, már-már baráti viszonyt tartott fenn, így térképezve fel az együttesen belüli emberi viszonyokat. A kötet tanúsága szerint a szolgálat sokszor elégedetlen volt jelentéseivel, egy ponton az ő lakását is bemikrofonozták.
A ’Farsangi’ név Fábián Tibort takarja (nem azonos azzal a Fábián Tiborral, aki a nyolcvanas években popmenedzserként, többek között a Bonanza Banzai együttes mellett dolgozott). Farsangit, aki több zenekarban is megfordult, 1968-ban szervezték be, a hetvenes évek elején egy ’Papp Ferenc’ fedőnevű másik ügynökkel éppen azonos zenekarban játszottak és – a megbizatás diszkrét bája – egymást is figyelték. Farsangit, vagyis Fábiánt többek között Radics Béla gitárosra, a korai magyar progresszív rock egyik később mitikussá nőtt alakjára állították rá.
A ’Papp Ferenc’ fedőnevű ügynök muzsikusként, később zenekari technikusként dolgozott és szintén a progresszív színtér, később pedig a kemény rock zenekarok megfigyelése volt egyik feladata. Ő Elekes Zoltán szaxofonos, a Sámson, majd a Metró zenekar egykori tagja, akit 1965-ben vettek át a katonai elhárítástól informátorként a BRFK III/III B Alosztályához.
’Dobos’ fedőnéven Dán György zenész, a főleg a vendéglátóiparban mozgó egykori Continental együttes dobosa jelentett, elsősorban a Piramis, a P.Mobil és a Beatrice zenekarokkal kapcsolatban. 23 éves volt, amikor 1973-ban Bárány Károly hadnagy beszervezte, hazafias alapon, a belső elhárítás ifjúságvédelmi vonalára, a BRFK III/III-A Alosztályára. Dobos 1984-ig adott jelentéseket, eleinte főleg galerigyanús bel-budai társaságokról, később inkább rockzenészekről.
’László Péter’ néven Vankó Magdolna jelentett. A nyomdai fényszedőként dolgozó Vankót 1983-ban, 20 évesen szervezte be Gábor Tamás, a Pest Megyei RFK III/III-as Osztályának századosa. Feladata főleg az alternatív békemozgalmak megfigyelése volt, így például a Dialógus Békecsoportról és a John Lennon Béke Klubról jelentett. 1985-től újságíróként dolgozott, alkalmanként zenészekről is jelentett, így Dinnyés Józsefről, és egyszer a Kontroll Csoportról is. Vankó Magdolna 1994-98 között az MSZP parlamenti képviselője volt, érintettségét az átvilágítási törvény értelmében nyilvánosságra hozták, s ezután lemondott.
’Tompa’ Gerdesits Ferenc fedőneve volt. Az énekest 26 évesen, 1973-ban szervezte be Sebestyén Ferenc, a BRFK III/III B Osztályának századosa. Gerdesits 1970-ig a Sámson együttesben, 72-74 között a Ferm-ben, 74-76 között a Non Stopban énekelt, majd később operaénekesként működött. Az ő nevéhez fűződik az első olyan hazai nagylemez, amelyen operaénekes rock-klasszikusokat ad elő. Titkos megbízottként a jazz és a rock színtér figyelése volt a feladata, de megfordult folk zenekarok koncertjein is. Dossziéját 1990. január 3-án zárták le.
’Havasi Zoltán’ néven az a Szokolay Zoltán jelentett, aki 1988-89-ben a Fidesz, 89-93 között az MDF, 1997-től a Kereszténydemokrata Néppárt tagja volt. 1990-92 között parlamenti képviselői is volt, a nemzetbiztonsági bizottság alelnökeként, majd a belügyminisztérium kabinettitkáraként dolgozott. Képviselői mandátumáról azután mondott le, hogy egy képviselőtársa helyett nyomta meg a szavazógombot. Ez még az átvilágítási törvény 1994. július 1-i hatályba lépése előtt történt, tehát egykori titkosszolgálati szerepéhez e lemondásnak még nem lehette köze. ’Havasi’, vagyis Szokolay íróként indult, 1984-ben szervezték be éppen az irodalmi színtér progresszívabb mozgásainak figyelésére. Jelentett a JAK és az Írószövetség eseményeiről is, de többek között Cseh Tamásról és Csengey Dénesről is.
Nem lesz kellemes, lehet, hogy fájni fog. Még mondhatja azt is, hogy nem akarja látni - mondja a férfihang a telefonban. Határozottan zavarban van, szinte mentegetőzik. Nála zavartabb csak én lehetek. Találkozzunk, mondom végül, de jó távoli időpontot adok, bár igazából nem tudom, miben reménykedem. Az újságíró, aki felhívott, azt mondta, hogy van nála néhány jelentés rólam, mintegy véletlenül bukkant rá, anyagot gyűjtve egy könyvhöz a hetvenes évek kulturális mozgalmairól.
Nehezen telnek a napok. Már azt hittem, rég nem érint mélyen az "én nem voltam ügynök, te ügynök voltál, ő ügynök lehetett volna" nemzeti kiszámolós játék. Az országnak, amelynek miniszterelnöke lehetett egy szt-tiszt, és nem akármilyen írók asszisztáltak a szerecsenmosdatáshoz, nincs esélye a megtisztulásra, gondoltam. S most mégis, mint egy sorozatfüggő tévénéző a szappanoperákat, nézem, újra nézem én is a talkshow-kban és hírműsorokban ágáló politikusokat és a mea culpázó vagy éppen cinikus, frissen lelepleződő ügynököket.
Ül az ország első szabadon választott kormányának belügyminisztere a tévéstúdióban, és azt mondja, nem emlékszik az ügynöklistára. Talán a Dunába kellene dobni az egészet, veti föl tanácstalanul. Joviális orvosra emlékeztet, aki nem meri megmondani a hozzátartozóknak, hogy a beteg meg fog halni, pedig azok már rég tudják. Pár nappal később Horn Gyula határozottabb. Szerinte elégetni kellene az aktákat - egyébként is mit akarunk az ügynökügygyel, amikor a kisnyugdíjasok helyzetét kellene megoldani.
Karátson Gábor jut eszembe, aki azt mondta, amikor Horn Gyulát megválasztották miniszterelnöknek, egy évre megállt a toll a kezében, nem volt képes folytatni regényét 1956-ról. Helyben vagyunk. Végül is nem kevesebbről van szó, mint 1956 után, az árulás természetrajzáról. Horn praktikus érvelése ráadásul december ötödikét juttatja eszembe, a népszavazást a kettős állampolgárságról. Lehet, hogy rövidesen valamely, erre a célra felkért szakértői bizottság gondos számításokat végez, hogy mennyivel olcsóbb lenne az aktákat megsemmisíteni, mint munkatársak garmadájával feldolgoztatni. Esetleg hirdetésekben közlik, hogy a pénzt fordítsák inkább a nyugdíjak emelésére, mert a múlt végképp eltörlése mindannyiunk - árulók és elárultak - jól felfogott anyagi érdeke, s a nép bölcs belenyugvással ezt tudomásul veszi? Lehet, de én mégis azt javaslom, bár "sötét és mély a múltnak kútja", nézzünk bele. Még akkor is, ha fájni fog.
A lányra, aki voltam, már nem emlékszem tisztán. Annyi azért rémlik, hogy nem úgy néztem ki, mint aki az államrend megdöntésére készül. Hogy másképp gondolkodtam-e? Bizonyosan csak annyit mondhatok, hogy gondolkodtam. "Mit követett el ellenünk? Orwell szavával elmebűnt", idézgettem szívesen Szőcs Gézát, de ez is már inkább a nyolcvanas évek eleje. S még csak 1975 őszén vagyunk. A Kassák-klubban, ahol Sebő Ferenc és Halmos Béla népzenei klubot és táncházat vezet, s ahová én a kezdetek óta eljárok, mert tetszik az autentikus népzene és az énekelt vers, mert tetszik, hogy több száz fiatal értelmesen tölti a szabadidejét. Végtére is népművelőnek készülök, és Kodály Zoltán és Bartók Béla hazájában élek.
Egy este megismerkedem egy fiúval. Nem régi kassákos - hisz őket ismerem -, de kedves, okos, és minden érdekli. A nyári műemlékvédő tábor, a széki élmények és Kallós Zoltán. Szabadkozik, hogy ő "csak "vegyész", de nem szakbarbár. Nekem imponál, hogy bár idősebb néhány évvel és "komoly" szakmája van, mégis tudok neki újat, érdekeset mondani, és annyira figyel rám. Lelkesen kísér mindenhova, legyen az táncház, filmklub, fiatal népművészek stúdiója - ki nem hagyna egyetlen rendezvényt sem.
Hát, hogyne figyelne rám, amikor ez a dolga. Megismerkedésünket, találkozásainkat, programjainkat mintegy fél éven keresztül heti rendszerességgel írásban jelentette a BRFK III/III-as alosztályán. A kapcsolatról, amiről azt hittem, hogy a világ legtermészetesebb dolga szerint alakult egy fiú és egy lány között, most, harminc év múlva megtudom, hogy a Hobby fedőnevű lakáson tervezte két férfi lépésről lépésre. Olvasom döbbenten az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára jelentéseit. Volt már a kezemben hasonló anyag, mikor könyvet írtam B. Nagy Lászlóról, ismerem a suta szakkifejezéseket is - de saját nevemet viszontlátni egy ilyen közegben több mint kellemetlen. Viszolyogtató.
Látom három évtizeddel korábbi életemet, mint egy szocialista valóságshow-t.
A kiszolgáltatottság, lecsupaszítottság, megalázottság primer érzését csak lassan váltja fel valamiféle ámulat, értetlenség - miért volt erre szükség? Három, a gépírónőt beleszámítva négy ember foglalkozik olyasmikkel hónapokon át, hogy Németh László A minőség forradalma című könyvének 1943-as kiadását adtam kölcsön, s hogy egy, a népi építészetről szóló előadás szünetében Csoóri Sándorral Püski Sándorról beszéltem három mondatot négyszemközt, s hogy szemben a tavalyival, az idei karácsonyi műsorban már nem hangzott el a Mennyből az angyal a Kassák-klubban. Nagyobb bűneim nem nagyon voltak, de "operatív szempontból a jelentések értékesek". Hogy miért értékes egy jelentés akkor is, ha például, mint 1975 szilveszterén is, "állambiztonsági szempontból figyelemreméltó nem történt"?
"A tmb.-t Tóth Klára hívta meg szilveszterre. Eligazításunk értelmében a tmb. részt vett az összejövetelen. A jelentés operatív értékét az adja, hogy a tmb. olyan személyekkel ismerkedett meg, akik elhárítási területünkön mozognak. A részvétellel tovább növelte T. Klára iránta tanúsított bizalmát." Viszonylag fegyelmezett vagyok - csak egy enyhe gyomortáji fájdalom, s néha érzem, hogy szivárog, közelít a sírás, de csak nem fogok sírni egy idegen férfi előtt. S ahogy haladok a történetben, már egyébként sem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek, hiszen kiderül, hogy a besúgó, akinek munkájával felettesei módfelett elégedettek, egy ponton szerepzavarba kerül. Amikor úgy érzem, megbízhatok benne s már talán magyarázatot is várhat, hogy miért tűnök el időnként néhány napra, beavatom életem nagy titkába, hogy régóta készülök egy névházasságra egy erdélyi család áttelepülését segítendő. Természetesen kérem, hogy a dolog maradjon köztünk. S ő valóban hallgat, mint a sír, pedig lenne jelentenivalója bőven, hiszen a nehezen engedélyezett házasság szervezésében részt vesz az ún. népi értelmiség színe-java, s én járom velük Erdélyt, Gyimestől Moldváig, s hozom útjaimról a csempészárut, a kultúrát. Egy szót sem szól megbízóinak az ügyről, írja továbbra is a jelentéseket olvasmányokról, vacsorákról, előadásokról.
Rossz belegondolni, hogy meddig írná, meddig lenne nyitott könyv - pontosabban szigorúan bizalmas akta - az életem, ha egy napon észre nem veszem, hogy az odaadó tekintet, a nem szűnő érdeklődés számomra inkább már terhes, mint hízelgő. Én ugyanis már másra figyelek, váratlanul és ésszerűtlenül beleszerettem valakibe, aki akkor még egyáltalán nem figyel rám. Szakítok a fiúval - természetesen lelkiismeret-furdalásom van -, s életem válságos pillanataiban anyám még sokáig emlegeti, hogy bezzeg, ha hozzámentem volna feleségül.
Csak ülök, kezemben a paksamétával, s valahogy szégyellem, én szégyellem magam. A gyanútlanságomért. Hülye liba - mondom magamban a lánynak, mert emlékszem, hogy jóllehet, tudta, hogy vannak besúgók, soha nem próbálta elképzelni az arcukat. Ha gondolt is rájuk, csak úgy, mint akik messziről figyelnek - és természetesen másokat.
- Ráismert ugye, tudja, hogy ki volt - kérdezi a férfi.
- Sok ez így egyszerre, egy kis türelmet kérek, majd felhívom - felelem, mintha nem érteném a kérdést. Magam sem tudom, hogy miért, de a nevet, a fiú nevét nem akarom, nem tudom kimondani. Talán mert a lánynak, akiről a történet szól, hosszú évekig egy idézet volt az íróasztalán: "...van, amit az ember nem tesz meg. Nem bontja fel és olvassa el a másnak címzett levelet, mint ahogy rendőrségi kihallgatáson nem vall még az ellenségére sem. Nem ír alá hamis jegyzőkönyveket egy doboz cigarettáért, de más elképzelhető jutalmakért sem. Nem tagadja meg önmagát, mert csak az első lépést nehéz megtenni a hamisság útján, a többi már gyors, ütemre járó, mint a parkett-táncosoké."
De lehet, hogy mindez csak üres szofisztika, hiszen a Hajnóczy-regényt - amelyből az idézet való - egymás kezéből kapkodtuk ki barátnőmmel, aki olyan volt számomra, mint a nővérem. Talán jobban ismert, mint én magamat, hisz olyan feltételnélküliek, olyan kizárólagosak ezek a lánybarátságok. Sokszor a randevúkra is együtt készültünk. Befonta a hajam, kölcsönadta a szoknyáját, s másnap mindig megbeszéltük, mi is történt. Mesélte, hogy irigyelnek a lányok a táncházi fiúért, hisz nem elég, hogy magas, vékony, még figyelmes és udvarias is. Te egy mázlista vagy - mondta, de amikor megtudta, hogy vége, mást szeretek, bár még alig ismerem, azt is megértette. Ő nem mondta egy szóval sem, hogy hülye vagyok, mert otthagytam a biztosat egy lázálomért. Ő tudta, mi a szerelem. S a neve, a barátnőm neve most ott van azon a hevenyészett, internetes ügynöklistán, ami pár nappal később jelent meg, mint ahogy a férfi kezembe adta a jelentéseket. Ragaszkodtam hozzá, hogy lássam a listát, hisz a név nem bizonyít semmit. De egyezett a születésnap is, amit oly sokszor ünnepeltünk együtt. S most látom a szobáját, telis-tele könyvvel, a piros-fekete szőttessel, amit Moldvából hoztam neki, a fehér íróasztalon a piros írógépet, s elképzelem, hogy amikor kilépek az ajtón, leül és még frissen, hogy emlékezzen, leírja, amit az imént meséltem, hogy hol, mikor, kivel találkoztam, miről beszélgettünk, hazakísért-e stb.
Már a szemem se rebben, ha egyszer kiderül, hogy ő volt a "párhuzamos hálózat", ami ellenőrizte a fiú jelentéseit. Egyszer említette is, hogy megkeresték a BM-ből, hogy számoljon be a Fiatal Népművészek Stúdiójának összejöveteleiről. Egy mellékmondat volt. Talán vissza se kérdeztem, annyira szürreális volt, hogy ő és a besúgók. Most kíváncsi lennék, olyan izgatott-okosak, fordulatosak-e ezek a jelentések is, mint a levelei, amiket nekem írt, s amikből még most, harminc év múltán is árad a szeretet, a ragaszkodás. Olvasom az írásait, nézegetem a fényképeket, egészen belefeledkezem, sokáig eszembe sem jut, miért is vettem őket elő. Ez az új tudás még szokatlan, még nem alakította át, még nem csúfolta meg a barátnőmről bennem élő képet. Indulat nélkül kérdezem, vajon miért árult el? Talán egy nyugat-európai útlevélért, hogy láthassa Kölnben, Münchenben, Párizsban hol tart az avantgárd képzőművészet? Nem tudom, és már soha nem is fogom megtudni, hiszen évtizede is több, hogy öngyilkos lett. A fiára gondolok, aki csak kicsit idősebb, mint az én nagyobbik fiam, s akinek évekig hordták ruháit a gyerekeim. Néha még reménykedem, hogy talán mégis nemet mondott a beszervezési ajánlatra - s, hogy csak "véletlenül" került neve a listára. "A hazát nem olyan könnyű elkergetni, mint a kibontott hajú szeretőt" - írta egy versében, mert arra is futotta a tehetségéből. De ez a remény inkább már csak önáltatás. Mint ahogy az is, hogy szeretném hinni, hogy hátha mégsem rólam jelentett. De hát számít ez? Rólam vagy másról?
- És most jobb neked, hogy tudod? - kérdezi ismerősöm, aki amúgy nem híve a múlt bolygatásának.
- Nem, dehogy. Sokkal rosszabb - felelem.
- Hát akkor?
Talán mazochista vagyok - viccelem el a választ, de magamban azt gondolom, bár nagy ára van, jogom, jogunk van tudni, kikkel és hogyan éltünk, kik és miért, milyen érdekből, kényszerből, esetleg milyen meggyőződésből hamisították meg legszemélyesebb, legbensőbb világunkat is, ad absurdum, milyen jogon avatkoztak be személyiségünkbe? Talán mégsem volt olyan puha az a diktatúra, mint amilyennek sokan láttatni szeretnék? Mekkora is volt valójában ez a láthatatlan és mégis mindent átható "szellemőrség", s ki melyik oldalon állt? "Igent és nemet mondani, mert máskülönben nem tudjuk, mi az igazság" - jut eszembe a lány egy másik kedvenc idézete. És még egyszer mondom, fájni fog, de fájdalom nélkül nincs katarzis, és esélyünk sincs, hogy véget érjen az erkölcs napfogyatkozása.
"Az 1990 február 15-e előtt az állambiztonsági szolgálatokkal együttműködő, valamint e szervek alkalmazásában álló személyek törvényben meghatározott személyes adatai nyilvánosak."
Ennek alapján akár 2-3 millió ember személyes adatát is közzé lehetne tenni, attól függően, hogy milyen tágan értelmezzük az együttműködést. Ami persze itt nincs pontosan körülírva, majd mindíg az aktuális kormány és az Alkotmánybíróság huzakodik majd rajta.
Valami efféle gyönyörűségre számítottam, most már csak a Fideszen múlik, hogy ez a szép kiegészítés bekerül-e az Alkotmányba.
Kösz szépen, úgy nézem, hogy ez maga a törvénytervezet, ami miatt az alkotmánymódosítást végre akarják hajtani, de úgy látom az alkotmánymódosítás szövege nincs benne. Úgy gondolom, hogy az Alkotmány 59.§ -át akarhatják módosítani, persze lehet, hogy tévedek.
59. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog.
(2) A személyes adatok védelméro"l szóló törvény elfogadásához a jelenlévo" országgyu"lési képviselo"k kétharmadának szavazata szükséges.
Énnekem pl továbbra is mefelelne ez a paragrafus, hülyén nézne ki, ha bele lenne írva, hogy kivéve a III/xx ügynöket és a gyevi bírót.
Ezért lennék kíváncsi hogy hogyan is akarják megoldani ezt az alkotmányproblémát.
Lehet tudni ennek az alkotmánymódosításnak a pontos szövegét, mert eddig minden újságban csak az elfogadás fontosságáró meg szükségtelenségéről lehetett hallani az ördög viszont mindíg a részletekben van. Vajjon sikerült-e a kiváló politikusainknak egy III/xx szelektív alkotmánymódosítást létrehozniuk a kb. 2-3 ezer titkos ügynök számára, vagy pedig az Amway-ügynökök százezreinek magánélete is veszélybe kerülhet a jövőben?
Gondola mellett a szocialista, a szabad demokrata és a Centrum párti képviselők már nyilatkoztak, sőt hozzájárultak ahhoz is, hogy az állambiztonsági iratok között fellelhető, rájuk vonatkozó adatok nyilvánosságot kaphassanak.
A Népszava úgy tudja, a két lehetséges érintett egyike Kósa Lajos polgármester egyik közvetlen munkatársa.
Papp László fideszes frakcióvezető azt mondta, nincs tudomásuk arról, hogy soraikban bárki is érintett lenne.
Színvallásra kérte a debreceni közgyűlés fideszes képviselőit ügynökügyben Gondola Zsolt, a Független Fórum képviselője. A politikus tudomására jutott, hogy a cívis város vezetésében két ember is érintett lehet, a tisztázás érdekében ezért mindenkitől nyilatkozatot kért. A debreceni frakciók ezt egy kivételével megtették, a Fidesz még kivár.
Az MSZP újból benyújtja az ügynöktörvényhez kapcsolódó alkotmánymódosító javaslatát, hogy kiderüljön, a Fidesz támogatja-e - mondta Burány Sándor, a párt frakcióvezető-helyettese.
A politikus elmondta: még a héten sürgősséggel nyújtják be alkotmánymódosító javaslatukat, lehetőséget adva, hogy a Fidesz egyértelműen állást foglaljon, támogatja-e, vagy sem az előterjesztést.
