Emamuel Swedenborg / 1688-1772 / Stokholmban született, lelkészi családból.
Apja Skura püspöke. Fia azonban a tudományos pályát választja: Upsalában végezte az egyetemet, latin nyelvből és matematikából zseninek mondható. 21 évesen filozófiai doktor. Beutazza Európát, Magyarországon is járt.
Eredményei közül kiemelkednek fizikai, kémiai, bányászati és kohászati vizsgálódásai, a Norvégiával vívott háborúban szerzett műszaki érdemei miatt nemesi rangra emelték.
1744-ben őt ért jelenség megváltoztatta életét, inspirációt kapott a szentírás belső értelmének feltárására. Megtanult héberül, latin nyelven prublikált.
Túdosok komolyan vették munkásságát, Kant elismerte írásai hitelességét.
Bár megpróbálták rávenni írásai visszavonására, azt előre - saját maga által megjósolt halála - napjáig nem tette.
" A halál utáni első állapotában az ember hasonló ahhoz, amit a világban elfoglalt.
Amikor rájön, hogy még is van túlvilág - a hitetlen - nagyon szégyenli magát."
A misztikusok közé soroltatott, Lakab Lorber, G. Mayerhofer, B. Dudde, J. Hentzshellel egyetemben.
Írásaikból 12 éve eljuttattak többet N.S.-hoz aki azokat elvetette.
"Miriám pedig és Áron szólának Mózes ellen." Nem véletlenül kezdődik ez a történet Miriámmal, mert midnyájan Miriám-ban kezdjük.
Miriám leprája, vagy a tisztátalanság miatti kirekesztés hét napja más jelképekkel is ki van ábrázolva: Pl. a hétfejű fenevaddal. Aki győztes a fenevadon (leprán) csak nagy küzdelmek árán szabadul. "Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen: A kinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben, tudva, hogy a világban lévő atyafiságotokon ugyanazok a szenvedések telnek be.(1Pt 5,9)"
Tehát az Áron (fiútestvér) álltal jelképezett győztesek, vagy Isten fiai, vagy fiúgyermek már átesett a leprán, megszabadult tőle, és már immunis. "És láttaték nagy jel az égben: egy asszony (Miriám)... A ki terhes vala, és akarván szűlni, kiált vala, és kínlódik (A bűn=tisztátalanság=lepra következményeként lett fájdalmas a szülés) vala a szűlésben. Láttaték más jel is az égben, és ímé vala egy nagy veres sárkány, a kinek hét feje vala ... és álla az a sárkány a szűlő asszony elé, hogy mikor szűl, annak fiát megegye. És szűle fiú-magzatot... és ragadtaték annak fia Istenhez és az ő királyiszékéhez." A fenevad nem tudta bekebelezni, mert már kijött belőle, és kiismerte, így már nem tudja többet félrevezetni.(Lakva ismerik meg az embert.) De azért próbálkozik, és mint látjuk Áronnál is bejött (szólt Mózes ellen) ezért mondja Pál: "Aki áll vigyázzon, hogy el ne essen". Áron már egy húron pendül az Úr küldötteivel, tehát az Úrral.
A küldöttek (Mózes) a győztesekből (Áron), vagy kipróbáltakból lesznek, ezek pedig a meghívottakból (Miriám) kerülnek ki. Ezért szellemi értelemben a "leprán" mindnyájan átestek, csak nem egy időben.
a visszautat én úgy látom, hogy ha mindkettőt éri a csapás, az azt az üzenetet hordozta volna, hogy a büntetés elkerülhetetlen. Ezzel szemben a csak az egyiket sújtó csapás több dolgot hozott:
1. Áron rögtön "észretért"
2. Áron és Mózes EGYÜTT szóltak Miriam egészségéért (a kegyelemért), azaz közösségre léptek azok, akik közt szakadás volt
3. Felsejlett a férfiak felelőssége a nők/lányok/asszonyok iránt (Áron nem tartotta vissza Miriamot, ezért néznie kell megaláztatását és szenvedését - de ez magára Áronra is szégyent hoz, mert fiúteestvérként neki védelmeznie kellett volna, akár önmagától is)
A felkeltett megtartó erőt, a szolidaritást, összetartást mutatja, hogy az egy heti kitaszítottság alatt a nép megvárta Miriamot, és csak visszatérte után indult tovább.
Szerintem ennyit lehet látni a történetben. Nem nagyon sok, de többet én nem látnék bele.
Nyilván ez a három együtt messiási csoda, ezt senki nem tagadta. De ebben az a vicces, hogy a papoknak mind a tíz esetben el kellett végezniük a rigorózus tisztulási szertartást, miközben elgondolkodhattak azon, hogy aki meggyógyította a poklosokat, a Messiás-e, vagy sem. És úgy tűnik, mintha Isten bölcsessége ezt tudatosan így rendezte volna. Másszóval, Jézus ugyan szóval nem mondta ki, hogy ő a Messiás, de a cselekedeteivel igen.
Ez így egy kedves történet, de nem tudom, hogy helyes-e? Ugyanis nincs megírva, hogy nem történt egyéb tisztulás, csak az van megírva, hogy volt ez a két eset. Honnét tudod, hogy nem volt több tisztulás? A messiási csodákról pedig: Jézus, amikor János érdeklődött felőle, akkor három bizonyságát adta. Így igazolta magát János előtt: -a vakok látnak -a süketek hallanak -a poklosok megtisztulnak és a győzelmi hír hirdettetik. Nekem úgy tűnik, hogy ez a három együtt a messiási csoda.
Köszi a válszt. Sajnos nem tudom, hogy ki az a Swedenborg, ezért nem tudom teljességében értékelni a válaszodat.
De a válaszodból még mindig nem értem: Mennyivel inkább vádoló Mirjam, mint Áron? Ugyanazt a vétket követték el!
A továbbiakban Mózes és Áron leírása igaznak tűnik, de Mirjam leírása annyira szokatlan, hogy még rágom a dolgot. Azt állítod, hogy a poklosságban (ami ugyebár tisztátalanság) lévő fehér a tisztaság jele? A megtisztulás előhirnöke?
A JT topicon is hivatkozol Swedenborgra. Ez azt jelenti, hogy tanítványa vagy az illető úrnak?
1. Miriám pedig és Áron szólának Mózes ellen a kúsita asszony miatt, a kit feleségül vőn, mert kúsita asszonyt vett vala feleségül. 2. És mondának: Avagy csak Mózes által szólott-é az Úr? avagy nem szólott-é mi általunk is? És meghallá az Úr. 3. (Az az ember pedig, Mózes, igen szelíd vala, minden embernél inkább, a kik e föld színén vannak.) 4. Mindjárt monda azért az Úr Mózesnak, Áronnak és Miriámnak: Menjetek ki ti hárman a gyülekezetnek sátorába; és kimenének ők hárman. 5. Akkor leszálla az Úr felhőnek oszlopában, és megálla a sátornak nyílásánál; és szólítá Áront és Miriámot, és kimenének mindketten. 6. És monda: Halljátok meg most az én beszédeimet: Ha valaki az Úr prófétája közöttetek, én megjelenek annak látásban, vagy álomban szólok azzal. 7. Nem így az én szolgámmal, Mózessel, a ki az én egész házamban hív. 8. Szemtől szembe szólok ő vele, és nyilvánvaló látásban; nem homályos beszédek által, hanem az Úrnak hasonlatosságát látja. Miért nem féltetek hát szólani az én szolgám ellen, Mózes ellen? 9. És felgyullada az Úr haragja ő reájok, és elméne. 10. És a felhő is eltávozék a sátor felül, és ímé Miriám poklos vala, fejér mint a hó; és rátekinte Áron Miriámra, és ímé poklos vala. 11. Monda azért Áron Mózesnek: Kérlek Uram, ne tulajdonítsad nékünk e bűnt; mert bolondul cselekedtünk és vétkeztünk! 12. Kérlek, ne legyen olyan Miriám mint a holt, a melynek húsa félig megemésztetik, mikor kijő az ő anyjának méhéből. 13. Kiálta azért Mózes az Úrhoz, mondván: Isten, kérlek, gyógyítsd meg őt! 14. Az Úr pedig monda Mózesnek: Ha csak az atyja pökött volna is az ő orczájára, avagy nem kellene-é szégyenkeznie hetednapig? Rekesztessék ki hét napig a táboron kívül, és azután hívassék vissza. 15. Kirekeszteték azért Miriám a táboron kivül hét napig. És a nép nem indula tovább, míg vissza nem hívaték Miriám.
Miriám poklosságának kapcsán három testvér van egymás mellé állítva. Mindegyik esendő ember: Mózes/khusita feleség, Áron/aranyborjú, Miriám/vádló. Helyzetüket (mert mindenkinek helyzete van) tekintve más, más a feladatuk és itéletük is.
Mózes az Úr küldötteit ábrázolja, azokat akiknek az Úr személyesen megjelent, és útmutató, és úttörőként álítja őket előre, egy olyan időben amikor valami nagy szabadításra volt/van szüksége Isten népének. Ezek az emberek egytől egyig istenfélők, a maguk idejében a legképzettebbek közül valók, (Pl:Mózes aki a fáraó udvarában tanult, Pál apostol, a tudós farizeus, aki Gamáliel lábánál tanult, Swedenborg aki kora egyik legkiválóbb tudósa volt, stb.) az Urat és népét szivükből szerető vezérek voltak. Az Úr a szivek vizsgálója, így tudja, hogy ki alkalmas erre. A kívül állók nem ismerik szívük indítékait, ezért gyorsan készek az itéletre, és a kárhoztatásra.
Áron a fiútestvér azokat ábrázolja, akik elfogadják a küldött üzenetét, azokat megtartják (=együtt járt mindenhova Mózessel) és továbbítják képességeikhez (Jól tudott beszélni, ezért száj gyanánt volt a nehezen beszélő Mózes mellett.) mérten a legnagyobb odaadással a többiek felé (Ő járt közbe Miriámért). A fiútestvér itt a fiúgyermeket, vagy győzteseket ábrázolja akik Isten trónjához ragadtatnak: "És szűle fiú-magzatot, a ki vasvesszővel legeltet minden nemzetet; és ragadtaték annak fia Istenhez és az ő királyiszékéhez.(Jel 12,5)"
Miriám a lánytestvér azokat a hívőket mutatja, akik még a "szülés" előtt állnak, de a szülés kínjai már elkezdődtek (a szülésük egyben a fiúvá születésük folyamatát jelenti). Itt a szülés a leprával van illusztrálva. (ennek leírása a Jehova tanúi tévtanításai-topic 4399- es hozzászólásában olvasható.) Hogy Miriám olyan fehér lett mint a hó, az a győzelmének előhírnöke volt. A tisztulásáhozhoz hozzátartozik az előző kevélységében megítélt helyzetének átértékelése (Rajta keresztül is szól az Úr, akkor minek a küldött?), amit az apja köpésének elfogadása jelképez. A hét nap amit a táboron (mennyen) kívül kellett eltöltenie ábrázolja a hét gyülekezeti időt, amit mint egy lelki iskolát eredményesen ki kell járni, aminek vizsgadijja: A ki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe űljön velem, a mint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében. (Jel. 3,21)
ON
Nem igazán tudjuk, miért csak Mirjamot érte a csapás.
Talán Mirjam bíztatta fel Áront, de lehet, hogy csak a példaadás volt a cél. Ha az egyiket sújtja, a másik is magába száll (tán még jobban is).
A csak egyre sújtó harag mutatja: van visszaút a megbánáson keresztül.
Off: az "atyafi" eredetileg az illető "atyja fiát", azaz testvért/unokatestvért, amely később az egy nemzetségbelit, még később falubelit jelölt. Az "atyja" természetesen nem a közvetlen a vér szerinti papára utalt, hanem a közös felmenőre.
Ha már női megfelelő kell, talán a "földi" a legjobb megjelölés, mert ennek női párját képezni igen nehéz lenne. Majd utánakérdezek.
A másik érdekes dolog, hogy a poklossággal, ill. az abból való megtisztulással kapcsolatban nagyon részletesen rendelkezik a Törvény, mégis az ÓSZ idején csak egyetlen zsidó tisztult meg belőle, Miriám, ill. egy pogány, Naámán. Mégis, a megtisztulásnak nagyon rigorózus áldozati és egyéb eljárásrendje volt. És a zsidó hagyomány úgy tartotta, hogy a poklosságból csak a Messiás tud meggyógyítani. Amikor Jézus viszont meggyógyította a 10 leprást, azt mondta nekik, hogy menjenek fel a papokhoz és mutassák meg magukat nekik. Mivel megtisztultak, a papoknak mind a tízért el kellett végezniük az áldozatot, ami önmagában egy "frocli" folt, hiszen nem ismerték el, hogy Jézus a Messiás, viszont tudták, hogy mi a hagyomány és itt voltak a szemük előtt a nyilvánvalóan megtisztult poklosok, akikért muszáj volt bemutatni a kötelező áldozatot.....
A minap egy nőnemű atyafival (hogy írjam ezt, atyalány?) vitatkoztam, és fölmerült a vezető megdorgálásának a kérdése. Ennek a kapcsán vizsgáltuk az említett történetet. Nem pasztázom ide, mert nem akarom, hogy már a topicnyitót kimoderálják.
A lényeg az, hogy Áron és Mirjam megdorgálták Mózest valamiért. Az Úr pedig úgy tett bizonyságot Mózes mellett, hogy Mirjam poklos lett (4 Móz 12-olvassátok el). Áronnak nem lett baja, pedig ugyanazt követte el, mint Mirjam. Akkor mi a különbség?
És mivelhogy az ószövetség tanulságul írattatott meg, ezért további kérdésem: Mi ebből a tanulság a jelenkor hívője számára?
Annyit még elárulnék, hogy ezeket nem költői kérdésnek szánom, mi ketten akkor nem jutottunk dűlőre.
