Hát a felhozott példa elég szánalmas, nem minden régi, hűséges házasság ilyen!
Elmesélném a mienket: Első szexkapcsolat, ha nem is első szerelem, minkét részről. Több mint 30 éve vagyunk házasok, de a mai napig 2-3 naponként "élvezzük" egymást!
Persze itt is voltak hullámvölgyek, meg nem értés, eltérő igények. Túlétük és megerősödtünk.
Folytatnám ha az opera megengedi...
Merthogy elküldte az üzenetet úgy, hogy nem nyomtam a mehet gombra.
Naszóval.
Ifjúkoromban elég intenzíven éltem. A gyertyát vagy 5 végén égettem, hogy biztos legyen...
De nem azért hagytam abba, mert beleuntam vagy fáradtam volna, hanem azért, mert jött egy komoly kapcsolat, és tart több mint 5 éve.
De ha újrakezdhetném, másképp csinálnám.
Vagy ötször ennyire élnék intenzív életet!
Mert NAGYON JÓ!
Hát én sem szeretnék ilyen kapcsolatot.
Nem bírnám.
Mondjuk én attól is szarul érzem magamat, ha két nap eltelik szex nélkül. És vagyok 30.
Bár mostanában ritkásabban élek nemi életet mint 10 éve. Akkor nem kétnaponta, hanem naponta kétszer... Most meg a meló miatt ily ritkás, meg azért, mert én kelek 7-kor, a barátosném ha ugyanakkor ébred, akkor a legrövidebb idő is fél óra mire alkalmas arra, hogy nemi életet éljen, mondja ő. Meg azt is, hogy ő nem tud gyorsan ébredni.
Ha van tapasztalat, és sikerűl megállapodni, és szereted a párod és a nemi kapcsolatotokat, szal, ha minden passzol, akkor nem 2-3 havonta lesz a mérce.
De az biztos, hogy kialakúlnak a szokások, amik lehetnek jók és rendszeresek.
Az első komoly kapcsolatomban 5év után azt mondtam a leányzónak, hogy szeretem, de nem mondhatom azt, hogy ő kell, mert semmilyen egyéb tapasztalatom nincs. És ez nem csak a szexre vonatkozott. Hát olyan szempontból jól döntöttem, mikor kiszáltam belőle, hogy aztán megtudtam, mi a szerelem (azt hittem, az is az volt) és másoktól olyat kaptam szexben is, hogy ihaj.
Sokan nem próbálják ki magukat másokkal, nulla saját tapasztalat (csak szajkózzák a másoktól hallottakat, másoknál látottakat (az nem mérvadó)), benne maradnak olyan kapcsolatokban, amit 15-18 évesen kezdtek és 28-30 évesen már ha szeretnének is, nincs bátorságuk (ki)lépni. Ezzel nem azt mondom, hogy nem lehet jó egy ilyen kapcsolat. A környezetemben is van 1 pár, akik jól elvannak 14 éve. Most 30évesek. És ha nem is csalták meg egymást soha (tudom), attól még igaz, hogy nem is kefélnek most, csak2-3havonta. Halkan megjegyzem, ez ebben a korban szerintem szánalmas. Én 60éves korom előtt nem akarok ilyen lenni a párommal.
Elég sok embertől hallottam már, hogy az embernek mielőtt lehorgonyozna ki kell élni magát, mert különben nem fog működni a házasság sem.
Viszont olyan ismerősöm is vannak, akik több évtizedes házaságban élnek az első kapcsolatával és nem érzi annak a hiányát, hogy nem volt több nő az életében.
Szerintetek tényleg ilyen az ember, hogy csak tapasztalatokkal tud kötelezettséget vállalni?
