Úgy néz ki, egy szélvihar kipusztította az egész magas-tátrai ököszisztémát. Nem tudok mit mondani, nekem is pótolhatatlan veszteség ez. Azért nyitottam ezt a topikot, hogy aki együttérez részvétet nyilváníthasson, és esetleges segítségünket felajánlhassuk (ha lehet ilyenről beszélni).
Bár van igazság abban, amit írtál, de ez mégiscsak összemosás, demagógia.
Egy dolog a gyűjtés, egy másik pedig a MOL vezetőinek prémiuma, ill. az, hogy mire költik.
Ha tényleg arra megy a lé, amire gyűjtik, akkor kit érdekel a főnökök prémiuma? Ha neked van 200Ft-od, vegyél matricát. TE megtetted, amit tehetsz. Ez a lényeg, nem?
Sajna túlságosan egyet kell értenem - különösen mondandód 2. részével.
:-(((
ezért írtam, hogy szkeptikus vagyok
OFF
(túl sok, NEGATÍV! közöm van a MOL-hoz ebbe itt nem szeretnék belemenni )
a szlovákiai benzinárak lényegesen alacsonyabbak, mint általában Európában, azt meg végképp nem tudom, hogy Mo-on a MOL felelős-e a (vagy a gazdasági rendszer) az arcátlanul magas benzinárakért
Boccss!
ON
Részemről ez egy jelkép, hogy szeretném ha VALÓBAN fákat ültetnének, hogy "Tátra-hívő" vagyok.... lásd Magas Tátra fórum és linkjeim
Nevetséges, a Mol egész egyszerűen önreklámozására használja a tátrai természeti katasztrófát. Odaát nem túl népszerű, mert rohadt magasak az árai, magyar úri módi szerint Európában a legmagasabbak
Vezetői ezévi éves jutalmának (milliárdos összeg) pár százalékából ki lehetne pentgetni azt az összeget, amit így összeszednek. De ők nem fognak adni egy fillért sem ebből erre a célra. Dobják össze csórók.
..és a "odaát" a Slovnaftnál! (persze igazából az is MOL) bár én egy kicsit szkeptikus vagyok, de azért az én autómat is díszíti, hátha jó helyre megy a Ft...
A napokban jöttem haza, amit láttam borzalmas... de az élet nem áll meg, folymatosan nagy erőkkel "takarítanak". A Nap süt, a hó kiváló... talán ha a sikló már megbízhatóan jár, akkor a szánkópályát is megnyitják (és lezárják az autóforgalom elől). Elkezdetem felpakolni a képeket a honlapomra... http://www.bringanti.hu azon belül ÉN vagyis a "Szélvész" majd katt Magas tátra 2004. november 19. vagy közvetlenülhttp://www.bringanti.hu/tatry/index.html Az új könyvtáramat folyamatosan töltögetem majd... egy kis türelmet. Úgy 1150-1200m felett alig van pusztítás, egy-egy kidőlt fa, mint nálunk a Pilisben v. a Börzsönyben egy komolyabb vihar után... illetve helyenként 1-2 futballpályányi terület ledöntve. A turista utak közül voltunk Tarajka - Bilikova Ch. - sárga jelzésen le a Tarpatakig - vissza a sárgán, majd a zöld jelzésen a régi Zerge mh. (Kamzik Ch.) maradványáig, most mellette az ősi Rajnerova Ch. újjáépítve, (mellette hókunyhó - tessék sietni tavasszal elolvad) vissza piroson Tarajka. Poprádi-tó megállóhelynél lehet parkolni és gyalog fel a Poprádi tóhoz. Az említett szakaszokon a régről jól ismert szinte sértetlen Tátrában gyönyörködtünk... A Novy Smokovec - Sziléziai ház (sárga jelzés) út gyakorlatilag megsemmisült...igazából a Szabadság út felett 1-1,5km-es sávban és az úttól lefelé teljesen megsemmisült az erdő, de felette csodálatos. Ha tudtok menjetek!
Én úgy tudom nem. Szerintem biztosan jól esne, ha felajánlanánk, szimbolikus jelentősége lenne csak, de a magyar kormány nem tesz ilyet. Nem tudom miért nem, a Tátra ugyanúgy magyar is, (és cseh is, és lengyel is) a szó jó értelmében véve. Nem tudom nem kellene nekünk esetleg ezt megtenni mint magánszemélyeknek? Egyelőre én nem látok olyan szervezetet akinek lehetne pénzt küldeni. Az OTP bank szlovák leánya kemény 100,000 koronát ajánlott fel. Csak nehogy csődbe kerüljön az a szegény kis bank..... (mindamellett persze hogy a gesztus szép, de bennem inkább negatív visszhangot keltett).
Végigolvastam ezt a topicot is. Sajnos úgy tűnik lemaradtam valamiről, amit mindig is szerettem volna látni. Nem juthattam még soha el a Tátrákba, de remélem ez nem marad így túl sokáig... Nagyon szeretném akár romjaiban is látni.
Minden tiszteletem és elismerésem azoknak, akik most a károk elhárításán fáradoznak. (Tényleg, Mo. ajánlott fel hivatalos segítséget?)
Igen, de én azt akarom mondani, hogy Szlovákiában is rengeteg csodálatos dolog van még. A romvárak,melyeket felsoroltam általában nagyobbak, mint Sümeg. És nem említettem Sztrecsnó-Óvárat, Topolcsányt, Temetvényt és még annyi mást.Soha nem hallottam azelőtt róluk,- igen kevés kivétellel - amíg várbolond barátom el nem vitt hátizsákos túrákra e helyekre. Így aztán megosztottam időmet a Tátrák, meg a várak között. A kilencvenes évek eleje óta járok oda. De alig egy részét láttam. És ajánlom mindenkinek, hogy ezeket a helyeket (is) keresse fel majd. A Csehországgal kapcsolatos kérdés politika felé vinne el, és most nem kívánok ezzel foglalkozni.
Be kell, hogy lássák, hogy amíg a Tátra megújul - sem ők sem mi nem látjuk már meg - addig is fordítsák figyelmüket a többi meglévő kincseikre.
Nemcsak egy idegenforgalmi látványosság veszett el...
Amikor Szlovákia és Csehország végleg két részre szakadt, a csehek nagyon ügyesen taktikáztak. Elvitték az összes természetikincs-lelőhelyet, náluk a bányák, az ipari központok, a legszebb kastályok (Csehországban minden 10 kilóméteres körzetre jut egy hihetelenül jó állapotban levő kastély), a főváros.
A szlovákoknak nem maradt más, mint a természet: a hegyek és az erdők. És erre egytől egyik büszkék voltak. Ha láttál már szlovákot a hegyekről mesélni, akkor most tudod, miről beszélek. Azon fák gyökerei, melyek most halálukat lelték, minden szlovák szívéből táplálkoztak kicsit. És most minden szlovák szíve vérzik.
A szlovákok amúgy sem büszke, harcias nép. Ők azok a busongó, csöndesen szomorkodó szlávok. Most a természet azt az egyet is elvette tőlük, amit igazán a sajátjuknak érezhettek, és amiért egytől-egyig szenvedélyesen rajongtak.
Nem vitatható, hogy az ország fő idegenforgalmi látványossága, lelke a Magas-Tátra.
De anékül. hogy egy ezt a szörnyűséget relativizálni akarnám, meg kell mondanom, hogy ez kívül is hihetetlen gazdag az ország más idegenforgalmi vonzerőben.
A hegységek: az Alacsony-Tátra, A Fátrák, de akár a változatlanul háttérbe szoruló más kisebb ( magasságú ) hegységek. A gyönyörű várak, a romok: Ghymes, Szepes, Lubló, Detrekő, Hrussó, Sáros, Zayugróc,az épek: Árva, Vöröskő, Bajmóc, Késmárk,Trencsén, a városok: Bártfa, Lőcse, Körmöcbánya, és csak egy részüket soroltam, de még annyi kastély, templom és más. Nekünk magyaroknak ezek az esztétikán kívül történelmet is jelentenek.
Mindezek még magában, Szlovákiában is némileg háttérbe szorultak, de most több hangsúlyt fognak nyilván rá fektetni, hiszen a turizmust meg kell tartaniuk. És jövedelmet is hozhat, amit a Magas-Tátrára (is) fordíthatnak.
Nem tudom... én valahogy nemcsak a helyet sajnálom (´98-ban voltam ott anyámmal, akkor neki nagyon tetszett,az is hogy oly tiszta a levegö, hogy benövik a zuzmók a fenyök ágait, és 2002-ben egy nagyon szép utazásom volt ott a tátrai villamos nosztalgiavonatával, végig Csorba-tóig - anyám meg mindig visszavágyott oda, de most úgy néz ki, már nem lesz miért...), hanem egész Szlovákiát is. Ez ugyanis HATALMAS tökönvágás az ország gazdaságának... hiszen az egyetlen dolog, amire az idegenforgalmukat építhették, az a Tátra volt. Mit várhatnak ezek után?... :-///
És most így, a requiem amit akartam, ki kell beszélnem magamból.
Hatalmas a csend most, a kopárrá vált hegyoldalakra lassan szállingózik a hó, elfedve a látványt, ami legrosszabb rémálmainkban sem jelenhetett meg. A százéves fenyőfák, mint megfáradt vándorok az élet hirtelen viharában ledőltek, ki az út szélére ki az erdőre, ki házra, ki a patakokra, ki pedig egyszerűen a puha, tűlevelű szőnyegre, egymásra. Kis emberként amikor közöttük jártam hatalmas óriásoknak tűntek a fák, örökkön állnak, és örökké tartanak, túlélnek minden bajt és bánatot. Feljebb nőve is mindig számíthattam az erdőre, erre a hatalmas zöld, a szelek hangján sóhajtva szóló teremtményre, az élet néhol tobzodó, néhol szerény és csendes örömére, titkaimat megtartotta, lépésemet mindig puhán felfogta, elesni sohasem hagyott. Csermelyei, fegyelmezetlen forrásai, rohanó és utol nem érhető patakjai, rejtett tavai és völgyei életem megannyi nagy felfedezése volt. Felfedező és kalandor voltam, nagyonnagyravágyó és mindent megkapó, csodákat kisgyerekként és vidám kölyökkutyaként fogadó emberke.
Lélegzetemet visszafojtva állok most, nem hiszem el, hogy megtörtént valami ami múltam-életem egy álommá és ködös emlékké fokozza le, a zöld vadont tar szürkeséggé silányítja, szépségtől-menedéktől így, komiszul megfoszt. Konokul folytogatja valami a torkomat, kiáltanék, sírnék. Kiáltok, sírok. Fáj. Leülök és nézek felfelé fátyolba borult hegyekre. Mert volt egyszer, az Erdő és a Hegység. Mert lesz egyszer még!? Mindörökké. Ámen.
"Szerencsére" a hír címe kissé túloz. Mint azt alább közli is, az évi szlovák fakitermelés 90 %-nak megfelelő fa pusztult el, nem pedig az ország faállományának 90 %-a. Hiszen Szlovákiának igen kiterjedt erdőségei vannak mind tűlevelű mind lombhullató fák tekintetében. Ez a kár borzasztóságát persze változatlanul nem érinti.
Megdobbento... nincs se mas, se jobb szavam. Ez ennyi: siri csend :-(((
Akárhogy is nézzük, ezek az erdők a Magas-Tátrában, a Poprád és Kemarok körzetben lakó emberek ezreinek életét mentették meg. Ha ez a vihar nem a fákon tölti ki a mérgét, iszonyú pusztítást végzett volna a környező városokban.
Osztom esotherica tasztaltars(no?) velemenyet, habar nagyon ambivalens az erzes, mert amugy roppantul faj ezeknek a gyonyoru erdoknek a pusztulasa.
Sizni mar regen voltam ott, valahogy sose volt igazan az en sportom, de turakat tobbet is tettem ott.
Faj, hogy nemhogy mi nem lathatjuk mar, de sanszos, hogy a gyerekeink se...
Tevemadar tasztaltars, egyetertve esotherica 25-os hsz-aval, bizony felo,a cikkekben is benne van, hogy fekezo ero (ertsd: fak) hijan minimum eros talajerozioval lehet szamolni, de sajnos nem kizarhato az esotherica altal is emitett arviz sem es egyeb eleddig azon a tajon ismeretlen csapas sem :-|
Úgy tudom, hogy éppen ezért igyekeznek minél hamarabb fásítani. (Az egyik cikkben volt erről szó.)
Az elmúlt évek tiszai árvizeinek a kialalkulást nagyban elősegítette a nagymértékű Ukrán erdőírtás. :(((
Hát bevallom, nekem is kijöttek a könnyeim, ahogy megláttam. Kisgömb koromban minden télen a Tátrában sieltünk. Imádtam. Szerencsére idén nyáron is jártunk arra, hát van egy élmény készleten. Kezdem érteni, miért őrjöngenek a grínpíszesek.
