Nem ott a lényeg. Hanem szerintem ott, hogy x sebességgel mozgó szalagon maradás ugyanannyi mozgási energiát igényel, mint ugyanazon sebességgel talajon futás, mert kevesebb energia kisebb sebességet eredményezne ugyanazon tömegnél, így leesne a futó a szalagról ha nem tartaná a sebességet.
Ha nem fúj szél, a légellenállás nem jelentős különbség a hobby futásra jellemző 8-14 km/h sebességnél. Az "elmélet" az lenne, hogy mivel a futószalag halad, és a futó a megfigyelőhöz képest egy helyben állva fut, így az az elképzelésük, hogy nem is fut, hanem csak felfelé szökken, a szalag halad alatta, így sokkal kevesebb erőt kell kifejtenie. :)
Egyszerubb ha epitonk egy negy gyurut foldkoruli palyan, picit megporgetjuk.es akkor a korbem futkarozo.akarmilyen graviraciot erezhet. Felteve persze ha csak egyenesen fut, mertha ka yarodik.akkor jon a coriolis az o gonosz erejevel
Sőt, ha a futások a Holdon történnek (a szabadban), akkor sem :)
Bár vannak olyanok, akik szerint ezt a kérdést csak úgy tudjuk megválaszolni, hogy építünk futópályákat és szabadtéri fitnesz-központokat a Holdon, és megnézzük, mi történik ott (v.ö. "le kell hozni a GPS műkoldakat") :(
Fittnesz cikkekben rendszeresen előkerül olyan szerintem hamis állítás, hogy a futópadon futás "könyebb" tehát kevesebb kalóriát éget mint a szabadon futás, mert a külső szemlélő számára úgy tünik, hogy a futó helyben áll, csak felfelé kell ugrálnia, miközben a szalag elfordul alatta. :)
pl. "A futópadon végzett mozgás pedig nem ugyanaz, mint a szabadban végzett futómozgás. A futópadon ugyanis a talaj elszalad a lábunk alatt, így itt inkább felfelé rugaszkodunk mint előre, és a lépéshosszunk is lerövidül."
Szerintem viszont ez baromság, futópadon nem lehet kevesebb ugyanazon tömegű futónak ugyanakkora táv lefutásával befektetett energiája, mint szabadban futásnál. Szerintetek?
Tudtommal ma már nem nagyon szokás energia-idő bizonytalanságról hasonló értelemben tanítani.
A jelek szerint azért még akad ilyen hely. 87 évvel azután, hogy Pauli megmutatta, hogy a kvantummechanikában az időhöz nem rendelhető korlátos, önadjungált operátor, még vígan leírják, hogy az idő operátora az idővel való szorzás.
En csak.egy mezei segedmunkatars voltam, a fonokom udvariasan felkert hogy legyek szives kiertekelni az altala kidolgozott kiertekelo.programmal.par evtizednyi, partiznmilliardba kerulo mereseket. Azota se merte senki ujra ertekelnimoket.
Én most már a konkrét példától elvonatkoztatva beszéltem. Nem ez volt az egyetlen hibásan tanított dolog annak idején. Azért köszi a linket. Ugyanezt a Mandelstamm-féle dolgot írta le John Baez is 2010-ben (pdf).
Tudtommal ma már nem nagyon szokás energia-idő bizonytalanságról hasonló értelemben tanítani. Ha előkerül, akkor többnyire a Fourier-analízis szemszögéből kerül tárgyalásra rövidebben-hosszabban, nagyjából azon a szinten, mint ahogyan Geszti Tamás könyvében szerepel.
Egy kissé eltérő dolog az, amikor valamilyen tranziens jelenség karakterisztikus idejét vezetik be, és erre írják fel a Mandelstam-Tamm bizonytalansági relációt.
Itt viszont a bizonytalansági reláció érvényességi tartományával kell vigyázni, egy matematikailag szabatos tárgyalás olvasható pl itt:
Az, hogy nem hamis állításokból építünk fel egy alapokat jelentő tárgyat egészen mást jelent, mint az, hogy a legmélyebb szinten tanítjuk. Ez a két dolog ortogonális egymásra.
Nem lehet mindent egyből a legmélyebb szinten tanítani. Az ítéletalkotást pedig talán el kellett volna halasztanod legalább egy komolyabb QED kurzus meghallgatása utánra. Persze bizonyos kétségek azért bármilyen szinten is maradnak. Akár még a klasszikus mechanikában vagy elektrodinamikában is. Mondjuk például a ponttöltés önmagára való visszahatása terén.
Szóval inkább tanítsunk egy egyszerű hazugságot, mint a bonyolult igazságot? Engem speciel ezek a dolgok annak idején iszonyúan zavartak, és elkönyveltem, hog a fizikusok hülyék.
Persze azok bevezető szintű kvantummechanika tankönyvek (s nem a terület kimerítő monográfiái), amelyekben nem lehet ezt érdemben kitárgyalni. Az efféle túl mélyre vezető problémák puszta megemlítése pedig talán eltereli a témával éppen csak ismerkedő hallgató figyelmét az alapok megértésétől.
E szerint a cikk szerint Pauli már 1926-ban megmutatta, hogy értelmes Hamilton-operátor mellett az időnek nem lehet korlátos önadjungált operátora. Az még bocsánatos bűn, hogy Heisenberg az 1927-es cikkében ezt nem vette figyelembe, de, hogy egy 52 évvel később kiadott egyetemi tankönyvben sem vesznek róla tudomást, hát, az már több, mint furcsa.
Tudomásom szerint Dirac minden operátort mindennel kommutált, aztán annak az eredményét is kommutálta. Egészen addig, amíg zárt csoportot nem kapott bizonyos operátorokból.
