Az 1kg a Holdon is 1kg, meg az űrállomáson is. A rugós erőmérő a Holdon kb 1.66N súlyúnak találja, az űrállomáson meg nulla.
Ha az ejtésnél 0,001 mm-es úton áll meg a vasgolyó, akkor brutálisan nagy erőhatás éri, ha ugyan ez a vasgolyó 5 cm-es úton fékeződik le akkor meg kis erő hatott rá.
Nem mindegy. Tehát akkor is más eredményt kapsz, ha egy lágy rugóra ejted, vagy egy kemény erős rugóra. Ezért értelmetlenség így ebben a formában a kérdésed és nyilván nem kapsz egyértelmű választ sem.
A leghasználhatóbb ötlete eddig mmormotának volt a nagysebességű kamerával.
miért ne jutnék? a mérleg nem tesz különbséget hogy kézzel összenyomom vagy ráteszek valamit,
a 10N=1kg az micsoda?
a lényeg ugyanaz, nem diffegyenleteket akarok megoldani, nem doktorizni akarok hanem egy nagyságrendet megtudni , 100ból 500lesz vagy 4000?
adott az érintkezési felület a magasság és a tömeg , ráejtem rugóra/ homokra...stb arra kifejt valamilyen erôt megmérem az elmozdulást... valszeg rugó lesz azt könnyebb kalibrálni
Próbáld meg különválasztani a tömeget és az erőt. Ez két különböző dolog. A tömeget kg-ban, az erőt N-ban adják meg. A tömegnek van súlya, ez egy erő. Amíg az erőt kg-ban próbálod értelmezni, addig nem jutsz előre.
milyen erő? minél mélyebbre fúródik a homokban annál nagyobb az erő, egy 10 g os golyó nem fúródik olyan mélyen mint egy 1111g os, de nem golyó legy hanem rúd, hogy a becspódási felület ugyanaz legyen
Kell egy erő és egy vele egyirányű elmozdulás. Vagyis egy L = F x d, ahol :d: az a távoság amivel a test benyomódik a fogadófelületbe.
A mozgási energia a Ep= mgh potenciális energia volt, ami az ütközés pillanata előtt teljesen átalakult mozgási energiáva, hiszen h magasságból nulla magasságba ért a test, nulla magasságot nulla pot. energiának tekintem.
Akkor ebből adódóan felírható egy ilyen képlet:
mgh= Fd - de ha a F erőt, fiktiven, egy súlyerőnek tekintem, akkor F/g= M az a tömeg, amivel a gravitációs gyorsulással megnyomná a becsapodási felületet.
Innen M= mh/d.
De ehhez meg kell mérni a :d: hosszát. Az F az a becsapodási átlagnak felel meg az M tömeg is az. Nem a maximális becsapodási erő.
Pl ha egy csapágygolyót beejtesz egy veder homokba, akkor meg lehet mérni a :d: hosszat.
És nagyságrendileg megvan az M tömeg.
Pontosabb számolásra ezt még meg lehet variálni a rugalmassági moduluszokkal (legalább a nyúlási és a nyírásival), de elég bonyolult képleteket kell majd megoldani.
asszem egyszerűbb lesz megcsinálni egy tesztet / mérést mint számolni :-)
Ne fűzz hozzá nagy reményeket! A méréshez egy elegendően gyors válaszidejű erőmérőre lenne szükséged ráadásul, ha valamivel le feded, akkor annak a csillapító hatását is figyelembe kellene venned. Tényleg nem egyszerű a feladat, ezért kapsz bizonytalan válaszokat. (A mérleg nem igazán jó eszköz ehhez.)
Nem csak a tömegtől, és a magasságtól függ az erő, hanem a gyorsulástól (lassulástól) is, vagyis mennyi idő alatt áll meg a súly (F=ma). Ha 0 idő alatt, akkor az erő végtelen.
Ő volna a fénymásolás nevű - hatalmas karriert befutott eljárás kifundálója - Selényi Pál - a magyar kísérleti fizika egyik legnagyobb, legsokoldalúbb kutatója - ki romba dönté Albert Einstein ama tévképzetét, mely szerint a foton valami tűszerű izé?
Selényi kísérlete szolgáltatta az első tiszta kísérleti bizonyítékot az elemi sugárzókból [fluoreszcens molekulákból] eredő [elektromos dipól] gömbfotonok nagyszögű önkoherenciájára. Az így az optikai tartományban észlelt jelenséget teljesen indokolt külön ‘Selényi-féle interferenciá’ – nak nevezni.
» Selényi’s experiment of 1911 gave the first clean evidence for the wide–angle self– coherence of radiation stemming from elementary sources [in fluorescence of molecules]. It delivered the first experimental proof of the existence of ‘spherical electric dipole photons’, in the sense of modern Quantum Theory of Radiation. At the same time, it disproved the assumption of ‘directionality’. We think, that it would be completely justified to call the fringes appearing in wide–angle optical interference experiments, ‘Selényi fringes’. »
Miért ragaszkodsz annyira a gömbfotonhoz? A kísérletben mindkét detektor az antennára merőleges középsíkban helyezkedett el, ugye? Akkor meg a "tóruszfoton" is ugyanazt az eredményt adja, nekem pedig eggyel kevesebb kifogásom marad.
Az elv a lényeges, és igazából nem kell fényév távolság ahhoz, hogy fénynél gyorsabb információközlésről beszéljünk. Ahhoz akár egy méter is elég. Itt a cikkben szerintem csak a szemléltetés miatt volt fényév megadva a gondolatkísérletben.
Az impulzusos hozzászólás elég fogós, de szerintem erre az a konkrét válasz, hogy a gömbfoton impulzusa a becsapódásig (mérésig) határozatlan. Ezért gömbfoton. A kibocsátó antenna viszont tényleg nem jó, mert nem izotróp a térre nézve.
A kísérletet szerintem érdemes lenne gamma sugárzással kipróbálni. Egy olyan gyengén sugárzó forrással, amelynek mennyiségét megfelelő mértékben csökkentve biztosítható lenne, hogy mérhető időintervallumon belül csak egy gamma foton hagyja el a forrást. Azt tippelem, ez gömbfoton lenne, és a detektálása is egyszerű.
Ha csak a nagyságrend érdekel, akkor veszem az acéltárgy tömegét (mondjuk m=10 kg), földre érkezési sebességét (mondjuk v=27 m/s) és az acél Young-modulusát (E=200 GPa) és ebből a háromból csinálok egy sebességet. (Ev4/m)1/3 lesz sebességdimenziójú, értéke a behelyettesítések után kb. 230 000 m/s2. Brutál nagy.
