Itt is van:
Ez most már valószínűleg mindig így lesz. A két egymással versenyző kereskedelmi televízió berezelve attól, hogy alul marad a pénzversenyben, fejvesztve igyekszik alullicitálni a másikat. Most a TV 2 csúszott meg a lejtőn, egy időre ismét öszszekuszálva a képet, amit nagy erőfeszítésekkel próbál a csatorna kialakítani magáról.
<!--
var ord=Math.round(Math.random()*100000000);
document.write('');
//-->
A TV 2 szeretne intellektuálisabb lenni, olyan szellemi vállalkozásnak látszani, amit a középkorú menedzser urak majd nem akarnak kiradírozni a múltjukból, de közben folyton különféle zsákutcákba sétál be.
Ahelyett, hogy komoly munkát fektetne önálló, gazdaságilag is védhető, magasabb színvonalú saját műsorok és egy vállalható szellemiség létrehozásába, folyton összeomlik, és gyorsan valami mások által már ledarált, újabb és újabb nívótlanságba kapaszkodik.
A TV 2 megbízhatatlan. Riszálja magát, az igényességről papol, de közben ugyanolyan ízléstelen és színvonaltalan, mint versenytársa. Rossz élete lehet a főnökségnek. Ennyi következetlenséget ép lélekkel megúszni nem lehet egyszerű dolog.
A Nagy Alakítás című műsorral elsősorban nem morális problémák vannak. Azzal mindenki külön-külön elszámol majd magában. A licenctulajdonos, a megrendelő tévécsatorna, a stáb, a szereplők és mi nézők is. Hogy a szereplők közül ki miért teszi közszemlére legintimebb pillanatait egy plasztikai sebészeti beavatkozásról, hogy mit gondol eközben a forgatócsoport és mit a leselkedő néző, ahhoz saját zavaros kultúránk kútjának mélyére kell néznünk.
Ahhoz azonban, hogy egy televíziós műsor, amely ráadásul érzékeny és csúszós területre merészkedik, miért van ilyen rosszul kivitelezve, már sokkal gyakorlatiasabb kérdéseket kell feltennünk, és attól tartok, hogy sokkal földhözragadtabb válaszokat is kell adnunk.
A Nagy Alakítás vizualitása egy híradós gyorshír és egy laza bulvármagazin együtteséből áll össze. Ez vagy azért van így, mert a műsor operatőrei idejük nagy részében ilyesmikkel keresik a pénzüket, és ez a képi világ rögzült az agyukban, vagy pedig azért, mert a műsor rendezője semmit nem gondolt a feladatról, nem talált ki semmit, csak hagyta, hogy menjenek a dolgok a maguk útján,
úgyis mással lesz elfoglalva
a néző.
Ha az első verzió az igaz, akkor a vezető operatőr, László Zsolt nagyon rosszul dolgozott, ha pedig a második verzió az igaz, akkor a vezető rendező, Zombori Róbert nagyon rosszul gondolkozott. A néző mindenre figyel. Még akkor is, ha nem. Akkor is érzékel mindent. A nagy alakítás esetében a gyatra kivitelezés kapcsán például azt érzékeli, hogy a stáb teljesen érdektelenül dolgozott. A gyenge képek arról beszélnek, hogy nem más ez a műsor sem, mint a többi összedobált pletykaadás.
A Nagy Alakítás stábja körülbelül annyival gondolt többet erről az egészről, mint egy bulváranyagocskáról, hogy itt erősíteni kell a drámai dramaturgiát, hogy nagyobb legyen a nézőben a várakozás. Ennyi. Ezt is a legsekélyesebb módon, ismétlődő narrációval, didaktikusan érték el. Igen, nagyon várjuk, hogy a két médiaáldozat hogyan változik át, de közben nem látunk mást, csak hanyag és ronda képeket, és ami ennél is rémisztőbb: gyávaságot és nyakbehúzást.
A stáb csinál egy műsort, de ahhoz már nincs elég bátorsága, hogy vállalja is, amit ígér. Átalakításról forgatni úgy, hogy nem mutatják meg, mi változott, enyhén szólva is a feladat megkerülése. Tulajdonképpen nevetséges az egész. A TV 2 alámerül a mocsárba, megrendel egy gusztustalanságot, de aztán átvesz egy műsort, amely a készítők gondatlanságáról és a kényes részek kikerüléséről, semmint a szereplőkről szól. A nagy átalakításból nem tudjuk meg, ki milyen lett, mert a középronda ruhácskákba bújtatott szereplők átváltozásából nem derül ki semmi. Mindenki sokat sír, nagyon sokat sminkel, fésülködik és andalog, csak gyakorlatilag nincs objektív tiszta kép arról, hogy kivel milyen átalakítás történt, és az milyen eredményt hozott.
Egy alapvetően kétséges ötlet szakmailag csapnivaló megvalósítása ez a műsor. Rossz ritmus, sok mellébeszélés, lelkendező narráció, telibe fényképezett zokogások. Nesze semmi, fogd meg jól!
