Keresés

Részletes keresés

huzat Creative Commons License 2004.11.14 0 0 0
b0csesz
Makulata Creative Commons License 2004.11.14 0 0 topiknyitó
Dr Jim Marshall OBE

Ahogy egy dobos rávette a gitárosokat a lármázásra.

Rich Maloof: "Jim Marshall - The Father of Loud", Backbeat Books, San Francisco 2004. 200 pages; 29,95 US-Dollar

Recenzió: Edgar Klüsener (SPIEGEL), magyarító/rövidítõ usákból, angilusból és dajcsból: PZ

Az AMP-legenda Jim Marshall ez év áprilisában megjelent önéletrajzának borítólapja: "The Father of Loud"
http://www.spiegel.de/kultur/musik/0,1518,grossbild-407195-327605,00.html

Jimi Hendrix, Jimmy Page, Jeff Beck - a '60-as évek gitár-sztárjai a "Marshall" cég elektroncsöves erõsítõi nélkül csak feleannyira váltak volna hatalmassá és brutálissá. A legendás csöves AMP [amplifier -> erõsítõ] feltalálója, Jim Marshall ma lett 81 éves - de egy cseppet sem csöndesebb.

Jim Marshal nem az autogramm-osztogatás embere. De most mégiscsak osztogatja. A Dr. miatt, a Jim elõtt:
- Ez bizony nem semmi - mondja - sohasem jártam iskolába, most mégis doktor lettem.

A cím tiszteletbeli, a híres amerikai College of Music adománya. A Marshall után pedig OBE-t ír:
- Ezt az OBE-t az év elején kaptam a királynõtõl!

OBE az "Order of the British Empire" rövidítése. A brit birodalom ugyan már nem létezik, de még ma is ez a szigetország lagmagasabb kitüntetése. Nem csoda, hogy Jim Marshall olyan elégedetten vigyorog, mint egy utcagyerek, akinek éppen a szájába esett a szomszédasszony féltett mézeskalács lovacskája az ablakpárkányról. Ma sem néz ki öregebbnek, mint egy fiatalos 61 éves, pedig sokkal több: 81 évet hordoz a vállán. És micsoda éveket.

Szteptáncos, dobos, bigband-énekes, elektrónika-technikus

Marshall volt szteptáncos, dobos, bigband-énekes, elektrónika-technikus õfelsége szolgálatában, dobos-tanár, üzlettulajdonos és végül õ tette a Rock'n'Roll-t lármássá és brutálissá, õ volt az a dobos, aki rávezette a gitárosokat a lármázásra. Ma pedig, 81 évesen, minden nap pontosan 7 órakor szalad fel az irodájába, aminek az egyik sarkában egy dobfelszerelés áll, a másikban egy lemezjátszó, a hatalmas íróasztal közepén pedig egy hamutartó, amit egy vastag szivar földi maradványai díszítenek.

Ebbõl az irodából irányít egy világcéget, amely olyan termékeket gyárt és forgalmaz, amelyeket bizonyos idõkben csaknem egy vallási kultusz kegytárgyaiként tiszteltek - de jónéhány Rock'n'Roller még ma is tisztel. Marshal-AMP nélkül a Who, Deep Purple, Led Zeppelin vagy Jimi Hendrix brutálisan hangos sound-ja nem lett volna lehetséges, nélküle valószínûleg sohasem vált volna a Rock'n'Roll fülsiketítõvé. Ez az ember egy eleven legenda.

- Csonttuberkulozis miatt a gyerekkoromat nagyrészben tetõtõl talpig begipszelve töltöttem. Havonta felvágták a gipszet az orvosok és átpakoltak egy nagyobba, ahogy növekedtem. Persze iskolára így gondolni sem lehetett, a legtöbb idõt kórházban töltöttem. Néhány cserkész probálkozott az oktatásommal: megtanítottak kosarat fonni - ezt még ma is tudom, fonjak magának egy perfekt kosarat?

Szteptánc erõsíti a hátgerincet.

13 éves volt már, amikor sikerült a betegséget legyõzni, amikor már gipszkorzett nélkül élhetett. Azonnal elküldték a szülei az iskolába - ez hiábavaló, mert túlságosan késõi vállalkozás volt. Végül is az apja betette a gyereket tanoncnak a saját élemiszerboltjába. Azonkíül táncórákra járatta, mert az erõsítit a hátizmokat, gondolta a papa. A tánciskolában énekelni is megtanult, 14 évesen már Fred Astaire számokra táncolt és énekelt. A tánciskola elsõ nyilvános bemutatkozásakor felfedezte a tehetséges énekest az egyik lány nagyapja: Charly Holmes, a legnagyobb londoni bigband karmestere, és nyomban leszerzõdtette énekesnek.

- Attól kezdve napközben apám boltjában voltam tanonc, éjszakánként pedig a bigband szólóénekese: sok munka sosem zavart.

Jim Marshal egy workaholic - a mai nap is.

A háború elõtti Londonban híres bigband-énekes lett Jim. Közben megtanult dobolni is. A háború alatt - mivel a gyerekkori betegsége miatt nem vonulhatott be frontszolgálatra - a brit légierõ számára elektronikus mûszereket gyártó céghez került segédmunkásnak. Mivel érdekelte, hogy mit miért kell összedugdosni, szakkönyveket vásárolt - és autodidakta módon megtanulta az elektronikus szakmát. Amikor a fõkonstruktõrt behívták frontszolgálatra, a cég Jim Marshallt nevezte ki fõkonstruktõrnek.

Nem hiszek a csoportos képzésben.

A háború után ismét a muzsikával foglalkozott, mint éneklõ dobos, hírnévre is tett szert. Mivel egyre inkább a dobolás érdekelte, dobosképzõ iskolát alapított, de csak egyéni oktatásra volt hajlanadó: hetente 65 diáknak adott 65 órát - "mert nem hiszek a csoportos képzés hatékonyságában" - mondogatta. Az '50-es évek végén diákjai egyre inkább az amerikai zene iránt érdeklõdtek: Jim Marshall tanította meg õket Rock'n'Roll-t dobolni.

A diákjai között sok késõbbi ismert dobos volt, például Jimi Hendrix dobosa: Mitch Mitchell, Little Richard ritmusmestere: Micky Waller vagy Ritchie Blackmore dobosa: Nicky Underwood.

Késõbb nyitott Marshall eg dobfelszereléseket árusító üzletet is, fõleg a saját diákjainak. Ennek híre ment, és egyre több rockzenész látogatott a boltba, gyakran járt oda Pete Townshend, a Who legendás alapítója és szólógitárosa. A Who-gitáros állandóan nyaggatta Marshalt, hogy gitárok és erõsítõk árusítását is vegyen fel az üzlet programjába.

- Halvány fogalmam sem volt gitárról és erõsítõrõl, de az ötlet érdekesnek tûnt - meséli nevetve.
Pete Townshend apja: Marshall régi klarinétos kollegája a bigband zenekarokban és Ritchy Blackmore is állandóan panaszkodott, hogy nincs valamire való erõsítõ, ami pedig nagyon kéne a dinamikus Rock'n'Roll sound-hoz.
- Okay, próbáljuk meg! - és felvette munkatársnak a tehetséges elektrónikus szakembert: Dudley Craven-t és Marshall üzlettársával, Ken Bran-nak nekiálltak az elsõ Marshall-erõsítõ megtervezésének. A prototípus 1962 szeptemberében készült el.

Egy fiatalember Seattle-bõl.

A megrendelések sokasodtak, Ken Bran és Dudley Craven kezdetben hetente egy erõsítõt épitett össze, 1964-ben már 16 munkatárs 20 darabot hetente: akkor már Jeff Beck és Jimmy Page [Led Zeppelin]
dicsérõ hímnuszokat dalolt a Marshall-AMP-ról. Megszületett egy legenda.

A végsõ lökést, ami a hangos, közönséges és egyben kiváló Rock'n'Roll-AMP-ot világhírûvé tette, egy az amerikai Seattle-bõl érkezett látogató adta meg Jim Marshall AMP-jának - a messzirõl jött látogatónak is Jim Marshall volt a kereszt- és családi neve, de felvett megkülönböztetésnek egy harmadik nevet is: Hendrix.
- Hendrix bejött a boltba, azzal kezdte, hogy ezzel az AMP-pal lesz egyszer világhírû gitáros belõle. Na, gondoltam elõször magamban - meséli Marshall - újra egy nagyotmondó senkiházi, aki ingyen akar hozzájutni mindenhez. De Hendrix második mondata az volt, hogy mindenért teljes árat akar fizetni.

Hamarosan szoros barátság fûzte össze a két Jim Marshall-t - Jimi Hendrix lett a Marshall-AMP propagandistája: Jimi révén vált Jim is világhírûvé.

Ma is ismert valamennyi kontinensen a Marshall márkanév. Mégis sok gitáros Milton Keynes-be utazik, hogy az AMP-ját személyesen rendelje meg vagy hozza el. Mert Jim Marshall még mindig figyelmesen meghallgatja rockerei kivánságait - ha éppen a 81 esztendejével nem éppen egy rockszinpadon énekel vagy dobol. Mert a nyilvános fellépéseket ugyanúgy nem hagyja abba, mint a szivarozást.


Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!