Eddigi életem egyik legfőbb célja és értelme a magyar szellemi élet itthon és külföldön élő kiválóságainak minél szélesebb körű megismerése volt: holdudvarukba kerülve figyelni az alkotó élet >>titkait<<.
Huszonöt református lelkész nevét tette közzé Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) volt püspöke, aki szerint ezek az emberek együttműködtek a román kommunista titkosszolgálattal, a Securitatéval.
A „Nádházi Emil” fedőnevű informátort 1969. november 28-án szervezte be hazafias alapon a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság politikai osztálya.
„Nádházi Emil” – polgári nevén Barabás Miklós – a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem történelem–angol szakos diákja volt, amikor a kádári titkosszolgálat ügynöki munkára beszervezte. Ettől kezdve Barabás parancsra barátkozott diáktársaival, jelentéseket írt róluk és tanárairól is.
Körmölte megbízóinak, ha kapcsolatot tartottak fenn a szabad világgal, jelezte, kik hallgatják a SZER, a BBC, az Amerika Hangja adásait, kik szólták el előtte, hogy nem tetszik nekik a fennálló rendszer. A pártállami időkben az Országos Béketanácsban harcolt a világbékéért, ma pedig a demokratikus Magyarországot képviseli Brüsszelben mint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság tagja. Az utódpárti „szociáldemokrata” kormányokat hosszú évek óta nem zavarja, hogy Barabás besúgói múltja évekkel ezelőtt lelepleződött. Sőt felvetődik: talán e múltja miatt biggyesztették a mellére a Magyar Köztársaság tiszti keresztjét is.
E jelentésekből szemezget a Magyar Nemzet, hogy a fiatalabb generációk is képet kapjanak rendszerváltásunk valódi természetéről. Barabás ugyanis nem veszett el a rendszerváltó idők forgatagában. Ő ma is valaki. Most éppen a civil szférát megjelenítő Európa Ház igazgatója. Elvégre évtizedeken át bizonyította, hogy kiválóan teremt kapcsolatokat.
A 74-es év, a 74-es átkozott legeslegrosszabb év. Nem jön, remélem, több ilyen. A 74-es év mindegyik hajnalán eső esik, mindegyik ágya büdös, s az ágyban nyirkos az ágynemü. Elfelejtett év, elúsztál, elvitted ágyaidat, talponálló év, pénztáros asszonyok gépeit zörgető, filléres év. Nem tudok egy napot sem, nem tudok egyetlen női nevet, pedig napokból állt és nőket, heteket, hónapokat is hozott. A 74-es év, amikor majd minden éjszaka a falban fémcső sípolt, s ott állt kint egy árnyék az ajtóm előtt. Az utcasarkon várt egy férfi és botjával rám mutatott, sötét kabátja volt, és minden korty előtt megrepedt poharam, s borom kifolyt. És borom kifolyt. S eltűnt a fogasról minden kabát, és minden borom kifolyt, 74-ben megrepedt minden pohár, jó, hogy ennek is vége van 74-es év
Alig hitt saját szemének, amikor a forradalom után kikérte a Securitate róla vezetett dossziéját és rájött, legközelebbi és legjobb barátja rendszeresen közölt róla információkat tartótisztjének – mondta el Stelian Tanase román költő az AP újságírójának. Bizonyos értelemben a mai napig nem sikerült kihevernem az akkori traumákat” – teszi hozzá. Tanasét folyamatosan megfigyelték és lehallgatták a késői Ceausescu-érában. „Barátom volt az az ember, akiben a leginkább hittem, akiről soha nem feltételeztem volna, hogy információkat ad át rólam”.
