A kerítés rendszeréből vizsgálva egy haladó gömb kerek palacsinta. A palacsinta ellipszis alakúvá válik, ha a kerítés felé lökik, és még vékonyabb is lesz.
Egyszerűbb a rácsot beforgatni, azaz kiforgatni. Az elforgatásnak két következménye lesz: a szélesség csökken, a távolság viszont lényegében ugyanaz lesz, mintha majdnem egy síkban lennének. És ezen a ksekenyebb résen kellene átbújnia a teljes szélességű palacsintának.
Ha a test sebességvektora nem párhuzamos a kerítéssel, akkor az alakjára/kiterjedésére vonatkozó képlet bonyolultabb, de eredményül annak kell kijönnie, hogy sértetlenül is átjuthat a lécek között.
Haladjon a gömb fénysebességgel a rács mellett. Ekkor elvileg palacsintává lapul. De ahhoz, hogy a rácsok között átférjen a palacsinta, merőlegesen is legalább ugyanolyan sebességgel kellene haladnia. Vagyis legalább 45 fokos szögben kellene átbújnia a rácsok között, és fénysebességnél gyorsabban. Ez nem jó.
Haladjon relativisztikus sebességgel - de fénysebességnél lassabban - a rácsok mellett. Ekkor nem lapul teljesen palacsintává, marad valamennyi vastagsága. Ez azt jelenti, hogy a rácson átbújáshoz kevesebb idő áll rendelkezésre. Tehát a merőleges sebessége nagyobb kell legyen a párhuzamos sebességénél. Mindenképpen 45 foknál meredekebben kell megközelítenie a rácsokat.
Szóval tényleg csak pépként juthat át a rácson. Mármint a specrel szerint.
Ha azonban a lendülete alapján kiszámoljuk a hullámhosszát...
Merőlegesen kell nekiszaladnia, és akkor talán a hullámhossza rövidebb lesz a rácsállandónál. ;)
A sebbesség az egy vektor. Nincs olyan, hogy én most az egyik komponensre hossz kontrakciót számolok, mintha csak arra mozogna, közben meg sunyiban elmozgatom a másik irányba.
Utoljára kérdezem, mert ez a mellé beszélés unalmas.
Ha egy kockát közel fénysebességre gyorsítunk, (és az nem fog eltorzulni gömbbé a hőhatás vagy egyéb miatt), akkor a hossz kontrakció kimutatható a kockáról készült fénykép segítségével.
És a raytrace megoldás is helyes volt. A mozgó testnek a távolabbi oldala látszott...xD
"the light from the trailing part reaches the observer from behind the sphere, which it can do since the sphere is continuously moving out of its way".
Menjen neki az emberünk 45 fokban a rácsnak. Első közelítésben.
Ez olyan, mintha a rácsot elforgatnánk. Vagyis a távolság sin 45 fok, és ez merőleges a mozgás irányára, tehát nem változik. Viszont a két rácshoz nem egyszerre ér oda.
Asszem mégis igazad van, az emberünk nem fog átférni.
Az első próbálkozásnál már gyanus volt, ugyanis a felület normáljai mintha rosszak lettek volna. Ott még tükröződött a környezet rajta, és olyan volt, mintha a gömb hátulját láttam volna. Nos a számok nem hazudnak.
(az egyenleteket saját logika alapján kreáltam, nem copy paste,de monthatom nem egyszerű egy ilyet megírni, mivel a Lorentz transzformáció után vissza kell számolni az egyidejűséget.)
A kép a második próbálkozás, mivel azt hittem, valami hiba van. (az első csak a gömb egyenletét használta, mint minden rendes raytrace)
Szeletekre osztottam a gömböt. Tudom, hogy a gömb menet irányba rövidebb. Láttam. A róla érkező fotonok ezt eltüntetik.
Hivatalosan a hossz kontrakció nem látható "optikailag" avagy vizuálisan.
"It was shown by several authors such as Roger Penrose and James Terrell that moving objects generally do not appear length contracted on a photograph"
