Az inflációról mondják néhanap, hogy a szegények adója. Ismeretterjesztő cikk a Portfolio internetes gazdasági újságban, amely elmagyarázza, mi is az az infláció, és miért pont a szegényebb rétegeket sújtja elsősorban.
Magas vagy megugró inflációról van szó, nálunk nem ez van.
Fontos kiemelni, hogy jellemzően magasabb jövedelműek fogyasztási szerkezete szélesebb spektrumú és alaphelyzetben magasabb árfekvésű, mint az alacsonyabb jövedelműeké. Kérdés, hogy az infláció milyen eredetű és mire hat. Más a hatása az élelmiszer és háztartási energia árak okozta inflának, mint mondjuk a tartós fogyasztási cikkek (autó), ruházat vagy szeszes italok okozta árszinvonal emelkedés esetében.
Mit mondjon az ember? Figyelembe véve a hatósági áras termékek inflációja és az import cikkek nflációja közötti különbséget, az embernek az az érzése, hogy szegény Dzsugas Viki önellentmondásba keveredett.
De a gazdaságban és pénzvilágban jártas kartácsak, biztosan meg tudják magyarázni ez miér nem jó, mások pedig azt, hogy miért jó, de miért nem lehet megcsinálni. Manhattan kartácsat kéne idecsábítani, vele mindig nagyon egyet szoktam érteni. Magamban és ha megértem amit ír?!
Hasonló folyamatok láthatók ilyen infláció mellett a háztartások fogyasztási oldaláról tekintve is: a magasabb jövedelműek viszonylag jobban járhatnak, míg az alacsonyabb jövedelműek a fogyasztási szerkezetükhöz ragaszkodás esetén igen rossz helyzetbe kerülhetnek.
Fontos kiemelni, hogy az alacsonyabb jövedelmű háztartások többnyire kiszolgáltatott helyzetben vannak, legtöbbször nincs választásuk, "sodorja őket az ár", ami gyakran az alacsonyabb jövedelmük valós értékének csökkenését, emiatt a fogyasztásuk és az életszínvonaluk csökkenését jelenti.
Magas vagy megugró inflációról van szó, nálunk nem ez van. A magasabb jövedelműek nem viszonylag jobban járnak, hanem kevésbé rosszabbul. Az alacsonyabb jövedelműek éppen a nagyobb fokú kiszolgáltatottságuk miatt sokkal kevésbé ragaszkodnak fogyasztási szerkezetükhöz, mint a vagyonosabbak.
Fontos kiemelni, hogy jellemzően magasabb jövedelműek fogyasztási szerkezete szélesebb spektrumú és alaphelyzetben magasabb árfekvésű, mint az alacsonyabb jövedelműeké. Kérdés, hogy az infláció milyen eredetű és mire hat. Más a hatása az élelmiszer és háztartási energia árak okozta inflának, mint mondjuk a tartós fogyasztási cikkek (autó), ruházat vagy szeszes italok okozta árszinvonal emelkedés esetében.
Az egész cikk erős leegyszerűsítéssel élve olyan, mintha fizetett hirdetés lenne egy alacsony inflációt megcélzó monetáris politika mellett.
A gyengébbeket sújtó hatások kiküszöbölésére találták fel pl. a különböző költségvetési támogatások jelentős részét, amit nagyon helyesnek tartok. Érdemes megnézni az elmúlt években a szociális támogatásokra költött összegek emelkedését 2001-2003 között.
1) szerintem te nem értetted meg a gondolatmenetemet: amikor szegényekrôl beszélsz, akkor igenis elfeded azt a tényt, hogy a jelenség következménye az "elszegényedés" és nem pedig az elôzménye.
sokkal jellemzobb, hogy az alacsony kepzettseget igenylo tehat eleve rosszul fizetett munkakorokben dolgozok nem tudjak ervenyesiteni az erdekeiket
ez igaz. De miért akarod a gondolatmenetedet szûkíteni?
2) Igenis az. Ugyanis az 1)-es pontban rossz irányba visz el. Egyébként pedig a pénzrontás célja a Horn érában pontosan ez volt: nam a már szegények még lejebb nyomása, hanem egész társadalmi - és nem szegény, sem képzetlen - osztályok lefelé nivellálása. 'Struktúrális szerkezetváltás'.
1. a "szegeny" itt egy tarsadalmi reteget jelol; ritka, hogy azonos tipusu munkat vegzok kozott egyeni kulonbsege menten jelentos kulonbsegek alakuljanak ki; sokkal jellemzobb, hogy az alacsony kepzettseget igenylo tehat eleve rosszul fizetett munkakorokben dolgozok nem tudjak ervenyesiteni az erdekeiket, nem csak azert, mert csereszabatosak, hanem ugyanazert, amiert nem tudtak elsajatitani a jobban fizetett munkahoz szukseges ismereteket.
2. az erzelmi toltes nem mellekes: arrol szol a cikk, hogy az allamhaztartasi egyensuly inflacios adoval torteno helyreallitasa kifejezetten rontja a tarsadalom kozepesnel szegenyebb retegeinek helyzetet. es ezt a romlast nem lehet kompenzalni: hiszen eppen ez az inflacios ado lenyege, hogy toluk kell elvenni azt a penzt, ami majd javitja a ktgvetes helyzetet.
Hmmm, használjuk inkább a 'szegény' helyett az 'alacsony érdekérvényesítô képességû' fogalmat.
Ugyanis
1) az érzelmi töltés félrevezet
2) Két alkalmazott közül az egyik képes az inflációt beépíteni a keresetébe, a másik nem.
3) Két tulajdonos közül: az egyik képes az inflációt érvényesíteni áraiban, illetve eltekinteni tôle bérköltségében, a másik nem.
Jól látszik, hogy az infláció vezethet elszegényedéshez, de a szegénység önmagában nem kiindulási feltétele, hanem eredménye a folyamatnak.
Miért a rossz szóhasználat? Mivel az infláció szempontjából 'problémás' tulajdonságok az alacsonyabb néposztályoknál gyakoriabbak ( bérlakás, fix kereset, alacsony képzettség, nem elônyös bankbetét/hitel, stb ).
valoban: barmi is tortenik, a szegenyek altalaban rosszabbul jarnak, a gazdagok meg jobban.
specialis helyzet, amikor az allamhaztartas megbillent egyensulyanak helyreallitasa celjabol a kormany szandekosan gerjeszt inflaciot. ez a mestersegesen gerjesztett inflacio a koltsegvetes kiadasi es beveteli oldalanak szerkezete miatt javitja az egyensulyi helyzetet, vagyis egyfajta implicit adobevetelkent terheli a tarsadalmat.
a portfolio cikke azt mutatja meg, hogy ez az implicit adobevetel kifejezetten a legalso retegeket sujtja. tehat a leheto legnagyobb mertekben ellentetes a tarsadalmi igazsagossag elvevel.
az inflacio tehat nem csak a gazdasagi szereplok szamara karos.
sem emberi, szocialis, sem tarsadalmi szempontbol NEM elfogadhato olyan magyarazkodas, hogy "tulajdonkeppen nem is olyan surgos az inflacio leszoritasa." a magasabb inflacio az erelytelen, fegyelmezett gazdasagpolitikara keptelen kormanyzat eszkoze az egyensuly javitasara -- a tarsadalom "also" 50%-anak penzebol.
Dejólenne, ha mán AJRÓnk lenne! Politikusaink elveszítenék egyik kedvenc játékszerüket. Meg még más szempontból is. Ha mán itten van ez a rohadt ajró, és úgyis át kell vennünk, miért nem kötjük hozzá a valutánkat fixen? Lásd schilling=DM.
"Az infláció szétzilálja a gazdaságot, a társadalmat, ugyanis - az önhibájukon kívül fokozatosan rosszabb helyzetbe kerülő - háztartások nem terveznek a jövőt illetően, hanem egyre inkább a túlélésre "játszanak". Ilyen körülmények között a vállalkozói kedv jelentősen csökken, és a rossz/bizonytalan gazdasági kilátások miatt a háztartások előrehozzák a vásárlásaikat, amellyel a megugró kereslet miatt még magasabb árakat, és így még magasabb inflációt gerjesztenek (a folyamatok viszonylag könnyen egyre rosszabb irányt vehetnek).
Mindezzel ellentétben a jövedelmi oldal szempontjából az alacsony és kiszámítható mértékű infláció könnyebben vezethet olyan fair megállapodásokra a bértárgyalásokon, hogy a termelékenységen alapuló lehetőségek és a munkavállalók fizetési igényei nem esnek egymástól távol, viszonylag könnyű megállapodásra jutni. A kiszámíthatóbbá és tervezhetőbbé váló életkörülmények a háztartások jobb megélhetéséhez és gazdasági közérzetéhez is hozzájárulhatnak."
"Magas, vagy megugró infláció mellett rendszerint nő a jövedelmi szakadék a szegények és a gazdagok (az erősebb pozícióval rendelkezők) között, polarizálódik, kettészakad a társadalom. Hasonló folyamatok láthatók ilyen infláció mellett a háztartások fogyasztási oldaláról tekintve is: a magasabb jövedelműek viszonylag jobban járhatnak, míg az alacsonyabb jövedelműek a fogyasztási szerkezetükhöz ragaszkodás esetén igen rossz helyzetbe kerülhetnek.
Fontos kiemelni, hogy az alacsonyabb jövedelmű háztartások többnyire kiszolgáltatott helyzetben vannak, legtöbbször nincs választásuk, "sodorja őket az ár", ami gyakran az alacsonyabb jövedelmük valós értékének csökkenését, emiatt a fogyasztásuk és az életszínvonaluk csökkenését jelenti. Az egész folyamat erős leegyszerűsítéssel élve olyan, mintha egy, csak a szegényebbeket, a gyengébbeket sújtó adóról beszélnénk, amit a szegénység adójának is hívhatunk."
Az infláció, mint fogalom, napjainkban meglehetősen gyakran kerül említésre jegybanki és egyéb nyilatkozatokban különböző gazdasági összefüggések és események kapcsán. Ilyenkor az is elhangzik, hogy hazánknak (más országokhoz hasonlóan) törekednie kell az alacsony infláció elérésére, és annak fenntartására (árstabilitás). Arról azonban csak elvétve hallhatunk, hogy valójában miért is kell/célszerű csökkenteni a pénzromlás ütemét, milyen előnye származik ebből a gazdaságnak és a társadalomnak?
Mai írásunkban - melynek fő célja a témakör közérthető, egyszerű formában való bemutatása - a teljesség igénye nélkül megpróbáltuk összegyűjteni azokat a főbb érveket, melyek megadják ezekre az alapvető kérdésekre a választ.
