"az ontológiai érv csapdája az, hogy az elgondolt tökéletességbõl következtet Isten valóságára, a kozmológiai érv túlterjeszkedik a megimerés határain, a célszerûségi érv a világ saját természetére vezethetõ vissza"
4. A bizonyítás meg is ismételhető, ellenőrizhető, tehát tesztelhető is.
5. A bizonyítás elvileg - aki képes rá - cáfolható is lenne, de inkább a további pontosítása várható. Nem elképzelhetetlen, hogy az agykutatás és a neurológia megleli, kimutatja a idegrendszeri/pszichológiai vírusokat közvetlenül is.
6. A hármas pontból következik, hogy Isten vansága tudományos tény. Az ateizmus értelmetlen.
7. Az előzőekből következik, hogy a dogmatikus vallási és ateista Isten meghatározások nem tudományosak.
8. Ezekből következik, hogy aki valamelyik a dogmatikus és nem a tudományos Istent tekinti Istennek, annak lényegében mémfertőzése van, vagy súlyosabb esetben lényeget tekintve elmebetegsége.
10. Az idegrendszeri vírus /mém fertőzések meg is előzhetőek. Szintén hasonlóan, mint a biológiai vírusfertőzések.
... és ez a Tudományos (kognitív) Isten a legeslegrövidebben:
Isten = gyűjtőfogalom
ezen belül:
1. emberek által teremtett fő mítoszlények
2. egy kényszerképzet
3. egy idegrendszeri /pszichológiai vírus/mém.
Ezen bizonyítás a tudományos módszertan alapján történt és így reprodukálható, megismételhető, leellenőriztető és tesztelhető.
- Bárki újra elkezdheti az adatgyűjtést "Isten" definícióiról. - Bárki rendezheti ezeket az adatokat - Bárki feldolgozhatja ezeket az adatokat - Bárki felállíthat főbb vizsgálati teóriákat - Bárki megállapíthatja, hogy ezen teóriák közül melyek felelnek meg a helyes érvelésnek, logikának és a valóságnak - Bárki publikálhatja a végeredményét ... .... stb
Sőt nagyon is örülnék ilyen reprodukálásoknak. Miért? Mert az adatgyűjtés elsősorban európai közegben történt. Gondolom más lenne, ha ezt mondjuk, Kínában, Indiában, Japánban, Afrikában, Dél-Amerikában vagy pápua Új Ginea, vagy Ausztráliában történne.
Ez a klasszikus órásmester-analógia (Paley-féle teleologikus istenérv) zseniális és radikális átfordítása. A fősodorbeli gondolkodás ott akad el, hogy a bonyolult szerkezet láttán azonnal egy külső, antropomorf tervezőt (Isten, Teremtő) vizionál, aki fogaskerekekként rakta össze a világot.
De még sehol sem látta senki ezt a mestert vagyis az Istent, akkor hol lehet ?
Kitaláltam: ha nem látjuk sehol az órás-mestert, akkor az órás mester nyilván az órában van benne ! Nyilván ez toronyóra esetében működik, de mi van a vekkeróra esetében ?
Az vekker órában lévő rúgó lenne az isten ??? - vagy hogyan van ez .
"Képzeljük el, hogy kivégzőosztag elé állítanak bekötött szemmel, 20 puska szegeződik ránk. Elhangzik a kivégzési parancs, eldördülnek a fegyverek és túléljük, mindegyik katona célt tévesztett minket. Milyen következtetést vonnánk le ebből? Talán azt, hogy Nos, nem kéne meglepjen, hogy mindegyikük eltévesztette a célt, hiszen még élek. Ha nem élnék, nem figyelhetném ezt meg. Nincs tehát mit magyarázni.?"
Igen.
Az, hogy miért egy bizonyos dolgot tapasztalunk, nem pedig valami mást, csak akkor igényel magyarázatot, ha valami mást is tapasztalhattunk volna. Ez teljesen magától értetődő dolog.
'Nem az a tanulsága ezeknek a tudományos eredménynek, hogy mit lehet kizárni, hanem hogy mit nem lehet kizárni. Hogy nem lehet kizárni a puszta véletlent.'
'Ha pedig nem determinisztikus, hanem igazuk van a fizikusoknak, akkor az Univerzumon belül is vannak olyan kérdések, amik tiszta véletlenből vannak így vagy úgy.'
ez esetben a véletlenek determinálják a létezéseket...
'Szerintem az a legvalószínűbb, hogy nem csak ez az Univerzum létezik, hanem minden létezik, ami létezhet.'
és azt hogy neveznéd, ha nem Valóságnak?
'Annak, hogy milyen egyszerű kezdeti állapotig vissza tudja vezetni a fizika a létezést'
És lehet, hogy csak ez az egy Univerzum a teljes létezés. Ebben az esetben az Univerzum kezdőállapotának nincsen magyarázata. Ha determinisztikus az Univerzum, akkor minden további dolgot magyaráz ez a kezdőállapot. Ha pedig nem determinisztikus, hanem igazuk van a fizikusoknak, akkor az Univerzumon belül is vannak olyan kérdések, amik tiszta véletlenből vannak így vagy úgy.
Szerintem az a legvalószínűbb, hogy nem csak ez az Univerzum létezik, hanem minden létezik, ami létezhet. De ezektől a más dolgoktól a mi Univerzumunk okozatilag elszigetelt. Nincsen közös okuk, nincsen közös következményük, és a legkisebb részben sem okai egymásnak ezek az elszigetelt létezők.
Ez szerintem egy nagyon gyenge feltételezés. Azt tudjuk, hogy van valami. Ezen túlmenően szerintem az a természetesebb, hogy minden létezik. Az, hogy véletlenül pont csak bizonyos dolgok léteznek, az furcsább lenne. Persze nem lehet azt sem kizárni.
És ha így nézzük, szerintem teljesen természetes, hogy egy olyan világban találjuk magunkat, ami egy olyan kezdeti állapotból indult ki, ami éppen eléggé komplex ahhoz, hogy mi itt lehessünk értelmes lényekként, akik megtapasztalhatjuk a létezést.
Annak, hogy milyen egyszerű kezdeti állapotig vissza tudja vezetni a fizika a létezést, szerintem filozófiai jelentősége van. Nagyon erősen legitimizálja azt az elképzelést, hogy az ősrobbanás kezdeti állapota egy igazi gyökérlétező, egy igazi végső alapvető, ami teljesen független minden esetleges egyéb létezőtől. Lehet, hogy nem az. Lehet, hogy van valami alapja. De valahol, végső soron kell lenni egy végső alapvetőnek, és az ősrobbanás kezdeti állapotánál jobb jelöltet nehéz lenne elképzelni. Mert nagyon egyszerű.
Ha lehetnének más dolgok is, mint amik valójában vannak, akkor az azt jelenti, hogy lehetnének mások is "az alaptörvények", amik kiválasztják, hogy mi létezik a lehetséges dolgok közül. És akkor az a kérdés, hogy miért azok az alaptörvények, amik, és nem mások. Ez az "alaptörvények" csak egy plusz fogalmi kör, ami után ugyanott vagyunk.
Nem az a tanulsága ezeknek a tudományos eredménynek, hogy mit lehet kizárni, hanem hogy mit nem lehet kizárni. Hogy nem lehet kizárni a puszta véletlent.
És ha ezt belátjuk, akkor máris elgördült az akadály az elől, hogy tudomásul vegyük azt a filozófiai szükségszerűséget, hogy végső soron muszáj, hogy legyen valami, ami csak úgy, magától van. Nem azért, mert muszáj, hogy legyen, hanem véletlenül. Más válasz nem lehet arra a kérdésre, hogy miért van egyáltalán valami, ahelyett, hogy nem lenne semmi.
És ha neaggyisten nem létezik minden, ami létezhet, hanem csak egy részük létezik valójában, akkor ott van az a kérdés is, hogy miért pont az létezik a lehetséges dolgok közül, ami. Erre se lehet más válasz, mint hogy véletlenül.
"továbbra sem értem, hogyan zárjátok ki a befolyásoló okokat!"
Nem tudom, ki az a "ti".
A fizikusok zárják ki. Belinkeltem a cikket, ami arról szól, hogy hogyan.
Eléggé egyértelmű a kép. Lehet megpróbálni kiskapukat keresni, de a kérdés az, hogy minek. Hogy kielégítsük a majom-agyunk filozófiai intuícióit? Hétköznapi szinten praktikus az a feltételezés, hogy mindennek van magyarázata. Hogy semmi nem tisztán véletlen. Mert ez az intuíció motivál minket arra, hogy megértsük a dolgokat, és ügyesebb szavannai majmokká váljunk.
De ha az igazság a kérdés, akkor tudomásul kell venni, hogy ez az intuíció végső soron nem igazolható, és a tudományos eredmények pont az ellenkező irányba mutatnak.
