"az ontológiai érv csapdája az, hogy az elgondolt tökéletességbõl következtet Isten valóságára, a kozmológiai érv túlterjeszkedik a megimerés határain, a célszerûségi érv a világ saját természetére vezethetõ vissza"
"Képzeljük el, hogy kivégzőosztag elé állítanak bekötött szemmel, 20 puska szegeződik ránk. Elhangzik a kivégzési parancs, eldördülnek a fegyverek és túléljük, mindegyik katona célt tévesztett minket. Milyen következtetést vonnánk le ebből? Talán azt, hogy Nos, nem kéne meglepjen, hogy mindegyikük eltévesztette a célt, hiszen még élek. Ha nem élnék, nem figyelhetném ezt meg. Nincs tehát mit magyarázni.?"
Igen.
Az, hogy miért egy bizonyos dolgot tapasztalunk, nem pedig valami mást, csak akkor igényel magyarázatot, ha valami mást is tapasztalhattunk volna. Ez teljesen magától értetődő dolog.
'Nem az a tanulsága ezeknek a tudományos eredménynek, hogy mit lehet kizárni, hanem hogy mit nem lehet kizárni. Hogy nem lehet kizárni a puszta véletlent.'
'Ha pedig nem determinisztikus, hanem igazuk van a fizikusoknak, akkor az Univerzumon belül is vannak olyan kérdések, amik tiszta véletlenből vannak így vagy úgy.'
ez esetben a véletlenek determinálják a létezéseket...
'Szerintem az a legvalószínűbb, hogy nem csak ez az Univerzum létezik, hanem minden létezik, ami létezhet.'
és azt hogy neveznéd, ha nem Valóságnak?
'Annak, hogy milyen egyszerű kezdeti állapotig vissza tudja vezetni a fizika a létezést'
És lehet, hogy csak ez az egy Univerzum a teljes létezés. Ebben az esetben az Univerzum kezdőállapotának nincsen magyarázata. Ha determinisztikus az Univerzum, akkor minden további dolgot magyaráz ez a kezdőállapot. Ha pedig nem determinisztikus, hanem igazuk van a fizikusoknak, akkor az Univerzumon belül is vannak olyan kérdések, amik tiszta véletlenből vannak így vagy úgy.
Szerintem az a legvalószínűbb, hogy nem csak ez az Univerzum létezik, hanem minden létezik, ami létezhet. De ezektől a más dolgoktól a mi Univerzumunk okozatilag elszigetelt. Nincsen közös okuk, nincsen közös következményük, és a legkisebb részben sem okai egymásnak ezek az elszigetelt létezők.
Ez szerintem egy nagyon gyenge feltételezés. Azt tudjuk, hogy van valami. Ezen túlmenően szerintem az a természetesebb, hogy minden létezik. Az, hogy véletlenül pont csak bizonyos dolgok léteznek, az furcsább lenne. Persze nem lehet azt sem kizárni.
És ha így nézzük, szerintem teljesen természetes, hogy egy olyan világban találjuk magunkat, ami egy olyan kezdeti állapotból indult ki, ami éppen eléggé komplex ahhoz, hogy mi itt lehessünk értelmes lényekként, akik megtapasztalhatjuk a létezést.
Annak, hogy milyen egyszerű kezdeti állapotig vissza tudja vezetni a fizika a létezést, szerintem filozófiai jelentősége van. Nagyon erősen legitimizálja azt az elképzelést, hogy az ősrobbanás kezdeti állapota egy igazi gyökérlétező, egy igazi végső alapvető, ami teljesen független minden esetleges egyéb létezőtől. Lehet, hogy nem az. Lehet, hogy van valami alapja. De valahol, végső soron kell lenni egy végső alapvetőnek, és az ősrobbanás kezdeti állapotánál jobb jelöltet nehéz lenne elképzelni. Mert nagyon egyszerű.
Ha lehetnének más dolgok is, mint amik valójában vannak, akkor az azt jelenti, hogy lehetnének mások is "az alaptörvények", amik kiválasztják, hogy mi létezik a lehetséges dolgok közül. És akkor az a kérdés, hogy miért azok az alaptörvények, amik, és nem mások. Ez az "alaptörvények" csak egy plusz fogalmi kör, ami után ugyanott vagyunk.
Nem az a tanulsága ezeknek a tudományos eredménynek, hogy mit lehet kizárni, hanem hogy mit nem lehet kizárni. Hogy nem lehet kizárni a puszta véletlent.
És ha ezt belátjuk, akkor máris elgördült az akadály az elől, hogy tudomásul vegyük azt a filozófiai szükségszerűséget, hogy végső soron muszáj, hogy legyen valami, ami csak úgy, magától van. Nem azért, mert muszáj, hogy legyen, hanem véletlenül. Más válasz nem lehet arra a kérdésre, hogy miért van egyáltalán valami, ahelyett, hogy nem lenne semmi.
És ha neaggyisten nem létezik minden, ami létezhet, hanem csak egy részük létezik valójában, akkor ott van az a kérdés is, hogy miért pont az létezik a lehetséges dolgok közül, ami. Erre se lehet más válasz, mint hogy véletlenül.
"továbbra sem értem, hogyan zárjátok ki a befolyásoló okokat!"
Nem tudom, ki az a "ti".
A fizikusok zárják ki. Belinkeltem a cikket, ami arról szól, hogy hogyan.
Eléggé egyértelmű a kép. Lehet megpróbálni kiskapukat keresni, de a kérdés az, hogy minek. Hogy kielégítsük a majom-agyunk filozófiai intuícióit? Hétköznapi szinten praktikus az a feltételezés, hogy mindennek van magyarázata. Hogy semmi nem tisztán véletlen. Mert ez az intuíció motivál minket arra, hogy megértsük a dolgokat, és ügyesebb szavannai majmokká váljunk.
De ha az igazság a kérdés, akkor tudomásul kell venni, hogy ez az intuíció végső soron nem igazolható, és a tudományos eredmények pont az ellenkező irányba mutatnak.
'Ez csak egy analógia. Valójában nem a pénzfeldobásról van szó, hanem bizonyos részecske-szintű törvényszerűségekről. Az érme mozgását leíró newtoni törvények determinisztikus viselkedést írnak le, a kvantummechanika viszont valószínűségekkel dolgozik.'
"de ez hogy lehetséges, ha ugyanazzal az erővel dobtam fel az érmét?"
Ez csak egy analógia. Valójában nem a pénzfeldobásról van szó, hanem bizonyos részecske-szintű törvényszerűségekről. Az érme mozgását leíró newtoni törvények determinisztikus viselkedést írnak le, a kvantummechanika viszont valószínűségekkel dolgozik.
"honnan tudod, hogy nem csak nem tudjuk mérni az okokat?"
