Mesélj már, kik terjesztik és propagálják a drogot? Hogy a klasszikus liberálisok azt mondják hogy aki illegális drogot fogyaszt az nem bűnöző, az miért propaganda? Nem azt mondják hogy szívj el egy füves cigit, hanem azt hogy a füves cigi elszívása nem a rendőrségre tartozik. Te komolyan börtönbe zárnád azokat akik néha néha használnak illegális drogokat?
És a Grimm testvérek? Tessék csak elolvasni milyen szörnyűségeket írnak. Gyerekek megégetése, mérgezett almával etetése, nagymamák felfalása, stb. Kárt okoz a gyermeklélekben. Be kellene akkor tiltani?
Sokféle könyvet olvastam már, klasszikustól a ponyván keresztül, a Zicherman-féle Che Guevara Partizánharcon át a Mein Kampfig. Szálasit, Mussolinit is olvastam, na meg persze még többet meg nem.
És nem fogom azt mondani Moldova könyveire, hogy szemetek, akkor se, ha a Moldova-könyvek égetésének ideje jő el, mert jó író, és elsőosztályúak a könyvei, a témaválasztásoktól a leírási módig jó, kerek az egész.
És a Mein Kampfra sem fogom azt mondani, hogy rossz könyv, akárhogy sápítozzanak az antifasiszták. Sőt, kimondottan jó könyv. A Fasizmus doktrínája például osztályokkal marad el tőle, uncsi.
Én meg ugy vélem nem feltétlenül helyes a liberalizmus támogatása. A társadalom képtelen megvédeni magát a liberalizmlus által okozott károkkal szemben: Pld: drogok terjesztése, propagálása, homosexualitás bemutatása és propagálása a médián keresztül. A különféle filmekben mindenféle perverzió és erőszak szintén médiák által történő bemutatása, az emberek látásmódjának rossz irányban történő befolyásolása szintén a médiák által: lásd: mindent megtehetsz, hisz nincs Isten! A tradiciók lerombolása, a konzervativ családmodell és ezáltal a gyerekek nyugalmas életének lerombolása. Az élhetetlen celeb élet, mint követendő példa bemutatása: nem kell ahhoz dolgozni, hogy jól élj, elég, ha beengeded a kamerát a lakásodba, és megalázod magad mindenféle módon. And so on
En valami megalazo bekefeltetelekre es szazezres hadseregre emlekszem, de nyilvan tevedek:
Nem tévedsz, csak kihagytál valami fontosat: a Nagy Gazdasági Világválságot...anélkül Hitler valszeg megmaradt volna a kocsmai politizálás szintjén...:)
Bár ez talán messzire visz a topik témájától, de a kifejtett érvek ránk gyakorolt hatása legalább kétféleképpen érvényesülhet: közvetett és közvetlen módon. Az előbbit nevelésnek, az utóbbit pedig olvasásnak/önfejlesztésnek sat. hívjuk. Noha én a korlátlan szólásszabadság híve vagyok, úgy gondolom, hogy az államnak joga van az előbbi eszközt felhasználni arra, hogy a polgárait befolyásolja. Így semmi kivetnivalót nem látok abban, sőt, kifejezetten szükségesnek tartom, hogy az állam kötelezővé tegye a polgárai iskoláztatását, és az iskoláztatás keretében olyan gondolatok szellemében nevelje őket, amelyek egyben az adott állam alapját is képezik. Ez egy liberális demokrácia esetén az emberek törvények előtti egyenlőségét, a demokratikusan hozott törvények tiszteletét, más jogainak tiszteletben tartását sat. jelenti. Amennyiben ez megvalósul, semmi szükség nincs arra, hogy bármilyen olvasmánytól megóvni igyekezzünk az embereket, hiszen a káros gondolatokat maguk is megfelelően tudják értelmezni.
- Miért kell tiltani egy demokráciában bármilyen könyvet is? Marx szobra még áll az egyetem aulájában, akkor miért nem tehetik ki a ponyvára Szálasi vagy Hitler beszédeinek könyvét?
- Antisystem írja meg a 6-ban az igazat. Ha végigolvassa őket bárki (aki bírja), az nem jelenti azt, hogy egyetért velük. Viszont ha nem, annak bármit beadhatnak arról, hogy teszem azt Szálasi vagy Hitler elmélete milyen volt.
- Velük együtt betilthatnánk Robespierre vagy Napoleon gondolatainak leírását is, hogy ők hogyan képzelték el a világ bajainak megoldását. Aki úgy gondolja, hogy Szálasi vagy Hitler hagymázai ma kártékonyak lehetnek, az keveset jár fiatalok közé.
- Szabó Dezső, Marschalkó Lajos, Henry Ford, Lazare, Luther, Harwood féligazságos könyvei pedig több helyen letölthetők a netről. A >>holhome<< oldal ugyan szinte állandóan menekülésben van a "liberális" üldözői elől, szabad szerverről szabad szerverre, de ez az üldözés kilátástalan Bármelyik keresővel fél percen belül megtalálható. Úgyhogy szerintem a szubjektív megítélésű antiszemita kiadványok tiltása csak olaj a tűzre.
Aki a teljes liberalizáció híve többek között biztos sok könyv hatására jutott el a liberalizmus gondolatáig.
Nos, én az emberek információhoz való jogából indulok ki. Nem hiszem, hogy bárkit is el lehet vagy el kell tiltani attól mondjuk, hogy megtudja ha érdekli, hogy mit gondolt a nettó háborús bűnös Fiala Ferenc a nettó háborús bűnös Szálasi Ferenc peréről... ez ugyanis nem fog változtatni azon a tényen, hogy a Szálasit anno annak rendje és módja szerint fellógatták...
En valami megalazo bekefeltetelekre es szazezres hadseregre emlekszem, de nyilvan tevedek: ezek teljesen kiegyensulyozott emberek voltak, akik elolvastak a Mein Kampfot es hirtelen antiszemitak lettek es agresszivak.
Asszem nem lesz belőled egy nagy történészcihiáter
A családban a párom a töri-szakos, én meg az erőszakos...:)))
Na nem hiszem, egész szépen örjöngött egész Németország a vezérért.
Ez nem hiszem, hogy a Mein Kampfon múlt volna. Brezsnyev temetésén is halálra zokogták magukat olyanok, akik a Kis Föld-ről azt se tudták, hogy eszik vagy isszák.:)
Úgy érzem, modern társadalmunk arról szól, hogy a tévesnek tartott döntések ellen fellépünk, ha másképp nem, hát ahol csak lehet, leszögezzük, hogy szerintünk téves döntés született. Ez a vita vezethet el oda, hogy az általunk tévesnek tartott intézkedéseket megszűntetik, átalakítják sat.
Az adófizetős példád roppant vicces, viszont nem túl találó. Attól, hogy valaki nem ért egyet a magyar állam szólásszabadságot korlátozó lépéseivel, még fizetnie kell az adót. Sőt, még akkor is fizetnie kell az adót, ha nem ért egyet az adófizetés intézményével. Viszont, ha szerencséje van, és olyan államban született, ahol nem korlátozzák a szólásszabadságát, akkor kifejtheti saját nézeteit az adófizetés bűnös voltáról.
Vannak országok, ahol nem tiltják a náci irodalmat, mégsem mondhatnánk, hogy a széthullás határán lennének, és képtelenek lennének megvédeni magukat a veszélyekkel szemben. Ez egy egyszerű döntés kérdése: következetesek leszünk-e a szólásszabadság kérdésében vagy nem? Utóbbi választás minden politikus számára lényegesen kényelmesebb döntés.
És most nem szeretnék ebbe a "nyilvánvaló és közvetlen veszély" témakörbe belemenni, mert ma Magyarországon fényévekre vagyunk ettől.
En ugy velem, a szolasszabadsag nem minden, nem feltetlenul kell atesni a lo tuloldalara. Ha a Mein Kampf irasos kozlese valamilyen alapjogot sert, ha pl. merhetoen noveli a zsidokkal vagy a ciganyokkal szembeni ellenszenvet a tarsadalomban, azt mondom: oke, tiltsunk. Ez a demokracia vedekezo mechanizmusa: egy totalisan liberalis demokracia keptelen megvedeni magat a ra leselkedo veszelyekkel szemben.
A kerdes csak az, hogy vajon barki tudataban van-e ennek a veszelynek a pontos mertekevel.
PErsze a kerdes nem az, hogy kik jutnak hozza, hanem hogy antiszemitabb lesz-e barki ennek hatasara. Vajon ettol hirtelen zsidogyulolove valik valaki is? Letezik ember, aki vegigragja magat a Mein Kampfon, es azt mondja: "Hinnye, eddig nem is tudtam, hogy mindezert a budos zsidok a felelosek, ezentul utalom oket."?
Ha nincs, akkor miert korlatozzuk az egyik legfontosabb alapjogot? Milyen masik alapjoggal utkozik, hogy ezt megtehetjuk?
Szerintem egész egyszerűen a modern nyugati társadalmak többségében sincs őszinte elkötelezettség a szólásszabadság mellett. Az embereket irritálja az övéktől élesen eltérő vélemények megjelenése, és természetes reakció, hogy az ilyeneket szeretnék eltűntetni. A legkevésbé sem izgatja őket, hogy ezáltal mások alapvető joga sérül. Persze sokkal ritkábban lehet korlátozni, mint ahogy azt általában szeretnénk, de pl. a náci gondolatok közlése ideális terep hajlamaink kiélésére, hiszen mindannyian tudjuk, hogy mennyi gonoszság kötődik hozzájuk, ezért jogvédő legyen a talpán, aki ki mer állni a közlésük mellett. Ezzel persze semmit nem nyerünk, hiszen maga a náci gondolat továbbra is létezik (szerencsére a gondolatokat még nem tudja ellenőrizni senki), viszont vesztünk sokat, hiszen senki nem moshatja le rólunk, hogy még az olyan alapvető értékek esetében is, mint a szólásszabadság, kettős mércét alkalmazunk.