Felfordult a ferdeajkú vén trotty, az orosz-magyar monarchiának kezd vége lenni. Jaru és Csau, a két rossz arcú temetőőr, Kelet-Európa csődtömeggondnokai,
latolgatják, hogy lesz-e borravaló. Szuszognak, piszmognak a koszorúkkal. Fülelnek: tán már lövik is az üdvöt.
Mindenesetre: halott. Nem veszi elő többé a húgyfoltos sliccből a Nagy Októberit.
...mindezt, egy szem-tengely-ferdüléses hozzáértő kisleánytól tudom, aki egész életét a NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOM kutatására álodoszta.........:O)
az, hogy a szubjektív idealisták hülyeségeket beszélnek, az ugye kvázi-definíciószerű.
De te akkor hogyan vonhatsz a hamistudat története, azaz a látszat története alapján bármiféle vonalat, pláne "erkölcsi alapon" de egyáltalában is, az ókori rabszolgatartó társadalmak és a sajátos közelkeleti termelési mód konfliktusában kialakult szinkretisztikus ideológia illetve a koraközépkori hierarchikus feudalizmus tudati leképezése, illetve később "az áru-pénz-áru jellegű, tehát prekapitalista fejlődésben megrekedt "zsákutcás" ibériai társadalmak termelési módjának elkésett és reménytelen expanziós kísérlete" által igénybe vett ideológia között?
Szóval egyszerre a két álláspontod nem lehet igaz.
Aki erre elsüti a "neked is igazad van, fiam" kantilénát, azt, bár csak virtuálisan, de fejbevágom egy Bösendorferrel a Nagykörúton.
És, ismétlem, még az is lehet, sőt nem is valószínűtlen, de persze igazolhatatlan, hogy a kereszténység egyes konstans ideológiai elemei valamelyes (nem nagyon jelentős, mint láttuk, de mégiscsak létező) korlátozó erővel is hathattak a termelési mód által kikerülhetetlenül determinált történelmi folyamatokban? Szóval, hogy ha maradnak politeisták a maguk továbbélő gladiátori és egyéb heroikus hagyományaival, akkor még kegyetlenebbek lettek volna (szerintem, ismétlem, bár nyilván minden alap nélkül, még kegyetlenebbek lettek volna).
Sztálin sem a kommunizmus eszméinek terjesztésében volt érdekelt, hanem a pánorosz nagyhatalmi törekvések érdekében használta fel az eszmét.
Viszont mindenütt kellett írni a zászlóra valamit, - volt idö, amikor Krisztus nevében irtották az emberiséget, volt, amikor a Führer nevével ajkukon hullottak a német katonák, és volt, aki még az akasztófa alatt is Sztálint éltette.
Itten lentebb ideologiákra hivatkoztak egyesek, - engem meg mindíg zavar, ha a sorból egy szemérmes mosollyal kifelejtik a világ egyik legkegyetlenebb, ideológia-vezérelt internacionalista diktatúrájának nevét megemlíteni...
nem biztos, hogy következetes elmére vall, ha éppen ebben a topikban, mely ugye a Nagy Októberről szól, a társadalom hamis tudati felépítményének nagyobb jelentőséget tulajdonítasz, mint a termelési viszonyoknak.
Szóval a kereszténység egészen bizonyosan visszahatott magukra a társadalmi viszonyokra, azaz az adott termelési viszonyok, vagy egy kicsit lazábban, némi tipizálást is megengedve, az adott termelési mód következtében kialakult emberi viszonylatok, a tudományos megismerés, a társadalmi fogalomrendszer, az osztályetika adott változata, és térítő jellege révén talán még az expanzió módja és módszerei alakulására, de azt azért ugye komolyan nem állíthatjuk, hogy a hittérítők irtották volna ki Dél-Amerikát: az az áru-pénz-áru jellegű, tehát prekapitalista fejlődésben megrekedt "zsákutcás" ibériai társadalmak termelési módjának elkésett és reménytelen expanziós kísérlete volt.
A keresztesháborúk dettó, talán némivel több felépítmény-elemmel, mert a gazdasági racionalitása (vagyis vélt gazdasági racionalitása) kétségtelenül kevesebb volt, valahogy úgy, mint az inkvizícióé, dehát tudjuk, hogy ott is a feudális termelési viszonyok belső konzerválásában és külső expanziójában, valamint bizonyos fölöslegek levezetésében érdekelt uralkodó osztályok ideológiája a hunyó, amelyről Krisztus kevesebbet tehet, szegény, mint Pilátus a krédóról.
Vagy tévednék? És mindenről a hamistudati felépítmény tehet?
Ellenpróbáink sincsenek, mert nem tudhatjuk, hiszen történelmietlen a kérdésfeltevés maga is, hogy a maja hamistudati rendszer vagy a római (azért erről tudunk egysmást, lásd pl. szeretett Colonia Aelia Capitolinánk történetét) hamistudati rendszer a feudáliskori vagy későfeudális-korakapitalista termelési mód technikai-gazdasági lehetőségeivel párosulva lett vpolna kegyetlenebb és vérengzőbb, megjegyzem, én azt gondolom, felelőtlenül és kötelezettségek nélkül, hogy ez utóbbiak.
Képzeld, hogy nem lehetetlen. Tavaly voltam a casablancai mecsetben, 25 ezer ember tud benne imádkozni egyszerre. Ha nem terítenek imaszőnyeget, legalább négyszer annyi ember befér. És a casablancai nem is a legnagyobb a világon. Szóval ne legyél te olyan biztos abban, hogy nem volt ott 70 ezer ember, főleg, ha úgy menekültek oda. Osszuk el a középkori túlzással, legyen 20 ezer. A gyilkosságok tényén és módján ez nem sokat változtat. Tudom, persze, neked csak akkor számít, ha kommunisták gyilkolnak, az egyház és a nácik nem számítanak...
Nem igazán érzem, hogy elolvasnád amire válaszolsz...
Ha nincs otthon az írástudó, Kombiném, akkor inkább várjuk meg míg hazaér, mert így eléggé érdekes a vitastílusod, - leginkább a "Jónapot Sógor!-Csónakot fódok! közismert mondókára hajaz...
Tudod, ez a Foucher de Chartres bácsi ott volt a helyszínen és megírta, hogy miben vett részt.
Püspök bácsi volt, - volt neki tökmagsipkája is...
Nem gondolkodtál még azon, hogy az írásra fordított idödet célszerübb lenne olvasásra fordítani?
"Antiochiától három napi járóföldre fekszik Maarra, egy falakkal védett városka. 1098 decemberében támadt rá gusztusuk Antiochia újdonsült urainak. A település tehetősebb lakói már Antiochia bevételekor elmenekültek – a bekövetkező események őket igazolták. Az ostromgyűrűbe zárt Maarra néhány száz gyakorlatlan védője elszántan védekezett. Elkeseredett dühükben még méhkasokat is dobáltak a falakra felmászó keresztesekre. Aztán jött az ostromtorony, és ők is feladták a harcot. Ibn al-Athír arab történetíró szerint a franjok „három teljes napon át hányták kardélre az embereket” – ők voltak a szerencsésebbek. „Maarrában a mieink – írja Raoul de Caen frank krónikás – üstökben főzték meg a felnőtteket, a gyermekeket pedig nyársra húzták, megsütötték és felfalták.” A maarrai csatában személyesen is részt vevő Albert d’Aix azt is hozzáteszi: „A mieink nemcsak a megölt törökök és a szaracénok tetemeit nem átallották megenni, de fölfalták még a döglött kutyákat is.” A Maarrával szomszédos helységek lakói sohasem olvashatták ezeket a krónikákat, de életük végéig mesélték a látottakat. A borzalmak emlékét megőrizte az irodalmi hagyomány is: törökök epikus irodalma mindenütt, kivétel nélkül emberevőknek mutatja be a frankokat. Ezen előzmények után nem csoda, ha a palesztinai városok – egy-két kivétellel – letettek minden ellenállásról. A hódítók szinte akadálytalanul folytathatták útjukat a hőn áhított cél: Jeruzsálem felé."
"... A millennium jubileumi évében „az egyháznak Isten elé kell térdelnie, hogy a fiai és leányai által a múltban és a jelenben elkövetett bűnökért bocsánatért esedezzen” – írta II. János Pál egy korábbi bullájában"
Eddig jó. Jeruzsálem elfoglalást még finomítani kell
