Türkmenisztán, Üzbegisztán, Kirgizisztán (meg esetleg Tadzsikisztán, Pakisztán)... minden infó jöhet, főleg, ha járt is már ezen országok valamelyikében valaki (vagy akart, de meghiúsult a dolog, nem kapott vízumot, stb.)
Sziasztok, friss kirgiz utunk beszámolóját osztanám meg veletek, hátha valaki talál benne friss infókat.
Budapestről a Turkish Airlinessel utaztunk Biskekbe, Istanbuli átszállással. A Turkish Airlinesnek van egy olyan szolgáltatása, hogy amennyiben a csatlakozó járatod is Turkish járat és több mint 6 órát kellene várakoznod, elvisznek ingyen és bérmentve városnéző túrára, megvacsoráztatnak majd visszavisznek a reptérre. Vagy elvisznek egy szállodába, hogy ott pihenj. Vagy elvisznek vacsorázni egy kastélykertben majd sétahajókázni a Boszporuszon. Úgyhogy mi turistáskodtunk egyet az átszállások között. Istanbul új repterén orrvérzésig mehetsz, gyalogolhatsz, baktathatsz amíg elérsz a beszállókapodhoz. Egyik járatról átszállni egy másikra gyalogolótáv kb. 45 perc. 1 óra ingyenes netezés jár a vendégnek, ez elég kevés ha órákat töltesz el a reptéren. Fizetős wifi is van.
Első szálláshelyünk Biskekben egy digitális nomád tanya volt, mi lettünk az első magyar vendégeik. Ezt hivatalossá is tettük egy gombostűvel a világtérképen. Egy 4 ágyas hálót foglaltam 60 euró per éjszaka áron. A szobaajtók nem zárhatóak, a szekrényajtók igen. De minden szekrényajtó kulcsa nyitja a többit Eco friendly a szállás, gondoltuk ezért nincs melegvíz, csak nyárias. Patyolattiszta volt minden. Munkahelyként használható terem is van, konyha, mosókonyha (kb 1 euró a mosógép használat, 50 cent a szárítógépé). Gyalogosan elérhető távolságra van az Osh piac és a központi rész is SIM kártyákat egy Beeline pultnál vettünk a Biskek Park bevásárlóközpontban, kb. 6 eurónyi somért 30 naposat, 40 GB adatforgalommal 3000 ft. vagy korlátlan adathasználattal 3800 ft Be is üzemelték nekünk. Biskekben nem fogsz melléfogni a kajával ha nem kimondottan sertéskarajt keresel. Ezt a helyet nagyon ajánlom, helyi viszonylatban a drágább kategória, 1 mampar leves (pikáns,gazdag zöldségleves tésztadarabokkal) 1 lagman ( kézzel gyúrt tészta aromás fűszerekkel,borjúhússal, friss zöldségekkel, shai mártással , imádni fogod) és 0,5 l. üdítő 15% szervizdíjjal kb. 3600 ft. A szervizdíjat sok helyen bekalkulálják a számlába. A hely neve Navat, nagyon hangulatos, van terasza is.https://navat.kg/
Karakol fele megálltunk a Burana toronynál, a Csüj folyó völgyében. A torony az egykori Balaszagün város romjainak egyetlen épületmaradványa. Szolid belépő van. Négykézláb fel lehet mászni a torony tetejére egy sötét lépcsősoron, klausztrofóbiásoknak nem ajánlom Van egy pici múzeum is és látogatható jurta. Archeológiai lelőhely a Selyemút mellett és hol találkozhattunk volna kipcsakokkal ha nem itt? Számontartanak bennünket, soroltuk közös szavainkat egymásnak és összeölelkeztünk.
Az Issyk Köl északi partja (mondjuk a déli is) egy komplett építőtelep, sok a 20,30-as tábla, a földút, ez lelassítja a haladást, de tényleg keményen dolgoznak rajta még este is. Az út mentén fehér, pöttyös cicaszobrok jelzik nekünk, hogy beléptünk a hópárducok birodalmába.
Karakol egyik leghíresebb látnivalója a Dungan-mecset. Mert itt vannak kínai muszlimok is, akik Kínából elmenekültek. Kaligrafikus írásjeleik az ujgur írásjelek. Nők szoknyában, fejkendővel mehetnek be, mivel mi nadrágban voltunk, kaftánt kellett öltenünk. A buszmegállókban leginkább gugolnak a férfiemberek (de még a rendőrrel is megesik, hogy így őrködik), szóval persze van város meg tömegközlekedés meg minden, de a nomád életforma innen már tényleg karnyújtásnyira van. A másik híres látnivaló Karakolban a Szentháromság orosz-ortodox templom ami fából épült, azaz előbb kőből, de azt egy földrengés megsemmisítette, később fából épült újjá. Nagyon szép és rendelkezésre állnak a bejáratnál kendők a látogatáshoz. A templommal szemben van egy iskola, melynek oldalán nagy emléktábla áll Almásy György magyar keletkutatónk emlékére, nagyon megtisztelő volt felfedezni.
Karakoltól 60 km-re mentünk tovább, a festői Jyrgalan völgybe. Első tankolásunk után az autónk furán viselkedett itt, meg-megáll a földúton, nem értettük miért. A kölcsönzős megkért, hogy készítsünk felvételt a hibáról ha még előfordul, ha esetleg végleg leáll, küldik a szerelőt vagy az új autót. Aztán a továbbiakban nem volt probléma, lehet, hogy a tankolt gáz minősége nem volt megfelelő. Szállásunk egy családi háznál volt, mi az emeleten, a háziak a földszinten. 2 napra kb. 110 eurót fizetünk négyen reggelivel, ez rendben volt. Az estebédért viszont 600 somot, azaz kb. 3000 ft-ot kér a néni fejenként, ami itteni viszonylatban nagyon sok. Ennyit egy puccos vendéglőben sem fizetsz 1 levesért és 1 főételért salátával. Úgy hidaltuk át a problémát, hogy 2 főre rendeltünk amúgy tényleg nagyon finom házikosztot. Itt nincs bolt vagy büfé, ki vagy szolgáltatva. Hűtőt sem biztosítanak, ahová a saját ennivalódat esetleg betedd. A táj eszméletlen szép, mindenfele lovak, tehenek, birkák kószálnak szabadon, kutyák nélkül. Reggel kiengedik őket, este a tehenek hazamennek, a többiért kimennek lóháton. A gyerekek nagyon kedvesek, a felnőttek nem annyira, nem is erőltetjük a barátkozást. Angolul itt már senki nem beszél, ez az útbaigazítás kérését nagyon megbonyolítja, anélkül viszont elég nehéz túrázni.
Jyrgalan után az Issyk Köl déli partján haladtunk. A Skazka kanyon az Issyk-Köl déli partján található, megéri megnézni. A belépő 50 som, a bejárattól még 1-2 km-et lehet autóval menni, aztán valamelyik ösvényen elindulva szépen be lehet barangolni a helyet. Itt Tosorban foglaltam szállást és nagyon jót fürödtünk, a köves partot szépen elegyengették a saját standon hogy akadálymentes legyen a vízbejutás. Szép tiszta itt a víz, ellentétben a nyugati Balkychkyvel.
Utolsó béreltautós programunk volt a Biskektől 40 km-re levő Ala-Archa nemzeti park meglátogatása.. Itt mindenki elszántságának és állóképességének megfelelően túrázhat. Egynapos kószálásra 2 fő lehetőség van: egy meredek és napos hegyoldalon feltúrázni egy vízeséshez vagy az Ala-Archa folyó mellett egy kevésbé meredek útvonalon túrázni a völgyben. A völgy kb. 30 km hosszú ha jól értettem, és több kempingezési lehetőség is van a többnapos túrázóknak. Mi 3 ilyen személyt láttunk lefele jönni, konkrétan köszönni sem volt erejük, csak biccenteni, kemény túra lehet. Mi kb. az első kempingezési lehetőségig sétáltunk fel, álomszép ez a völgy. Autóval 700 som a belépő, ez azért jó mert autó nélkül a nemzeti park bejáratáig kb. 12 km-et kell megtenni aszfaltozott úton, semmilyen tömegközlekedési lehetőség nincs (esetleg stoppolhatsz). A bejárattól a legtöbben csak addig a pontig bolyonganak el amíg tart az aszfalt. Az aszfalt után át kell kelni egy kövesebb részen melyet minden irányból érkező gleccsepatakok szabdalnak szét, de jó kis hidak segítik az átkelést, illetve a végén van egy nagyobb híd és azon átkelve következik az igazi túrázgatás felfele a meseszép völgyön, az Ala-Archa folyó mellett vagy fölött. Itt már kevesen járnak és meseszép a séta. A nagyon elszántak sátorral felmehetnek a négyezresekig.
Mi is az a CBT? "Közösségi alapú turizmus lépj kapcsolatba a helyiekkel, tapasztald is meg a helyi kultúrát, ne csak képeslapokról ismerd azt, miközben segíted is a helyi gazdaságot, továbbá segíted megőrizni a hagyományokat és kulturális szokásokat." Egy ilyen CBT irodával vettem fel a kapcsolatot a kirgíz utazás kapcsán, mivel egyik helyszínünk a kínai határ közelében van, ahová csak névre szóló engedéllyel lehet belépni. Az engedély fejenként 20 euróba került és Naryn tartományra volt érvényes, ha pl. a Lenin csúcsra is fel szerettünk volna mászni, oda is jó lett volna, vagy a Tash-Rabat karavánszerájhoz, vagy a Chatyr-Köl tóhoz is. Mi csak a Köl-Suu-hoz használtuk. Így kerestük fel a Naryn-i CBT irodát ahol megkaptuk a hivatalos engedélyt a kínai határ megközelítésére és megkérdeztük, hogy az iroda szervezésében milyen túraopciók lennének számunkra? A kínálatból egy Köl-Tör túrát választottunk, 2 éjszakás jurtaszállással a Naryn régióban legeltető nomádoknál, reggelivel, 1 lovastúrával és 1 éjszakás jurtaszállást a meseszép Köl Suu tónál, reggelivel. A szállítást dzsippel és sofőrrel biztosították. Fejenként 125 euróba került ez a körtúra, ebédet és vacsorát külön kellett fizetni, de nem volt kötelező kérni.
Több órás út várt ránk a körtúra első színhelyére történő eljutáshoz, ahol kevés a turista, de annál több a ló, a tehén, a juh, a mormota, a sas, de még a teve is. Naryn régió egy elrejtett zugába vitt bennünket sofőrünk aki a következő 3 napot velünk töltötte és nem beszélt angolul, így néha ment az activity, máskor Hugi orosz nyelvismerete vagy az offline fordító oldotta meg a helyzetet. Amikor már a földút is elfogyott és a gyepen nyargaltunk, autónyomokat követve, akkor jelentek meg ezerszámra a mormoták akik innentől kezdve velünk voltak végig. Reggelente arra lehetett ébredni, hogy a jurta környékén fütyörésznek. Láttam már mormotákat Tirolban, hát az itteniek jóval nagyobbak. Akkora lukak vannak mindenfele amekkorákba egy kisebb méretű kutya is belefér, és itt ne egy minikutyára gondoljatok. Néhol komplett lakótelep van a hegyoldalban. Persze eltűnnek ha közeledsz, legtovább egy őrszem marad kint egy lyuk szájánál. Sem térerő, sem elektromosság nincs a nomádoknál, kis napelem-panelekkel mégis megoldják az esti villanyt a jurtában és woki tokival tartják a kapcsolatot a 4-5 km-en belüli szomszédokkal. Ilyen izgi beszélgetések hangzanak el mint: "Nem láttad a görbeszarvú tehenemet? ", "A lovaid messze mentek, a .... völgyben látták őket, küldd értük a gyereket", Aigulékhoz vendégek jönnek holnap, add tovább. A fürdőszobánk egy vízcsapként funkcionáló fogmosó-kézmosó flakon volt, melybe reggel meleg vizet töltöttek, hogy ne kocogjanak a fogaink, a wc pedig egy gödör fölött 2 léc, bádogfallal körbekerítve, tető nélkül. A 12 éves gyerekük feladatai közé tartozott, hogy a mi "végtermékeinket" földdel leszórja, ellesve a módszert, próbáltuk megszabadítani a nemes feladattól. Az étkezések együtt zajlottak a családdal. Mivel a háziasszony valaha reptéri alkalmazott volt, egészen jól beszélt angolul, nagyon jól ment a kommunikáció. Ez az igazi backcountry, amerre nézel havas csúcsok, legelésző állatok, zúgó patakok. Éjszaka a totális koromsötét, a hihetetlenül mély csend ( na jó, néha elrepül fölötted egy repülő). A nomádok szeptember 20 környékéig kint vannak a hegyekben, utána jön a hó, ekkor lehúzódnak a völgyekbe. Házigazdáink 10 tehén, 15 ló és 100 juh kíséretében 3 napig vonulnak a téli szállásukra Lajka kutyájukkal. Igaz is, kutyák. Ezek a kutyák nem törődnek a közelgő emberekkel, kivéve ha az illető lovon érkezik. Akkor jeleznek, de nem rohanják le az érkezőt. Nem kedvelik a simogatást sem, ha nincs kedvük barátkozni, megmutogatják a fogaikat. Németjuhász fajta volt Lajka és fő feladata a jószág hazaterelése volt. A gazda parancsszavaiból tudta, hogy most pont a lovakat vagy a szamarakat kell-e a jurta környékére terelni, én még ilyent életemben nem láttam. Az első napunk a lakóhelyünk környékének felderítésével és az ismerkedéssel telt, háziasszonyunk neve Aigul, ő tolmácsolt, mesélt, főzött, fejt, házigazdánk foglalkozott az állatokkal, kenyeret sütött, szamovárt üzemeltetett, 12 éves gyerekük mindent IS csinált, egyedül a 3 éves unokának nem kell még dolgoznia. A szomszéd gyerekeknek megpróbáltunk segíteni befogni egy sánta juhot, hát csúfosan felsültünk a feladattal.
A körtúránk második napja lett a lovastúránk napja. Nem mondhatom, hogy eddig életemben nem ültem lovon, mert gyerekkoromban egyszer feltettek egyre kb. 1 percre, de az nem igazán nevezhető gyakorlatnak. A szervezőnek jeleztem, hogy nincs gyakorlat, de megnyugtatott, hogy a lovakat vezeti majd a vezetőnk, nem probléma. Vezetőnk a házigazdánk lett, aki tartott egy gyors oktatást majd miután mindenkit feltuszkolt a saját lovára, kiadta a jelet az indulásra. Az enyém már akkor elkezdett nyihogni és veszekedni egy másik lóval, így felültették mögém egyik gyereket, hogy az majd avatkozzon be ha szükséges. Az első patak átkelésénél egyikünk lova makacsolta meg magát, úgy döntött, hogy wellneselni fog és vizet inni, így barátnőnk lovastól eltűnt a domb mögött és csak ilyeneket hallottunk, hogy "Itt ne hagyjatok!". Utólag elmondta, hogy attól tartott, hogy még bele is hempereg a ló vele együtt a vízbe. A lovak észlelték, hogy lovasaik nem állnak a helyzet magaslatán, így innentől kezdve csípkedték egymást vagy lelassultak, azt csináltak amit akartak. A mágikus nógató szó errefele a "Csu", ezt hajtogattuk bőszen és sarkunkkal bökdöstük az oldalukat, míg nagy nehezen sikerült csapatba verődve mozogni és együtt haladni, de csak egyikünk tudta önállóan meggyőzni a lovát bármiről is. Úgy félúton a gyerek jelezte, hogy akkor innentől egyedül is mehetek, jó lesz, mondtam neki, hogy eszébe ne jusson leszállni mert onnantól itt fogok ülni egy legelésző lovon a rét közepén. Így maradt, szegény nagyon únhatta mert végig ásítozott. Így lovagoltunk fel 3080 méterre, a Köl Tör tóhoz. Ilyen nevű tóból több is van, aki szeretné azt a Köl Tört megtalálni ahol nem hemzsegnek a turisták, az az At Bashi völgybéli, Naryn régiós Köl Tört keresse. Ezek a tavak az év nagy részében be vannnak fagyva, így bármilyen hívogató a szélén a hőmérséklet, a térdig érő vízben már elkezdel reszketni a hó és jég levében. Egyikünk kipróbálta. A tó körül millió virág, közöttük rengeteg havasi gyopár. Gyalog mentünk haza, hogy a kilométer is meglegyen, nagyon szép túra volt és az időjárás is kegyes volt, egy szórványzáportól eltekintve nem kellett az esőköpeny. A természet errefele nagyon haragos tud lenni, komor fekete felhők, mennydörgés, erős szél jelezte, hogy csak nagyon enyhe kóstolót kaptunk a vihar legszéléből. Lefele a tótól sok kirgiz jött szembe saslikrudakkal, húsokkal, tüzifával megrakodva, vitték a dinnyéket, azt hittem nem látok jól. Egyikünk lefotózkodott egy kipcsakkal, aki szintén számontartja a magyar rokonságot. Hazafele útbaigazított egyik szomszédasszony, aki kért, hogy üljünk le kicsit, hozta a sámlikat, lekvárt, kenyeret, kumiszt, így helyet foglaltunk a jurtája előtt és kicsit értekeztünk a családról, az állatokról. Semmi feszélyező nem volt az időnként beálló csendben, csak ültünk együtt a legnagyobb békességben a világgal és egymással.
A Kel-Suu tó a kínai határtól 20 km-re található, az Ak-Say völgyben, 3512 m-es magasságban a 2500 km-es hosszúságú Tien-Shan hegyvonulatban. Utunk a meseszép Kok-Kya völgyön keresztül vezetett felfele. Annyira néptelen szeglete ez a világnak, hogy szerintem itt hetekig gyalogolhatsz anélkül, hogy emberrel találkoznál. Az egyetlen földút áthalad egy ellenőrzőponton ahol az engedélyed és az útleveled adatait nagy gondossággal bevésik egy nagy könyvbe az őrházban és innentől kezdve nagy valószínűséggel Kína őrködő tekintete előtt mozogsz. Az őrháznál már kocogtak a fogaink, látszott a leheletünk, ez a környék már valóban nagyon hideg. Az elszigeteltség annyi mormotát eredményez amennyit eddig összesen nem láttunk, persze ők is rejtőzködnek, de picit közelebb engednek magukhoz mint az eddigiek. Egy ideig azt hittem, hogy a Kel-Suu név a himalàjai mormotákra utal: suur-nak nevezeik a mormotáikat a kirgizek. De nem: Betört vagy Bejött Víz a tó nevének a fordítása. Ez a tó 1980 óta létezik mai formájában, egy földrengés következményeként alakult ki amikor a leomló sziklák elzárták a Kurumduk folyó útját és mára Kirgizisztán egyik legnagyobb nevezetessége lett. A tó vize néha rejtélyes módon eltűnik a mederből a földalatti barlangokon keresztül, legutóbb 2018-ban volt erre példa. A víz színe smaragdzöld és türkizkék között mozog, a tó kb. 9 km hosszúságú, 500 m. és 2 km. között van a szélessége, mélysége 5-10 méter és a helyiek csónakázni is elvisznek ha szeretnéd. Az alaptáborból kb. 7-9 km gyalogos út vagy lovaglás a túra a tóig, a legvégén egy emelkedővel a sziklák között. Nagyon ajánlották a leírások, hogy 1 napot aklimatizálódjunk a túra előtt a táborban, mi egy jégesőre érkeztünk és komor, esős időre, itt derült ki, hogy a kabátom Aiguléknál maradt, így megkérdeztük a sofőrünket, hogy mit tegyünk? Az ő javaslata az volt, hogy induljunk azonnal a tóhoz, a tábor végéig elvisz autóval,de gyorsan-gyorsan induljunk. Így én egy kb. 5 számmal nagyobb büdös, sáros kölcsönkabátban, botok, víz és kaja nélkül, rettentő szkeptikusan az időjárást illetően nekivágtunk a túrának. Hogy minden a lehető legkomfortosabb legyen, a túracipőm is lyukas volt így az emelkedő előtti mocsaras terepen dőlt bele a víz. Visszafele már gyerekjáték volt a lejtmenet, az átkelés cipő nélkül egy patakon és a 7 órai vacsora borsos árát sem sokalltam, tekintettel arra, hogy reggeli óta nem ettem semmit. A jurtatábor nagy, több sátortábor van benne és itt ágyak voltak elhelyezve a jurtákban, tiszta ágyneműkkel. Még angol wc is volt, és 1000 somért wifi is az ebédlőben. Amikor visszaérkeztünk, épp a egy tradicionális lovasjáték zajlott a jurtánk előtt, a kök-börü, melynek lényege, hogy egy lefejezett kecske tetemét el kell csaklizni a többi játékos elől, át kell juttatni egy gólvonalon majd be kell dobni egy körbe.
Kicsit akkor összefoglalom az árakat. A tömegközlekedés olcsó. A legolcsóbbak a kisbuszok (marshutkák) melyeknek nincs menetrendjük, de nagyon gyorsan megtelnek. Grúziában is ilyenekkel utaztam, itt újdonság volt, hogy a csomagért külön kell fizetni 50 somot. Egy 180 km-es távért kevesebb mint 4 eurót kérnek. Egy másik utazási lehetőség a shared taxi, amikor taxival utazol és megállapodtok, hogy az mennyibe kerül per fő. Egy 320 km-es útért mi 7,60 eurót fizettünk per fő, vagyis valamivel többe kerül, mint a kisbusz, de nem sokkal. Ezek a taxisok szintén a buszpályaudvarokon kolbászolnak utasok után és buszpályaudvarra szállítanak.
Az autót is jó árban béreltük, napi 35 euróért egy automata, gázüzemű KIA5-öt. A tankolás 0,40 eurocent literenként. A szálláshelyek nagyjából 16 euró körül vannak per fő, több helyen benne volt a reggeli is. Itt magánszállásokról, jurtákról és hostelekről beszélek, a klasszik szállodák nem az én világom mert szeretek a helyiekkel vagy más utazókkal keveredni . Sok helyen meglepődve tapasztaltuk, hogy a világ megváltására készülő, fenntarthatóságról és környezettudatosságról nyilatkozó fiatalok mennyire nem tudnak rendet és tisztaságot tartani maguk körül, otthagyva a koszos edényeiket, ételmaradékokat az étkezőben, ahol ki van írva, hogy lécci mosogass el magad után. Az oda-vissza repjegyünk kb. 570 euróba került a Turkish Airlines gépeivel. Ha jól számoltam akkor közel 1000 eurót költöttem, ebben benne vannak az ezüstékszerek is kb. 180 euró értékben és az összes ajándék, éttermezés, taxizás, szóval kb. 750 euróból körbeutaztam az országot 3 hét alatt, jó szálláshelyek és jó ételek tapasztalataival, túrákkal, lovaglással és ebben az összegben a bérelt autó költsége is benne volt. Ennyinél kevesebből is ki lehet hozni a 3 hetet, és gondolom többől is, de ár-érték arányban még nagyon ott van Belső-Ázsia. Az odautazók többsége a fiatal korosztály, de sok holland, német korunkbelit láttunk a híresebb helyeken. Nyelvismeretként a tuti befutó az orosz, de az angollal is elboldogulsz, az ismerkedéshez azért kell az orosz. Egy magyar fiúval találkoztunk, egy szabadkai sráccal, aki a családjával Svájcban él, és a 3 éves kisfia már 20 országban járt. Ő is látta az elturistásodás kezdődő jeleit, akárcsak mi. A kirgizekről nem is tudok összefoglaló mondatot írni mert ők is sokfélék. Gyönyörűek a biskeki kirgiz lányok, de pl. a hegyekben már mások a nők arcvonásai. Voltak nagyon kedves vendéglátóink, és volt ahol darab-darab turistának éreztük magunkat. A kipcsakok minden esetre nagyon számon tartják a rokonságunkat.
Üdvözlet! Valaki tudna abban segíteni, hogy Üzbegisztánba a vízum mentesség egyszeri vagy esetleg többszöri belépésre is szól? Arra gondolok konkrétan, hogy Üzbegisztánbol kilepek Tadzsikisztanba és újra vissza mennek Üzbegisztánba.
Teljesen biztos, hogy ebben a formában nem fogod megkapni a tranzitvízumot. Ha más opció nem jöhet szóba, akkor marad a helyi utazási iroda...
Az elv, hogy minden olyan tartományon belül szabadon mozoghatsz, ami az előzetesen leadott útvonalterveden szerepel, azzal a kitétellel, hogy a tartományok között csak egy irányba (előre) haladhatsz. A gyakorlatban viszont minket gyszer sem ellenőriztek az országon belül, míg mást pedig végig titkosrendőrök követtek.
Nagy és modern buszok vannak, nem fognak elvinni a kráterhez, szerintem oda sem találnának egyébként.
A vendéglős oda tudja hívni a fuvart a közeli faluból, ezzel nem lesz gond.
Teljesen kizárt, hogy elfogyjon a hely a jurtákban, szerintem a 20%os kapacitást sem érik el soha. Inkább akkor lehet gáz, ha senki nincs ott, olyan sem, aki kinyitná neked valamelyiket... A kráter mellett mondjuk éjszaka sem lehet megfázni. :)
Taxi, telekocsi, marshrutka, mindegyik megoldás filléres.
Én nem beszélek oroszul, és még így is rettentő egyszerű volt az utazás, akárcsak bárhol máshol Közép-Ázsiában.
Ezen a tranzitvízumon gondolkozom én is.Arra gondoltam,hogy Isztambulból repülni Ashgabatba,ott és a környéken szétnézni,fel a pokol kapujához,és utána Üzbegisztán.. Ott úgy is elmennénk az Aral-tó mementóját megnézni,és onnan szépen sorban lehet venni az üzbég városokat.
Kérdés,működik e így a tranzit,mert ugye más vízumokat nem tudok felmutatni,mert nem kell?
Pár dolog még,amin elgondolkodtam:
-Ashgabatban mennyire lehet szabadon kóborolni,a kutya se szólt hozzád?
-Ha a buszosnak adok plusz pénzt,nem visz be a pokolhoz? Már persze,ha marsrutka,ha nagy busz akkor tárgytalan.
-a terepjárós ott lebzsel mindig,vagy ha mákod van lesz,ha meg nem,így jártál?
-Mi van,ha nincs hely a jurtákban,akkor az ember kb sehova nem tud menni,vagy ez a veszély nem fenyeget? Mennyi "hely" van?
-Konya Urgenchből a határ marsutka?
Orosz tudás van,az nem probléma,és a Kazah-Kirgizhez hasonlóan gondolom itt is kedvesek és segítőkészek az emberek.
Ha már a kazah topicban igény mutatkozott a türkmén utazásom részleteire, alább összefoglalom a legfontosabb tudnivalókat.
A bécsi követség az öt napos tranzitvízumhoz szükséges meghívólevelet 10 Euróért állítják ki 30 napon belül. Nálam ez egész pontosan a 30. napot jelentette, ekkor már Bakuban rágtam a körmöm. A meghívóhoz kismillió dokumentumot kérnek (https://austria.tmembassy.gov.tm/en/consular-services/application-form), viszont elég nagy könnyítés, hogy az egészet e-mailben is lehet intézni. A legfontosabb, hogy már az igénylésnél rendelkezni kell a két szomszédos ország vízumával, ami praktikusan azeri-üzbég, vagy iráni-üzbég vízumokat jelent.
Én három ok miatt is az előbbit választottam. Iránt nem olyan régen jártam be elég alaposan, Bakuba repül a Wizz, de ami a legfontosabb, hogy ha elutasították volna a vízumot (amire durván 50% az esély...), akkor beragadtam volna Iránba, így viszont B-tervként ott lett volna a Baku(Aalat)-Aktau hajó, amivel kikerülthető Türkmenisztán.
A hajójegy megszerzése szintén nem zökkenőmentes. A bakui kikötőben ugyanis közölték, hogy két héttel későbbi a legközelebbi időpont, amire jegyet vehetek. Innen egyébként új türkmén hajók indulnak, amin nem ingyenes az ellátás. Mentőötletként elbuszoztunk Aalatba, ahonnan a kompok mennek, elvileg minden nap, valójában - pechünkre - hétvégén nem. A hajókat egyébént úgy megrakják, hogy az egyes kamionok között 10 centi hely sem maradt. Ennek akkor lett jelentősége, amikor a kapitány bejelentette, hogy a háborgó tenger miatt nem messze a parttól le kell horgonyoznunk, miközben a hullámzás kb. olyan volt, mint a Balatonon szélcsendben, még vizibiciklivel is nekiindultam volna az útnak. Az átkelés (270 km) így mindössze 60 órába telt... A társaság egyébként elég jó, az Afganisztánba hadiellátmányt szállító török kamionsofőrökön kívül pár angolul egész jól beszélő türkmén kereskedő. A hajójegy 16e/fő, ami esetünkben 7 étkezést is tartalmazott, plusz egy csomó grúz bort a kapitány kabinjában.
Amennyire macera bejutni az országba, az utazás annyira egyszerű. Reggel kikötttönk ki Türkmenbashiban, ahol a kikötő a 60s évek SZU-ját idézi, míg a határátkelő olyan, mint a katari reptér. Ez a kettősség egyébként végig is kíséri az egész türkmén utat... A vízum kiváltása a meghívólevéllel fél óra (17500/fő), határellenőrzés öt perc (bár ez lehet öt óra is, ha nem vagy szimpatikus). Türkmenbashi egy üdülőövezet, ahol luxushotelek vannak ugyan, de látnivaló nem igazán. Innentől az árakat a hajón feketeárfolyamon váltott türkmén manatból számolom, ami ötször jobb, mint a hivatalos. Délután indult a vonat Ashgabatba, 4 férőhelyes kabin 900/fő, másnap hajnalban érkezik a fővárosba.
Reggel kibuszoztunk Nisába, az egykori párthus fővárosba. Mérsékelten érdekes romterület, viszont - nem meglepő módon - senki nem volt rajtunk kívül, szóval érdemes felkeresni. Arról nem is beszélve, hogy a városon kívül minden nő népvseletben van, ami önmagában is látványos. A nap hátralévő részében megnéztük Ashgabatot, ami messze a legbizarrabb hely, ahol valaha jártam. Kívülről minden épületet fehér márvány borít (az elnök kedvenc színe, így az autók 98%- is fehér), például a hotelünket is, ami viszont belülről úgy nézett ki, mint Drezda a II. VH után. A város legolcsóbb szobája egyébként (messze az öt hónapos út legdrábbja) 35 dollár volt, cserébe nem járt vakolat a falakra, hiányos volt az álmennyezet a fürdő pedig kokrétn szét volt verve. Ez még nem is zavart volna, de az összes lyukból százas nagyságrendben ömlöttek a csótányok. Talán hiba lenne ebből extrapolálni a város többi részére, de valójában mindenhol a csilivili külső mögötti pusztulat fogadott. Nemzeti Múzeum teljesen üres volt, a Türkembashi Múzeum kapuja ugyan nyitva volt, de bent nemhogy kiállítást, de élő embert sem találtunk. A Nemzeti Könyvtárban volt három dolgozó, két olvasó, meg külön polc az "elnök által" a minden létező témában (türkmén történelemtől a lótartáson keresztül a nők helyes viselkedéséig) írott könyvekkel. A parkok grandiózusak voltak, de rajtunk kívül ott sem voltak emberek. A köztéri emlékművek a következő tematikában merültek ki: régi elnök színarany, illetvearanyozott szobrai a város szélére száműzve, türkmén zászlók ezressével, új elnök óriásplakátjai a lehető legviccesebb körítésben (lóháton fehér galambbal a vállán, kölyökkutyákkal a hóna alatt, stb...), valamint harcos türkmének lehetőleg kivont karddal. A csúcselmebetegséget viszont az Olimpiai Park jelentette, ami egy hipermodern stadionokból, sportcsarnokokból és kiszolgáló létesítményekből álló városnegyed, melynek egyes állomásait külön erre a célra kiépített magasvasút köti össze. Természetesen az összes épület zárva volt és a vasút sem járt. A kormányzati negyedben minden villanyoszlopon 6 kamera (bár ez Ujgurisztán után már nem tűnik durvának), és persze a kedvencem, a Türkmén Űrkutatási Hivatal!
Harmadik napon reggeli busz Derwezébe, a Kunya-Urgencbe és a Dasoguzba menő is jó (7 és 8 között van négy járat is), a félidőben tartott pihenőnél kell leszállni. Innen 12 km a kráter, amit le is lehet sétálni ugyan, de a sivatagban - legalábbis nyáron - van vagy 40 fok, árnyék viszont nincs. A megállóként szolgáló bádoglapokból összerakott vendéglátóipari egységnél el lehet tölteni a nap legmelegebb óráit, akiek bejön a DVD-ről vetített kutyavidal, és barátságban van az ott szolgáló felfoghaattlan mennyiségű léggyel, annak tetszeni fog a hely. Ugyanők szerveznek dzsipet a kréterhez, valami egészen pofátlan áron, és az irányonként húsz dollár nem alkuképes... Ezt odafelé nem lehet megúszni, de visszafelé lehet alkudozni a pásztorokkal. A kráter mellett van jópár jurta, egy éjszaka 10 dollár, ami az élményhez képest igazán baráti. Ja, és itt meglepő módon még turistákkal is találkozni.
Negyedik nap reggelén vissza a főútra. A bádogétteremtől nem messze van egy checkpoint, az ott szolgáló rendőrt kértem meg, hogy ugyan intsen már le nekünk egy fuvart Konya-Urgenchbe (mivel elenyésző volt a forgalom, nem akartam kockáztatni, bár errefelé tényleg minden autó feketetaxi is egyben, és nagyon olcsó, mivel egy liter autógáz 20 forint). A város egyetlen szállodája felújítás miatt zárva, így az este szálláskereséssel telt, végül egy helyi család befogadott minket. Konya-Urgench egyébként Ashgabat antitézise, a legtöbb utca még aszfaltozva sem volt. Minden tekintetben Fekete-Afrika.
Az ötödik nap délelőtt megnéztük a Világörökség helyszíneket, amik kimondottan hangulatosak voltak, bár az üzbég selyemút helyszínekhez képest nyilván a fasorba sincsenek. Délben pedig egy újabb meglepően sima határátlépés Üzbegisztánba.
Üzbegisztánról nem tudom mit írjak, nagyon egyszerűen és logikusan bejárható ország, a turisztikai infrastruktúrájának kapacitása pedig jóval meghaladja a jelenlegi látogatószámot. Bár ez az e-vízum miatt most nyilván változni fog. Annyi megjegyzés, hogy bár a három fő attrakciója tényleg lenyűgöző, szerintem a kelleténél többet költöttek műemlékvédelemre, mert minden olyan, mintha a múlt héten adták volna át. Irán ebben a tekintetben hangulatosabb. Ja, és ha nincs elég idő, akkor Tashkent és a Fergana-medence is kihagyható.
Érdeklődéssel olvastam a beszámolódat! Tavasszal pár barátommal mi is megcsináltuk ugyanezt az utat, csak kevesebb időben, és programban! De jó volt olvasni, hogy nem változtak a viszonyok, és az árak... :-)
Pár olyan infó, amivel magyar nyelven még nem találkoztam...
Türkmén tranzitvízumot (pontosabban meghívót) e-mailben is lehet intézni a bécsi követségen keresztül. Sok a kitöltendő űrlap, a harminc napos határidőt is kimaxolták (már Bakuban voltunk, mire elkészült), de meglett. Fontos, aki hajóval menne, annak Azerbajdzsán->Türkmenisztán->Üzbegisztán a helyes sorrend, nem pedig fordítva, mivel a menetrend kiszámíthatatlan, és nem jó móka a kikötői senkiföldjén ragadni.
Ja igen, a Pokol Kapuja _tényleg_ olyan, mint a képeken.
Tavaly óta turisták előtt is megnyitották a tadzsik-kínai határt. Nemhogy tömegközlekedés, de személyforgalom (a tadzsikok nem kapnak vízumot) sincs a vonalon, Murghabban lehet kamiont stoppolni. Már ez önmagában nagy élmény, de a csúcs a Karakoram Highway.
Amit még jó szívvel ajánlanék, az a Wakhan-völgy a Hindukussal, hőforrásokkal és erődökkel. Tömegközlekedés ott sincs, de néha járnak pick-upok, aminek a platóján van hely...
+1: Idén nyáron újranyílt a penjikenti határátkelő Üzbegisztán és Tádzsikisztán között, ami nagyban megkönnyíti az utazástervezést. Sajnos ez az infó hozzám már későn jutott el...
Üzbegisztán, Kazahsztán és Kirgizisztán a magyarok által is elég jól beutazott országok, de ha esetleg lenne kérdés, szívesen segítek.
Rosszul tudod. Makaóban helyi igazolvány nélkül max. 7 napos turistavízumot adnak (függetlenül attól, hogy CTS-en keresztül igényled-e vagy sem). 90 napot meg még HK-ban se adnak turista céllal, max 2 x 30-at.
A https://e-visa.gov.uz/main a hivatalos oldal. A masik az valamelyik nagykovetsege, az csak arra jo, hogy otthon kitoltheted mielott bemesz a vizumkerelmet szemelyesen beadni.
Szia. Mi idén Augusztusban utaztunk,a jegyvétel több részletben történt. A hazafelé utat fejenként 25 ért még februárban megvettem,hónapokig csak ez volt meg. Figyelgettem a kifelé lehetséges időpontokat,és júniusban volt 34 ért/fő. A belföldi jegyet utazás előtt 3 héttel vettem.. megy több cég( QazaqAir,AirAstana, BekAir) gyakorlatilag óránként. Pl a momondon rá tudsz keresni.Megnézed hetente és foglalsz amikor jó az ár. Tehát a lényeg: eszedbe ne jusson most foglalni drágán,bőven ráér jövő tél végén- kora tavasszal,nem fogsz lemaradni! Ha bármi kérdésed van írj nyugodtan.
Köszönöm a részletes beszámolót, nagyon hasznos infókat írtál. A Qazaq Air 24 ezres ára nagyon jó szerintem. Mikor vetted a jegyeket? Én augusztusban tervezek utazni, de még márciusra sincs menetrendje. Jó lenne tudni hány hónappal előre adják ki a menetrendek, hogy tudjak előre tervezni. A Budapest - Asztana jegyet mennyiért tudtad megvenni oda-vissza? Most horror árú, 133 ezer Ft augusztusra (természetesen feladott poggyásszal)...
Megvolt az Augusztusi Kazah-Kirgiz utunk,egy kis leírás:
Wizz-el repültünk Asztanába,és végül onnan is haza,így jött ki a leggazdaságosabban.
Az esti érkezés után egyből repültünk tovább Almatiba-Qazaq Air oda vissza 24 000 ft,kis légcsavaros Bombardier gép.Nem volt sokkal drágább mint a vonat,és két óra alatt ott is volt.
Almatiban két napot töltöttünk,felmentünk a Big Almati Lake-hez,nagyon szép leírhatatlanul zöldes-kékes tó. Ez megoldható busszal is,csak onnan elég nagy séta a tó,célszerűbb taxissal megalkudni.Voltunk a Zelena Marketben,ami egy nagy piac,szinte minden kapható,sétáltunk a városban.Szállásunk European Backpackers Hostel,célszerű a kétágyas szobát foglalni,ha van rá lehetőség. Amúgy tiszta,kedves a személyzet nem messze van a Kok Tobe hegyre menő felvonó megállójától.
Utazásra az Ubert használtuk,vagy a helyi megfelelőjét (Yandex Taxi),városon belüli közlekedésre ilyen összegeket vont le: 433,674,780 ft... ennyiért felesleges buszozni szerintem,bár azt is kipróbáltuk. Előre feltöltött kártyával egy út 60 ft,buszon vásárolva 120 ft...
Innen indultunk tovább Bishkekbe. Két lehetőség kínálkozik busszal(Marsrutka) a Sayran busz stationtól,vagy vele szemben gyülekeznek az iránytaxik,személyautók,ez picit drágább,de valamivel gyorsabb. Az út a határig 3-4 óra,itt le kell szállni a buszról,csomagot is vinni és gyalog átmenni.Az átkelés nem volt több 10 percnél,vízum egyik országba sem kell,pikk-pakk ment minden. Aki személyautós-taxival megy azt eleve csak a határig viszik,aki Marsrutkával,az megvárhatja a buszát,az is átmegy a határon.
Mi nem vártuk meg,hanem a határtól induló Marsrutkával(333 és 285) bementünk a 20 km re lévő fővárosba mintegy 120 ft ért/fő.
Látszott a változás Kazahsztánhoz képest,ami szerintem fejlettségben összességében hasonló mint mondjuk Ukrajna,Kirgizisztán az még mínusz 25 év kb...
Bishkekben a "Csinar" nevű kis Guesthouseban szálltunk meg nagyon szép ,modern,sétatávolságra a belváros. Annyi,hogy a cím ami meg van adva nem igazán stimmel, a gps vagy taxi nem igen találja,taxisunk felhívta és ők navigálták el.
A fővárosban nagyon sok látnivaló nincs,voltunk egy igazi vurstliban-óriáskerék,vattacukor,dodzsem-,megnéztük a főteret,stadiont,sétáltunk a fő sugárúton,beültünk tesztelni a csapolt söröket.
Kirgizisztán a csapolt sör országa,mindenhol,de tényleg mindenhol kapható. Az út mellett a kis kajáldák nem az étlappal hirdetik magukat,hanem ,hogy "razlivnoe pivo". Olyan boltokban,mint mondjuk nálunk egy közepes CBA,egy külön pult és kb 20 féle csapolt sör kapható,fele hazai,fele kazah és nyugati.
Egyből a szívembe zárta magát az ország :)
Közlekedés Namba taxi,Uberhez hasonló,bármennyit mentünk nem sikerült 1200 ft nál többet fizetnünk...
Itt autót béreltük,és megindultunk "vidékre"
avtoprokat.kg, bátran ajánlom őket,egy kis automata Honda napi 14 dollár volt,beszélnek angolul,semmi bankkártya nem kell,csak 300 USD kaució a helyszínen,amit visszaadnak a végén. A cím ne tévesszen meg senkit,Bishkek szélén van,egy kis falu leghátsó földes utcáján-tényleg oda kell menni,mi is azt hittük eltévedtünk. De lehet náluk választani,hogy beviszik a szállásra a kocsit kis felárért.
Négy nap alatt körbejártuk a világ második legnagyobb magashegyi tavát,az Issyk-Kult.
Odafelé kis kitérő Burana-torony(belépő 240 ft),régi 11.-ik századi torony,amit részben újjáépítettek,kis parkkal, ősi sírokkal.
Első szállásunk a tó "fővárosában" Cholpon-Atában volt. Tan Nuru Guesthouse,nagyon kedves angolul beszélő középkorú "Masenkával",aki kérésre vacsorát,reggelit bármikor csinál. A család üzemelteti,13 év körüli fiúcska a mindenes.
A kertben lévő pingpongasztalon ki is hívott egy kis játékra,amikor ezt meglátta a többi vendég...
Gyakorlatilag,az egész közép-keletet meg kellett verjem pingpongban,a Kazah vendégektől,a Tádzsik takarítón át,az egész családig. Másfél óra "haraso igratye" után közös ivással fejeztük be az estét. Igazi családias hangulat volt,de ide az menjen aki tud pingpongozni,ne rontsa el a Magyar hírnevet :)
Piacon kis házi málnalikőr,ami mellé kaptunk kóstolót még vagy 4 fajtából,az elmaradhatatlan sör üvegben csapolva,hibátlan volt a történet.
Másnap reggel megmártóztunk a tóban,ami kristálytiszta,volt vagy 18 fokos,és gyönyörű látvány a mögötte lévő 5-6 ezres hegyekkel... Megnéztük az ősi petroglifeket a hegy oldalában és irány tovább.
Következő állomás Karakol,a tó keleti végében,innen már 200 km sincs Kína... Szállás Askar Guesthouse, kis ékszerdoboz reggelivel,olcsó, anyuka által készített házi málnalekvárral amit hoztunk haza is,kertben gyümölcsfákkal,amit a házigazda sráccal végigkóstoltunk. 10 pontot adtam neki a Bookingon,ami azért ritka..
Karakol igazi vidéki kisváros,előfordult,hogy a boltba lóháton ment az ember...
Nem messze található a Jeti Ogüz(Seven Bulls) sziklaképződmény,a tó déli partján ki van táblázva merre kell menni. Eddig betonút,kis kajáldákkal a folyóparton. Innen tovább lehet menni egy vízesésig,hát személyautóval csak jó sofőröknek ajánlom,borzasztó köves-földes-kimosott út,összetákolt hidakkal a kocsiknak,és a végén még egy jó fél óra gyaloglás. A vízesés nem rossz, olyan 25 méter magas lehet.
Másnap irány tovább,a Fairytale( tündérmese) kanyonhoz,a tó déli partjánál,nagyjából középen. Nagyon szép képződmények,különböző formában,és vannak egy kis "színes hegyek " is,ami nekem Kína óta (Zhangye Danxia) a kedvencem.
Itt felvettünk egy stoppoló francia srácot,aki aznap jött velünk.
Amúgy is jellemző,hogy mindenki stoppol az út mellett. Ritkás a közlekedés,az autósok meg-megállnak és elviszik az embereket,megvan a tarifa,az utas adja az út végén a pénzt. Mi is felvettünk párszor helyieket, örültek,érdeklődtek honnan vagyunk,mi meg agyonkerestük magunkat az út végén kapott 80-120 ft-al :)
Minden település be és kivezető részen rendőrposzt,igazi volt szovjet örökség. Sok helyen mérnek,egyszer 90 helyett 109 ért fizettem lealkudva 2000 ft ot,egyszer pedig szemre megállítottak az út szélén. Mondom Kedvesemnek aki beszél oroszul,hogy maradjon a kocsiban,kiszállok...azt mondja "stráf",mondom "no stráf"... kikerekedett a szeme,hogy valaki ellent mond neki.. Láttam nincs radar az autóban(kocka lada),azt mondja gyorsan mentem...mondom neki nem... megírja a papírt,írjam alá... ááá dehogy... hív valakit telefonon,aki tud angolul... azt mondja az emberünk gyorsan mentem... mondom neki,nem,70-el mentem... erre ő,60 as tábla van itt... mondom,nevem Zsolti,nem pali... hagyjuk ezt... kis alkudozás,adjam vissza a telefont.. biztos mondta a kollégának,hogy itt nem lesz ingyen pénz,az vissza is adta a papírokat és elköszönt... :)
Amúgy össz-vissz ez a két alkalom volt mikor megállítottak,nem utaztak a külföldire ahogy észrevettem.
Szállás Balykchy-ben,valami A betűs szálloda a tengerparton,szerintem ez az egy van itt,itt nem foglaltam előre,helyben kerestük.A Guesthouse-ok tele voltak,ott ajánlották. Elvileg 3 csillagos,gyakorlatilag igazi SZOT üdülő,közös fürdővel,az étterembe az étlapon lévő ételekből 30 ból 4 féle volt,de legalább az finom. Parton csúszda,sült saslik,sör.... Igazi időutazás...
Bishkekbe visszatérve elmentünk az Osh bazárba,ami a régió legnagyobbja... Itt aztán minden van,az árak pedig viccesek... fél literes helyi vodka 200 ft...,étel kis köpködőben,két személyre ,itallal 1400 ft,és az egyik legfinomabb volt utunk során,ott "látványtűzön" sütve. :) Kirgiz Adidas cipő-rohadt kényelmes és hibátlan 4000 ft...
Leadtuk az autót,kiálltunk az út szélére,Marsrutkával irány a határ,viszlát Kirgizisztán!
Az átjutás ismét sima,most személyautóval mentünk Almatiba,pont két hely volt az egyikben,indult is, a srác tolta neki mint az állat,másfél órával rövidebb volt az út mint idefelé kisbusszal...
Almatiban még egy nap,fel libegővel a Kok-Tobe hegyre,ott kilátás sörrel a városra,nyári bob,pár szuvenír beszerzése.
Este gondoltam egyet és kimentem a Kairat Almati-Sigma Olomouc Európa Liga meccsre. Belépő 600 ft... kabaré...
Remek hangulat,szurkolgattak szépen,annak ellenére,hogy kikaptak,több mint 20 ezer néző,a góljukat a két ott játszó Magyar egyike lőtte (Eppel)
Repülés a fővárosba Asztanába.
Asztana azért is érdekes,mert a folyó két partja teljesen más világ. Az egyik a régi város,poros utcákkal,vidékies hangulattal,a másik a "kis-Dubaj" ultramodern épületekkel. Szállásunk természetesen a régi részen, Guesthouse V Ghostyah,a házinéni az éjfeles érkezésünkkor is sütött csirkét,másnap reggelire is meleg kaja,leste kívánságainkat. Kicsit kieseik a hely,de busszal egy átszállással,vagy 15 perces Uber úttal egy más világban,az új részen is van az ember...
Sátor alakú bevásárló központ,monumentális Opera, ilyen olyan tornyok. Bayterek-Tower amit állítólag az elnök tervezett. Fel lehet menni lifttel,volt kis sor,de szinte csak helyiek. Belépő 650 ft... elgondolkodtam,hogy ugyanez máshol mennyi lenne... plusz egy nulla kb...
Bevásároltunk még pár dolgot,ettünk finomságokat és véget is ért a kaland...
Összegzés:
-elképesztően kedves emberek mindkét országban,ahol ha megtudják honnan jöttünk,ha lehet,még rátesznek a kedvességre. A volt keleti blokk közös múlt,és a vélt rokonság miatt a "Vengrija" szót hallva még szélesebb lett az amúgy is nagy mosoly...
-biztonság: sehol egy pillanatig sem éreztük veszélyben magunkat,pl a meccs után éjjel átsétáltam fél Almatit,de semmi nem volt.Érdeklődőek,kérdeznek honnan jöttél,ki vagy,tetszik e az országuk.
-Egyik ország sem a felkapott turistaútvonalon fekszik,addig jó amíg így van! Kirgizisztánban volt nem egy hely,ahol rajtunk kívül nem volt külföldi... Orosz tudás nem árt,így minden egyszerűbb volt sokkal,de találkoztunk külföldiekkel,akik nem tudtak és csak elboldogultak valahogy...
-árak: hát kevés olyan ország van.ahol mi Magyarok is azt mondhatjuk olcsóság van.. Kazahsztán sem vészes,de Kirgizisztán... kisboltban vagyunk,bejön egy ember,a kiszolgáló 12 éves forma srác kitekeri a vodkás üveget,tölt kb másfél decit,ember lehúzza,elmegy... mondom ezt meg kell kóstolni,szólok neki töltsön nekem is... nem szórakozik,ugyanazt a poharat teletölti :) mintegy 80 ft-ért...
-kaja: ez is hibátlan,szerencsére hús hússal,saslik,shwarma stb.. Amik még nagyon finomak a levesek,nem valami híg fos,hanem igazi laktató sűrű... (ajánlom a Mampar nevűt)
Az út mentén szárított halak,Isteni finomak...
a fővárosban szinte minden sarkon árulnak kis ballonokban pár dolgot... Tea hibátlan,hideg,nagyon finom.. viszont a kumisz.. valami elmondhatatlan módon ihatatlan... van még valami hányásra emlékeztető barnás lötty,azt nem sikerült megfejteni mi az...
-kurut: helyi édesség,vagy inkább "fanyarság",különböző méretű kemény golyók... hát vallatni lehet vele...
-közlekedés: taxi és Uber. Reptérre Uber Asztanában 1500 ft.. kb olyan távolság mint nálunk Belváros-Ferihegy,ezzel mindent elmondtam azt hiszem... városokon belül fillérek. Érdemes azért buszozni is,sőt Almatiban a metrót kipróbálni,pár megállója van,80 ft egy út...
Mindkét országot ajánlom mindenkinek,aki nem a tömegturizmust keresi,olcsón akar szép tájakat látni,jókat enni,kedves emberekkel ismerkedni. Persze van pottyantós wc, mosatlan villa,közös fürdőszoba esetleg,de aki kibírja a kis kellemetlenséget,életre szóló élményben lesz része :)
Megcsinaltam az online vizumot. 2 nap alatt megvolt es csak 20 usd-be kerult. Viszont a fenykep feltoltessel sokat szivtam. Csak akkor fogadta el, amikor pontosan 350x450 mm volt es 300 dpi.
Szia mindenki! kérdezném hogy van e már tapasztalata valakinek az Üzbég e-visával kapcsolatban? A Bécsi nagykövetségen frissítették a bevezetés dátumát Július 15.-re, de azt hogy ez vonatkozik e ránk magyarokra is azt még mindig nem tudni ebből a cikkből. http://usbekistan.at/en/news/uzbekistan-introduces-e-visa-and-visa-free-transit-regime-starting-15-july-2018 és Magyar konzuli szolgálat sem egyértelműsít semmit. Ahogy az előttem szóló is írta nem szívesen szerveznék le mindent előre hogy aztán kiderüljön mégsem tudok beutazni az országba, csak továbbra is a nehezített vízum verzióval.
Ahogy én olvastam,már tényként kezelik,hogy júliustól lesz e-visa. A mostani könnyítésbe beleestek az EU-országok,nem hinném,hogy abba ne tartoznánk majd bele.
Őszintén úgy nem szívesen szerveznék le mindent,hogy majd talán Bishkekben meglesz a vízum...
