Na jó, persze.
Mert jól esik, mert már ununk unatkozni, mert ekkor nem gyötör az asszony, gyorsabban múlik a másnaposság, stb.
A szervezetnek mi szüksége van erre?
Átcsoportosítja a működését, regenerálódik, pihen?
Az egyszerű pihenés miért nem jó?
STB..
Jó pár kérdés. Merthát, az életünk legalább harmadát önkívületben , tudattalanúl töltjök. Pedig , főleg egy aktívabb emebr ezt bőven jól eltudná mással is tölteni. Egyáltalán, minden élőlény alszik?Az "alszik", erősen idézőjeles, mert gondolom, a növények nem igazán alszanak. Bár egyes kísérletek az állatok alvásmegvonásánál is tapasztalt hasonló negatív tünetket adtak a növényeknél is.
Na? Szóval minek is alszunk?
Vannak egészen jó csirkék is, de kímélni kell őket . A munka az meg munka, a munkából élünk, és csak utána jön a szórakozás . Vigyáz magadra, úgy általános értelemben .
Hát mostanában kicsit félretettem a fizikát, meg nem is fórumozok. (mert pl. csirkére vadászok... :D ) De majd, ha eljön az idő, ismét visszatérek valamennyire. Addig legfeljebb néha idelesek.
Az embe azért alszik, mert az agy idegsejtjei kiterjedt gátlás alá kerülnek, és csak néhány őrpont marad éber állapotban, ami az álmodást és a felriadást okozza .
Valódi világunk csak egy van, és ez testiekből is és szellemiekből is áll egyszerre, ez a filozófus Descartes naturalista dualizmusa, nagyon ajánlom neked, hogy te is ted magadévé, mert ekkor nem fog tévejegni . pl. az élőlények egyszerre testiek is és szellemiek is .
Az agy ébrenlétkor 'koncentrált', ami azt jelenti, hogy egy 'fogalom' aktiv egy időben, az ezzel kapcsolatos emlékeket tároló agyi részek aktíválódnak, a többi lehetőleg blokkolódik.
Ezért nem szabad gépjármű vezetés közben mobilozni.
Mert nem mindenki képes egyszerre több dologra is koncentrálni.
Egyebek között dönt arról, hogy a DNS -ünk egyes részeit, amelyek változtathatók, átprogrammoza. Így például az örökítésre szánt információkat kiválassza, megfelelő alakra átalakítsa
A léleknek (melynek része a szellem is) igen fárasztó és nehéz ebben a "sűrű" anyagi világban léteznie. Viszont muszáj, mert fizikai megtapasztalások másutt nem lehetségesek, s az MINDENNÉL fontosabb.
A lélek miért jön át az anyagi világba? Nem jobb lenne neki odaát, az anyagtalan lelkek birodalmában?
üdv! nem tudom, kivel fordult elő az, amit most elővezetnék, de remélem, valaki többet tud erről, mint én... előfordul néha velem, hogy alvás közben "lebénulok"...én csak így hívom ezt az állapotot, mikor az agyam felébred, de minden más alszik, néha még látok is...megmozdulni, megszólalni nem tudok, ilyenkor mindig küzdök, hogy megforduljak, vagy felnyögjek a közelben lévőknek, hátha felébredek, de aztán vagy visszaalszok, vagy valami felébreszt... nem tud erre valaki valami magyarázatot? én azt sem tudom, hogyan keressek rá...
Hát, T koma, meg kell mondjam Neked, a regenerálódásra nem emlékszem, hogy különösebben zajlott volna..., egyszeri nagy elterülés, álomtalan alvás (14-16 óra megszakítatlanul) biztos volt. Alig vannak emlékeim. De ilyenkor sztem mindenkinek szétfolyik az agya.Amikor már lerúgtam a plusz plédet, a melegítőt meg a sífuszeklit, akkor úgy éreztem, hogy mármost fölkelhetek.
Nade idén is lesz tédéká konferencija, úgyhogy majd írok Neked naplót, minden út kómába vezet címmel:-D
Köszönöm a kimerítő tájékoztatást. Szerencsére nekem ilyen maratoni ébrenlétben még nem volt részem, kivéve egy esetet amikor háborúsdit játszottunk a seregben Várpalota közelében, de az is csak kb 40 órát tartott.
Még ha elmesélnéd azt is, hogy mennyi ideig tartott amíg regenerálódtál és hogy zajlott le ez a folyamat.
Hogy méirt alszunk azt nem tudom, de azt sejtem, hogy mi az álom evolóciós haszna: a kreativitás.
Úgy tűnik az agy letömörítve és elemekre bontva eltárolja a fontos információkat, melyekre éber állapotban többé-kevésbé pontosan emlékezünk. Ezeket az elemeket az álom azután véletlenszerően összekavarja, úgy ahogy ébren ritkán jutna eszünkbe, pl. mi lenne ha fordítva ülnék be az autóba (hm... ezt holnap ki is próbálom). Így keletkeznek a szürreális rémálmok is.
Az álmot gyakran a külső zajhatás is befolyásolja, egyszer hétvégén kora reggel a parkfenntartók nekiálltak a benzinmotoros fűnyíróval a munkának a házunk előtt, én pedig azt álmodtam, hogy egy Harley-n motorozok.
Amíg Dali arról álmodott, hogy szarral fessen, addig az ősemberek pl. arról, hogy mi lenne, ha erdőtűz után hadonásznának a még parázsló ágakkal. Az esetek többségében nem vezet hasznos eredményre az álom (azóta sincs jogsim motorra), de kis százalékban briliáns megoldásokat hoz létre aktuális problémáinkra, talán ennek köszönhetjük a tűz felfedezését is.
Az álmodás képességének létrejöttéhez csak egy kis változtatás kellet az agy szerkezetében, és lám az evolóciós folyamatok révén emberekké váltunk.
Az állatok is álmodnak, nekik pl. egy új vadászati/élelemszerzési módszer lehet az eredmény. Láttam egy tudományos filmet varjakról, akik úgy törtek diót, hogy az úttestre dobták a zebra közelében, és miután egy autó áthajtott rajta, megvárták a gyalogosok zöld jelzését és akkor szálltak le felcsipegetni a dióbelet! Vagy megálmodták, vagy sokat néztek Hitchcock filmeket.
Az a kérdés, hogy miért alszunk, nem új keletű. Sokan próbálták ezt évtizedekigtartó kutatómunkával kideríteni. Én majd 20 évvel ezelőtt olvastam egy ezzel a témával foglalkozó könyvet (Alvás, álom, álmatlanság...), de a tudomány azóta sem jutott a kérdés megválaszolásában előre. Az említett könyv részletesen tárgyalta az alvásmegvonásnak az emberi szervezetre gyakorolt hatását. Feltételezve, hogy annak olyan káros hatásai lehetnek, amelyek miatt feltétlenül szüksége van az embernek az alvásra. Nos, a hosszas és kimerítő kísérletsorozatokból csak egyetlen igazán komoly eredményt tudtak leszűrni: az alvásmegvonástól az ember - álmos lesz!!! Ez nem vicc, nem anekdota, hanem a könyvben ismertetett tudományos következtetés! A többi (pl. a napi emlékek feldolgozása, stb.) csupán bizonyítatlan feltételezés azóta is.
12 óra után kicsit álmoskásnak éreztem magam, de ez még elmegy. 20-ik órában hótfáradtnak, de határozottnak /a ...beadandót meg kell írnom, megírom, ha a fene fenét tunkol, akkor is./ Kezdett az időérzékem lassabban járni, mint az óra, de még azért tudtam, mióta vagyok ébren. 24-ik óra /reggel 6/ nem érzem magam se testileg, se lelkileg fáradtnak, de iszony zsémbes vagyok. 30-ik óra körül már romlanak a reflexeim./de tovább értekezek a porfinjaimról/ 30-36 óra között lassan az az érzésem támad, hogy az agyam koordináló szintje odadobta a gyeplőt a lokális szintnek. Majdnem elgázolnak még az Egyetem uccán is, pedig ott sokszor kelnek át 'állatok az úton'. A reflexeim szarok, reakcióidőm nő, inkább lassan járok. 48 óra után / amikor még mindig írom az írnivalót/ mindezek tetejébe még rohadtul fázom is, ami egyértelmüen a kimerültség jele. /Hiába veszem föl még a budiajtót is/ Nem bírok enni, minden szilárd étel visszakívánkozik. Elmegy a hangom, kiesik a perifériás látásom. De ot vicsorog bennem, hogy NEM szabad lefeküdni. 54 óra vagy több után nincs időérzékem se. ---------------------------------------------- 60 vagy a frász tudja hány óra után elkészülök, osz' vinném a beadandót beadni. Az illető nincs ott, leülök. Nemsoká arra ébredek, h.az oktató és az adminisztrátor a fejem fölöt találgatják, mi bajom lehet. Előbbi nyer, mert szerinte csak hosszú volt az éccakám... Hát így.
Sokat. Én a legmélyebb transzcendens élményeimet mindig egyfajta félálomban éltem meg, az ébrenlét és álom, a valóság és képzelet közti határvonalon. Mostanában olvasgatok Jungot, van egy nagyon jó könyvem tőle: "Az ember és szimbólumai".
...olvasva az itt kettőtök résézről írtakat, ezt én pl. megértem. Nem, nem röhögök, nem is mosolygok, de azt a tanácsomat leírom, hgoy érdemes lenne olyat is olvasnotok - főleg, mielőtt írtok is -, ami megalapozott ismereteket tartalmaz...
