Az élet értelme, pont az EGYEDI - EGYÉNISÉG MEGSZEMÉLYÜLÉS, vagyis akik a por - hamu - testüket felöltötték, PONT UJJÁ - SZÜLETÉS, amit mindenki aki élni akar, saját magába érez, s itt körbe körbe kerüljük a kását mert olyan forró, hogy hacsak megközelitettük, HISZ ISTEN = MINT EGY KÖZZÜLÜNK? IME AZ ÉG S FÖLD TEREMTŐJE, ÉN VAGYOK, EGY SZEMÉLY, NA MIT SZÓLSZ HOZZÁ KISTESTVÉRKÉM, TE IS ISTEN VAGY, MOSTMÁR ISTEN MEG LETT SZEMÉLYESITVE, ugganaggor, a másik EGY KIGYÓ - EMBER ALAKU LÉNY, akinek te csak örök prédája de rabszolgája lehetel, HA EZ MEGJELLENE, MEG LENNE SZEMÉLYESITVE, aza másik is, aki SZEMÉLYTELEN, S NEM VÁLOGAT, AKKOR KIK A KIVÁLASZTOTTAK, MEG AZOK KIVÁLTSÁGAI, MERT ITT VAGY EGY EMBER, IME MINDEN EMBER, VAGY MOST TÉNLEG EGY NÉP, HOL AZ EMBER, S MI VAN ITT MEGSZEMÉLYESITVE? MIT LEHET MINT ITT VAN, UNIFORMA? MINDENKI UNIK?
UNIKUM PUBLIKUM!
puszi, de Jézus puszi mindenkinek, személyesen, persze jobb ha elküldöm a személyes muzsámat? Értitek?
Igen, valóban nehéz téma, és nem is tudtam igazán körülhatárolni. De amilyen gondolatokat idáig felvetettetek, az mind idetartozik, és úgy gondolom, egyelőre csak beszélgessünk kötetlenül, aztán hátha kikerekedik belőle valami rendszerezés-féle is.
A "sátánizmus pro és kontra" topicban is felmerült ez a kérdés. Azt hiszem talán Deimos irta " a sátánizmus rétegvallás, nem való mindenkinek".
Szerintem igy van ez az összes többi vallással, sőt mindenféle világnézettel is.
Én abból indulnék ki, hogy az egyes embereknek mire van szükségük (lelkileg) és mi az amit el tudnak fogadni, vagy ha túl sok az előny, akár elviselni is.
Persze szvsz kategorizálni semmiképp nem lehet, hiszen annyiféle igényre lehet válasz egy-egy vallás és annyiféle vallás elégit ki egy-egy igényt, hogy az adott személy esetében csak komplexen lehet nézni a kérdés.
De hogy érthetőbb legyek mégis, mondok néhány elképzelést, persze szigoruan csak példának, semmiképp nem általánositható igazságként.
Némely vallás a tekintélyre, az életmódot alapvetően meghatározó és szabályozó istenségre épit. Amit ad, az egyfajta biztonság, egy "erős apa" háttere. Bizonyos szabályok betartásával növelhetjük a belső önértékelésünket, sőt a másokkal való összehasonlitásból is pozitivan tudunk kijönni. (Pl. Igaz, hogy ő gazdag és ebből a szempontból jobban szervezi az életét, de nem fog mennybe jutni).
Cserébe el kell tudni fogadni egy olyan felsőbb hatalmat, ami előtt viszont meg kell hajolni. Van, akinek ez egyszerű, van aki viszont képtelen rá. Neki nem való egy ilyen világkép.
Más vallások nem adnak ilyen útmutatásokat, cserébe nem is várnak el szinte semmit. Jól vagy úgy ahogy vagy, tedd amit jónak látsz. Ezek másképp segitik az önértékelést. Nehezbb dolgunk van akkor amikor dönteni kell, viszont sokkal egyszerűbb elfogadni, hiszen nincsenek elvárások se.
Hogy melyik vallást választjuk, abban elsősorban az játszik főszerepet - szvsz - hogy miben van hiányunk, honnan kapjuk a legtöbb segitséget.
Persze az adott környezet is fontos ahol felnőttünk, élünk. De valójában egy valláson belül is számtalan lehetőség van, sokféle értelmezés, sőt az elutasitás is egyfajta állásfoglalás.
Igyekeztem röviden összefoglalni, remélem ezzel együtt valamelyest érthetően. Persze ez csak a jéghegy csúcsának a hegye.
Fordítva. Ha egy inspiráció vagy intuíció alapján döntünk, majd megvizsgáljuk a körülményeket, helyes döntés esetén a legtöbbször rájövünk, hogy a mi döntésünk volt a rendelkezésre álló lehetőségek között a legjobb.
Ez azért van, mert az ember nem racionális lény és a döntéseit és az életpályáját nem a tudata iránytja, ill. a tudatnak kis részletekben van szerepe.
A racionalitäsnak a racionälis gondolkodäsban sincs helye. Csak egy pelda: Häny ember volt mär a kornyezetedben, akit te a jozan, racionälis, megdonthetetlen erveiddel a gondolkodasmodja tartos megvaltoztatasara tudtal ravenni
A jobb és bal agyfélteke problémája engem is sokat foglalkoztatott, és valóban, az említett hölgy (egyébként mérnök) esetében egy domináns bal agyféltekés működésről van szó, egy rendkívül értelmes nőszemély. Jó példa erre az is, hogy mindig csodálta azokat, akik komolyzenét művelnek, mert számára ez is annyira megfoghatatlan volt mindig.
Sőt, a képhez még az is hozzátartozik, hogy élete néhány szakaszában súlyos pszichés betegségeken is átesett - ami viszont egyértelmű, hogy inkább a gének rovására írható.
A másik példát rosszul értetted: akik a Krisna-hitre áttértek, ők nem házaspár voltak, hanem fiatalemberek.
Ha már annyira kukacoskodni akarunk, itt a Hit meg Wallás, nem ugyanaz, mert a Hit az csak mint SZEMÉLYES valami, csak keres, keresi hogy hova vezet az a HID aminek a végén, a ködökénél fogva, meg van akasztva? Mert csak KÉT HITFORRÁS VAN, az IGAZHIT meg a TÉVHIT, az egyik örök élet, a másik örök halál, attól függ, hogy kinek a kezében van a köldök zsinór vége? Ha valaki lentről jött, akkor az ördöggatyásnál nem vitás, tehát ezt csak az illető saját maga tudhatja meg, amit mek kellene tudnia mondani minden HITTUDOMÁNY - KÖZÖSSÉGEKNEK, ha nem mind kivétel nélkül, SZEMÉLYTELEN LENNE?
Amire gondoltam, ez a Shopha, azaz uj Istennőség, aki ujabban divatba jött, de maga ezzel a Hitélet + Személyiség, mert Isten egy Személy, mig az ördög csak egy Nagy Szemét - göndörség, egy nagy Fót, az is corom fekete?
A külömbség a SZEMÉLYES ISTEN, azaz akiknek fennen van az ezüstzsinórjuk, azok minden EGYES SZEMÉLY A LEGKISEBB EGYSÉGE AZ ISTENEK - ORSZÁGAINAK, maga is egyIsten gyerek, mig a többi, CSAK POZZESZOL-t, mert hagyta magát, elhitetni?
Én nem hinném, hogy a "személyiség" nehezen definiálható valami. Igaz, hogy a nyugati pszichológia definiálja, de ez nem jelenti azt, hogy a keleti filozófia ne ismerné. Csak máshogyan gondolkodik. Igen, egyértelmű, hogy mindenki a személyiségének megfelelően éli meg ugyanazt a hitrendszert. Ha csak az enneagramra gondolok, vagy akár az asztrológiai típusokra, mindegyik máshogy reagál akár hívő, akár nem egy vallási kérdésre.
Az első példa nagyon jól megvilágítja, hogy a másokhoz való hozzáállásunk nem elsősorban az illető hitétől vagy tudásától vagy kinézetétől függ, hanem attól, hogy személyiségjegyei alapján szimpatikus-e számunkra avagy sem.
A második példa nagyon érdekes. "Képtelen hinni, pedig szeretne". Ez szerintem nem személyiség kérdése, hanem a jobb agyfélteke működési zavara. Tudjuk, hogy az absztrakt dolgok, a hit elsősorban ettől függnek. Lehet a háttérben nagyon erős félelem is a vallásoktól, ami elnyom minden spirituális próbálkozást. Az együttérzés képessége és a hit nem igazán összeillő dolgok (vannak, akik azt gondolják, hogy igen), mindkettő fejlesztendő, de külön terület a személyiségen belül.
A volt-keresztény krisnás házaspár megint csak roppant érdekes. Itt a motiváció a "fanatizmus", ahogy érzékelem, tehát egy olyan képesség, ami kiszorítja a racionális gondolkodást a hit javára. Szerintem ez is egyfajta egyensúlyzavar.
Nem akartam jobban behatárolni, hogy merről közelítsük meg a témát.
Valóban lehet a gyerekkor, a neveltetés felől is - ez is sokat foglalkoztat mostanában. Azt is tudom, hogy önmagában a személyiségjegyek semmit nem árulnak el arról, hogy valaki hitre jut-e, vagy nem.
Talán inkább írok néhány példát, amiket magam körül láttam, hátha úgy világosabb lesz, mi minden lehet az, amit idetartozónak érzek:
1. példa: Adott egy nagyon komoly hívő, középkorú lelkész házaspár, akik hosszú évek áldozatos munkájával felvirágoztatnak egy gyülekezetet, hitüket az egymással való közösségben, teljes harmóniában élik. Mégis - a gyülekezeti tagok nagy része négyszemközti beszélgetésekben bevallja, hogy bizony egyikőjüket sokkal jobban el tudja fogadni. Miért van ez? Csakis a személyiségük (vagy egyéniségük/lelki alkatuk...) okán.
2. példa: Középkorú nő, aki szüleitől ateista nevelést kapott, és képtelen hinni, pedig szeretne. Baráti körében több a hívő ember, mint a hitetlen, de ő maga a mások iránti együttérzésben mindegyikőjükön túltesz. (Igaz, szenvedett is eleget az életében.) Számomra az ő "személyisége" is egy nagy kérdőjel.
3. példa: Több olyan személyes ismerősöm, akik régebben évekig a legodaadóbb keresztényként élték az életüket, majd hirtelen - de nem holmi divattól vezéreltetve, mert annyira ismerem őket - nagyon személyes belső indíttatásból 180 fokos fordulatot véve Krisna-hívőkké váltak, és ott ugyanolyan odaadással végezték (vagy végzik, nem tudom) szolgálatukat szintén évekig. Ugyanaz a mentalitás, ugyanaz a fanatikus odaszánás.
Kérésed parancs: itt vagyok ragyogok, mint alamon? Hallattlan jó témakör, s nekem nem a személyiséggel lenne problémám, hanem a személytelenséggel, ugynis van egy HIVATÁSOS meghatározása mindeneknek, meg természetes?
Ime a nem hivatalos meghatározása a Hitnek, ugyanis én azt hiszem, olyan vagyok mint a szüleim, erre, most ÁT LETTÜNK TÉRITVE, vérségi szüleidet felejtsed el, igy lógunk a levegőbe, mitn gyömölcs a fán, csak ippeg, nem tudhatjuk milyen fán terem ez a gyümölcs, s kinek teremtetett, s minek?
Ellenben, akik ITT IS ISTENEK, azok mindehatók, na megmondanák végre, hogy mi fán terem, az uborka? Lehetek e szüleim gyereke csak, vagy olyan nincs többet, csak nemzetközi?
Ha nem magam - magamból indulok ki, hanem most vegyük a wallásokat, vagy vegyük az emberi - csoportosulásokat, wallási - politikai stb...most minek VALLHATOM magamat, mert ha azt mondom, én egy.... keresztény vagyok, az vagyok? Ember? Mi a? Magyar, ahá... tehát a nyelvek szerinti csoportosulás lenne az első, aki - ami lehetek, vagy nem? Esküszöm, hogy mindenki a nyelvével születik, kivéve, akiknek nincs nyelve, azokkal hogy érthetjük meg agymást, mikor az anyja se érti a szavát?
Igazad van, köszönöm a figyelmeztetést, de nekem kifejezetten az lenne a kérésem, hogy próbáljuk nagyon pongyolán értelmezni ezt a kifejezést – a téma szempontjából talán ez is elegendő. Lehet, hogy szerencsésebb lett volna mondjuk a „lelki alkat” kifejezést írni személyiség helyett, de mondom, nem erre szántam kihegyezni a témát, ami egyébként Cserfa topicjában a rostával való beszélgetés kapcsán merült fel bennem, hogy ne ott offoljunk. (Ott épp a „vérmérséklet” kifejezést használtuk.)
Ami az enneagramot illeti, valahogy soha nem volt türelmem hozzá, én az asztrológiával ismerkedtem meg műkedvelő szinten, és abból merítettem nagyon sok önismeretet, illetve emberismeretet.
Talán lehetne ott kezdeni, hogy mi is a személyiség (az Enneagram topikban rögtön zavar támadt ebből) ? Itt sem lesz másként, ha nincsenek közös fogalmi alapok.
_____________________________
Khajiit do elf work. What do you do?
Ide várom mindazok véleményét – vallási hovatartozástól függetlenül –, akik úgy vélik, hogy egy ember hitélete/vallása/világlátása nem választható el az illető személyiségétől, mint ahogy még ezen kívül sok egyéb is meghatározója lehet.
Tudjuk, hogy nagyon sokféle önismereti módszer létezik ma már, amely alkalmas lehet a másik ember megismerésére/megértésére, ezzel együtt a tolerancia teljesebb megélésére is.
Aki tehát szeret egy picit (de csak egy picit!) lélekbúvárkodni is, azt várom ide a meglátásaival.
