Remelem, nem leszunk sokan!! Ez a topic arrol szolna, hogy mik azok a nehezsegek, amikkel az egyedulallo anyaknak meginkabb nehez megkuzdeniuk es mik azok a csapdak, amik csak menet kozben derulnek ki. Arrol nem is szolva, hogy miert lettunk egyedulallo anyak?
Egyszoval, aki hasonlo cipoben jar, az ne habozzon csatlakozni sorstarsaihoz.
Suli ügyben szívesen beszélgetek veled - láttam párat, de sokról inkább csak benyomásaim vannak, mert aszerint válogattam, hogy a kölöknek mi fekszik és sok hamar kiesett. A korizás jó ötlet. Esetleg jövő szombaton valamikor?
Pipacs, ááááááá (nálunk 25-én este volt zárfeltörés, mert beragadt és kiakadt valami fontos pucuka)
Nem vagyok eltűnve, csak ritkán írok:) De majd szólok, ha hivatalosan, nem egyedülanyaként kilépek a topikból, és csak kívülállóként szemlélődöm majd itt:)))
Ne is mondd, Zimizumi, pont ma este konstatáltam, hogy vagy a fürdőkád folyik vagy a mosógépnél valami, mindenesetre ázott a fürdőszoba, bokáig állt a víz benne. Aztán rájöttem, hogy Peti szobájában a radiátornak csak a fele fűt, a másik fele totál hideg. Gondolom, nincs elég víz a rendszerben (vagy vmi ilyesmi). És mindezeket 15 percen belül vettem észre... Nem vagyok tőle boldog. Annyira utálom, hogy mindig van vmi, amit meg kell cisnálni, persze pont ezeket én nem tudom. Na mindegy, örülök, hogy a félházunkban történt mindez, nem pedig albérletben lakunk:)
Ó-ó, köszönjük szépen!!! :) Igen, idén már jön az iskola, kellően fogalmam sincs, hogy hova adjam a gyereket... ZZ, te óbudai vagy, ugye? Tudsz tanácsot adni, ismered az iskolákat (nyilván, ok :))?
Mindenkinek boldog új évet kívánok én is, pipacs, te meg tökéletesen el vagy tűnve, remélem, hogy ez jót jelent... :)
Ja, én éppen leszokom, 5. nap, megyek is, rágok egy kis ajtókeretet. :)
Fő téri korizás valaki? Jan.31-ig van tutira, aztán meglátjuk és még mindig nagyon szuper!
Mi is kívánunk Sárának boldog szülinapot! (és akkor az idén már sulis lesz?)
Mi jól vagyunk, bár kétségtelen, hogy minden hónap rejteget(ett) valami új kihívást, gyanítom csupa olyanokat, amikkel a hétköznapi családok is szembenéznek. A tavalyi újévi fogadalmaimat vissza sem olvasom, az idén változtatás nélkül megfogadhatnám újra :-)
És persze mindenkinek olyan új évet, amilyet szeretne! Tele mindenféle jóval, pihentetővel, szeretgetőssel, kényeztetőssel stb.stb.stb:))) (mesélhetnétek azért kicsit:)
azt gondolom, hogy érdemes leülni velük négyesben és elmondani nekik tőmondatokban, hogy most apa elköltözik, és hogy sokszor fognak találkozni. az én fiaim ugyanennyi idősek, de már 2 éve is meg lehetett velük ezt csinálni.
folytatni?
bele kell halni picit, meggyászolni, amit elvesztett az ember - nem baj, ha látják a gyerekek, hogy a mama szomorú. érdemes csak nagyon pici időtávlatokban előre tervezni: mit csinálunk ma délután, mi lesz az ebéd stb. (a nagy kérdések megvárnak, megoldódnak, azon nem érdemes filózni) aztán kell keresni olyan apróságokat, aminek lehet örülni, nyugodtan lehet hedonistán élni, ha jól esik. azután pedig, amikor már nem fáj az egész (nyilván egyénfüggő, de nekem 1 év kellett), az ember elkezd örülni a szabadságának és látja, hogy mennyi új lehetőség nyílik.
Nem mondom, hogy örülök..... Én csak egy tanácsot tudok adni: mindíg őszintén. Részletekbe, főleg durvább részletekbe ne menj bele, de soha ne hazudj a gyerekeknek. És ha kibírod, akkor ne mondj rosszat apukáról, és próbálj meg te is emberi viszonyban maradni vele, mert a gyerekek miatt mindíg kapcsolatban kell maradnod vele.
Most csatlakozom a klubhoz, a férjem most szándékozik elköltözni, mert megunt minket. Két kisfiam van, 4 és 7 évesek, ők még semmit sem tudnak. Hogy lehet ezt megmondani neik és folytatni a mindennapokat? Van valakinek tapasztalata vagy jótanácsa?
Sziasztok, a napokban költözünk, van egy adag (megsaccolhatatlan egyelőre, hogy mennyi) vegyes kislányruha 0.5-4 év között, nem báli kivitel, de hátha valaki hasznát tudja venni, kukába dobni nem szeretném. Kelenföldön van a cucc. Ha tudtok olyan családot, akinek kellene, kérlek szóljatok! kovacsagotameister@gmail.com vagy 30 kettőszáz36-hetven6-hetven2 - itt keressetek, a topikot most tuti nem fogom olvasni. Köszi!
Szerintem az jó, hogy napi szinten benne van az életetekben, ez így helyes, így tudja feldolgozni és a helyére tenni a dolgokat!!! Így lesz egészséges lelkületű ember, szóval azt gondolom, hogy jól csinálod! (nem bókolni akarok, komolyan ez a véleményem!!) Ha úgy csinálsz, mintha nem történt volna semmi tragédia, az lenne a lehető legrosszabb. De akkor Peti sem lenne kiegyensúlyozott, elhiszed?
Mi is mindent átrágunk, megbeszélünk ezerszer Sárával, és emiatt sem érzi tökéletlennek a helyzetünket - most már abban a korban van, hogy mindent okosan a helyén tud kezelni. És én erre nagyon büszke vagyok. :)
A fele szeretet, fele türelem marhaság, nektek ez a szitu jutott és ebben is meg lehet felelni 150 százalékosan (csak nézz rá a gyerekre). Szerinted jobban jár az a gyerek, aki egy papírforma "egész" családban elhanyagoltan vagy rossz elvek mentén nevelkedik? Nem hiszem. Nem csak a családi felállás számít, abban is van ezerféle, tökéletes meg rettenetes is, ahogy az egyedülanyák között is. Nem ez számít.
Persze, könnyebb. Bár, nem is ez a jó szó rá, hanem egyszerűen más.
Pöttyös egy tünemény, szerintem nagyon a helyén kezeli a dolgokat.
Úgy gondolom, hogy nagyon kiegyensúlyozott, szokott apukájáról mesélni néha, ha kérdez, válaszolok, sőt, mondta, hogy most már szeretne egy másik apukát is:)
(az ovis családrajzba belerajzolta az apját is. Őszintén szólva nem tudom, hgoy ez jó-e. Szerintem nem igazán, de én vagyok az egyetlen, aki így gondolja. Megkérdeznék már egy szakembert is. Na, meg persze majd rajzol itthon is családot, akkor azért figyelem, hogy mit hogy csinál.)
Persze arra én sem számítottam, hogy ez mennyire ott lesz a mindennapjainkban. Nem úgy, hogy sírunk-rívunk naphosszat, hanem, hogy Peti hetente tuti megjegyzi, hogy "szomorú vagyok, mert apa meghalt. De örülök, hogy amíg élt, velünk volt és nagyon szeretett minket"
MEg ugye mesél, és a szívem szakad meg, hogy néha hozzáteszi, hogy ez és ez történt, "tudod, amikor még volt apukám"
Pont mostanában akadtam ki a csajokonak, hogy elegem van, hogy az én gyerekemnek mindenből a fele jut. Türelemből, szeretetből, odafigyelésből stb.
De hát most rosszabb napok járnak, majd elmúlik ez is.
Nincs semmi gáz, sőt, tudok boldog is lenni:), csak hát ez akkor is mindig velünk marad...
Írj egy mailt lsz, a te címed az újratelepítés miatt elveszett. Várom!
Már 3 éve??! De furcsa... hát sok erőt kívánok neked, talán jobb is ilyenkor, hogy pörögni kell, nem? És hogy érzed, könnyebb neked az idő múlásával? Peti hogy éli meg?
A költözés az szó szerint áll, pontosabban hó végén innen elmegyünk, csak még nem tudom, hová :) - szóval gyorsan kérnék szépen egy telefonszámot! :)
Hahaha, biztos izgalmas, de nem költöztünk még, kis gubanc van vele, szóval csúszik. Lehet, hogy mégiscsak élnék a felajánlásoddal, ha még aktuális... :)
Ah, mi kb. 2 éve költözünk:) Nagyon rá kell vennem magam, illetve konkrétan elhatározni. Persze közben nézegetek ám lakáshirdetést, volt, hogy meg is néztem az eladó házat (nem tetszett), sőt, már a saját lakásomat is meghirdettem pár napja, hátha még a szoc.pol utolsó hullámával megveszik. Mert szerintem (nem értek ám az ingatlanpiachoz, csak agyalok:), utána jódarabig csend lesz. Szóval ha sikerül eladnom a lakásomat, akkor már semmi sem ment meg a költözéstől:)
De közben sajnálom is ám, mert nyáron nagyon jó itt lenni. Falusi környezet az egész, jófej szomszédokkal, csenddel, madárfüttyel, utcán játszó gyerekekkel, tiszta giccs:) De télen a fűtés miatt nekem nehéz. hát, majd lesz valahogy...
Hátha jön egy jólelkű pasi, aztán együtt házazunk majd:)))) (erre mondja a szintén egyedülanya kolléganőm, hogy aha, és hol ismerkedjek? a boltban vagy az oviban?:) hááááát, ezt én is szeretném tudni...
