Remelem, nem leszunk sokan!! Ez a topic arrol szolna, hogy mik azok a nehezsegek, amikkel az egyedulallo anyaknak meginkabb nehez megkuzdeniuk es mik azok a csapdak, amik csak menet kozben derulnek ki. Arrol nem is szolva, hogy miert lettunk egyedulallo anyak?
Egyszoval, aki hasonlo cipoben jar, az ne habozzon csatlakozni sorstarsaihoz.
Nos az a titkárnős sztori... meg a testvére gyereke... meg volt valami barátnő is aki terhes...
kicsit kesze - kuszára sikeredett, tele haraggal és gyűlölettel...
Én lennék az a Hölgy aki akkor terhes lett, de nem a Draszti titkárnője voltam, hanem a férje kollégája. nem egy éjszakás kaland volt, hanem évekig kullogott utánam a pasi...
a kapcsolat 9 hónapig tartott, ebből 3,5 hónapot már babával a pocakban töltöttünk együtt.
a pasi szűrét én raktam ki. így visszament Drasztihoz.
most 8 éves a fiam, szeretem. apuka mindent megtesz - na nem azért, hogy a fiával lehessen - hanem azért, hogy ne kelljen pénzt fizetnie.
néha jó ha a másik oldalt is meghallgatja az ember, hiszen így lesz kerek egy történet.
múlthéten megtudtam, hogy Draszti miatt mondott le a gyermekem láthatásáról az apuka, azzal az indokkal, hogy inkább nem látogatja a fiát csak a másik hárommal lehessen.
Tehát a jó anya draszti ultimátumot adott gyermekei apjának, hogy vagy ez a három, vagy az az egy... ilyet egy jó anya nem tesz. Nem az a rossz ember, aki szerelemből szül egy gyermeket.
hanem az aki nem engedi a társának, hogy látogassa a gyermekét. ha már a drágalátos férjének megbocsájtotta, hogy hosszú időn keresztül csalta ... az a gyermek nem tett semmi rosszat, miért veszi el tőle az apát? és miért fizeti inkább az ügyvédet,
Ja! én nem kergettem a pasit, hogy jöjjön és látogassa meg a gyerekét... sokáig a telefon számát sem tudtam, mert a régi cégét eladta, és telefon számot is váltott.
ha találkoztunk az a bíróságon volt... Drasztika rendszeresen kísérte a férjecskéjét :) annyira édesek voltak... ( na jó ez egy kicsit pikírt lett )
igen megbántam, hogy egy ilyen embernek szültem gyereket!
de azt, hogy szerettem azt az embert, azt nem bántam meg (igaz most mindent megtesz, hogy rosszul éljünk....)
és azt sem bántam meg, hogy van egy gyermekem :)
Büszke vagyok magamra!
És az összes gyermekét egyedül nevelő anyára, és persze az apákra is, mert ilyen is van.
Tényleg elferdült egy kicsit a világ, mindig a másikban keressük a hibát, meg másokat okolunk a problémáink miatt... igen ez így sokkal egyszerűbb.
nagyon nagy erő, és bátorság kell ahhoz, hogy szembenézzünk magunkkal, és beismerjük hibáinkat... a gyengék mindig másokat fognak hibáztatni... A gyűlölködésről ne is beszéljünk.. ha én tele vagyok gyűlölettel, ezt sugárzom magamból hát ezt is kapom vissza...
Ha szeretet árad belőlem, akkor sokan gyűlnek körém, és jól érzik magukat velem... és ez nagyon jó :)
hodo, drága vagy, foglak hivni, csak ...nincs csak, jól elvesztem az önsajnálatba :( de igérem megyek, nekem is jó lenne, nagyon. csak olyan nehezen szakadok én is el a gyerekektől mostanában. mindig úgy érzem, hogy kicseszés velük, ha elmegyek, pedig ezzel sem nekik sem magamnak nem teszek jót, tudom én. párszor elmentem mér, rohantam is haza hajnalban hozzájuk :) szilveszterkor is kiszúrásnak éreztem volna ha őket leadom a mamának én meg elmegyek bulizni, pedig rámférne igazán. igy se jó meg úgy se jó, kicsit sem vagyok önsorsrontó :)
tyúkanyó, köszönöm, igazad van ám :) csak én most még mindig a "visszavárás" állapotában vagyok és ez határozza meg a cselekedeteim 89 százalékát. annyira nem tudom elfogadni ezt a helyzetet, hogy nem vagyok hajlandó szembenézni a tényekkel. nálunk pont ez volt amit te is irsz, hogy egyszerre elege lett a családunkból, a házasságunkból. csak én ezt nem tudom elfogadni. biztos az idő helyrepakol majd és pár hónap múlva kénytelen leszek beismerni azt, amit most még nem akarok. meg nekem nem olyan egyszerű a mászkálás, mert kinn lakok egy BP melletti településen, de a gyerekek is és én is bent dolgozunk/tanulunk a városban. Itt én nem ismerek senkit, nincs is időnk a faluban programozni, van, hogy későig dolgozom, akkor a nagyszülők vigyáznak a gyerekekre, nincs szivem kihivni őket máskor. Van, hogy heti 4x kell jönniük.
Ha nem késő estig dolgozom, akkor általában 6-7 felé érünk haza és akkor már inkább pihegünk :) szóval nem egyszerű, bár árulom a házat, egyelőre nem jött senki és a mostani helyzetben nem hinném, hogy hamar sikerül eladnom, pedig nem nagyon tudom fenntartani, meg nagy is nekünk. de nem szeretném ám eltemetni magam, csak egyelőre még nem látom , hogy hogyan lesz ez az egész. a költözés biztosan segitene, mert itt a világ végén elzárva az emberektől nem túl vidám az élet igy egyedül.
Az rossz kifogás, h fiatalok a kollégák, attól elviekben még lehet jót beszélgetni velük. :) Ha teljesen más az életfelfogás, tán még akkor is..
Nincs valami olyan sport, ami érdekel, vagy hobbi, amihez találnál társakat? Akár neten keresztül, hátha kiderül, h a szomszéd utcában lakik valaki, akivel közös programot lehet csinálni. ;)
Nekem sokat jelent a futás (a Futóbolondok :) ), és a tajcsis társaság, ahova 3. éve járok- épp pirultam az év végi találkozón, mert megdicsértek, h minden edzésen ott voltam- ha tudnák, h mennyire kényszeres dolog ez nálam... :D
Visszataláltam régi szerelmemhez, a tájfutáshoz is, ahol 10-18 évesek közé járok edzeni (a lányaimmal), +itt a kézimunkás fórumon is van egy társaság, akik sokat segítettek, h ne érezzem egyedül magam, még ha mostanában nem is túl sokat érek rá foglalkozni velük...
Szóval itt tartok, nem ment gyorsan, de mindenben lassan érő típus vagyok. Viszont én is onnan indultam, ahol Te vagy, kb., álompár, sose-válunk-el, aztán egyszercsak mégis kiderült, h apuka nem érezte magát önmagának mellettünk- de ez már csak akkor derült ki, mikor betelt a pohár nála... (Véletlenül akkortájt ismerkedett össze mostani feleségével, de szerinte ennek semmi-de-semmi-köze nem volt, h hirtelen elege lett a házasságunkból...)
Az nem jó, h a cuccai ott vannak, de ő meg nem akar ott lenni; ha nem viszi el, akkor legalább pakold be dobozba, vagy dugd el olyan szekrényekbe a holmiját, amiben a legritkábban van dolgod. Jobb, ha ő is látja, az már nem az ő otthona..
Nem arról volt szó, hogy telefonálsz valamikor? Sőt, egy beszélgetős estéről is volt szó. Gyereket eladom, te átjössz, és ott is alhatsz. Van finom pálinkám is :) Jót tesz a lelkednek.
Ha tudék is;hová hová menjek ?
A barátaim mind családosak,a kollégáim meg olyan fiatalok,hogy mit csináljak én ott ?
Vagy kiégett ,kufircra vágyó lerobbant művészek.
Hát ez jutott nekem
tudom kicsit sötéten látom a dolgokat...
Igyekszem.
Jelentkezz gyakrabban, és igenis nyavalyogj. Jót tesz, ha kiírod magadból. Nem tudsz egy szabad estét csinálni valamikor? Ahhoz, hogy erős maradj, az is kell, hogy picit kilépj a mókuskerékből.
vagyogatunk... nagyon nagyon nagyon nehéz, de gondolom ezzel nem mondok itt újat senkinek :( az ünnepek lenyomtak minket a béka segge alá, hogy finoman fogalmazzak. férj makacs, vagy nem is férj már a fene tudja micsoda. gyerekek kifordulva önmagukból, a nagy teljesen hisztérikus lett, ingerült, sértődékeny, sirós. (még mindig nincs hosszú i-m) a kicsi szinte kezelhetetlen, de próbálom tartani magunkat, csak nagyon nagyon nehéz.
néha úgy érzem összeroppanok, elmenekülnék minden elől. magányosnak, becsapottnak érzem magam és olyan kilátástalan minden. hogy lehet 14év után igy elmenni, mindent hátra hagyni, nem törődni semmivel. mindent együtt akartunk, együtt kezdtünk, egymásra rendezkedtünk be és most semmi. nem értem... válni nem akar, visszajönni nem akar, ha itt van, nagyon jól érzi magát, látszik, érzem, hogy kötődik hozzám, hozzánk, aztán hetekig nem keres, nem hivja a fiúkat, nem érdeklődik. cuccait nem viszi el, nem értem... mennyi idő ez ? hogy kell , hogyan lehet erősnek maradni ? folyton csak azt látom magam előtt, hogy egyedül fogok maradni, hogy egyedül kell vinnem ezt az egészet. néha megrázom magam és erős vagyok és 10 perc alatt aztán összeomlik az egész :( eljárkálni nem tudok, kikapcsolódni szinte semmit, nem tudom mi lesz... tudom, hogy sokat nyafogok, már engem is idegesit, de mindig visszahullok ebbe az állapotba. sajnálom a fiúkat, mert nagyon hiányzik nekik az apjuk, nagyon. képzeljetek el egy családot, ami tök jól működik, mindenkinek mi voltunk az álompár, imádta a gyerekeket és egyszer csak vége, nincs semmi. nem mondom, hogy nem voltak surlódások , nem mondom, hogy az utóbbi időben minden maga volt a csoda, de nem gondoltam, hogy ekkora a baj, hogy ez legyen a vége. egyáltalán nem gondoltam, hogy vége lehet. váááá, megint siránkozom, szornyű, ne haragudjatok. azért nem mindig vagyok ilyen menthetetlen :) próbálom tartani magam és segiteni a fiúknak, csak egyedül vagyunk, nagyon.
Ha mindezeket leírod, akkor nagy valószínűséggel a gyerek kora szerint állapítanak meg egy méltányos összeget. Nem a jövedelmének (pláne igazolt/bevallott jövedelmének) valamennyi százalékát, hanem egy konkrét öszzeget.
Ha nagyon ágál, akkor be lehet ígérni egy NAV ellenörzést a bevallott jövedelem valódiságának ellenőrzésére.
Most mégis benézek, hátha tudtok nekem mondani valamit gyerektartásügyileg.
7 éves a lányom, eddig nem kértem, az utóbbi pár évben úgy nézett ki, hogy a lányom apja 4 havonta rászán 1 órát, nekem ennyi elég is lett volna (a lányomnak is), de tegnap megcsípte a hülyelégy, üvöltött velem minden előzmény nélkül, konkrétan azt mondta, leszarja a gyereket, nem érdekli, az életben többet nem akarja látni. (barátnő háttérből elérte, amit akart)
Közben én is rájöttem, leszarom már én is az egészet, a lelkem is kitettem, hogy normális viszony legyen, és 4 havonta 1 órát eltöltsön a gyerekkel. Már biztos, hogy nem fog jönni soha többet (ma lett volna a karácsonyi ünnepség az iskolában, a lányom utána szipogva hívta fel, hogy apa, nem jöttél, mikor jössz, ő pedig azt mondta neki, hogy nem jön soha többé és kérdezzen meg engem, hogy miért), így én is feladtam, 7 év után kérek gyerektartást, vége az én jófejkedésemnek is, mert miért... ha apja nincs, legalább némileg legyen kárpótolva.
Az az egy biztos, hogy minden eszközt meg fog ragadni, hogy ne fizessen, pedig 2 cége belföldön, 1 a seychelles szigeteken, egy pedig delaware-ben (adóparadicsom, tehát onnan adat nem lesz, hogy mennyit keres) és egész nagylábon él.
Ilyenkor mi alapján állapítják meg a gyt összegét?
Írd ki magadból nyugodtan, segít. (Anno én "álnéven", a szokottól teljesen eltérő nicken blogot írtam, kifejezetten jót tett). Írhatsz magánban is, ha úgy jobb. És igenis erős vagy, fel fogod dolgozni, te is és a gyerekek is. Most tudom, hogy nagyon nehéz, de ez is a folyamat része.
És igen, arra kell berendezkedni, hogy nem jön vissza. Mert ha visszajönne, se lenne már jó.
Néha én is gondoltam ilyeneket, de hosszú távon meg lehet szokni ezt a helyzetet is: jobb, hogy néha el kell szakadniuk apától, de tudják, hogy majd újra találkoznak, mint az állandó hiánya. A gyerekeknek. Anyukánál más a helyzet... Nehezebb (kivéve, ha talál másik társat).
Nekem azt hiszem tényleg könnyebb lenne soha nem látni exet, nem hallani róla. De már nem olyan vészes a helyzet, érzelmileg; csak a közös lakás ne lenne.. :-/
Én is úgy éreztem, vége a világnak, de már örülök, h nem kell vele élnem...
Szóval az IDŐ, bármennyire is közhely, tényleg segít. Csak győzze az ember kivárni, igaz? :)
Próbáld meg elterelni a figyelmedet, amikor nem konkrétan a probléma megoldása a cél: ne rágódj..
Hobbi, sport jót tesznek. Neked és a gyerekeknek is; amire van lehetőség, használjátok ki, kiránduljatok, játsszatok.
néha azt gondolom mindannyiunknak az lenne a legjobb ha soha nem jönne többé. ha nem kéne újra és újra szembesülni a gyerekeknek a széthullott családdal, hogy semmi nem lesz már ugyanolyan. tudom, hogy először nekem kéne nagyon erősnek lennem és sokszor érzem úgy, hogy menni fog, de valami mindig visszalök. tudják, hogy nme vesztették el az apukájukat de szükségük van a családra, arra, ami eddig volt. én meg keresem a miérteket, hogy hogyan jutottunk idáig. hogy miért nem beszélt a problémáiról, hogy miért gyűjtögette, majd egyszer csak elment. folyamatában meg tudtuk volna oldani, de ha valaki nem beszél, nem mondja el mi bántja, hogyan tegyem jobbá ? olyan dolgokat is mondott, amiket álmomban sem gondoltam volna, hogy érez. miért nem tartota fontosnak elmondani ? megjavitani ? tenni érte ? együtt, közösen. éreztem , hogy valami nem stimmel úgy fél éve és próbáltam tenni dolgokat de falakba ütköztem éreztem a makacsságot a kőkemény ellenállást. miért van ez ? nem értem. bocs, ne haragudjatok, de olyan jó leirni ezeket, és bár soha nem kéne.
pocsékul vagyunk. egyszerűen képtelen vagyok megérteni, hogy elhagyta ezt a családot, hogy nem hiányzik neki semmi a családból, amelyben 13 évig élt. illetve biztosan hiányzik neki, de , hogy képtelen mindannyiunkért, a családért, a szerelmünkért a gyerekekért egy új lapot nyitni. tudom, hogy ez nehéz, hogy mindent újra kéne kezdeni,új alapokat lefektetni de hiszem, hogy sikerülne és nem értem, hogy ő , hogy nem tud hinni ebben. egyik nap azt mondja, hogy minden lehet még jó és ha visszajön milyen boldogok leszünk, a másik nap meg elmeséli, hogy hol lesz az új albérlete. a gyerekeknek is azt mondta, hogy ez nem végleges döntés. csak azért tette volna, mert igy könnyebb neki ? képtelen vagyok ezt elhinni. a gyerekek... drága kicsi bogárkáim, bazi nagy terhet kaptak és én úgy látom nem birják ezt cipelni, segitek és próbálok erős maradni, de sokszor nekem sem sikerül. a nagyobbik lépten-nyomon sirva fakad de nem mert az apjának semmit mondani, mert attól fél, hogy akkor tényleg nem jön vissza soha többé. semmit nem beszél neki, csak néha annyit mer motyorászni, hogy hiányzik neki. nekem viszont sokat beszél, de abban is még sok nagyon sok a keserűség és én annyira de annyira sajnálom, hogy erről kell gondolkodnia. a társaival a testvérével ingerültebb lett, pedig végtelenül szelid, alkalmazkodó gyerkőc. a jézuskától már csak azt kéri, hogy apa jöjjön haza, a kicsi közelebb akar költözni apához, de ő inkább bezár, semmit nem kérdez , nem beszél, csak ha hallja a nagyobbikat, akkor ő is ugyanazokat mondogatja, meg, hogy ő soha nem hagyja majd el a feleségét. és az is fáj nekem, hogy az apukájuk ezekről semmit nem tud, mert én nem merem mondani neki, tuti bántásnak vagy zsarolásnak venné. a nagy fiacskám azt mondja, hogy amikor apa jön az jó, de mindig felszakad a szive, igy mondta. olyan okos, olyan érzékeny és olyan de olyan nehéz neki.
ezzel egyébként én is igy vagyok, hogy ha jön, akkor rettenetesen érzem magam, de nem akarom, hogy elvigye a fiúkat, azt nem birnám ki. időnként erősebbnek érzem magam de egy-egy találkozás után ugyanott tartok lelkileg. a távoli jövőbe meg inkább bele sem merek gondolni. próbálom nekik mondani, hogy apának is mondják el, amit éreznek de félnek.
tudom,hogy kozhelynek tunik,de az ido segiteni fog..Kenytelen leszel kialalkitani egy uj rendet,uj felallast es ez sok energiadba fog kerulni,ami egy kicsit eltereli a figyelmedet...Meglatod,olyanokra is kepes vagy,amire eddig nem is gondoltal..
Hát pedig minden rendben lesz. Te meg sokkal erősebb vagy, mint képzeled. A gyerekek most természetes, hogy ki vannak borulva. de ha azt látják, hogy az élet megy tovább, és hármotok között minden rendben van, helyrejönnek.
Köszönöm Gabiii, valahogy nagyon betalált az írásod.
Csak nehéz,mert én is reménykedek még,bár úgy tűnuk hiába.
Elment.
Gyerekeknek is elmondta,most mindenki a padlón van.
Elmondhatatlan fájdalom ez és sem a gyerekek sem én nem hittük,hogy ez valaha megtörténik velünk.
A kicsu erősebb,a nagyobbikom szenved nagyon,én meg félek.
Nem vagyok még olyan erős,hogy úgy érezzem minden rendben lesz.
Köszönöm nektek a támogatást.
Jövök,amint tudok.
nem mondhatom azt nekik, hogy apa szabadségra vágyik és nem birja tovább a családdal és a felesággel járó "kötött" életet."
miert nem mondhatod?? Vigyazz,mert a gyerekeknek remek antennaik vannak,ha szepitesz vagy nem mondasz nekik igazat,tobb kart csinalsz,mint hasznot..Tudom,rosszat nem mondunk a gyerekek apjarol,de nehogymar te vidd el a balhet helyette..Ezt a helyzetet o idezte elo,vallalja az a kovetkezmenyeit a gyerekei elott is.
Attol meg ne tarts,hogy teged fognak meggyulolni a gyerekek,meg az is lehet,hogy soha nem latott eros kapocs,ved es dacszovetseg alakul ki harmotok kozott,ami erosebb,mint a mostani lapcsolatototok...Sok erot kivanok neked es legyen erod ebben ahelyzetben nem mindig masokra gondolni,hanem igenis jogod van kicsit osszezuhanni es a sajat sebeidet nyalogatni,elvegre a te eleted is romokban van..
Köszönöm.
Igyekszem majd őszintének lenni ,de sajnos még az apukájukkal sem beszéltünk erről.
Ő elment időt kérni én meg szenvedek meg agyerekek is csak még nem ugyanattól,de közben érzem a párom szavaiból,hogy nem fog vissza jönni.nem túl vidám helyzet.
De minden nap küzdök,hogy ne merüljek el az önsajnálatba.
szerintem le kell ülni és mindent meg kell beszélni világosan velük, elég nagy gyerekek már ehhez. Egy tiszta és átbeszélt szituációt minden félnek könnyebb kezelni, a gyerekeknek is, nyugodtan beszélhetsz nekik saját érzéseidről (kérdezzenek!), a lényeg, hogy semmi kitaláció, elkenés, gyerekek látszólagos érdekében meghozott lebutított magyarázat.
Szia Hodo!
Csak próbálom elképzelni,hogy mi játszódik le majd a fejükben és e miatt fiordulnak meg ilyesmik a fejemben.
Nem tudom az apukájuk mit fog majd mondani,egyelőre elment időt kérni, gyakorlatilag 3 hete egyedül vagyok és senkinek nem mondhatok még semmit a barátaimon kívül, ameddig ő nem dönti el mi legyen.
Erre kért.
Időt kért,de nem úgy fest, hogy haza akarna jönni,szenved ő is de még nem tudom,hogy a hiányunktól vagy csak a tette következményeitől.
Nem tudom,hogy átmeneti zűr van a fejében vagy csaja van,vagy végleges döntést hozott e és fél,nem tudom.
Csak annyit,hogy nem akar haza jönni.
Nem tudom,hogy erre,hogyan szoktak reagálni a gyerekek és csak a legrosszabbak jutottak eszembe.
Nem fogják érteni,mert szinte soha nem veszekedtünk,számukra totálisan érthetetlen lesz.
Ha lesz szabadidőm,mindent részletesen elmesélek.
