Ma reggel egy BKV-buszon észrevettem, hogy az oldalsó ablakok fölötti alumínium szegélyléc egyben függönykarnis is, és benne is voltak a kis csúsztatható akasztók. Elgondolkodtam azon, hogy ugyan kinek és mikor juthatott az eszébe, hogy függönyök legyenek a BKV-buszok ablakain. Nekem ma mindenesetre eléggé abszurdnak tűnik ez a gondolat.
Bocs a karakterkódolás miatt! Nálam eredetileg 1252-es kódkészlettel nyitotta meg a böngésző az Origo oldalon a cikket - mondjuk, ez is elég vicces -, aztán amikor átmásoltam a szöveget, direkt átírtam ő-re azt az "õpontosvesszőt", és mégis visszaírta a Fórum. De legalább a link működik - nyilván azért, mert abban legalább nem volt ékezetes betű.
Ez például elég vicces volt: Élõ piranját fogott egy horgász a Dunában Már az is elég vicces, egy állítólagos horgász esetében hangsúlyozni kell, hogy élő halat fogott, és nem döglöttet, de az még viccesebb, hogy többször is hangsúlyozzák, hogy egy sporthorgászról van szó, de a halat állítólag varsával fogta, amit horgászok egyáltalán nem használhatnak, csak a halászok.
A mai napi könnyesre röhögés tárgya nem az enyém, Szilva2 egyik tavalyi hozzászólása volt "A férj működése-kezelési útmutató" topikban, csak most leltem rá, kész vagyok, kifeküdtem:
"Apuci 1* nekiállt a ballonkabátját kimosta benzinben. Mert szerinte azt abban kell. (?) Utána nekiállt vasalni...... Hát szerencsére otthon voltam, mert ő csak állt, vasalóval a kezében, miközben 40 cm-re tőle lángolt a vasalódeszka a szobában, ő meg ledermedve állt, mint egy faszent. Odasiettem, arréblöktem, megfogtam a lángoló vasalódeszkát, és kilöktem a teraszra, utána eloltottam a tüzet. Apám még mindíg csak állt, és próbált megoldást találni, hogy akkor most mit is kellene tenni, vagy felvenni, vagy mittomén min gondolkodott éppen. Utána persze megint mérges volt, csak most kivételesen saját magára. Az volt nagyon aranyos, amikor a fiam kb 4-5 éves korában azt mondta: "szerintem a papi már mérgesen született". :)"
Reggel, angolóra (...fúj... no comment...) előtt, ablakon majd kieső diákok (mi) mandarinhéjakat dobálnak a mit sem sejtő járókelők fejére (...hátára, szemébe, sapkájára, biciklije alá...). Nincs jobb dolgunk, kiröhögjük szegényeket. Aztán jönnek a zsepifoszlányok, és jaj... banánhéjak. Szegény biciklis... hopp, lefordult az ülésből, majd egy kecses csuklómozdulattal felkapta a banánmaradványt, és a kettővel mellettem álló képébe dobta. Banánhéj csattan, mindenki fekszik a röhögéstől... tanár belép.
A többit el lehet képzelni.
Nemtom, mennyire volt vicces így leírva, de én szakadtam a nevetéstől.
jövök a munkahelyemre (belváros szíve), hátul nyitott kis női pipőben. belemegy egy kavics :-)) (ilyet én még csak kiránduláson, nyári szandiban pipáltam) lehet, hogy nem humorherold történet, de én jót mulattam
Főnököm telefonon próbál elérni egy kórházat. Negyedóra után kissé már ideges, gerinc MRI-re menne és felhördül: "és mégis mi lenne, ha gerincrohamom lenne?!" :))))))
azert jöttem be ide, hogy vicces törteneteket olvassak, de a topicnyito elsö hozzaszolasai meg csak hirböl sem voltak viccesek, ezert meltatalankodtam. vili?
nem szetoffolni akarom a topicot, csak egyszeruen vicces sztorikat szeretnek olvasni.
szerintem ez nem tréfagyárosság kérdése :) történnek velünk mókás dolgok, és persze nem biztos, hogy 1. leírva is vicces, 2. másnak is ugyanolyan vicces, mint nekünk. meg nincs is mindennap kacagtató dolog.
ezt a topikot egyébként már nagyon rég óta meg akartam nyitni. konkrétan tavaly karácsony előtt, amikor a nővérem épp beigilit sütött és valami oknál fogva a kanapén (!) kelesztette a kis bucikat, én meg beléjük térdeltem. szóval ezt meg akartam akkor osztani a nagyérdeművel, de nem illett sehova. azért én is remélem, hogy nem csak magamat fogom itt szórakoztatni a többé-kevésbé vicces eseményekkel, hanem humor heroldok, tréfarépák és mosolyalmák is jönnek majd erre.
van egy fura kollégám, ami az étkezési szokásait illeti (egyébként is fura egyébként). éppen mesélt valamit, közben a kezébe akadt egy fél zacskó pisztácia. egyszercsak hirtelen felpattan, és kirohan a WC-be. azt hittük, hányni indul legalábbis. de nem, kiderült, hogy a sót kellett neki azonnal lemosni a pisztáciáról. nem várhatott 3 percet, mondat közepén ki kellett szaladnia :)
(mondjuk ez inkább szánalmas, de kínunkban röhögtünk)
minden nap ér minket valami vicces dolog. engem legalábbis igen, már jó ideje gondolkodom rajta, hogy jó lenne ezeket leírni, csak úgy mint a legjobbat meg a legrosszabbat...
elmesélem a tegnapit, én jót kuncogtam:
a szürke blézerem tavasz óta nem volt rajtam. jöttek a hidegebb idők, csinosan is akartam öltözni, elővettem hát a szekrényből a blézert. valami dudorodott a bal zsebében. belenyúltam és harsány kacajban törtem ki: egy kettes méretű NUK típusú cumit találtam :-))) (nota bene: moesnek egy gyereke sincs pillanatnyilag) Laura unokahúgomra vigyázhattam legutóbb, mikor rajtam volt a blézer :)
