Hogy te milyen aljas ember vagy. Hozzá juttatlak egy dobogós helyezéshez, házhoz szállítalak, ráadásul Kicsi előtt. Ja a Lipóti takarításról nem is beszélve. Eszem megáll...
Teljesen új a szervező gárda. Adam meg sem jelent a megnyitón, vagy a záró összejövetelen.
Gondoltam rád is:). Két éve te találtad a Svihák étlapján azt az előételt, ami nagyon bejött nekem. Tegnap, találomra ráböktem valamire, aminek a neve hasonlított a memóriafoszlányaimban tárolt megnevezéshez, erre kaptam két szelet, zsírban pirított kenyeret, fokhagymával.:-) De akkor nekem mindegy volt, mert gyorsan hozták és így már ki tudtam várni a "rendes" kaját.
Ezer éve nem jártam erre, de most erre evett a fene.
Gratulálok minden Saratice-i versenyzőnek! Ügyesek voltatok!
Sajnálom, hogy idén nem tudtam résztvenni, de sajnos a kóros edzéshiány mellett, még az otthon hiányáva is küzdök. Remélem majd jövőre rendeződnek a viszonyok és ismét mehetek.
Tudtok valamit a motorbalesetesekről, rendbejöttek már? Ha jól veszem ki SzeZo szavaiból új a szervezőgárda?
A saraticei 24 órás verseny, körről körre. No, nem! Az sok lenne:). Legyen inkább témáról témára! 1. Helyszín A szokásos, bár más a fogadókép. Lenyírták a füvet és egy járda húzódik a kerítés mellett, azaz összekötöttek két utcát. Ezt látva már nem is találtam fölöslegesnek a kerékpárlakatok kivitelét. A vizes blokk nem bővült - maradt az 1 db férfi WC, ami majdnem olyan szűk keresztmetszetet jelentett, mint a koedukált zuhanyzó... 2. Rendezés Látszik, hogy új a dolog. Nyelvet nagyon jól beszélnek, a csehet. Német, angol - kézzel-lábbal. Azért boldogultunk. A megnyitó és a záró ceremónia a tornateremben volt (így az utóbbin legalább le lehetett feküdni a parkettra és mikroalvásban frissülni). Az eredményhirdetés sorrendjében is csak az első helyezetteknél találtam némi logikát, de nem tudom, hogy engem miért Sasi után kettővel szólítottak. Az ajándéktárgyakból viszont mindenki azt vett, amit tudott (ill. ami még neki maradt - nekem egy váztáska!!!). Nem kaptunk a nevezéskor cserépedényt (söröskorsót, vagy mást), alkoholmentes sört (ez jó is volt:-), energia gélt (kisebb fiam szerint az is borzalmas volt)), viszont kaptunk szép rajtfigurákat, a zebrát választottam. Valami rendőrségi útvonalbiztosítási probléma miatt nem lehetett rendes rajtszámunk (pedig előre kinyomtattam és kemény fóliába foglaltam a J9-et), így az egyéniek fekete-fehér, a csapatok meg színes állatfigurákat függeszthettek ki a Sirály inőségű, leszakadós cetlijükön. 3. Tésztaest Ezt persze bevezette a pályabejárás. Láttam, hogy jobb az út, mint volt, csak egy-két helyen kell figyelni. Jó volt, hogy MoZo is felkészülhetett a dombokra, kanyarokra. A helyi becsületsüllyesztő is hozta a szokásos formát, majd tábortüzeztünk. Jól bekajáltam milánóiból és két sör is utána ment. 11 környékén már ágyban, azaz sátorban voltunk. 4. Rajt Most nem állítottak fel az út két oldalán, hanem a rajtvonalhoz csoportosultunk. Valahogy mi, magyarok lettünk többségben az első sorban. Nem is volt hiba az indulással, Sasi egyből az élre állt - én meg bölcsen hagytam, hogy előzzenek az erősek:). 5. Support Igazából a felsorolás végére illenék, mert áldásos tevékenységük is a futam vége felé lett egyre értékesebb. Sokan mondják nekem, hogy nem lennének képesek 3 - 400 km-t tekerni. Én meg nem lennék képes 24 órán keresztül úgy ébren lenni, hogy az éppen aktuális tápanyagot készítsem elő, részidőket nézzek, ide menjek, oda menjek és még tapsoljak, buzdítsam a versengőket. Pedig most is ez volt. Ilyen a support lét:). Ráadásul a nappali, igen meleg éjszakára 10 fokra süppedt és nekem annyi elég volt a fázáshoz, hogy megálljak tápolni, ők meg végig ott cidriztek a csillagos ég alatt. Elismerésem lányok: Niki, Timi, Judit! 6. Időjárás A régebbi évek rémtörténetei után azt kell mondjam, kiváló időnk volt. Kissé meglepett a kezdő szél, mert a dombra felfelé szemből fújt (lefelé is, ezért Otnyiceba guruláskor rá kellett tekerni, ha nem akart az ember 40 alá süppedni), de a Saraticéba vezető úton meg alig lehetett 40 alatt gurulni. No, ez két órán át tartott, aztán fordult annyit a szélirány, hogy a bevezetőn már bal-pofaszél lett belőle és annyira nem örültünk neki. Viszont sötétedésre elállt és legközelebb másnap, 9 - 10 óra felé kezdett el fújni. 7. Résztvevők Volt ott mindenféle - fiú is, meg lány is. A Sasit megelőző RAAM teljesítő, a széles gumis montis és fekvőbiciklis is, jó pár. Jómagam nem álltam bolyba, de társaimtól tudom, hogy nagyon jól együtt lehetett működni a többi versenyzővel.
Az általános témák után néhány rólam szóló. 8. Tápolás Már két éve is mondta Pedro barátja, hogy jó a nápolyi, csak nagyon gyorsan ellobban az energiája. A legjobb a rizs lenne. Miqlás meg tejberizzsel ment át Amerikán és így összeállt az én rizses menüm (melyet már a Tisza-tó nagykerülésen teszteltem). Kb. másfél kiló rizsfelfújtat vittem magammal jégakku mellé pakolva, így nem is lett semmi baja - csak az, hogy megettem. Nagyjából nyolc körönként dobtam be egy 25-30 dekás darabot, a köztes időben meg egy-egy Mars szelet csúszott le. A baj csak az ízcsoporttal volt. Minden édes: a csoki, a rizs, a magnéziumos szőlőcukor, a Monsterek és még a MoZo-tól kapott gumibogyó szörp:-) is (nem írom le a nevét, mert félreértenétek, de izotóniás amúgy). Már majd' megvesztem valami sósért, mikor hajnalban Niki adott egy jó adag fasírot. Nehéz szavakkal leírni azt az érzést... Sátorbontásra elfogyott minden belső energiám, és csak két csokiszeletem volt. Elképzelhető, hogy milyen éhes lehettem, ha még a ragacs Snickers-t is be tudtam nyomni. Nagyon nehéz volt kivárni, hogy a Svihákba érjünk.
Legközelebb (ha lesz), több, többféle kaját kell vinni. A mai reggelivel kb. annyi kalóriát vittem be, mint amennyit máskor egy nap alatt szoktam. 9. Világítás Azért külön téma, mert végre működő, jó világításom volt. Két éve még a három ledes lidércfénnyel mentem, idén nyáron (le)széteső, illetve alig működő megoldásokat alkalmaztam, míg Nemozoli az elutazása előtti napon megcsinálta a kínai csőlámpámat úgy, hogy külső akksival világítson. A tesztelés során még így sem bírta 6 órán keresztül, pedig 2 X 2500 mAh táp állt rendelkezésére, de volt elképzelésem és tartalékom. Az elképzelés az volt, hogy nem kell mindenhol teljes fényerő, a tartalékot Kivitől kaptam egy brutális fényerejű lámpa képében. Bevált az elképzelés is, hiszen a szerpentin sok perce alatt, vagy a falvak kivilágított szakaszain bőven elég volt a tompított, de a kivezetőn is. Csak a 30 km/h feletti részeken kellett a nagyobb fény. Nagyon jó volt, hogy a fókuszt elég jól széthúzva láttam a kanyargós út mindkét oldalát, miközben 42 - 48 között zúztam lefelé. 10. Körök Készítettem egy táblázatot a két évvel ezelőtti részidőkről és néha megnéztem, hogy ahhoz képest most hogyan állok. Az első kört leszámítva végig jobban álltam az idővel. Persze, most nem volt húsz perc sátorban alvás, csak tíz percnyi "relaxálás" a support karosszékében és igyekeztem minél kevesebb veszteségidőt összeszedni. Azért jól esett, hogy kicsit gyalogolhattam a vízért és nehéz volt erről Nikit meggyőznöm, aki szívesen elhozta volna azt. Az utolsó előtti körön már tőle kaptam a kulacsom. Az első kör izgalma után beállt a rend és tekertem. Jó sok körön kiállva hajtottam a szerpentin kisebb-nagyobb részén és ez jót tett, de éjszaka már nem kívánta a lábam ezt a mutatványt. Sasi a negyedik kör közepén vert rám egy kört...
Ahogy besötétedett, kezdett hűvösödni. 11 felé éreztem, hogy néhol nagyon hideg levegő csap meg, ezért felvettem a melegebb cuccokat. Éjfél körül ért el az első elalvási vágy (mint két éve is), de bedöntöttem egy Monstert és rárágtam az aktuális rizst. Borzalmas volt elindulni, mert az állásban lehűltem és a menetszél megvacogtatott a milesovicei kanyarig. A következő körök csak úgy elteltek, de világosodás előtt olyan álmosság tört rám, hogy a rajthelyig végig teljes fénnyel világítottam és nagyon vigyáznom kellett, nehogy elaludjak. Ezután jött a már említett relaxálás, a fasírt, a második Monster és egy időre megint minden jól ment. A táblázat adataiból számolgattam. Egy-egy számítási művelet majdnem egy körön át tartott:-))). 4 óra tájt még a 42 kör sem látszott elérhetetlennek, aztán már a 41 sem megvalósíthatónak. Az utolsó, 41. körömre mégis maradt egy teljes órám. Szerintem ennek köszönhető, hogy igen gyalázatos köridővel teljesítettem azt. Végül 546 km-nél állt meg az óra. Az átlag nem valami fényes, 25,7 km/h, de ez van.
Biztosan kifelejtettem egy csomó mindent, ami a verseny alatt a fejemben volt, de így is elég hosszúra sikeredett az iromány. Köszönöm Sasinak, hogy addig piszkált, míg visszatért a kedvem a részvételhez és köszönöm MoZonak, hogy elvitt, visszahozott (és tényleg nem horkolt, bár ez amúgy sem zavart volna a szálláson, a kómás alvásban:-))).
Így utólag visszagondolva már kinderspil volt az egész. Éremért mentünk el is hoztuk volna, ha adnak. De nem. Sebaj, a kulacsból aranyszínűt választottam.:)
Képes beszámolót akartam írni, csak nem fényképeztem (és úgy azért nehéz).
Az első kör végén mikor a felvezető autó kiszállt a buliból, gondolta nem árt ha fékez egy kicsit. Sajnos delegációnk is érintetté vált a bukásban. Hál istennek a mezőny ki tudta kerülni, honfitársunk egy karcolás nélkül megúszta. Majd a földről felállva megripőr a bicikli és felküzdötte magát az élmezőnybe. Elképesztő!
Ezt az összes egyéni teljesítőről el tudom mondani, elképesztő. Ezúton is gratuláció nekik.
Szóval mi közben meg csak raktuk raktuk, ahogy azt már előzőleg a rengeteg gyakorláson jól begyakoroltuk. Mentem én azután jött a Lui, majd a Kicsi, míg a Lui pihent. Aztán megint én, míg pihent a Lui. Majd jött újra Lui utána egyből jött ismét a Kicsi ( míg a Lui pihent) és ez így ment 24 órán keresztül.
Itt meg is ragadnám az alkalmat, hogy köszönetet mondjak Luinak aki vette a bátorságot és néha igenis kiszállt a karosszékből és megmutatta a Csehöknek mi az Magyar virtus. Elmondása szerint tudott volna sokkal lassabban is menni, bár ezt nehéz elhinnem.:))
Gyorsan teltek az órák mindenki lelkesen tette a dolgát. Néha kissé közeledtünk az előttünk tekerő csapathoz, de nem tudtuk befogni őket. Üldözőink távol tartására gondosan ügyeltünk. Rajtszámok híján kezdetben nem volt egyértelmű kiket is kergetünk, és ki kergetnek. Kissé vicces volt mikor a dombon felfelé mindig megvárt az helyezésben előttünk tekerő csapat embere, cserébe ezerrel hoztam le a hegyről és nem próbáltam leszakítani.
Néha a sötétben bőszen kergettem olyan sorokat akiket majd jól lelóghatok. Kicsit csalódott voltam mikor közel érve derült ki számomra, hogy egyedül van a tag csak négy hátsó piros villogóval biztosította be magát.:) Na ilyenkor léptem ki a lopakodó üzemmódból (lekapcsolt fejlámpa csak helyzetjelző) felkapcsoltam villanyt leraktam kettőt, és gó tovább.:)
Remek verseny volt!
Köszi mindenkinek a remek hétvégét, versengőnek kísérőnek egyaránt.
Köszönjük a gratulációkat az itthon maradt lelkes szurkolóknak.
