Mától a könyvesboltokban is kapható a Magyar Hírlap Könyvek Medgyessy címet viselő darabja. A könyv villámgyors és alapos újságírói szakmunka. De semmi több.
"Valószínűleg Magyarország legrövidebb idő alatt elkészült könyve" - mondta a szerdai bemutatón Vargha Gergely, az öt szerző egyike, aki a szerkesztési munkát is végezte. A 250 oldalas könyv elolvasása után nekem viszont az volt az érzésem, hogy valószínűleg ez Magyarország leghosszabb napilapos újságcikke. (Bár azt elismerem, Truman Capote kellett volna ahhoz, hogy ebből a nyersanyagból két hét alatt valódi riportkönyv készüljön.)
Kettévágott riport
A könyv gyors és alapos újságírói szakmunka. De semmi több. Legérdekesebben megírt, a riportműfajra leginkább emlékeztető része a Végjáték címet viselő 90 oldalas első fejezet, mely augusztus 15-től mutatja be Medgyessy bukásához vezető eseményeket.
Ezután viszont leül a könyv. A Medgyessy politikai előéletét, visszatérését és kormányzati produkcióját bemutató fejezetekben a szerzők inkább elemző jellegű újságírást művelnek vagy 150 oldalnyi terjedelemben. Az utolsó fejezet ismét riportműfajban íródott, de ettől még nem lett határozott stílusa a könyvnek. Mintha kettévágtak volna egy riportot, és a két rész közé tettek volna egy túlméretezett elemzést.
Utószó egy kormányfőhöz
"A lózungok győzelme a cselekvés felett: ez talán Medgyessy politikai bukásának lényege. Ezt a bukást próbálta feltárni és megértetni oknyomozó riporteri csapatunk" - írja a Magyar Hírlap főszerkesztője erőteljes publicisztikai beütésű "Előszó egy könyvhöz, utószó egy kormányfőhöz" című előszavában.
A szerzőgárda vitathatatlanul alaposan összegyűjtötte a sajtóban megjelent információkat, beszélgetett ötven-hatvan "szem-és fültanúval", és az egészet időrendben, viszonylag cselekményesen tálalta.
De igazi újdonságot, mely új fénybe helyezné a történteket, nem sikerült felmutatniuk, és az események idején kialakult Medgyessy-képet sem sikerül árnyalniuk. Ettől nekem egy kicsit az az érzésem támadt, hogy végeredményben jól helyben hagynak egy politikai hullát - Medgyessy egy realitásérzékét vesztett figura, aki rosszul mérte fel helyzetét, magabiztosan a vesztébe rohant, majd jól megsértődött, amikor rájött, hogy mi az ábra.
Ezt a rossz érzésemet a szerkesztőnek sikerült is rögzíteni a könyv végén szereplő fotók kínosan poénkodó képaláírásaival: Lemerülők és kibekkelem őket - Medgyesy Péter úszik; Gyurcsány ellen hiába gyúrt - Szauna után a Margitszigeti Thermál Szállóban, Még az útelágazás előtt lelépett - Az M5-ös autópálya építésén Kiskunfélegyházánál (egy lánctalpas munkagépről).
Mondta, mondta, kifejtette, közölte, vélte
Mivel nem állták meg azt az olcsó poént, hogy betegyenek egy karikatúrát, melyen Medgyessy egy Helyes beszéd alapjai kötettel álldogál egy mikrofon előtt, én sem állnék meg egy nyelvi megjegyzést.
A könyvkiadási rekordkísérlet ellenére egy ráérősebb olvasószerkesztőt illett volna ráereszteni a könyvre. Nekem valami azt súgja, az olvasó más nyelvi elvárásokkal közeledik egy 250 oldalas riportkönyvhöz, mint egy újságcikkhez, melyről tudja, hogy néhány óra alatt kellett összekalapálnia a szerzőnek. Márpedig a kötet nyelve egyáltalán nem igényesebb, mint egy napilapban megjelent újságcikké.
Perger István - Köves Pál - Vargha Gergely - Német Era - Gréczy Zsolt Medgyessy Ringier Kiadó Ára: 1900 Ft.
Na osztán még az is nettó hülyeség, hogy a Magyar Hírlap SZDSZ-es lap. Ez tipikusan a primitív leegyszerűsítés terméke. A Magyar Nemzetre sem lehet rámondani, hogy fideszes, ez éppolyan hülyeség lenne.
Az igazság-hazugság pedig nem azon méretik meg, hogy hol közlik. Ha a MaNem leleplezi Orbánnét és az igaz is, akkor miért ne volna lehetséges és elfogadható?
"A tegnbapi MTI-hír is így kezdődött, amin itt hatalmasakat röhögtünk:"
Az, hogy a Lipóton min röhögnek az ápoltak, az teljesen mellékes.
Az a megközelítés pedig, hogy valakiről akkor lehet hitelesen írni, ha Ő maga is megszólal, szimpla hülyeség.
Nagyon gyakran egyszerű fizikai okból, például az illető már nem él. Ettől még lehet teljesen hiteles könyvet írni róla, írtak is nem egyet.
Aztán az is lehet, hogy az illető nem elérhető. De ettől még írhatok hiteles és jól dokumentált könyvet, mondjuk Arafatról vagy Putyinról, vagy Bushról.
Amúgy pedig, Medgyessy búcsúzó interjúit látva-olvasva, talán jobb is, hogy nem került bele. Ez az ember személyében sértett (hiba) és hazudozik is (bűn). Lehet, hogy kifejezetten rontotta volna a könyv hitelét, ha megszólal, mivel szemmel láthatóan képtelen a tárgyilagos megnyilvánulásra. Hisztériázik, összevissza beszél, lakkozza magát. Friderikusznak adott interjúja maga volt a merő hazugság.
Végezetül: mit tudott volna mondani MP olyan dolgokról, amelyekben nem vett részt, nem volt jelen, vagy éppenséggel direkt kihagyták? Ő is csak szóbeszédre támaszkodhatna.
egy tegnapi beszelgetesben a szerzok elmondtak: a legtobb megkerdezett nev nelkul vagy (kevesebben) nevvel valaszoltak nekik, nehanyan nem reagaltak az irasos megkeresesre, nehanyan elzarkoztak attol, hogy informaciokat adjanak. ez utobbiak koze tartozott megyo. tehat meggyessyt megkerestek, de azt mondta, nem fog valaszolni.
a konyv biztos jo, nagyon hiteltelenne teszi, hogy az szdsz-t feher baranykent mutatja be, pedig a nyilvanossagra kerult korrupcios ugyekbol is van vagy feltucatnyi; raadasul megyo meg harom nappal az ominozus csutortoki beszelgetest kovetoen (amikor a konyv szerint mar visszavonta a nepszabadsagnak tett meggondolatlan kijelenteseit) friderikusz musoraban gyakorlatilag megismetelte a korrupcios vadakat, azzal kiegeszitve, hogy miniszterelnokkent sokkal tobb mindenrol van tudomasa, mint ami a sajtoban megjelenik.
szoval ez a momentum nagyon sokat rontott a konyv hitelessegen... vagy a szerzok "retusaltak" az szdsz-re vonatkozo reszeket, vagy a resztvevok nem kivantak oszinten valaszolni ezekre a kerdesekre, itt viszont egy rutinos ujsagironak eszre kellett volna vennie a maszatolast, es nem leirni a konyvben azt, amit nem hisz el.
hogy fodor gabor lenne az, akinek olyan erosek lennenek a szemelyes ambicioi -- hat nem tudom, talan igen, de ez kifele nem nagyon latszik... fodor ennel okosabb embernek tunik szamomra.
lenéző becsmérléseddel most nem foglalkozom, viszont pont te írtad le a lényeget "a legtöbbjében nem kérdezték meg a címszereplőt. Ugyanis a szerző megbízhatónak tartja a leírt és összeszerkesztett anyagot, és nem tartja szükségesnek azt megerősíttetni a "célszeméllyel"." Nos, szdsz-es lap újságírói által az szdsz-t érősen érintő (mondhatni általuk kezdeményezett és az ő érdeküket is szolgáló) döntést megírni, vagy "tényfeltárni", azt én erősen röhejesnek érzem, nem pedig megbízható dolognak. Mintha a Magyar Nemzet rántaná le a leplet Orbán feleségéről vagy a Népszava Gyurcsányról. Ugyanolyan hiteltelen lenne.
Másrészt te honnan tudod, hogy igazat írnak (vagy mondjuk egy nem szdsz-es honnan tudja), ha nem teljes körű a háttérinformáció? Én szégyelleném magam, h írnék egy ilyen könyvet, és úgy kellene kezdenem, hogy "a főszereplőt nem tudtuk megszólaltatni". Az újságírónak az a dolga. Mindig röhögök az ilyen szerencsétleneken, akik saját kudarcukat hangsúlyozzák. A tegnbapi MTI-hír is így kezdődött, amin itt hatalmasakat röhögtünk:
"Medgyessy címmel riportkönyv kerül a boltokba; a Magyar Hírlap újságírói által készített kötetben több mint félszázan nyilatkoznak a miniszterelnök távozásának körülményeiről - mondta az egyik szerző, Varga Gergely a kötet bemutatóján Budapesten, szerdán. Maga Medgyessy Péter nem szólal meg a könyvben, a szerzőknek nem sikerült őt szóra bírniuk."
Bocs, de ez butaság. Ez nem hírműfaj. Egy személy visszaemlékezése vagy nyilatkozata dokumentumerejű. Őrült érdekes lett volna, ha Woodwardék minden állítással kapcsolatban megkérdezik Nixont is, vagy akár csak "háttérbeszélgetnek" vele.
Ha Medgyessy vitatja valamelyik állítást, lehetősége van ezer módon cáfolni, árnyalni, egyensúlyozni. Az megint egy másik műfaj lesz.
Nem interjúra gondoltam, hanem háttérbeszélgetésre. Például nem egyszer szerepel a könyvben olyan szituáció, amelynek két személy volt a szereplője, az egyik Medgyessy. Ezekben az esetekben az ott elhangzottak nyilván nincsenek megerősítve. Márpedig a szabály... te is tudod, nem írom le. :-)
Két eltérő megoldás, két eltérő módszer, mind a kettő helyénvaló.
Száz és száz dokumentumkönyvet ovlastam, a legtöbbjében nem kérdezték meg a címszereplőt. Ugyanis a szerző megbízhatónak tartja a leírt és összeszerkesztett anyagot, és nem tartja szükségesnek azt megerősíttetni a "célszeméllyel".
Persze, ha megteszi, az is rendben van.
Debreczeni például megkérdezte Orbánt a dokumentumkötete végén, de nulla értéket tett hozzá ezzel, inkább csak "kóved" volt az.
Valóban, írtad idézőjelben is. Meg anélkül is. Az utóbbi módon írtad később, és meg is erősítetted. ("igenis történelmi...") Szerintem kár ezt ennyit rágni, ne szégyelld a véleményedet! Ha szerinted történelmi tett, hát lelked rajta! Csak ha ezt valaki később vitatja, ez esetben nem illendő elküldeni, hogy "majd a történelem...".
Az lehet, csakhogy - feltételezésem szerint - egyikük sem koalíciós politikus.
Pofázni könnyű, cselekedni már nehezebb.
Tudom, hogy a jobboldalnak ideális lett volna MP 2006-ig, de Fodor áthúzta ezt a számítást. És mivel ilyen még nem volt a magyar politikában, a tett igenis történelmi.
Ez lehet, hogy benne lesz a történelemkönyvekben, a koronaúsztatás nem biztos.
Igazad van abban, hogy "elegánsabb" lett volna, ha MP-vel is folytatnak háttérbeszélgetést a szerzők. Bár az előszóból nem derül ki, hogy ez megtörtént-e (ha igen, le kellett volna írni), mint ahogy az sem, kezdeményezték-e egyáltalán a beszélgetést. Ez hiba. De a könyv tényfeltáró értékéből (ha van neki) ez keveset von le. Mondhatni: semmenyit.
szerencsétlen a nénikéd, amúgy meg te vagy a hülye, kisköcsög. Az, hogy dokumentumkönyv, nem menti az újságírót attól, h ne ismertesse a "főszereplő" véleményét vagy nézőpontját. Elvégre úgy látom, h történetet a szereplők mesélik az újságíróknak, nem pedig ők voltak ott, ahol. Miért ne lenne korrekt, ha Medgyessy is elmesélhette volna, hogy mi az igaz vagy nem igaz abból, amit olvasol?
Másrészt én inkább szeretem a lassú, de biztos dolgokat, mint az elsietett kapkodást. Az átlátszó megrendelésről nem is beszélve. Ezt a könyvet olyan újságírók írták, akik annak a lapnak dolgoznak, amelyik vállatan ahhoz a párthoz kötődik, amelyiknek érdeke Medgyessyt lejáratni. Innentől kezdve tök mindegy, mit írnak.
Véleményed jól tükrözi azt a felfogást, ahol ma a magyar újságírás (dokumentum-tényfeltárás) tart ma mo-on. Sajnos.
Hát igen a leszámolás már elkezdödött, ezért szavaz meg majd a Parlament egy Biankó kormányt, azaz egy olyan kormányt amely egyetlen miniszterének a nevét sem ismerí, augusztus 29.-én. mert sajnos Gyurcsánnynak minden szocialista szavazatra szüksége van azokéra is akiknek kirugását már eldöntötte.
