„De lehet, hogy valójában nem csak emberi volt Jézus, hanem isteni is.Vagy csak ez olyan megjelölés, amit akkoriban gyakran használtak, mint például a császárokra vagy az egyiptomi fáraókra is?”
Ez egy kissé bonyolult dolog, ennek magyarázata nem egyszerű, de megpróbálom:
Az Isten és az ember egy elválaszthatatlan egység, úgy minden ember isteni, és minden ember Isten egyszülött Fia/leánya Nem úgy van, hogy csak Jézus Isten egyszülött fia, a többi embert pedig Isten csak szórakozására teremtette.
Isten, a Vezérlő Alapelv, az Eredeti Ihlet, nem egy személy, hanem egy Hatalom, Bölcsesség és Szeretet kimeríthetetlen forrása bennünk és körülöttünk. Erre épül, és ez tartja fenn a világmindenséget. Ennek az Eredeti Ihletnek egyik ‘hajtása’ az ember, úgy az egyén, mint az egész emberiség. Mondhatnánk úgy is, hogy az ember a Mindenható tökéletes ötlete önmagáról.
Most ha körülnézünk, rengeteg tökéletlenséget láthatunk körülöttünk, és saját magukban is. Itt felmerül a kérdés, vajon honnan származik ez, hiszen a Mindenható csak tökéletességet teremtett?
A válasz egyértelmű: a tökéletlenség az ember tudatában van, az ember tökéletlenséget lát, mert azt tudja, hogy a dolgok tökéletlenek. A tudat egy magasabb színvonalán ez nem úgy van. A mennyek országa egy ilyen magasabb, tökéletesebb tudat-állapot.
Az emberiség a fejlődés folyamán megfeledkezve isteni származásáról, kilétéről, hagyta tudatát egy mély álomba merülni, a bálványimádás, a babona a tévhit, az élő állat és emberáldozatok, a pogányság mély álmába. Ez az állapot annyira elfajult, hogy már-már úgy látszott, hogy az emberi faj egy végzetes szellemi halálát készít elő magának.
Voltak az emberiségnek azonban egyénei, akik nem süllyedtek olyan mélyre, akik nem adták át magukat az ilyen gyakorlatoknak, akik hű maradtak isteni eredetükhöz, akik a szakadékot áthidalták a tökéletlenség és a számukra elrendelt tökéletes isteni ötlet közt.
Ezek a nagy testvéreink belátták, hogy ha nem áll meg ez a szellemi romlás az emberiség végleg megsemmisül. Ezek voltak azok, akik a Messiás ígéretét terjesztek el a népek között, és egy közülük vállalt ezt a feladatot. Ezt az egyet ismerjük, mi mint Názáreti Jézust. A megváltóra vonatkozó jövendölések ezektől a Nagy testvéreinktől származnak.
A folytatást ismerjük az evangéliumokból.
pelgrim
Jézus belátta, és elismerte, elfogadta isteni származását és aszerint élt, ugyanakkor belátta azt is, hogy ez nem csak Őrá, hanem az egész emberiségre vonatkozik, annak minden egyes tagjára. De hogy ezt a belátást környezetével ismertesse, bizony sok küzdelembe került. Először is azokkal gyűlt meg a baja, akik a legközelebb álltak hozzá, akiket a leginkább szeretett, akik az elsők lehettek, hogy ezt az örömteli tudósítást közölje velük. Az örömhírt, hogy közülük egy belátta és elismerte és elfogadta isteni kilétét, és hajlandó volt aszerint élni és újonnan szerzett belátását, ismeretét közölni velük.
János valószínű az egyetlen evangélista, aki Jézust személyesen ismerte, következetesen hitelesebb, mint a többi. Valószínű úgy is volt, hogy heves viták folytak Jézus körül, ezek csak akkor kezdtek elcsendesülni mikor csodáit, nagy tetteit látták. Akkor a heves vitákat egyrészt ámulat, tisztelet és megbecsülés váltotta fel, másoknál pedig irigységet, váltott ki, és a félelmet attól, hogy egy ilyen nagy lélek jelenlétében háttérbe szorulnak, főleg azoknál, akiknek némi hatalmuk, tekintélyük volt.
Nem hiszem, hogy Jézus valóban mondogatott olyat, hogy az ő apja nem József volt, Mária férje, hanem a Szentlélek. Azt azonban kétség kívül megemlítette, hogy Ő az Isten egyszülött fia, tudva, hogy minden ember az Isten egyszülött fia.
Jézus éppen úgy jött világra, mint bárki más, a tisztázatlan helyzet, vagy hogy Jézus a szentlélektől fogantatott, fizikai, biológiai értelemben nem szó szerint kell venni; ez azt jelenti, hogy Jézus szülei egy alapos előkészületen mentek át hogy az újszülöttet egy tökéletes körülményben, tiszta lelkiállapotban, a megszentelõ szeretet állapotában fogadják, hogy a magzatot ne érje semmiféle lelki szennyeződés. Ismert az a tény, hogy a magzatot az anya érzelmi és gondolatvilága, valamint környezete befolyásolja, szükséges volt tehát, hogy a szülők jól fel legyenek készülve erre a különleges feladatra. Mária érintetlensége tehát nem fizikai, hanem, lelki, szellemi tény.
pelgrim
Az evangéliumokat olvasgatva végülis nem kizárt Jézus mennyei, kozmikus származása.
Mert például a János evangélium elején arról olvashatunk, hogy Jézus a Logosz, örökkévaló és kozmikus lény.
Hiába, hogy nem erősítik meg ezt közvetlenül, például a szűz szó elemzése és használata.
De nem is zárható ki.
De másrészt éppen a János evangélium az amelyikben nagyon sokat olvashatunk az összes többi evangéliumnál jóval többször arról, hogy Jézus a kortársaival szinte "vitázik" "veszekszik" éppen a születéséről, származásáról.
Bizonygatja, hogy az ő atyja Isten és ő Istentől született.
Sokan akik nem hívőként olvassák ezeket a részeket, mintegy gúnyolódók és Jézus védekezéseként látják ezeket a részeket.
Párbeszédként és védekezésként, vitaként.
Nincs most itt előttem a János evangélium ezért nem tudom pontosan idézni, de ha valaki az egész szöveget egyben elolvassa és "hitetlenként" a szöveget értelmezi akkor szinte majdnem egy kerek történet arról, hogy valaki állandóan vitában áll a környezetével és bizonygatja, hogy ki is ő valójában.
Vannak egész megdöbbentő részek, párbeszédek ebben a témában.
Más:
Azon is elgondolkodtam, hogy milyen helyzet is lehetett ez valójában, mert akkoriban is sokan lehettek, főleg Jézus lakhelyén akik ismerték Jézus szüleit, születési körülményeit akik nem hitték el azt amit Jézus vagy Mária mondhatott.
És azt is nagyon nehéz elfogadni, hogy Isten például hogyan hozhatott olyan "megszégyenítő" helyzetet létre, mind Mária és mind Jézus számára, amit például egy gyermek tisztázatlan nem átlagos születése lehetett az akkori időben abban a társadalomban.
Hogyan lehet, hogy az igazságos Isten ilyen helyzetet teremtett.
Pont a János evangéliumban mintegy kiolvasható, megérthető, hogy bizony nagyon sok gúnyolódással és szégyennel járhatott ez a helyzet.
Valószínű nem valami barátságos elbánásban részesülne, a vallásos emberek kétség kívül megbotránkoznának, mások talán bolondnak tartanák, némelyek azt javasolnák, hogy menjen az elmegyógyászatra, pedig valójában minden nő a Szentlélektől fogan.
Csak nagyon kevesen vannak, akik hajlandók elfogadni, hogy a biológiai folyamat egy sokkal lényegesebb szellemi eseménynek a fizikai, az anyagi megnyilvánulása, és ez nem csak Máriával volt így, hanem minden nővel kivétel nélkül, aki az anyaságot vállalja.
pelgrim
Mind a kettő vakvágány. Ha tényleg "középkori történelem és egyháztörténet terén" járatos vagy, akkor ismerned kell a legfőbb bizonyítékait ennek. Van belőle bőven.
Ismertem néhány igazán nagy tudóst, ... volt egy közös jellemvonásuk:
szerények voltak.
Ha majd Te is eljutsz a tudás egy bizonyos fokára, rá fogsz jönni, míly tudatlanságra vagy kárhoztatva e földi létben.
Tedd a "megírni" helyére a "megalkotni" szót!
Sajnállak, aki íly magasról éli életét, sok-sok mindent nem láthat meg.
Pedig amire valóban tanít bennünket az idézett régi, poros könyv
- az az egymásért, az együtt Istenért -.
Higgy bármiben, nevezzék bárhogy Istenedet !!!
Ha jól emlékszem .... a Koránt zsidó hittudósok segítettek megírni Mohamednek I.sz. 622 után.
Ezt értékelhetjük úgy is, hogy a történtekhez képest elég késői, tehát a katokilus dogmaalkotás korai időszakával esik egybe. Valamint vehetjük úgy is, hogy a zsidó hagyományt nem torzította el a katolicizmus.
Ez adhatja az egyezéseket, illetve különbségeket!
Azaz nem kell keresni, hogy szuzet vagy fiatalasszonyt vagy hajadont vagy mit jelent, hanem a "megorizte a szemermet" kifejezes egyertelmu, hogy nem korara, hanem szexualis tapasztalataira vonatkozik.
En mondtam, hogy az iszlam egyszerubb es egyertelmubb: a Koranba nem az van irva, hogy szuz, hanem, hogy orizte a szemermet! Az egesz vita tehat, szerintem, felesleges!
