"Veszel egy vadi új Mercedest. Vezeted egy pár évig, aztán egyszer csak látsz egy másik modellt, egy újabbat, modernebbet, és azt gondolod, ez az! Ezt kéne kipróbálni" - magyarázta hasonlatát a színész [Jamie Foxx, fckb]. Később azonban finomított az elméletén, és úgy vallott, hogy egy új autó mindig nagy izgalom, de azért mindenki vágyik egy szép, régi, klasszikus autóra. "Mindenki szeretne rábukkanni egy '57-es Chevyre, vagy egy '67-es Corvette-re, amit aztán egész életében megtart. Így vagyok én is a nőkkel. A klasszikust keresem."
Lehet, hogy lekicsinyled a forrasaim egy reszet (bar nyilvan nagyon kis mintabol altalanositottal, ohatatlanul hibasan), de meglepo modon nagyon hasonlo dolgokat lattam, hallottam. (Toluk is, mashonnan is, elso- es masodkezbol is.)
Onnantol kezdve, hogy kez alatt hozzajutott egy uzlethez az illeto, harom dolog kovetkezhetett: ha ugyes volt, kepes volt jol mukodo vallalkozassa alakitani az olcson megszerzett ceget, ha nem volt ugyes, de tisztaban volt kepessegei hianyaval, akkor kiszipkazott belole annyi penzt, amennyit csak birt, aztan hagyta a fenebe az egeszet, a tobbiek meg csodbe vittek a vallalatot es magukat is.
A baj az, hogy egy kis korultekintessel az utobbiaknak legalabb egy reszet ki lehetett volna szurni.
De ez most mar tenyleg edesmindegy. Lehet elemezni, lehet csamcsogni rajta, lehet sopankodni, mint amikor szarul kotott meg a beton a hetvegi haz verandajan: ugyse lehet nekimenni legkalapaccsal es ujrabetonozni.
Az egyetem után egyik évfolyamtárs-cimborám egy privatizációs szaktanácsadó cégnél helyezkedett el.
Ő mesélte, hogy az újdonsült vezetők egy részének lila gőze sem volt arról, hogy mit vesz meg, ki-mit csinál a cégben, hol lehetne/kellene ésszerűsíteni, stb. Ez a tanácsadó cég próbálta átvilágítani a tevékenységet, rendbehoznia cash-flow-t, életképessé tenni a céget. Azonban az új tulajdonosnak(!) és a felső vezetőinek még így is milliós összegeket kellett hordani "ajándékba", hogy lehetőséget adjanak a konzulenseknek arra, hogy segítsenek nekik.
Borzasztó idők voltak azok.
Aki mindezt úgy képzeli el, hogy mindössze "ingyen" kaptak egy nagy ingatlant, az eléggé tájékozatlan. Ezeknek a vállalatoknak nagy részét elsöpörte a csődtörvény. Nagyon kevesen tudták megtartani a céget működésképesen. Van egy könyv a magyar milliárdosokról, ott is ugyanerre a konklúzióra jutott a szerző.
1988-1993 koözött (tehát pont az átalakulás időszakában) én is dolgoztam olyan helyen, ahol folyt a privatizálás. (végül is osztrák tulajdonosokat kaptunk)
Mivel én is részt vettem a gazdasági elemzésekben, számitásokban és mert jóban voltam az akkori gazdasági igazgatóval, elég sok információ birtokában voltam.
azt is láttam, hog ya cég, hogyan lett feldarabolva és hogy kerültek ezek a kis részek a "jókor jó helyen" levők kezébe. azóta már csak kettő ember van talpon és ők szépen meggazdagodtak. Magyarul: a többiek nem tudtak élni a lehetőséggel, mert nem voltak hozzá elég tehetségesek, vagy kitartóak. az a kettő igen. És igaz,hogy hallatlan nagy előnnyel indultak, de utána keményen megdolgoztak a sikerért.
Lehetőségük volt az akkori boltvezetőknek is megvenni vagy bérelni az üzletet, ahol dolgoztak. Sokan meg is tették, és sokan bele is buktak. Sokan pedig nem merték meglépni, mert féltek. Az egyéb dolgozókra is az volt a jellemző:minden változtatástóll remegtek, csak azért, mert addig nem ugy volt...Emlékszem például az ÁFA és szja bevezetése leküzdhetetlen problémát okozott nagyon sokuknak. HIába próbáltuk többen is elmagyarázni mindkettő lényegét és logikusan levezetni ezek számitási módjait, nem ment. Maradt a kisiskolás módszer: falra nagy betükkel és számokkal kiirtuk a képletet:-))
Mindezt csak azért irtam le, mert bizony jellemző: az emberek nagy többsége nem alkalmas irányitásra, de ez nem is baj. A baj akkor van, ha ezt nem látják be és csak az irigység beszél belőlük.
Rendszergazda: nem akarlak megsérteni, de ismerek egypárat. Én nem nagyon adnék - adok azokra a meglátásokra, amit ők tesznek gazdasági ügyekben...
Együtt dolgoztam rendszergazdákkal az adott időszakban -akkor volt a cég számítógépes fejesztése is és uj program kifejlesztése történt akkoriban.
Idézet Lakatos Pál cikkéből:
"...Orseaun dédnagyapából, Orsós, majd Orbán lett a család neve.
Mihály nagyapó már erdélyi szegkovácsként, cigányvajdaként kereste
meg a mindennapi betevőt....A már Orbánként ismert család életében
azonban van egy aprócska sárdarabocska. Mi 1956-ot forradalomnak
hívtuk, Mihály nagyapó azonban ellenforradalomnak. Sőt, önéletrajza
szerint annak leverésében is részt vett. Meg is kapta az érte járó
fityegőt, mint ahogy Orbán édesapja karrierje is azért ívelhetett olyan
gyorsan felfelé, mert tizenhét évesen, egykori ÁVH-sokat is
megszégyenítő módon vallatta a forradalom ismert és ismeretlen
katonáit. Hát, innen indult el a mi Viktorunk, aki a Kádár jobb kezének
tartott Aczél Györgynek köszönhetően, Soros György jótékony anyagi
támogatása mellett Nyugaton diplomázhatott, s lett Kádárék
kinevezett ellensége..."
(Lakatos Pál Viktor, a tengerek győzője c. cikkéből, Magyar Világ
2004. IX. 30.)
Amennyire te ismerheted "elsokezbol" (termeszetesen rosszul hasznaltad a szot, hiszen csak a sajat pimf ugyedet ismerheted elsokezbol, hacsak nem voltal azok kozott, akik privatizaltak), annyira en is ismerem. Egeszen biztos vagyok benne, hogy nem lattad privatizaciok tucatjait szep sorban lefolyni, tehat ugyanugy masodkezbol tudod, csak mig te olyanoktol, akik erdekeltek voltak valamiben, en fuggetlen es partatlan forrasbol ismerem. Elvegre a rendszergazdaknak tobbseget nem nagyon izgatta az AVU-s vircsaft, de ez nem jelenti azt, hogy nem lattak sokkal tobbet, mint amennyit egy mezei tokefelhalmozo :))
De nem baj, nyugodtan hidd azt, hogy mindent lattal, ami akkor tortent, igy legalabb mindenki szamara nyilvanvalo, hogy tevedsz. :)
Mit ne mondjak ha en vagyok kulfoldi nagybefekteto,nekem is az Izzo, a gyogyszeripar ,a nehezvegyipar es az elelmiszeripar csucscegei kellettek volna vagy a Mol,, es nem az ozdi kohok,vagy a lenin Kohaszati Muvek, se a Delep hazgyar.
Én pontosan ismerem, hogy milyen volt azidötájt a dolgozók hozzáállása a kérdéshez, mennyire voltak hajlandóak kockázatot váállalni, meg hogy hogyan gondolkodott egy gazdálkodó szervezet vezetö garniturája.
És arról is elsö kézböl származó ismereteim vannak, hogy hogyan képzelte el a privatizációt a külföldi befektetö, és hogyan sikerült felvásárolni a magyar gazdaságból a piacképes részét.
Azt hiszem, kivulallokent, de sok esetet ismerve picit jobban ertek hozza, mint te es a barati korod. :)
Inkabb arra valaszolj, hogy az allitolag szerinted "bonyolult" vilag kepe hogy passzol a dolgozokrol festett, csoppet sem bonyolult keppel. Ha masbonnan nem, hat az arnyaltsag tokeletes hianyabol lehet latni, hogy milyen egyszeru es valosagtol elrugaszkodott a keped a privatizacio hoskorarol.
1. Azzal a leányági felmenö rokonoddal barátkozgassál ebben a stílusban bogárkám, aki egy alkoholmámoros estén azt gondolta, hogy ha enged a 2. Ukrán Front barátkozási felhívásának (druzsba gyevocska, davaj szpaty...), még valami okos dolog is kijöhet belöle...
Tévedett, te jöttél erre a szomorú világra.
2. Hát túl okos nem vagyok, az már biztos, - különben nem itten tölteném az idömet sík idióták teljesen reménytelen felvilágosításával.
3. Nehogymár rettegjen az a dolgozó. A rettegés késöbb jött, amikor kiderült, hogy nem is fenékig tejfel a munkanélküliség, továbbá a világ halad nélküle is...
Amikor megkérdezte valaki, hogy akar é esetleg a saját pénzéböl is kockáztatni egy keveset, akkor kiütések támadtak rajta és elrohant a nagy ijedtségre sörözni egyet.
Milyen jól elvoltam az okosságaid nélkül, - nem lehetne tradiciót csinálni abból, hogy nem intézel hozzám szózatokat?
Azért nem hoztam nyilvánosságra a levelet, mert Polt Péter nekem írta - jelentette ki az Index kérdésére Szijjártó Péter, aki nem lát kivetnivalót abban, hogy az általa kezdeményezett vizsgálat eredményének ismeretében is tovább támadta Gyurcsány Ferencet a kormányüdülő ügyében (ihttp://index.hu/politika/belfold/szijjpolt09/)
Enyime! - mondtuk volt a regesregi idokben az atalanos iskolaban.
Talan itt lenne az ido, hogy a fiatalocskodo partaktivistakat idosebbekre csereljek, mert ez azert mar vegtelenul szanalmas. (Nem beszelve arrol, hogy ha becsuletesen nyilvanossagra hozza a levelet, jol befuthetett volna az ugyeszseg fideszes kezivezerleset skandalo szoci korusnak.)
30 éve dolgozó menkesznek NE legyen tőkéje (max háztáji amit titykolni kell)
30 éve dolgozó menkesznek ne legyen vagyona
30 éve dolgozó menkesznek az üzleti terve Ne legyen alkalmas
30 éve dolgozó menkesz NEM kapott garanciát a megrendelésekre
30 éve dolgozó menkesznek kizárólag a brigádvezető kartáccsal és a kocsmával legyen kapcsolata, mert nincs prémium... és örülhet ha nem lesz rencer-idegen
Volt jópár MRP privatizáció itthon is, meg a világban máshol is. Nem működik, mert a "tulajdonos" és a "dolgozó" alapvetően más célokkal bír egy céggel kapcsolatban. Azok a munkavállalók, akik tulajdont szereznek, évente 364 napon keresztül dolgozók, egy napra nem tudják ezt félretenni, ezért nem a cég hosszútávú érdekei szerint szavaznak. Példa rá a Centrum MRP-privatizációja, ahol a TELJES NYERESÉGET, amíg volt, osztalékként hazavitték a "tulajdonosok", nem költöttek fejlesztésre, aztán el kellett adniuk a céget, mert veszteségessé vált..
Szóval lehet adni a munkásnak tulajdont, de az csak megöli a céget....
Csak mig az USA-ban kokemeny torvenyi kontroll alatt all a piac (bar mar egyre kevesbe, hol vannak mar a regi jo cegfeldarabolasok), itt meg mindez hianyzott. Nem mondom, hogy ezert mondjuk az akkori trovenyhozok lennenek a hibasak (hiszen ugysem lett volna a torvenyek mogott az az intezmenyrendszer, ami igazi erot ad nekik), vagy azok, akik kihasznaltak a helyzetet es ugyesen halasztak a zavarosban, de azert azt allitani, hogy ez tisztesseges es becsuletes dolog volt, nos ehhez mar pofa kell. Jo vastag borrel.
Ha helyette becsuletesen kiall es azt mondja: "Nezzek, nem volt szep dolog, de nem tudtam kihagyni az adodo lehetoseget, hiszen ki nem szeretne a lelke melyen 0 munkaval meggazdagodni?", en azt mondom, oke, nem volt szep dolog, de hat ez van.
Inkabb meselek egy tortenetet, amit en talaltam ki es semmi koze nincs a valosaghoz. (Meg ehhez a topikhoz is, de hatha valakinek tetszeni fog. :))
Ugyes Sandor ugy gondolta, ha mar sikerult magas allami pozicioba kerulnie, szerez maganak egy kis tamogatast a tarhonyaultetvenyere. Persze, a tamogatas elvileg mindenkinek jar, csak hat van, akinek formai okokra hivatkozva valahogy megis visszadobjak a palyazatat. Elofordul. De Ugyes Sandorral ilyen nem fordulhatott elo, megkapta a penzt, gyorsan atpasszolta a csaladhoz, mosta kezeit.
Igenam, de Ravasz Robert, aki egy masik partban tort eppen felfele, megneszelte a dolgot, es a sztorit eloadta egy barati palinkazas alkalmaval a Kukutyin Nemzet egyik ujsagirojanak. Masnapra cimlapsztori lett belole, vilagraszolo botrany.
Ugyes Sandor bajban volt, mit lehetett tenni, elobb letagadta a dolgot, majd beismerte, de azt allitottaL ez torvenyes es erkolcsos. Kozben nem maradt tetlen, kideritette, hogy Ravasz Robert parttarsa, Nagyonnagy Gabor (nem a Matavos, hanem a Mahiros) szinten ugyanigy szerzett maganak egy kis penzecsket. (Szinten tarhonyaban utazott, ez affele divat a magas allami tisztseget viselok kozott.)
Nosza, a parlamentben meginterpellaltatta sajat miniszteret, ugyan mar, hogy is volt ez a Nagyonnagy Gaboros ugy, szoval hogy o is, fia Brutus? Da si eu, da ce pula mea!*
De Nagyonnagy Gabor a szovivojen keresztul kozolte, hogy egyreszt az o osszege koszonoviszonyban sincs Ugyesevel, meg aztan az, amit o csinalt, tenyleg erkolcsos es torvenyes volt. Es biztos, ami biztos, a szokasos ugymenetet kovetve bevadolta Ugyesek partjanak egy masodvonalbeli emberet, persze o mar meg kisebb osszeget kapott, de hat a pofon ugyanakkorat csattan a kicsi arcon, mint a nagyon.
Es igy ment tovabb egeszen addig, amig el nem jutottak az ugy szalai Jozsi bacsihoz (nem a sztarugyvedhez, hanem a zoldsegeshez) Valahogy kiderult ugyanis, hogy az egykor felszamolt TSZ-vagyonbol aron alul jutott hozza egy ujszeru allapotban levo, jo minosegu szovjet talicskahoz. A korrupt Jozsi bacsit azon nyomban birosag ele allitottak, hogy elnyerje melto bunteteset. Jelenleg megfigyeles alatt tartjak valamelyik videki elmegyogyintezetben, mert a targyalason meg akarta harapni az ugyeszt mikozben azt ordibalta, hogy "Kihagytak a szaknevsorbol! Az nem lehet, hogy kihagytak a szaknevsorbol!".
*Utanozhatatlanul roman vicc poenja, jelentese kb. "Hat en is, ha' hogy a faszomba ne!"
Dehogynem volt párttól függő tőkefelhalmozás.
Széles Gábor még a rendszámtábláját is mdf-esítette, és csak akkor cserélte vissza amikor már mindenkinek kínos volt. Palotás is meglovagolt minden politikai kapcsolatot.
A szocik meg a háttérben működtették a vörös segélyt. Az előnyük az volt, hogy főleg nekik volt olyan vezetői tudásuk és külföldi kapcsolatrendszerük, ami elengedhetetlen a privatizáció során.
Sok jobboldali úgy gondolta, hogy most aztán eljött az ő idejük, a következő 40 év az övék lesz. Az egykori pártkáderek meg, akik már régen nem hittek a szocializmus győzelmében, úgy gondolták, hogy bizonyítani tudnak a piacgazdaságban is. A életben és felszínen maradás hajtotta őket, ehhez szükségük volt minden tehetségük mozgósítására.
Hogy kik jártak jól, az nem lehet vitás. Nem attól függött, hogy melyik ciklusban mennyien voltak a parlamentben egy-egy pártból. Három fontos dolog szülte az állami, szakszervezeti és párt-KISZ vagyonokból kialakult nagy vagyonokat:
-az előző rendszerben kialakult kapcsolati tőke
-az 1990 előtti Németh Miklós- féle előprivatizáció a rendszerváltás előtt ismeretlen volt a közvélemény számára
-a nagy zsákmányszerzők elidegenedése a társadalomtól és az ebből fakadó gátlástalanság.
Mind ezekhez még annyit fűznék hozzá, hogy akik nagy gazdasági titkok tudói egymásra vannak utalva, mindenki tud mindenkiről valamit és ezért divat a szájzár.
Iskolapéldák is vannak. A nagy lenyúlások igazságszolgáltatási és rendészeti kezelése megvilágítja, hogy a hatalmi elitnek nem érdeke a történetek feltárása.
Ennek elfedésére volt szükség az impotens kellerájra. (igaz ez neked is nekem is sokba került. Üdv.: Gábor
Láttam ezt közelröl, - elmondanám, hogy a nagy cégek úgy várták a befektetöt, mint A Messiást, mivel addigra a cégek 99%-a tartozott valakinek és neki is tartoztak, - a körbetartozások miatt a gazdaság a teljes ellehetetlenülés állapotában volt.
Virágzott a banki korrupció, - olyan komák kaptak hitelt, akiknek az erkölcsi bizonyítványhoz mellékelt fényképe külön kaphatott volna öt évet egy eljárásban, - akinek meg nem volt ehhez kedve, az szívott, mint a torkosborz.
És ez pártsemleges volt, - legalábbis az én tapasztalataim szerint.
Nagy rablászat volt, - aki kapja, marja, - a friss politikusok meg telhetetlenül zabáltak.
Mint tuggyuk, az elsö Parlamentben igen alacsony volt a szocialisták száma, - az önkormányzatokban sem tengtek túl...
Most meg itten kiderül, hogy már megint ezek a rohatt kommunisták jártak jól...
Szamarsagokat irsz. Ha az allami kezben levo Amtrak-ot privatizalnak ma(Az USA egyetlen allami vasutcege),akkor nem a 30 eve ott dolgozo mozdonyvezeto es kalauzok privatizalnak ki maguknak, hanem vagy mas maganvasutak vennek meg,vagy a ceg felso vezetoi korei.ki mas.Vegul is ez tortent a mo-i privatizacional is.Vagy megvette valami nyugati ceg,vagy a menedzsment ugyesebb emberei.
Az ilyen kisebb privatizaciok ,mint kereskedelmi egysegek boltok bar sok volt nem voltak jelentos ertek, akar ingyen is odaadhattak volna az azokat uzemelteto boltvezetoknek,vagy aki eppen arra jart,valojaban nem sokat ertek ,hiszen egy ilyen ceg erteket nem maga a ceg jelenti,hanem a lefedett piac es ezek a legtobb esetben elegge rafizetesesek voltak,foleg falvakban. A gond a nagy cegeknel volt amikor az APV emberei,minden ilyen tapasztalat nelkul szembekerultek a nagy nyugati multik hetprobas vallalati jogaszaival aki ,.hogy enyhe legyek elegge megvezettek oket,meg aztan korrumpalni se volt nagy dolog ezeket a o szemukben azert kolduspenzen tartott embereket ahol egy ilyen vallalati jogi ugyeket intezo jogasz kb 500 dollarnyi oraberert dolgozik a cegnek. De valojaban egy ket esettol eltekintve nemigen lehetett volna sokkal jobb kondiciokat kiharcolni, nem igen ertek ezek a cegek akkori allapotukban sokat.
A privatizáció nem jelentett egyet az ingyen-osztogatással, - különféle, törvényekkel szabályozott privatizációs technikák voltak, amelyek mindenki elött nyitva álltak.
Ha nem tudnam, mi folyt az ÁVÜ-nel akkoriban, talan meg el is hinnem ezt a szoveget.
Mindössze tudni kellett használni a technikákat és megteremteni a szükséges finanszírozási feltételeket.
Pontosan azokkal a bizonyos "technikakkal" volt a problema, kedves topiktars :)
Az alkalmazottak is privatizálhatták volna, mégsem tették.
Azt sem tudták, hogy a privatizációt eszik vagy isszák, - egy volt a fontos nekik, - ha kirúgják öket, akkor másfél évig nem kell dolgozni menni, mégis kapnak fizetést, meg kapnak végkielégítést, oszt lehet sörözni a haverokkal.
Ez az, amit nem értetek.
A vezetöségnek, meg a párttitkárnak meg a Kisz titkárnak volt ehhez felkészültsége, fantáziája meg bátorsága, - és hát ugye a kapitalizmus nem arról szól, hogy én neked kapargatom ki a tüzböl a gesztenyét.
Az egy másik társadalom volt, - akkor azok szerint a játékszabályok szerint éltünk.
Olyan vagy, mint aki azt szeretné, hogy ha egy sumobajnok átmegy K-1-be verekedni, akkor annak szabályai szerint verekedjen tovább. Ez butaság, - az aktuális szabályokhoz kell igazodni, különben biztos a vereség, - és ki szeret veszíteni?.
Igen, - annak idején vettünk a kollegáimmal két ABC-t meg két faluszéli boltot, egyszerüsített privatizációs eljárásban.
Egyik megyei élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat üzletei voltak.
Nagyon alacsony összeget kellett kp. befizetni, a többire E-hitelt vettünk fel.
Aztán vettünk még felszámolásból is boltot, - arra is lehetett felvenni kedvezményes hitelt.
A készleteket is meg lehetett volna venni, de mi nem vettük meg, mert eléggé ramaty volt az összetétele és a szavatosságok is a végüket járták, - így aztán részben saját tökével finanszíroztuk azt, -( egyébként minden rokont lenyúltunk, akit csak lehetett,) meg részben a szállítók finanszíroztak.
Roppant nagyon kellett volna a készpénz, - és igen, - hát kockáztatni is kellett.
A magánvagyonodat is.
Nekem nem voltak banki kapcsolataim, korrumpálni nem akartam/mertem, így aztán nem tudtam több hitelhez jutni, - ezért nem lettem Palotás... De ettöl még nincs okom panaszra, - nem voltam kizárva a pályáról, és ez a meccs már a kapitalizmus szabályai szerint ment...
Olvasni kellett a közlönyöket, meg a pályázatokat, meg kellett csinálni az üzleti tervet, amelyikkel valószínüsítetted a hitel visszafizetését.
Visszafizettük.
És qrva sokat dolgoztunk.
Igaz, ez alatt az idö alatt járhattunk volna kommunistázni is, - kényelmesebb lett volna, meg dolgozhattunk volna fix fizetésért is...
