" A galamb is vegetárius. ", tartja egy régi indiai mondás, ami persze igaz is.
Mi a különbség akkor egy galamb és egy ember vegetarizmusa között?
A tudatosság, a lelki tudatosság, ami által az ember nem egyszerüen vegetárius az étkezését tekintve, hanem lelkiséggel tölti meg az étkezését!
Érdekel valakit e lelkiség folyamata?
"Nem tudok olyan filozófiáról, elméletről, vallásról, vagy világnézetről, amely a húsevést kategorikusan, a nyugati-keresztény értelemben bűnnek nyílvánítaná."
Az adventisták és a Mazdaznan ilyenek, persze ezek is inkább a hindu karma értelemben: ha sok állattetem temetője lesz a bendőd/tested, fizetni kell érte betegségekkel és fájdalmas halállal.
"Sok vitát hallgattam és olvastam végig. Sokan kardoskodnak amellett, hogy a hús életfontosságú, nélkülözhetetlen, és hasonlók, – bár az észérvek fényében mindhiába. Azt találtam, hogy – ha valaki őszintén belegondol – a húsevés mellett egyetlen kikezdhetetlen és megdönthetetlen érv marad: az, hogy a hús finom. Jóízű, és pont. Azzal igazán senki nem tud vitatkozni, ha valaki azt hozza fel „érvként”, hogy szereti a hús ízét. Az persze más kérdés, hogy a „nekem jól esik” önközpontú szempontjánál nem akadnak-e figyelembe vehető fontosabb dolgok is..."
(Jóízű annak, akit ezzel etettek gyerekkorától kezdve. Aki sosem kóstolta, annak undorító.)
Ehhez nincs mit hozzátenni, én is így gondolom már vagy 29 éve.
Nekem nyugtatja a gyomromat a banán, hisz reggel azért megiszok egy két kávét alanature!
Narancs és narancs között nagy a különbség, mint a banánok között is, de melyik gyümölcsre nem érvényes? :)
Zöldséglevest szoktam nyáron csinálni, csak forró vízbe rakva, majd amikor megfől, a levét felhasználom hűtve italnak, persze semmiféle só, fűszer nincs benne!
Nekem a narancs, banán nemigen jön szóba. A banánkereskedők éhenhalnának rajtam. Gyerekkoromban ugye nagy szó volt, mikor aztán Németországban éltem, ahol a banán olcsóbb volt az alma, először teljesen rákattantam, egy télen át banánt banánnal ettem, az ember már röhögött rajtam, de aztán egyszercsak katt, és azóta van olyan tél, h egyszer sem eszem, de ha megkívánom, megeszem, de ez a legritkább eset. A narancsot meg csak kicsavarva szeretem, enni nem esik jól (ne kérdezd, miért -de érdekes, h az elmélet is ezt mondja :-))) Egyébként is eygzserre csak egyfélét eszem gyümölcsből, már csak azért is, mert reggelire sokszor már egy félalma is sok :-) Amit még szeretek reggel, igazából ez sokkal jobban esik, mint a szilárd: frissen csavart almalé. Hüvelyesek: görög módra: simán vízben megfőzve, rá olívaolaj, citromlé.
Nade, melyik fűszerektől óvnak? A só nem az, a borsot meg nem érdemes, akkor már inkább csípőspaprika, a zöldfűzserek -akár szárítva- egészen más kategória :-)
De, sok derül ki...., hidd el van rálátásom erre is!
Én sok mindent kipróbáltam, most is egy program részévé válok, persze személyemre, anyagilag és testileg szabva....
Délelőtt gyümölcsöket, akár óránként, ha van, banán, narancs, alma, majd a primőr...., persze jóllakás, nem gyomorterhelés, után egy órával máris lehet enni, tisztítás célból teszem, majd ebédre, attól függ, hogy munkahely, vagy otthon, munkahely vajas kenyér, paprika, hagyma, retek, uborka, nagyon minimális Himalája só! 4 óra pihi, vízivás aja előtt fél órával, vagy kaja után1-2 órával, közben csak egy egy korty leöblítés!
Rendes kávé, napi három-öt kortyolgatva! :)
otthoni ebéd, párolt répa, gyökér, zeller, karfiol, káposzta, st......, a hüvelyeseket már elhagytam, ám nagyon szerettem a lencsét, zöldbabot, zöldborsót....., már nem eszem, csak ritkán!
Vacsora havi két három, néha négy alkalommal tükörtojás...., vagy magába, vagy spenóttal!
Tejet nem használok, bár havi egy két alkalommal néha magába eszek 5-10 dkg sajtot, kemény, ementáli, trappista...., nem feltétlen!
Ha meglesz a búzafűprésem, akkor leveket is kreálmányolok!
A böjtöt nem igazán tartom jónak..., főleg akkor amikor már az ember egyféle " helyes " étkezési szokásokat megvalósított!
Most jön a gyümölcsszezon..., dinnye, cseresznye, meggy, barackok, szilva....., stb......, lesz nyáron tisztítás!
Sütemény, pl. mákos almás diós, zapkorpa lepényke, mazsolával is lehet, nyírfacukorral szigorúan, de drága az is.... :)
Na, a fehérkenyér az, amit világéletemben utáltam. Ha csak lehetett, kihagytam. Életemben először jóízűen kenyeret az NDK-ban ettem, mikor ott tanultam, és a menzán olyna igazi feketekenyeret adtak. Nekem azóta is a német kenyerek a kedvenceim, olyat itt Mo-n ski sem tud sütni (najó én :-DDDDD). Mikor Kölnben éltem, volt h cska azért utaztunk Zonsba, h kenyeret vegyünk. Ha arra jártok, feltétlen próbáljátok ki :-)
Bulgur: persze, h uúgy, mivel a bulgur nem gabonafajta, bár szinte kizárólag cska búzából készül, hanem szemcseméret (ez mondjuk azért széles határok között mozog) és főleg készítési eljárás, és emiatt mégsem uúgy, mert sokkal hamarabb megvan.
Én a zab és a rizs mellett teszem le majd a voksomat, ezekben nincs glutén, ázsiában is bizonyított már évezredek óta, lenmagolaj és lenmagpehely tea....
Gyümölcsök, zöld levelek préselve, mix banánnal, almával, vagy valami mással...., most veszek majd egy búzafűprést!
Vajat szoktam enni, fehér kenyér, mert a gabona rostjai gátolnak egy csomó vitamin és ásványi anyag felszívódását! A gluténról ne is beszéljek, meg más gabonák által okozott betegségekről!
Hosszú azt elmesélni :-) Zöldség, gyümölcs, esetleg kenyér, hetente 2-3x főtt kaja (télen több, nyáron akár 2-3 hétig sem, télen inkább kásák, néha hüvelyesek, nyáron inkább leves, de leves bmikor jöhet :-)))) Délelőtt rendszt smi, v alma. Ebéd nem feltétlenül nagy, sokszor csak bekapok vmit (12-1) , nekem a vacsora a lényeg, csak ne késsen (6-7). Ebéd lehet inkább szénhidrátos, vacsora inkább zőccséges, esetleg fehérje (inkább szejtán, nagyon ritkán szója), ha töményre vágyom. Nem az elméleteknek élek. Sokat olvastam, de a szervezetem jobban tudja. Pl úgy nőttem fel, h (szinte) soha nem ittunk a kajához, ilyen "azonnal töltök inni is"-szokással gimiben találkoztam először, éppen ezért, ha szomjas vagyok kajánál, nyugodtan iszom, mert biztos oka van, ha vmiért előfordul, pl sós volt -nálam csak a fürdőszobában van szó :-) Másrészt képes vagyok napokig uazt enni, utána hetekig rá se nézni, és utána megint napokig. H értsd: mondjuk napokig uborkát ezsem az olívaolajas kenyérkémhez, aztán napokig répát, aztán... és így tovább. Főtt kajában is inkább kedvelem az egyfélét: pl csak borsó, csak karfiol, de azért a vegyeszöldsékeseket is. Szeretem az édességet, amíg nem édes. Elsősorban mézzel édesítek (mert azért a gabonakávéba csak kell, teába inkább nem), barna cukor van itthon, de az nemigen fogy. Na, ebből az egészből nem sok derül ki. Egy csomó apróság -mert nekem így jó. És nem csak azért mert az elmélet az. A paradicsomot pl megeszem kenyérhez és salátába, pedig nem kéne.