Hát gondoltam nyitok én is topikot.
Mester és Margarita
Pillanatnyilag ez a topp könyv amit eddig olvastam, persze nem olvastam még el olyan sok regényt... ( kb 1200-1500)
Hátha másnak is topp v. nagyon szereti.
Amikor a végén megjelenik Lévi Máté…
Jaj, aztat elfelejtettem megkérdezni, neked melyik a kedvenc részed, részeid, szereplők kijelentései.
Biztosan nem egyszerű, mert szinte minden mondat, ütős ;-)))) A MEK –en fent van (vagyis régebben fent volt az egész könyv.) így be tudod másolni a kedvenc részeket, párbeszédeket.
Az én nagyon kedvenc részeimet már bemásoltam ;-))))
"A professzor nem tudja, mi vonzza őt ahhoz a kerítéshez, ki lakik a villában, de annyit tud, hogy telihold idején hasztalan küzdene önmaga ellen. Tudja azt is, hogy a vasrácsos kertben mindig egy és ugyanaz a látvány fogadja.
Komoly, szakállas, cvikkeres, kissé malacképű öregember ül a kerti padon, mindig ugyanabban a helyzetben, tekintetét a holdra fordítva. Azt is tudja Ivan Nyikolajevics, hogy a ház e lakója, miután egy ideig gyönyörködött a teliholdban, tekintetét a kiugró erkély ablaka felé fordítja, és merően nézi, mintha azt várná, mindjárt kitárul, és az ablakpárkányon valami rendkívüli jelenik meg.
A továbbiakat is pontosan tudja előre Ivan Nyikolajevics. Jobban el kell bújni a kerítés mögé, mert a padon ülő most nyugtalanul ide-oda forgatja fejét, tétova tekintete mintha valamit követne a levegőben, elbűvölten mosolyog, édesdeden epekedve összecsapja kezét, végül tisztán hallhatóan ezt motyogja:
- Vénusz! Vénusz!... Ó, én bolond!...
- Istenek, isteneim - suttogja Ivan Nyikolajevics, megbúvik a kerítés mögött, és le nem veszi égő szemét a rejtélyes magaviseletű ismeretlenről. - Ő is a hold áldozata, akárcsak én...
A padon ülő pedig folytatja motyogását:
- Én bolond, miért nem repültem el velük? Mitől ijedtem meg, én vén szamár? És még igazolást is kértem... Most aztán szenvedhetsz, vén hülye!
Így folytatódik ez mindaddig, amíg a ház sötét részében ki nem nyílik egy ablak, meg nem jelenik benne egy fehéres folt, és ki nem szól egy kellemetlen női hang:
- Hol marad, Nyikanor Ivanovics? Miféle faksznik ezek? Mindenáron maláriát akar kapni? Jöjjön be teázni!
A padon ülő felriad, és színlelt kedvességgel felszól:
- Friss levegőre vágytam, egy kis levegőt akartam szívni, aranyom! Olyan kellemes idekinn!
Azzal feláll a padról, öklével megfenyegeti a bezáruló ablakot, és becammog a házba.
- Hazudik, hazudik, isteneim, hogy hazudik! - mormolja Ivan Nyikolajevics, lassan eltávolodva a kerítéstől. - Nem a friss levegő vonzza a kertbe. Valamit lát ebben a tavaszi holdtöltében a kert fölött, a magasban! Mit nem adnék érte, ha megfejthetném titkát, ha megtudhatnám, miféle Vénuszt veszített el, és miért kapkod utána a levegőben?..."
Hali! Szerintem jól gondolod, és lehet rosszul szedték, vagy aki fordította, ronthatta el, de majd megnézem az én könyvemben, Te melyik fordítást olvastad, nekem a régebbi van meg.
Megnéztem:
Europa könyvkiadó 1984. És ott is „hibásan” szerepel a név a végén.
Lenne egy kérdésem a Mester és Margarita című művel kapcsolatban, hátha tud nekem segíteni. A végén, az epilógusban, amikor Ivan lesi a kerítés mellől a padon ülő öregurat. Azt mondja az öregúr, hogy "Én bolond, miért nem repültem el velük? Mitől ijedtem meg, én vén szamár? És még igazolást is kértem..." és utána hívja valaki, hogy "Hol marad, Nyikanor Ivanovics?" Én úgy vettem ki a regényből, hogy Nyikanor Ivanovics a 302/b ház lakóbizottságának elnöke, aki ugye a szanatóriumban köt ki, és Nyikolaj Ivanovics, meg Margarita alsó szomszédja, aki ártányként repült, és a sátán bálja után igazolást kért Wolandtól. Nem Nyikolaj Ivanovics ült a padon?
"- Hallgasd a csendet - szólt Margarita, és a föveny surrogott meztelen talpa alatt. - Hallgasd és élvezd, ami életedben sosem adatott meg neked: a csendet. Nézd, ott van előttünk örök hajlékod, amelyet jutalmul kaptál. Már látom a földig érő ablakot, a felfutó vadszőlőt, felkúszik egészen a tetőig. Ott a házad, a te örök lakod. Esténként, tudom, majd eljönnek hozzád azok, akiket szeretsz, akik érdekelnek, és nem bosszantanak. Játszanak, énekelnek neked, és meglátod, milyen andalító a szoba a gyertyafényben. Fölteszed elmaradhatatlan ócska kis sapkádat, és elalszol, elalszol mosolyogva. Az álom erősít, gondolataid feltisztulnak. Engem pedig soha többé el nem kergetsz magad mellől. Én fogom őrizni álmodat..."
"Az egyetlen megoldás talán, hogy rongyokat szerezzünk, és gondosan betömködjük hálószobám minden hasadékát.
- Miről beszél, Messire? - kérdezte Margarita, aki hüledezve hallgatta e csakugyan érthetetlen szavakat.
- Tökéletesen egyetértek önnel, Messire! - kottyant közbe a kandúr. - Igenis, rongyokkal! - És mancsával dühösen az asztalra csapott.
- Az irgalmasságról beszélek - magyarázta Woland, és villogó szemét egy pillanatra sem vette le Margaritáról. - Az irgalmasság néha álnokul, váratlanul behatol a legkisebb résen is. Azért említettem a rongyokat...
- Én is ugyanazt mondom! - erősítette meg a kandúr, és mindenesetre félrehajolt, minél távolabb Margaritától, és rózsaszínű krémmel bemázolt két mancsával befogta a két hegyes fülét."
"De légy szíves egy pillanatig eltűnődni a kérdésen: mivé lenne az általad képviselt jó, ha nem volna gonosz, és hogyan festene a föld, ha eltűnne róla az árnyék? Hiszen árnyékot vet minden tárgy, minden ember, kivétel nélkül. Itt van például a domb árnyéka. Csak nem akarod megkopasztani a földgolyót, hogy eltávolítsál róla minden fát, minden élőlényt, csak azért, hogy fantáziád kielégítsd, és elgyönyörködhess a kopár fényben? Ostoba vagy."
Egy barátom korházba volt és kölcsön adtam neki a könyvet. Jártak be hozzá az egyik történelmi egyháztól, és a könyv az ágya melett volt, rögtön rákérdeztek :-)
Kár, hogy senki nem írt régóta ebbe a topikba, pedig rendkívül érdekes regény, sok megvitatni való jellegzetességgel.
Hallottam másoktól, hogy Woland és bandája (de végül is Woland a lényeg) egy egészen újszerű ördögábrázolás. Igen, amennyiben az újszerű, hogy az ördög nem gonosz :) Nekem itt Woland egy meglehetősen igazságos lénynek tűnt, ahhoz képest, hogy mi mindent tehetett, egész kevesekkel szúrt ki, sőt, volt egy olyan motívuma, hogy a bűnösöket büntette. Szóval nekem nem az jutott eszembe róla, hogy milyen gonosz ez az ember.
Nemrég olvastam a konyvet, valóban érdekes olvasmány. Bulgakov, akárcsak Garcia Lorca, elvarázsolja az embert.
Azóta is foglalkoztat a téma, bár többen azt mondják, hogy csak bizonyos időtávlatból lehet valamelyest megérteni az író mondanivalóját. Nem véletlen, hogy Bulgakov állítólag többször át is írta az egyes részeket. Hogy ezt valamilyen külső, vagy belső kényszer hatására tette ezen még ma is sokan vitatkoznak.
Lehet, hogy később, ha lesz rá időm mégegyszer elolvasom a könyvet!
Az orosz sorozatról van szó? Akkor az Anna Kovalcsuk lesz. Nagyon jó színésznő, bár előtte detektív sorozatokban jeleskedett, mint ügyészségi nyomozó:))) A ,,M&M"-ben alakított szerepe volt élete második legjobb, komoly alakítása. Mondjuk a sorozatban amúgy is rendkívül jó színészi gárdát hoztak össze, bár Volland szerepére Gaft jobb lett volna, mint Baszilasvili. Korovjev szerepében pedig Abdulov volt, amit jobb lett volna lecserélni valaki másra. A Pilátust játszó színésznek (Lavrov) pedig ez volt az utolsó szerepe. Meghalt.
Naszóval, bárcsak félig-meddig láttam a sorozatot -klf., itt nem részletezendő, érdektelen okok miatt- kedvet kaptam a könyv elolvasásához is.
De hogy a Margaritát kiválóan alakító színésznő, milyen, de milyen vonzóan szép és csinos is volt, afelett mind a mai napig nem tudok napirendre térni! :-(
Én is hasonlóan látom a filmet! Különösen nehéz a helyzetem korrekt értékítéletet adni, mert a kezdetekben egyfolytában a lengyel változathoz hasonlítottam, ami szerintem a lehető legjobb filmadaptácó, amit eddig láthattam a mesterműről.
